Tizenkettedik hét: Kolossé 1:23-24

23 Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem. 

24 Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház.

Hadd tegyem ide a 22. verset is, hogy lássuk az összefüggést: 

22 most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé. 

23 Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem.

Számomra eddig ez talán a legerősebb üzenete a Kolossé levélnek (is). Pál nagyon világosan megfogalmazza, mi Isten célja velünk, és hogy mik a célba érés feltételei.

Isten szentnek, feddhetetlennek és hibátlannak állít majd egykor maga elé. Ez Krisztus békéltető áldozata árán vált lehetségessé számunkra. De azért nekünk is tennünk kell valamit: megmaradni a hitben szilárdan és egyenesen, nem megtántorodni! 

Krisztus befogadása csak az első lépés, az út kezdete. Ha célba akarunk érni, kitartóan végig kell mennünk rajta! Sokan szeretnék ezt megspórolni, és csak az első lépésig jutnak el... de az kevés!
Ez összecseng Jakab levele 2. részével is. János 15:6-tal, Titusz 2:11-14-gyel és még számos más igehellyel.

Tizenegyedik hét: Kolossé 1:21-22

21 Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt,

22 most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.

Egykor: Istentől elidegenedett, ellenséges gondolkozású, gonoszt cselekvő voltam.

Most viszont: Jézus halála által megbékéltetett vagyok.

Mire színe elé állok: szent, hibátlan, feddhetetlen leszek.

Emberi ésszel felfoghatatlan folyamat... de erről szól az élet.

Tizedik hét: Kolossé 1:19-20

19 Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, 

20 és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.

"békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által." - Isten és ember között. Hogy lehet, hogy mégis annyi hívő ember is hadilábon áll Istennel?! Ő békességet szerzett, és nekem élnem kell ezzel a békével, nem háborúzhatom Istennel... nem mehetek szembe az ő törvényeivel.

Remélem, nagyobb a kitartás a tanulásban, mint a tapasztalat megosztási kedv. :) Már csak egy rövid bejelentkezéssel, hogy még mindig itt vagyunk és kitartunk, bátorítani tudjuk egymást! Ha valaki lemaradt, az se adja fel! Én is csúsztattam már. ;) Nem mindig terv szerint mennek a dolgok... ez az élet velejárója, de nem ok arra, hogy feladjuk!

Megint

Ez a fajta először talán majd' két éve nehezedett rám borzasztó súllyal. Több, mint egy évembe került feldolgozni és helyretenni. Most ismét. Talán kisebb súllyal, és talán hamarabb helyre is kerül. De nehéz. 

Mert ilyenkor óhatatlanul felmerül bennem - és ez az, amiről számomra szól ez az egész -, hogy nekünk mennyi adatik még, együtt. És amennyit kapunk azzal hogyan élünk? Vajon egymás építésére használjuk-e ki ezeket a gyorsan repülő napokat? Vagy kicsinyes vitákra, önérdekeink érvényesítésére, saját élvezeteinkre...

Tudom, hogy az elmúlás csak a kezdet. Valami sokkal jobbnak a kezdete, mint amink most van. És őszintén szólva egyik felemmel alig várom. De azt is tudom, hogy nem véletlenül vagyunk még itt. Nem véletlenül együtt vagyunk még itt. Tudom, hogy Istennek terve van számunkra - itt és most. Elfogadom? Akarok, képes vagyok ezért élni? Képes vagyok úgy élni, hogy engem is békességgel engedjenek el, ha majd mennem kell? Élek-e úgy, hogy hiányozzam majd, ha már nem leszek, vagy inkább örömöt/megkönnyebbülést jelent majd a távozásom? De még sokkal inkább: tudok majd olyan méltósággal elmenni, ahogy most is példát állítottak elém? Ha el kell engednem valakit, tudom olyan elfogadással elengedni, ahogy ennek az embernek az elmúlását elfogadták? ...

Kérdések ezrei, amelyek ilyenkor választ keresnek és várnak bennem... újabb és újabb példák arra, hogy is kéne ezt... elszántság, hogy úgy éljem meg a mindennapokat akár 3 napom van, akár 30 évem, hogy azt Isten dicsőségére tegyem... tegyük együtt, egymás épülésére, egymásért...