Harmincadik hét: Kolossé 3:5-6

5 Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, 

6 mert ezek miatt haragszik Isten.

A mi alkalmasságunk az Istentől van!

„…a mi alkalmasságunk az Istentől van.” (2Korinthus 3:5)
Isten soha nem fog rád bízni olyan feladatot, amelyet az Ő közreműködése nélkül is el tudsz végezni. Ő „…nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk…” (2Timóteus 1:9) hív el minket. Amikor Isten rád bíz egy munkát, akkor kegyelmét is adja, hogy el tudd azt végezni. De ne várd, hogy könnyű lesz! Isten arra hívta el Mózest, hogy utasítsa a fáraót, hogy engedje el az összes rabszolgáját, hogy elmehessenek egy olyan Istent imádni, akiben a fáraó nem is hitt. Jónásnak azt mondta, hogy menjen Ninivébe, a világ legromlottabb városába, és mondja nekik: „Térjetek meg, vagy meghaltok!”. Amikor Isten elhívta Jeremiást, hogy az Ő üzenetét átadja egy kemény, makacs, én-központú népnek, akik nem voltak hajlandók rá hallgatni, Jeremiás annyira sírt, hogy „a zokogó próféta” néven vált ismertté. Ha tehát most alkalmatlannak érzed magad, Isten nélkül – az is vagy! A Biblia hősei nem pattantak csak úgy fel a helyükről és nem mondták, hogy: „Semmi gond, én elintézem!”. De íme, a jó hír: Isten nem arra hív, hogy Neki dolgozzunk, hanem, hogy Vele – ez pedig garantálja a sikert. Azt mondod: „De én nem vagyok rá képes”. Semmi probléma: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak… a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket” (2Korinthus 3:5-6). Azt mondod: „De nincsenek meg hozzá a szükséges anyagi forrásaim”. Nem gond: „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8). Azt mondod: „De nincs hozzá erőm”. Semmi baj: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).

Huszonkilencedik hét: Kolossé 3:3-4

3 Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. 

4 Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.

Jézus jön velem, vagy én megyek Vele?

Szeretem, amikor témát kapok a gondolkodáshoz. :)

Most is ez történt. Érkezett egy hozzászólás a kamillablog legnépszerűbb és leghektikusabb utóéletet élő bejegyzéséhez, ami mellett a legkevésbé sem szeretnék elmenni szó nélkül, de inkább ideillő gondolatok, ezért ide írom őket.

Erről a képről van szó:

 

A hozzászólásban mellékelt szöveggel alapvetően egyetértek, de kontextusba helyezve már messze nem olyan egyértelmű a dolog. A kontextus az ítélkezés kérdése. Nem bűnösök eléréséről beszélgetünk - amiről ez a kép, és az eredeti helyén hozzácsatolt angol szöveg szól, - hanem hívők egymáshoz való viszonyulásáról.

Igen, Jézus számára a náci katona is elveszett bárány, őutána is utána megy, a világ végére is. Egészen addig, amíg a katona be nem fogadja őt. 

Merthogy azután már a katona fog Jézussal menni, további tévelygők és elveszettek után, és nem Jézust fogja magával rángatni arra, amerre ő akar menni.

Máté 16:24 "Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem."

A bónusz kérdés:

Szerinted vajon mi lesz ennek a katonának az első dolga, miután elfogadta Jézust? Írd meg egy hozzászólásban! És ha gondolod vesd össze a választ az eredeti bejegyzés témájával. Furcsa párhuzamot fogsz találni...

Huszonnyolcadik hét: Kolossé 3:1-2

1 Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. 

2 Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.

Az egyszerű újfordítás szerint:

1 Mivel Krisztussal együtt ti is feltámadtatok a halálból, a mennyei dolgokra törekedjetek, hiszen Krisztus is ott ül most Isten jobb oldalán.
2 A mennyei dolgokon gondolkozzatok, ne a földieken járjon az eszetek!