Kutyatörténet és analógiája

Volt egyszer egy kutyánk. 6 hetes kis szőrgombóc volt, amikor oviba menet a falu templom körüli parkjában belebotlottunk. Sírt, nyüszített, hogy vegyük fel, vigyük haza. Beadtuk a derekunk: hazavittük, és ámulva néztük, hogy néhány hónap leforgása alatt egy tenyérnyi kis jószágból egy meglehetősen testes, igazi házőrző kutya nő. Egész pici korától szembetűnő volt tanulékonysága, intelligenciája. Jobb gazdát érdemelt nálunk, így amikor apukámnak szüksége lett egy jó házőrzőre, neki adtuk. Nála nagyon jó sora lett. Fiúkutya lévén azonban a szökésre egy idő után ott is rákapott. Egy ilyen alkalommal olyan szerencsétlenül sikerült visszabújnia a kerítésen, hogy felsértette az ágyékát. Igazi sebzett vadként azonban vicsorítva, agresszíven távol tartott magától mindenkit, aki segíteni tudott volna rajta, mígnem elvérzett, és elpusztult. Rendkívül sajnálom szegényt.

Az jutott eszembe szomorú sorsát megismerve, hogy az ember is sokszor pont így viselkedik: a legkisebb sebesülést nyalogatva elbújik, szenved, senkit nem enged közel magához, aki segíteni tudna rajta, csak mindenkire acsarkodik, aki közelíteni mer. Míg végül menthetetlenül "elvérzik".

Apró részletekig tudnék analógiát vonni az ő és az emberi jellem és viselkedés között, de már ennyi is mélyen elgondolkoztat...

A komfortzónán túl

Vasárnap indult egy sorozat a Máté 28:19-20 alapján, amely így szól: "Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." 

Elsőként a "menjetek el" jelentése felett időztünk. 

Jézus azt mondta nekünk, hogy mi menjünk oda másokhoz. Ezzel szemben a gyakorlatban ennek pont az ellenkezőjét tesszük: várjuk, hogy emberek bejöjjenek, és a becsalogatásukban próbálunk különféle  módszerekkel sikert elérni. 

Pásztorunk a samáriai asszony példáját hozva arra is rámutatott, hogy Jézus - ha hagyjuk -  kicsalogat a komfortzónánkból, azért hogy elmenjünk. Az asszony élete a ház és kút között zajlik. A kútra is délben jár, amikor senki más, hogy ne találkozzon senkivel. Az ő komfortzónája ez: ház-kút, kút-ház. Életmódja miatt kerüli az embereket. Mígnem egy nap találkozik Jézussal, aminek hatására elmegy és megszólítja azokat az embereket, akiket addig került, - azért hogy a Messiáshoz hívja őket... 

"Menjetek el..." - a komfortzónán is túl.

Hitben járni

"Ha Ábrahámhoz hasonlóan követed Őt, akkor ezt úgy teszed, hogy közben nem tudod, hová vezet, de hiszed, hogy amit az Úr megígért, ahhoz tartani fogja magát, nem számít, hogyan viszi véghez, vagy, hogy mennyi ideig tart, Ő állni fogja a szavát (ld. Zsidók 11:8)." (BG)