Vállalkozom...

Jó ideje nem volt időm írni megint. Pedig bőséggel lenne miről. A Kivonulás könyvét elemezgetem, és a Példabeszédek könyve is napi olvasmányom. Mindkettő bőséggel ad elmélkedni, írnivalót, de az egyéb teendők nem hagytak időt arra, hogy le is írjam, amikre jutottam. Most nem is próbálom pótolni egy bejegyzéssel, inkább lassan, több bejegyzésben, - nem árt, ha vissza-visszatérek a már olvasottakhoz is - de megpróbálom megfogalmazni mik forognak bennem azzal kapcsolatban, ami tk. lekötötte/leköti az időmet.

Manapság racionálisan gondolkodó ember nem kezd vállalkozásba, mi mégis ezt tettük. Naponta tucatszám számolnak föl csődbe jutott vállalkozásokat, mi most mégis indítottunk egyet, és hittel tekintünk előre és dolgozunk azért, hogy egy év múlva, vagy pár év múlva vagy akármikor fejlődő és ne csődbe jutó vállalkozás legyünk. Látjuk a realitást, hogy ez mennyire nehéz és milyen nagy munkát igényel és mennyit kell hozzá tanulnunk, fejlődnünk, de HISSZÜK, hogy Isten megáld bennünket. Hiszen a vállalkozásunk fő tevékenysége is Róla szól, Őt hirdeti.

Sokat gondolkoztam én már régóta azon, hogy anyaként dolgozhatok-e házon kívül. Én személyesen azt hiszem és vallom, hogy nem. Az én munkám anyának lenni. Aztán jött olyan időszak az életünkben, amikor rászorultunk volna, hogy én is hozzak bevételt. Elhelyezkedés szóba sem jöhetett, de itthonról végezhető dolgokat sokat kerestem, találtam is párat, de Isten mind előtt bezárta a kaput, és megértette velem, hogy a családfenntartás a férjem dolga. Én úgy segítsem őt ebben, hogy bölcsen osztom be a pénzt. Egy-két évvel később azonban már olyan szintre romlott a helyzetünk, hogy megint elkezdtem a kapukat döngetni és Istent ostromolni. Annak idején eszembe sem jutott volna saját vállalkozást kezdeni, most viszont Isten ebbe az irányba nyitott kapukat és elfogadtam tőle, hogy erre ad lehetőséget.

Egy régi sztereotípia, - miszerint vállalkozni nem lehet becsületesen és ezért hívő ember ne vállalkozzon -, birizgált valahol mélyen belül. Meg az is, hogy egy vállalkozás legalább annyi munka, mintha házon kívül dolgoznék... tényleg szabad ezt nekünk?

Aztán eszembe jutott a derék asszony:

³Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével. ¹⁴Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt. ¹⁵Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak. ¹⁶Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít. ¹⁷Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait. ¹⁸Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese. ¹⁹Ügyesen kezeli a guzsalyt, tenyerében tartja az orsót.  ²²Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete. ²⁴Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak.

Hát ezek a versek nagyjából arról szólnak, amire most vállalkoztunk, amit csinálunk. Ha a derék asszony dicséretének a fele arról szól, hogy mennyit dolgozik, milyen szorgalmas és milyen vállalkozókedvű, akkor én miért ne lehetnék az? Akkor én miért ne dolgozhatnék - miközben a házam népét vezetem, ahogy a derék asszony is tette, - azért hogy hozhassak nekik eledelt, akár távolból is. 

Igen. Nehéz becsületes vállalkozónak lenni (a mai Magyarországon). De nem lehetetlen. És hívő emberként kötelességem. És ha az leszek, Isten meg fog áldani. És fel fog virágoztatni. És hozhatok távolból is eledelt. Bár pillanatnyilag még közelről sem egyszerű.

Céltudatosan, hittel, Istenbe kapaszkodva dolgozni és haladni előre. Ez mindennapos erőfeszítés, harc. Olyan könnyen és gyorsan jönnek a nehézségek, amik az ember kedvét szegik, és erejét lefelezik... de hittel előretekinteni és az Úrban bízni - ez most a mi dolgunk. És dolgozni, dolgozni, tanulni, tanulni... és egyre hasonlóbbá válni a derék asszonyhoz. :)

Az én részem

Van egy igevers, ami gyerekkorom óta kísér - az egyik első versek egyike volt, amit fejből tudtam: "Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik..." (37.Zsolt.5.) Gyerekként valahogy ez számomra hordozott egy olyan jelentést, hogy nyugodtan hátradőlhetek, majd Isten elvégzi, aminek meg kell lenni. Éljem a magam életét, a többi Isten dolga... Vicces képzet, ha az ember ismeri az Igét!

Egy ideje tudom, hogy ez nem így működik, hogy Isten akkor teszi bele az Ő 100%-át, ha én is beletettem az enyémet... Mondhatnám úgyis, hogy van alapja annak  régi jó bölcs mondásnak, - amivel egyébként igeismeret híján hosszú éveken keresztül nem tudtam mit kezdeni -, hogy "Segíts magadon, az Isten is megsegít!". Ma már tudom, hogy egy dolog van, amiben az én aktivitásom kimerül egy döntésben: az üdvösség. Minden másban jóval több erőfeszítésre van szükség, ha ennek fényében szeretnék élni. Elsősorban rajtam, az aktivitásomon, belefektetett munkámon múlik, hogy hogyan haladok a megszentelődés, a Krisztus képére formálódás - az Igével összhangban való élet útján. 

És hogy mi mindent tehetek? Csak néhány tanács a Példabeszédek 4-ből:

- hallgass az intésre (1) (10)

- figyelj a tudományra (1) (20)

- ne hagyd el a tanítást (2)

- támaszkodj az igére (4)

- tartsd meg a parancsot (4)

- szerezz értelmet (5)

- ne felejtsd el az igét (5)

- ne térj el az igétől (5) (13)

- ne hagyd el az igét (6)

- szeresd az igét (6)

- becsüld nagyra az igét (8)

- fogadd el az igét (10)

- ragaszkodj az igéhez (13)

- vigyázz rá (13)

- hajtsd füledet az igére (20)

- ne téveszd szem elől (21)

- őrizd meg szíved mélyén (21)

- tartsd távol beszédedtől a csalárdságot (24)

- távolítsd el beszédedből a hamisságot (24)

- ügyelj lépteidre (26)

- ne térj le az útról (27)

- tartsd távol magad a rossztól (27)

Ez a felsorolás mind aktív együttműködésről és nem passzív tűrésről szól. Mind tudatosságot igényel, nem a világgal való sodródást... és mind Isten Igéjéről szól, ill. annak megvalósításáról. 15 féle mondat arról, hogy hogyan viszonyuljunk az Igéhez és 5 mondat arról, hogy ezek fényében mit tegyünk ill. mit ne tegyünk. Az arányok az hiszem magukért beszélnek: háromszor fontosabb az, hogy hogyan viszonyulunk az Igéhez, mint az hogy mi mindent teszünk, vagy nem teszünk. Ha háromszor jobban odafigyelünk arra, hogy helyesen viszonyuljunk az Igéhez, harmadannyi energiánkba fog kerülni, hogy a beszédünk és útjaink is a helyükön legyenek...

Isten válasza a problémáidra:

„Uram, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég.” (Zsoltárok 119:89)

Az mondod: „Ez lehetetlen”.
Isten azt mondja: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” (Lukács 18:27).

Azt mondod: „Teljesen kimerültem”.
Ő azt mondja: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul…” (Ézsaiás 40:31).

Azt mondod: „Engem senki sem szeret”.
Ő azt mondja: „…örök szeretettel szerettelek…” (Jeremiás 31:3).

Azt mondod: „Nem bírom tovább”.
Ő azt mondja: „Elég neked az én kegyelmem” (2Korinthus 12:9).

Azt mondod: „Nem tudom, mit tegyek.”
Ő azt mondja: „…ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Példabeszédek 3:6).

Azt mondod: „Képtelen vagyok rá”.
Ő azt mondja: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).

Azt mondod: „Nem éri meg”.
Ő azt mondja: „…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9).

Azt mondod: „Nem tudok megbocsátani magamnak”.
Ő azt mondja: „Isten megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:32).

Azt mondod: „Alig tudok megélni”.
Ő azt mondja: „Isten… be fogja tölteni minden szükségeteket…” (Filippi 4:19).

Azt mondod: „Félek”.
Ő azt mondja: „…nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteus 1:7).

Azt mondod: „Ezzel én nem tudok megbirkózni”.
Ő azt mondja: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23).

Azt mondod: „Én nem vagyok elég okos”.
Ő azt mondja: „…ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől…” (Jakab 1:5).

Azt mondod: „Egyedül vagyok”.
Ő azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5).

„Isten igéjére támaszkodom, és ha a könyv lezuhan, én is vele zuhanok.” Bill Sunday

Egy bölcs tanács a gyerekneveléshez

Ez egy nagyon gyakorlati tanács, és első olvasatra nem is annyira nehéz megfogadni. Mindenesetre, ha észben tudnám tartani, biztos számos döntést másként hoznék meg...

Ne csak mondd, érvényesítsd is! 

„…mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti…” Zsidók 12:6

A Biblia megkérdezi: „Milyen apa az, aki nem igazítja helyre a fiát?” A válasz: „Nem valami jó apa!” Nem tudjuk, hogyan kezdte Éli főpap két fiának, Hofninak és Fineásnak nevelését. Egyszerűen csak ennyit olvasunk: „…fiai… átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket” (1Sámuel 3:13).
Lehet, hogy Éli hallott azokról a szörnyű dolgokról, amiket fiai tettek, és ezt mondta: „Ejnye fiúk, ezt azért nem kellett volna!” A fiúk pedig így válaszoltak: „Igen, apa”, és aztán folytatták tovább a templomi istentiszteletre érkezők megkárosítását, és az asszonyok elcsábítását. A gond nem az volt, hogy Éli nem mondta el a gyermekeinek, mi a helyes; hanem az, hogy nem tette számukra kötelezővé azt, amit mondott nekik.
Nyilván nem ismersz egyetlen olyan szülőt sem, aki azt mondja a gyermekének: „Menj, rabolj bankot, 10-20 év börtön jót fog tenni neked!”. Nem, ezek a szülők valószínűleg helyes dolgokat mondtak a gyermekeiknek. Sok börtönlakó szülője szintén jó dolgokat mondott. Az érvényesítés azonban hiányzott ezekből az annyira jó szándékú szülőkből. Éli nem érvényesítette az igazságot, csak állította. Nem mozdította ki fiait pozíciójukból, és nem fosztotta meg őket papi kiváltságaiktól. Hagyta, hogy tovább folytassák azt, amit addig tettek, miközben azt mondta, hogy nem kellene. Szülők, ne csak mondjatok valamit, hanem tegyetek is! Ha gyermeked rossz útra téved, és te hallgatsz, akkor magadat kíméled, őt pedig feláldozod.
Szülőként a legjobb módja a gondoskodásnak, ha szeretettel fegyelmezed a gyermeked. 

Több, mint 7 év szülői tapasztalattal azt látom, hogy az érvényesítés akadálya sokszor a saját bizonytalanságom. Amiben biztos vagyok, érvényesítem is. Amiben valami miatt bizonytalankodom, azt valóban csak mondom, és aztán nézem tehetetlenül, hogy hiába... A bizonytalanságot pedig egy dolog okozza: a hiányos igeismeret. Ez szomorú, nem? Ha kitartóbban kutatnám az Igét, ha meglátnám az összefüggéseket amelyek a nevelésre is alkalmazhatók, nem bizonytalankodnék, nem tántorítanának meg modern nevelési elméletek, és érvényesíthetném azt, amit szülőként kötelességem és felelősségem érvényesíteni! (Nem hinném, hogy Éli is ezzel küzdött volna és emiatt engedte volna fiait tovább a bűnben. Érdekes lenne tudni, hogy nála mi volt az akadálya az érvényesítésnek.)

Azért van még egy gondolat ami szerintem szintén nagyon meghatározó az érvényesítésben, ami számomra szintén folyamatos probléma és küzdelem. Elizabeth Prentiss így fogalmazta meg: "...amivé szeretném, hogy váljanak, magamnak is azzá kell válnom." - ti. a gyerekeim. Na, ezt nevezem én kihívásnak!!!

Végtelen hit

Van egy film, amit már nagyon régóta szerettem volna megnézni. Angolul tudtam volna 10 perces blokkokra bontva, nem túl jó minőségben. Így elég nehezen szántam rá magam. Tegnap a férjem véletlenül rátalált magyarul, ugyan még mindig 10 perces blokkokban, :), de jó minőségben. (Egy nagyon jó kis oldalon, keresztül, ahol sok más keresztyén film is megnézhető magyarul, többek közt a Tűzbiztos is. Szintén csak feliratosan láttam eddig.)

Meg is néztük. Építő esti programnak bizonyult. A film magyarul a Végtelen hit címet kapta. Angolul Facing the giants vi. Harc az Óriásokkal. (Amerikai fociról szól a film - amiből én semmit nem értek, - és az utolsó csapat, akik ellen játszaniuk kell az Óriások névre hallgat. De átvitt értelemben is pontos a cím - Max Lucado hasonló című könyve üzenetének megjelenítését is felfedezni vélem.)

A központi üzenete a filmnek, hogy Istennek MINDEN lehetséges! Ha Te beleteszed a maximumot, akkor ő azt emberi erőt meghaladóan meg fogja áldani. 

Ezen felül két dolog ragadott meg a filmből: az egyik, hogy amikor az óriások (kifizetetlen számlák, megingó munkahely, elmaradó gyermekáldás, stb.) jönnek, és úgy érzed minden a te hibád, mégis tehetetlen vagy velük szemben, rájössz, hogy nagyon is sokat tehetsz ellenük. Odafordulhatsz Isten felé, és könyöröghetsz esőért, azután elmehetsz és előkészítheted a földedet az esőre! ... Nem kell tehetetlenül állnod és várni, hogy vagy legyőznek, vagy meggondolják magukat és eloldalognak...

A másik, hogy az esőre tevékenyen váró ember tudja dicsérni az Urat minden körülmények között: amikor  nyer, dicséri az Urat, amikor meccset veszít, dicséri az Urat, amikor ismét egy negatív teszteredményt kap, dicséri  az Urat - "akkor is!"... Dicséri az Urat minden helyzetben ... az Úr pedig elkezd esőt küldeni... és minden csepp esőt hálaadás követ!

Nagyon fontos szerepe van a filmben az egyik mellékszereplőnek is. Mr.Bridges, aki az iskola folyosóján sétálgatva naponta imádkozik az iskoláért, a diákokért - az Ő imájának nélkülözhetetlen szerepe van abban, hogy a diákok megtérnek és az edző mellé felsorakozva együtt készítik a földet az esőre (egyébként ő fogalmazza meg a földjét esőre előkészítő gazda képét...) Szükségünk lenne több ilyen imádkozó emberre!!! Nélkülük késhet/késni fog az eső...

Mennyi tanulság... egy filmből. Bár nem "életszerű" a film, az üzenete nagyon is az!!! Örülök, hogy végre megnéztem.