Méltánytalanul elhanyagoltam ezt a blogot az elmúlt hetekben. Nincs mentségem rá, mert nem akarom, hogy legyen. Sajnos nem tudok mindent most gyorsan pótolni, de apránként megteszem.
A Kolossé levél tanulását nem hanyagoltam ennyire. A heti elmélkedések papíron várják, hogy ide is felkerüljenek - annál is inkább, mert "kedvenceim" lettek az itt még egyelőre kihagyott igeversek. Annak pedig nagyon megörültem a hét elején, amikor láttam, hogy Kilike milyen jó módszert talált a memorizáláshoz. Nagyon jól jött most nekem is a tipp! Köszi Ilike!!! (Most csak innen, mert még nem volt érkezésem hozzá is szólni nálad.)
Amiről viszont feltétlenül szeretnék most írni, az a 20 évvel ezelőtti május 26-a.
Ma 20 éve volt a bemerítésem. Szép kerek szám, de a lényeg azt hiszem nem ebben van. Jó lenne azt mondani, hogy ez 20 éves töretlen lelki fejlődést és növekedést is jelent, de sajnos ez nem lenne igaz. Sok hullámvölgy volt ebben a 20 évben. Volt néhány év, amikor nem is tartottam fontosnak megemlékezni erről a napról.
Édesapám volt a bemerítő pásztorom. Az 1.Ján. 1:9-et mondta el felettem a medencében. Ennyi idő után talán nyíltan is bevallhatom, hogy nem értettem és kicsit rosszul is esett, hogy ezt a verset kaptam tőle. A többieké (öten voltunk) akkor jobban tetszett, de ma már nem tudom melyek voltak azok. Valahogy olyan verset szerettem volna kapni, amely egyértelműbb útmutatás az élethez. Úgy gondoltam ezen már túl vagyok, a bűneim megvallottam, letettem, innen kezdve ez nem lesz akkora segítség. Ma már tudom - és csak nem régen jöttem rá -, hogy ez pont az az útmutatás volt, amire azóta is szükségem van, és ezután is szükségem lesz. A megtéréssel, bemerítkezéssel nem tudtam le egy életre a bűnvallást, jó párszor kellett már azóta is megtapasztalnom Isten hűségét a megbocsátásban is... Ma az egyik legnagyobb bátorítás számomra ez az igevers: "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól."
Hálás vagyok az elmúlt 20 évért és mindenért, amin ezalatt keresztülmentem!
Nagyon szívesen:) Én is olvastam valahol, csak már nem emlékszem merre...
VálaszTörlés