Volt egyszer egy forradalom. Amit legyőzött az elnyomás. A hatalmaskodó, Istent nem ismerő nem tisztelő nyomorult emberek. Rátelepedtek az igaz, istenfélő, egymást tisztelő, amúgy is nehéz sorsú népre. Leverték, elnyomták az igazságot, és virágzott a hamisság, hazugság, álságosság. De uralmuk véget ért. Évtizedek múltán, de végül győzött az igazság!!! Lelepleződött a hamisság.
A történelem ismétli önmagát. Legyen szó népek történetéről, emberek történetéről, gyülekezetek történetéről. A forgatókönyv mindig ugyanaz. A hamis, az álságos, a báránybőrbe bújt farkas csak ideig-óráig élvezheti hatalmát. Az Úr végül mindig leleplezi, és napvilágra hozza az Ő igazságát. Kiválogatja a pelyvát, és szétszórja. Az övéit pedig megtartja, megerősíti.
URam, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni?
Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem. Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő? Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik. De nekem az ÚR a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám. Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az ÚR.
94.Zsolt.3.,18-23
"Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel." Mt.3:12
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése