Korbács alatt

Azon morfondíroztam mostanában, hogy ha Jézus most járna köztünk, lehet, hogy a jeruzsálemi templom után a mieinket is ostorral tisztogatná.
Bevallom őszintén vannak dolgok, amik egyszerűen emészthetetlenek számomra. Konzervatív vagyok, sőt egyesek legszívesebben a "bigott" jelzővel is megbélyegeznének, de ez kevéssé zavar. Éppúgy ahogy a Biblia nem ismeri el a demokráciát sem a teokrácia helyett, úgy én sem, sőt a liberalizmust sem. Amennyire veszélyes szűken értelmezni a Bibliát, éppannyira vagy még inkább veszélyes a tág értelmezés is. De ha választanom kell az aranyközépút keresése közben, inkább a szűk értelmezést választom, mint a tágat. (Mt.7:14.)
Kicsit megpróbáltam beleélni magam azoknak a zsidóknak a helyzetbe, akiket Jézus korbáccsal söpört ki a templomból. (Jn.2) Mit tettek ők? Segítettek testvéreiken, jó szolgálatot tettek nekik, puszta jószándékból. No meg egy kis haszonhoz is jutottak, de hát a szándék a fontos nem? Végül is csak olyan dolgokat árultak, amelyek a törvény betartásához - az Isten által adott törvény betartásához - nélkülözhetetlenek. Ők csak segítették honfitársaikat törvénytisztelőnek maradni. A pénzváltás is erről szólt. A templomi adót is csak templomi pénznemben lehet megfizetni. Hát hol a legegyszerűbb beváltani, ha nem a templomban?
"A pokolra vezető út is jószándékkal van kikövezve", tartja a mondás. A legkevésbé sem alaptalanul.
Ha így nézem azokat a dolgokat, amiket beengedünk gyülekezeteinkbe, Jézus mit tenne velünk? Nem korbáccsal hajtana ki? Ó, emberileg sok mindent meg lehet magyarázni. És a jószándék lenne az utolsó, amit kétségbe vonnék. Jézus mégis korbáccsal jön, amikor kalmárkodunk az Ő házáBAN. A kegyelem nevében. Mindegy mivel. Bármivel, még akkor is ha az az istentisztelet része. Ó, ebben mennyi a bűnünk!!! Kalmárkodni sok mindennel lehet. Lehet tudással is, sőt lehet az üdvösséggel is! (Klasszikus példa erre a középkori búcsúcédulák. De ma is megvannak a kifinomult módszereink.) Lehet magával Krisztussal is, mint áldozati báránnyal. Az ilyenekre Jézus válasza azonban a korbács.
A napokban olvastam János és Júdás leveleit. El kellett gondolkoznom, hogy ha már az első gyülekezetek ilyen komoly tévtanítókkal, szakadárokkal, csákmátékkal küszködtek, akkor mitől lenne jobb a helyzet ma? El kellett gondolkodnom, hogy ha az apostolok kategorikus elzárkózásra szólítanak fel az ilyen emberektől, akkor nem a kegyelem ellen való, ha vannak olyan keresztyének(nek mondott emberek), akik elől az Ige alapján jobbnak látom elzárkózni, nem közösségben lenni. Amíg látszatkeresztyénekből valóban meg nem térnek, megszentelődnek.
Elgondolkoztam, hogy az egy testnek vannak beteg, torz, nem a helyükön levő tagjai is, - vagy csak azok vannak, pontosabban -, amit csak a Nagy Orvos igazíthat helyre, gyógyíthat meg. A közösség nem vállalása azonban nem egyenlő és nem is jogosít fel az ítélkezésre.
Az elmúlt hónapok legsúlyosabb dilemmáinak lezárásához közeledem. Elméletben legalábbis. Gyakorlatban még nem tudom, hogyan is fog ez kinézni... de az Úr megadja majd azt is.