Vállalkozó kedvű, kockáztatni merő, szorgalmas szolga (16.v.) áll szemben a lusta, biztonsági játékos, túl óvatos szolgával (17.v). Utóbbi annak ellenére választja a kockázatmentes megőrző politikát, hogy urát kérlelhetetlennek ismeri. (24.v.) Ez egy teljesen érthetetlen logika. Minden józan észnek ellentmondó gondolkodás.
Figyelemre méltó, hogy a gazda a talentumokat kinek-kinek képessége szerint osztotta ki. (15.v.) Az volt lusta a munkához, az rejtegette a rábízottakat, akinek képességeit maga a gazda is kevesebbre becsülte, akinek csak kicsivel kellett gazdálkodnia. Még a kevéshez is lusta volt. Vagy a kicsit is féltette.
Ezzel szemben a vállalkozó kedvű, befektetésekben gondolkodó, szorgalmas szolga nem csekélyke kamatot nyer befektetésével, hanem megkétszerezi a rábízottakat!
Rejtegetni vagy befektetni? Istennél egyértelműen az utóbbi a nyerő!!! A szorgalmas szolga bemegy a menyegzőre/üdvösségbe (21,23.v.), a rejtegető kivettetik a sötétségre/kárhozatra! (30.v.) Mint ahogyan a 22:13-ban a menyegzői ruha (megfelelő életmód) hiánya is hasonló következményekkel jár.
Nem cselekedetek által üdvözülünk, hanem hit által, de ha cselekedeteink nem tükrözik hitünket, kockára tesszük az üdvösségünket. És el is veszíthetjük. Ez a példázat erről szól. Mint ahogy az utolsó ítéletről szóló (31-46.v.), a talentumokat követő versek is erről tanúskodnak. A további erre vonatkozó igéket még majd apránként idegyűjtögetem. (Akkor az üdvösség mégis elveszíthető?!?!)
Mi lehet a talentum? Mit bíz ránk Isten?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése