Tanítok - ha akarok, ha nem...

Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását,  mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon! Péld. 1:8-9

Anyaként elgondolkoztam, hogy mit is tanítok a gyermekeinknek... tényleg érdemes ahhoz ragaszkodniuk? Igei értékeket tanítok nekik? Viselhetik büszkén a fejükön, nyakukon?

Tekintve, hogy nem a szavaimmal, de sokkal inkább a példámmal tanítok...

A szeretet...

Mostanában sokat gondolkodom a szeretetről. Nem véletlenül: nagy hiányosságnak érzem magamban. Sokféle szeretet létezik, bizonyos fajtái bennem is minden bizonnyal fellelhetők, de a Valódi, az isteni - az Agapé szeretet súlyos hiánycikk. Pedig nagyon vágyom rá, nagyon szeretnék úgy szeretni, ahogy Pál ír erről a szeretetről a korinthusi levélben:

¹Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. ²És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.  ³És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. ⁴A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. ⁵Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. ⁶Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. ⁷Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. ⁸A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. ⁹Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. ¹⁰Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. ¹¹Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. ¹²Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.  ¹³Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.

Sokáig azt hittem, hogy ez a fajta szeretet velünk születik, legalábbis kéne, hogy velünk szülessen. Legkésőbb az újjászületésünknél. És nem értettem, hogy ha így van, akkor miért hiányzik belőlem még a szikrája is. Az utóbbi időben kezdem megérteni, hogy ez a fajta szeretet egy különleges ajándék, de nem az (újjá)születésünkkor kapjuk, hanem a megszentelődés útján haladva szerezhetjük meg, TANULÁS eredményeként (mint ahogy egyszer ezt már idéztem itt a blogon), és ha KÉRJÜK! (Ján. 16:23)

A tanulás értelemszerűen lépésről lépésre való haladást, a tanultak beépülését jelenti. De Isten nélkül, önmagában ez is kevés. Ez is csak annyit ér, mint a "pengő érc" és a "zengő cimbalom". Ezt a fajta szeretetet bizony KÉRNI is kell! És ha kérjük, meg is kapjuk...

Akkor majd elmondhatom én is, hogy van bennem szeretet:

Máriamárta türelmes, jóságos; Máriamárta nem irigykedik, Máriamárta nem kérkedik, Máriamárta nem fuvalkodik fel. Máriamárta nem viselkedik bántóan, Máriamárta nem keresi a maga hasznát, Máriamárta nem gerjed haragra, Máriamárta nem rója fel a rosszat. Máriamárta nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. 

A férjem, a gyermekeink, a szüleim, a testvéreim, a barátaim, a testvérek, sőt még azok felé is, akik bántanak. És NEM a feladataim, a terveim, álmaim, munkám felé...

Van mit tanulni! És van mit kérni!

Bemerítés volt

Annyira boldog lennék, ha erről nem a saját kis titkos blogomon kéne pötyögnöm, hanem világba kiálthatnám a gyüli honlapján keresztül!!! De az a projekt egyelőre áll. Nagyon lassan haladnak a dolgok mifelénk. :(

Szép (és tanulságos) alkalom volt. 2 bizonyságtétel "ütött". Nálam legalábbis. És nagyon megérintettek a medencében elhangzott személyre szabott igék is...

Nagyon sokan voltak. És meglepve láttam, hogy majdnem kész van a fenti rész. :) (Ebből látszik, hogy én nem sokat dolgoztam arrafelé. Sajnos.)

Kezdek viszont hajlani arra, hogy önként jelentkezzem a következő bemerítésre szervezőnek...

Lelkem kíván Téged...

Egy feleség és édesanya, Annie Hawks imája (ez a tény valahogy teljesen érthetővé és hihetetlen hitelessé teszi számomra ezt a dalt):

Közösség 3.

Ismét egy kivonat RW Céltudatos élet c. könyvéből. Csak kölcsönbe van nálam, de néhány gondolatot szeretnék később újraolvasni majd. 

Az egység a közösség lelke. Aki Isten családjához tartozik, annak kötelessége saját közösségében őrködni az egység fölött. (Ef 4:3) Azzal kell foglalkoznunk, ami igazán számít: megtanulni úgy szeretni egymást, ahogy Krisztus szeretett minket. Amikor a szeretet és Isten tervének megvalósítása áll figyelmünk középpontjában, összhang alakul ki közöttünk.

Éretlenségről árulkodik, ha az ideális (ti. gyülekezet) után vágyakozva a valóságosat bírálgatjuk. Ha viszont beletörődünk a valóságba anélkül, hogy törekednénk az ideálisra, az igénytelenségünket árulja el.

Minél előbb felhagyunk ábrándjainkkal, melyek szerint gyülekezetünknek tökéletesen kell működnie ahhoz, hogy szeretni tudjuk, annál hamarabb fogjuk levenni magunkról is az álarcot, és elismerni, hogy egyikünk sem tökéletes, és kegyelemre van szükségünk. Itt kezdődik az igazi közösség.

Minden gyülekezet kitehetné a táblát: "Tökéletes egyének ne jelentkezzenek! Ez a hely kizárólag azoknak való, akik elismerik, hogy bűnösök, kegyelemre szorulnak, és fejlődni szeretnének."

A Biblia "testvéreink vádlójának" (Jel.12:10) nevezi a Sátánt; neki szokása az Isten családjába tartozókat hibáztatni, kritizálni, rájuk panaszkodni. Ha mi is ezt tesszük, az azt jelenti, hogy sikerült lóvá tennie minket, hiszen a saját munkáját végezteti el velünk.

A pletyka olyan információk továbbadását jelenti, amellyel kapcsolatban sem a problémában, sem annak megoldásában nincs szerepünk. Milyen szomorú, hogy Isten nyáján maga a nyáj ejti a legmélyebb sebeket, nem is a farkasok.

Kötelességünk, hogy védjük és előmozdítsuk a gyülekezet egységét!

Amikor az emberek rábukkannak egy olyan közösségre, amelynek tagjai őszinte szeretettel és törődéssel viseltetnek egymás iránt, akkor csak kulcsra zárt ajtókkal lehet őket távol tartani.

"Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják." Róma 14:19

...hirdesd... akár alkalmatlan...

... de talán most van itt az alkalmas. :) (2.Tim 4:2)

Az első nagy öröm akkor ért, amikor vasárnap "összefutottam" az istentiszteleten a könyvelőnkkel. :) A keddi megbeszélésen még hangsúlyozta, hogy nem hívő, de aztán kiderült: régóta szeretett volna eljönni a gyülibe, csak azt gondolta "zártkörű". (Ez utóbbi tévhit legalábbis elgondolkodtató...) Ez azért is óriási dolog, mert a barátnőmön keresztül ő már a második ember féléven belül, aki érdeklődik a gyüli iránt. Az első azóta  is jár, sőt a házi csopink oszlopos tagja lett!

A másik hatalmas meglepetés az volt, hogy hétfő este beugrott a nem hívő barátnőm és lelkesen mesélte, hogy mit olvasott a Mai Igéből, amit a múlt héten küldtem neki. Sőt, a férjének is felolvassa! Őszintén szólva nem hittem, hogy olvasni fogja!!! Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy van értelme adni neki Mai Igét. Örülök, hogy volt. Remélem ezután a következő lépés az lesz, hogy az augusztusban nászajándékba adott Bibliát is forgatni kezdi. :)

Ezen felbuzdulva egy kicsit, a férjem is vitt be Mai Igét a munkahelyére, és tegnap reggel felolvasta a fiúknak. És érdeklődőek voltak! Remélem egy új szokás kezdete. :) Ennek azért van nagy jelentősége, mert a tulaj szcientológus és az alapkönyvük mindig ki van téve az irodában és finoman ugyan, de határozottan árad a szellemiség odabenn. De az "okoskönyv" mellett végre már ott a Mai Ige is. :) Aztán majd  ott lesz a Biblia is... Fejlődünk azt hiszem.

Ezek mind egy-egy imatémát is jelentenek!

Sőt van 12-12 "imatémánk"/emberünk. A múlt hónapban kellett leadnunk azt a listát, amit a turim ihletett: akikért imádkozunk, hogy megismerjék az Urat. Ők is rajta voltak a listákon. :) Ezt nevezhetjük imameghallgatásnak is...

Boldogok, akik békét teremtenek

Az utóbbi nagyjából két évben azt figyeltem meg, hogy ha egy kapcsolatot sikerül rendezni, egy másik jut kátyúba és igényel bölcsességet és alázatot, sőt, sokszor megbocsátást. Soha nem sok kapcsolat egyszerre, de 1-2 mindig. Sokáig nem tudtam mire vélni ezt. Nem lehetne, hogy egy darabig MINDENKIVEL békességben élhessek?!?! Nagyon szeretnék. Mostanában rendszeresen elém került a megbocsátás, békességteremtés  témája, és azt hiszem mostanra sikerült megértenem, hogy ezeken a konfliktusokon keresztül tanít Isten alázatosságot, béketeremtést és formál olyanná, amilyennek látni szeretne, azzá, amivé lennem kell.

A legutóbbi hasznos gondolatokat, amiket Rick Warren tollából olvastam, bepötyögöm ide is:

Mivel az életben a legfontosabb, hogy megtanuljunk szeretni, Isten azt szeretné, hogy értékesnek tartsuk a kapcsolatokat, és tegyünk meg mindent a fennmaradásukért, amikor szakadás, sértődés vagy konfliktus veszélye fenyeget. ... Isten ránk bízta a békéltetés szolgálatát...

Lelki érettségünk értékmérője, hogy mennyire vagyunk képesek kijönni egymással.

Aki Isten áldására vágyik, és Isten gyermekéhez méltóan szeretne élni, annak meg kell tanulnia békességet teremteni.

A legtöbb konfliktus betöltetlen szükségletekben gyökerezik... a konfliktusokat nem gyógyítja be az idő, a sebek gennyesedni kezdenek.

A közösség érdekében meg kell szabadulnunk "nukleáris fegyvereinktől": a vádolástól, a másik lealacsonyításától, az összehasonlítgatástól, a beskatulyázástól, a sértegetéstől, a leereszkedő vállveregetéstől és a gúnyolódástól.

A békességnek mindig ára van: időnként  a büszkeségünkkel, időnként az önzésünkkel fizetünk érte.

A hetedik boldogmondás kicsit másként: "Áldottak vagytok, amikor megmutatjátok, hogyan lehet együttműködni ahelyett, hogy versengenétek, vagy harcolnátok egymás ellen. Ekkor érthetitek meg igazán, kik vagytok és milyen helyet foglaltok el Isten családjában."

A megoldás a problémát, a megbékélés a kapcsolatot helyezi előtérbe. Ha a  kapcsolatot tartjuk elsődlegesnek, akkor gyakran előfordul, hogy a probléma elveszti jelentőségét, és már nem is tűnik olyan nagynak.

ISTEN EGYSÉGET ÉS NEM EGYFORMASÁGOT KÉR TŐLÜNK. Attól még összhangban lehetünk, hogy különböző véleményeknek adunk hangot.

Egy kapcsolat helyreállításához erőfeszítések kellenek. Amikor valóban keressük a békességet békességteremtők leszünk.

Bemerítésünk lesz

Ma 6 jelöltet hallgattunk meg. Mind nő, és 5 fiatal. 4 nagyon fiatal, akik a gyülekezetben nőttek fel.

Két leányzó bizonyságtétele nagyon őszinte és elgondolkodtató volt, de mindnyájan nagyon komolyak és felkészültek. Az idén ez már a második bemerítés lesz és ez egy év alatt 9 lelket jelent! Ennek nagyon örülök! Jó lenne ebben a tempóban haladni. :) 

Kicsit azt remélem, hogy  a honlapunk jó szolgálatot tehet majd ebbe az irányba, és úgy érzem van végre lehetőségem szolgálni, még ha az csak támogató szolgálat a szolgálók felé akkor is. 

A héten lesz egy megbeszélés a gyülekezeti gyerekmunkáról, arra meghívtak. Szeretnék felkészülten menni, bár annyi felé jár az agyam... Mindenesetre imatéma, hogy építő beszélgetés legyen és eredményeket is tudjunk felmutatni.

Na és akkor most ennyi egy darabig a gyakorlati dolgokból. :)

Közösség 2.

A valódi közösség további jellemzői: 

- elkötelezettség. "...Isten hatalmára és emberi erőfeszítésre egyaránt szükség van."

- őszinteség. egyenesség. konfliktusok felvállalása a kapcsolat bensőségesebbé válása érdekében.

- alázat. "A büszkeség falat, az alázat hidakat épít az emberek közé." Alázatosnak azt jelenti, hogy kevesebbet gondolunk magunkra.

- udvariasság. A "különleges kegyelmet igénylők" azért vannak a a gyülekezetben, hogy ők is és mi is épüljünk. Tesztelik a közösség szeretetének valódiságát. Egymás élettörténetének megismerése segít.

- megbízhatóság. NO pletyka!

- rendszeresség. A közösségbe időt kell fektetni.

Mi tehetnék én azért, hogy közösségünk valódi közösség legyen?

Ha jobban megnézem ezeket a jellemzőket, és a múltkori négyet is ideveszem, ezek leginkább személyiségjegyek ill. a neveltetésünk határozza meg őket. De mindegyikben meghatározó szerepe van a  saját döntéseinknek. Amikor Jézus mellett döntünk, akkor ezek mellett a dolgok mellett is döntünk és amiben hiányosságaink vannak neveltetésünkből adódóan, azt Jézus, a közösség által, segítségével kipótolja. Ha engedjük... ezért van nekünk szükségünk a közösségre. A közösségnek meg azért van ránk szüksége, amit mindezek segítségével mi is hozzátehetünk.

Akárhogy is nézem, bármilyen nehéz is az individualista gondolkozásról, az önzésről lemondani, ha megteszem és valódi közösségem van a férjemmel, a családommal, a barátaimmal, a gyülekezetemmel, többet nyerhetek vele, mint veszíthetek. Az örökkévalóság szempontjából mindenképp:

"Nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tarthat meg, azért, amit nem veszíthet el." Jim Elliot