A manna

Csak néhány gondolat ami ma reggel megfogalmazódott bennem a 2.Mózes 16. rész alapján.

A 15. rész végén azt olvassuk, hogy Élimbe érkezik a nép. Élim egy oázis a pusztában: 12 forrás és 70 pálmafa. Luxusnak tűnik, de ha belegondolok, hogy hány százezer, millió emberre jutott 12 forrás és 70 pálmafa, rögtön nem tűnik akkora luxusnak. Akárhogy is, Éden. Egy kis jó, az addig elszenvedett sok rossz után. Ám a közvetlen előzmény a Mára... a nép zúgolódása.

Isten a zúgolódás ellenére ad egy kis enyhülést a népnek. Megízlelti velük az eljövendő Kánaánt. Ez az a hely ahol a nép kivételesen nem zúgolódik. Úgy is mondhatnám, hogy kis szünet két zúgolódás között.

Azonban a jó dolgoknak is vége szakad egyszer. És a népnek tovább kell indulnia a pusztába. Ahol nagyon hamar ismét zúgolódni kezd. Nem is csak kicsit, nem is csak néhányan. Mindenki, és egyenesen visszavágynak Egyiptomba. Ézsau annak idején egy tál lencséért eladta az elsőszülöttségi jogát. A nép egy húsosfazékért eladná magát, a szabadságát, és ha ezt megtenné, ha jól sejtem hátat fordítana Istenének is. Egy húsos fazékért...

Isten nem tesz szemrehányást, csak egyszerűen megígéri, hogy gondoskodik a napi betevőről. És küldi a mannát minden reggel hűségesen. 40 éven keresztül él mannán a nép. (35.v) Bizonyosan több említésre méltó eseményt is megélhettek a mannával kapcsolatban, azonban mi itt csak az első reakciókról olvashatunk. És azok annyira emberiek. Az éljünk beosztással elve (20.v.), az akkor is megpróbálom, ha nem lehet mentalitása (27.v.) De Isten következetes. És végül a nép elfogadja Isten szabályait. (Bár azt gyanítom nem maradéktalanul és ezek a kezdeti reakciók többször ismétlődhettek a 40 év alatt.)

Hogy mit üzen számomra a manna? Mi a manna? 

Mennyei táplálék. Az Úr gondoskodása. Ami segít túlélni a pusztát.

A szabályok a következők, ha tetszik ha nem:

- Mindig csak egy napra elég. Nem vihető át másnapra. Ma nem élhetek a tegnapiból. Amelyik nap reggel nem megyek ki szedni, éhezni fogok. (19-20.v.) 

- Ha nem érek ki időben, lemaradok. (21.v.) Nem azért mert nem elég, hanem mert a nap heve megsemmisíti. (Milyen gyönyörű és  pontos ábrázolások ezek!?)

- Csak annyit szabad szednem, amennyit megbírok enni. A többi felesleges teherré válik. (20-21.v.)

- A 6. nap dupla adag jár. Az az egyetlen alkalom, amikor átvihetjük másnapra. (23-26.v) Azért, hogy az Úrnak szentelhessük a 7.napot.

Ez az utolsó pont kicsit zavarosabb nekem, de az előzőek nagyon egyértelműen alkalmazhatók Isten Igéjére és gondoskodó kegyelmére is. Az utolsó pont azt gondolom azért olyan hangsúlyos, hogy megértsük: azzal, ha hetente egy napot odaszánunk Istennek, nem rövidülünk meg. Sőt! Ő a Neki szánt idő alatt is éppúgy gondoskodik rólunk, mint amikor azért magunk is keményen megdolgozunk... Nem szabad sajnálnom Tőle a 7. napot! És élnem kell a mannával!Az Ő szabályai szerint!