Ne fáradjunk el...

Ennek az 1-2 órán belül véget érő évnek az elején is kértem egy vezérigét az Úrtól erre az évre. Először meglehetősen értetlenül álltam Isten előtt a kapott verssel. Miért pont ezt, Uram?

"A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk." Gal. 6:9

Akkor még nagyon nem éreztem, hogy ebben az évben számos alkalommal szükségem lesz erre a bátorításra, biztatásra, hogy ez az igevers fog átsegíteni hétköznapokon, holtpontokon, kimerültségen, akadályokon, döntéshelyzeteken, és ebbe az Igébe kapaszkodva újra és újra megtapasztalhatom, hogy hatalmas ereje van Isten Igéjének.

Már majdnem az év felénél jártunk, amikor kezdtem igazán megérteni, miért is ezt az Igét kaptam. Amikor jöttek az első olyan helyzetek, amikben bizonyosan másként döntöttem volna enélkül a vezérige nélkül. Amikor enélkül az igevers nélkül feladtam volna egy csomó mindent. Családban, gyülekezetben, magamban... Ebben az évben a lelki fejlődésem motorja volt ez az igevers. És jónéhány alkalommal meg is erősítette Isten ezt a verset számomra, amikor szószékről hallottam, amikor cikkben olvastam, amikor valaki más idézte... újra és újra "megkaptam".

És ezt köszönöm, Uram! Köszönöm mindazt, amit ezen az Igén keresztül tanulhattam ebben az évben, amivé fejlődhettem általa. Köszönöm, hogy vezettél általa! 

És évzárásnak is valami hasonló az üzenet:

Milyen látást kaptál az új évre? (2)

„Mert ez a kijelentés… biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3)

 

Az akadályok nem lophatják el a látásodat a te beleegyezésed nélkül. Winston Churchill ezekkel az emlékezetes szavakkal élesztette fel, támadta le és ostromolta Britanniát a vereség szélén táncolva: „Soha ne add fel! Soha ne add fel! Soha, soha, soha ne add fel!” A nehézségek elkerülhetetlenek, de feladni nem kötelező! Ha hitben jársz és nem vagy hajlandó feladni, Isten garantálja, hogy nehézségeid nem fogják megakadályozni látásod beteljesülését. Bár rabszolgaként éltek, Izráel mégis megkapta az erőt ahhoz, hogy legyőzze Egyiptom minden erőfeszítését, amivel megpróbálták megtörni őket. Túlélésük és sikerük történetét így olvashatjuk: „… mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak és terjeszkedtek…” (2Mózes 1:12). Pál álma, hogy az egész világot elérje az evangéliummal, minden fordulónál úttorlaszokba ütközött. Amikor szorongattatása nőtt, ezt vallotta meg: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk!” (2Korinthus 4:8-9). József hosszú úton jutott el a kormányzói székig. Ez az út elárultatáson, üldöztetésen és magányosságon át vezetett. Álma éveket késett, de még mindig élt, mert nem adta fel. Most, Egyiptom kormányzójaként, amikor végre valóra vált álma igazolást nyert még kritikusai szemében is, így emlékszik vissza a csodálatos útra, ahogyan Isten valóra váltotta azt: „Gyümölcsözővé tett engem Isten nyomorúságom földjén” (1Mózes 41:52 NAS). József nem volt hajlandó feladni álmát, ez tartotta őt életben. Az akadályokban a lehetőségeket kereste, és Isten gyümölcsözővé tette őt, nem úgy, hogy mentesítette a megpróbáltatásoktól, hanem úgy, hogy éppen ott léptette őt elő „nyomorúságai földjén”. A nehézségeid nem tudják megállítani Istent – ne hagyd, hogy téged megállítsanak!