2011. május 5.

Utóhang az anyák napjához

A gyülekezetben kissé rendhagyó anyák napját tartottak nekünk vasárnap. De lehet, hogy nem is rendhagyó volt, csak egyszerűen nem helyénvaló. Van kb. 40 gyermek a gyülekezetben, akik mind kiálltak és egyesével köszöntötték verssel az édesanyjukat. Csak a versek végighallgatása volt min. fél óra. Már ott nagyon megrökönyödtem az egyik versen, aminek szerzője egy közismert kabarészerző, közéleti figura. Nem volt a versben semmi helytelen, de épp egy gyülekezeti anyák napjához sem volt sok köze. A nagyobbak pedig saját édesanyjukhoz írt verseiket mondták el. Ez kedves kezdeményezésnek tűnt, a gyerekek szempontjából még jónak is, azonban egy aprócska gondom mégis van az egésszel - és erre igazából egy beszélgetést követően jöttem rá. A gyülekezet, az istentisztelet Isten tiszteletéről és felmagasztalásáról szól/kéne, hogy szóljon. És nem az édesanyákéról. Még kivételes alkalmakkor sem. Szerintem ilyenkor az istentisztelet arra való lenne, hogy hálát adjunk értük, közbenjárjuk értük, vezetést kérjünk számukra és bátorítsuk, tanítsuk őket, hogyan élhetnek gyermekeik elé istenfélő életet. Értük, és nem róluk kéne, hogy szóljon az egész, ha már van. Az ő dicséretük és felmagasztalásuk a család belügye, házon belül kell, hogy maradjon és nem a gyülekezetben a helye. Nem találom az igei alapot mögötte, sokkal inkább annak ellenkezőjét. Számomra pedig a tradíciók és hagyományok nem elfogadható indok semmilyen igeileg nem megalapozott szokás életben tartására... nem csak az anyák napja, de más biblikátlan szokások esetében sem...
Ez most csak valami szélbe szórt gondolatmenet, de meg kellett fogalmaznom magamnak.

7 megjegyzés:

  1. Én olyasmit el tudnék képzelni ilyen alkalmakon, hogy ima az édesanyákért, kérve Isten áldását, hogy türelmesek, engedelmesek legyenek, hogy be tudják tölteni azt a hivatást, amelyet az Úrtól kaptak!

    VálaszTörlés
  2. Ó, ezt igazán értem! Sajnos pont ezek fogalmazódtak meg bennem is vasárnap. De én teljesen egyedül voltam a véleményemmel... A Férjem szerint jól esik az elismerés, a dicséret az anyáknak, mert talán máshol, másképp nem kapják meg. Meg azért is, mert ez számukra sokkal "megfoghatóbb", mint egy általános ima. A gyülekezet részéről pedig jó csali... Mármint a bármiféle személyes dicséret tömegeket képes vonzani, nálunk legalábbis. Dehát ez hosszú téma, már írtam is róla, de gyakran előkerül, nincs miatta egészen nyugalmam. Bocs, hogy hosszú és kissé szélsőséges voltam. Jól esett leírni.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon örülök, hogy felvetted ezt a kérdést. Számomra az Anyák Napja lehet, hogy mindig egy kicsit mást jelentett, lelkipásztorgyermekként és lelkipásztor feleségként megélve.
    Teljesen igazad-igazatok van : nagyon jó lenne, ha az Anyák Napja nem az Édesanyák felmagasztalása lenne.
    Én úgy éltem meg, hogy az Édesanyának ez a feladata-"kötelessége". Nem 1 napot kell arra szánni, hogy a családban megköszönjék szolgálatát, hanem a folyamatos köszönet és megerősítés fontos egy édesanyának.
    Most hosszú lenne leírni, hogy mi hogyan tanítottuk gyermekeinket erre.
    De, ha rajtunk állt, akkor próbáltunk arra törekedni a gyülekezetben, hogy a gyülekezeti Anyák Napja egészen más kell, hogy legyen, minthogy otthon felköszöntik a gyermekek Édesanyjukat. (természetesen az is egyszerűen,és nem a drága virágok szintjén...)
    Engedelmesség a gyermekek részéről, a család egysége, édesanya-édesapa szolgálata, áldáskívánás,ima az édesanyákért, erősítő igék a hétköznapokra - én így látom.
    Most nálunk szolgáltak az édesanyák is, s természetesen hogy nagyon odafigyeltünk az idősebbekre is,és az olyanokra, akiknek nem voltak ott a gyermekeik.
    Én ezt a napot is egy nagyon jó evangélizáló lehetőségnek tartom: hiszen a gyülekezetben mindig az EVANGÉLIUMNAK kell hangoznia, bármilyen ünnepély van is. Csak máshonnan indulunk, de a cél ugyanaz.
    Az ÚR áldjon Benneteket: Ági

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, hogy leírtátok, mit gondoltok, hogyan élitek meg! Örülök, hogy alapvetően hasonlóan közelítünk a kérdéshez.
    Jó lenne ha a gyakorlatban is ezt látnánk működni a gyülekezeteinkben!
    Mindig van több nézőpont is Léda. Emberi szempontok szerint a férjednek is igaza van és jogosan alakulhatott ki benne ez az álláspont. Mert gyarló emberek vagyunk. De nekünk Isten nézőpontjából kell néznünk a dolgokat. És Ő az édesanyák elismerés iránti igényét és szükségét nem évente egy istentiszteleten fogja pótolni, - akkor sem, ha máskor máshonnan nem kapják meg. Istent ismerő és kereső embereknek ezt kell meglátniuk.

    VálaszTörlés
  5. Sajnos nem jól fogalmaztam. A Férjem csak megpróbálta megmagyarázni a másik oldalt, de persze nemértett egyet vele. Most jövök rá, hogy így már nem is voltam egyedül a véleményemmel, hanem ketten voltunk! :) De teljesen egyetértek az utolsó két mondatoddal! Épp ezt szerettem volna megfogalmazni! :)

    VálaszTörlés
  6. Így még jobb. :) Néha kellenek az efféle eszmecserék a párunkkal. ;) Akkor is ha valójában egyetértünk!

    VálaszTörlés
  7. Mélységesen egyetértek a leírt gondolatokkal. Anyukaként azt mondom, hogy köszönöm, de erre nekem nincs szükségem. Még rosszul is érzem emiatt magam, de láttam már pár műsort iskolában, gyülekezetben és egyéb helyeken ahhoz, hogy átlássam, ez egyfajta kötelességteljesítés a tanítók részéről. Nagyon kevés az, amikor tényleg szívből, kreatívan és őszintén hoz össze egy csapat valamit. Attól még én is meg tudok hatódni :).
    Ha szánunk is időt a gyülekezetben az ilyen alkalmakra, legyen az rövid, frappáns és mindenek előtt Istennek tetsző. Lenne pár ötletem... :)
    Ha ez nem megy, akkor inkább ne legyen semmi.
    "Számomra pedig a tradíciók és hagyományok nem elfogadható indok semmilyen igeileg nem megalapozott szokás életben tartására... nem csak az anyák napja, de más biblikátlan szokások esetében sem..."

    VálaszTörlés