Az újévi istentisztelet témája a sáfárság volt a Lukács 16:1-15 alapján. Ezután fogalmazódtak meg bennem ezek a gondolatok.
Elhangzott, hogy semmi nem a mienk, MINDENT sáfárságra kaptunk. A pénzt, az időt, az egészségünket, a szépségünket, a tehetségünket, a telefonunkat, az otthonunkat, az autónkat, és így tovább, és így tovább.
A hétköznapokban ritkán gondolok ezekre a dolgokra úgy, mint amikkel egy nap majd el kell számolnom Istennek. Többnyire az "enyém" vagy esetleg a "mienk" kategóriába tartoznak. Az élettel úgy általában igen, tudom, hogy jól kell sáfárkodnom, azt is tudom, hogy Istentől kaptuk az otthonunkat, még talán az autónkat is (igaz, hogy a hiteleket mi fizetjük), a pénzünk egy részét is - a másik részéért keményen megdolgozunk (phű!), az jár. A telefont én vettem, mert szükségem van rá, nem igazán kértem ki Isten véleményét, így túl sok köze sincs hozzá. A számítógép, és az internet előfizetés úgy szintén. És különben is: nekem adta, azt csinálok vele, amit akarok.
Nem, nem tudatosan gondolkodom így. De ha mélyre ások, akkor ezzel bizony nem járok messze a valóságtól. Azon bagatellnek tűnő oknál fogva, mert ezen dolgok kapcsán ritkán az az első kérdés bennem, hogy "hogyan dicsőíthetem meg vele Istent?" vagy, hogy "hogyan használhatom fel az Ő királysága építésére?", hanem mert jobb esetben - rendszerint önös érdekektől vezérelve - egyszerűen csak használom őket. Rosszabb esetben inkább arra a kérdésre keresek választ, "hogy ez nekem miért jó?", "mi a hasznom belőle?"... ha adok a gyülekezetnek az időmből, ha tizedet fizetek, ha a számítógépet pénzcsinálás helyett az evangélium üzenetének továbbadására használom...
Szeretném, ha ebben az évben minden egyes fillért úgy tudnék elkölteni, mint aki az Úr pénzét költi. - Isten adna erre ennyi pénzt? Vagy csak egyetlen fillért is?
Szeretném, ha minden egyes másodperc az életemben úgy telne el, mint aki Isten drága idejével gazdálkodik. - Isten vesztegetne erre egyetlen másodpercet is?
Szeretném, ha az otthonunk légkörén érezhető lenne, hogy az az Övé. Nálunk Ő az Úr. - Isten jól érzi magát nálunk? Örömét leli bennünk? Ő a főnök?
Szeretném, ha a megtett kilométerek csak arra vinnének, amerre Isten visz bennünket. Ha Tarzisz helyett Ninive lenne az úti cél.- Isten küld erre az útra? Szolgálok Neki, ha elmegyek oda?
Szeretném, ha a számítógépet csak arra használnánk, amire Isten is használja. - Isten elküldené ezt a levelet? Isten elolvasná ezt a cikket? Meghallgatná ezt a zenét? Megnézné ezt a filmet? Biztosan meglátogatná azt az oldalt? ...
Szeretném, ha a telefonom csak olyan hívás/üzenet eszköze lenne, amely Isten dicsőségéről és hatalmáról tesz bizonyságot. - A hívásommal/üzenetemmel bátorítok valakit? Közelebb segítem Istenhez? Előmozdítottam egy szolgálatot? Vagy csak pletykák csatornája, zúgolódásom szócsöve, kéretlen tanácsok közvetítője...
Szeretném, hogy az alkotások, amik kikerülnek a kezem alól, legyen az bármi, Róla tegyenek bizonyságot. - Meglátja benne Istent, az Ő üzenetét, akinek készült? Istennek való szolgálatra buzdít, amit készítettem?
és így tovább, és így tovább...
Kicsit sem vagyok nagyravágyó, tudom. De ennél kevesebbel nem érem be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése