"Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk." Róma 10:9-10
Itt nincs szó értelemről. Az üdvösségünk szempontjából a főszerepet a szívünk és a szánk játssza!
Az értelem majd a 12.részben lép be a képbe, ahol is azt látom, hogy az értelmi megújulás jelentősége az életmódunk megváltoztatása, hogy nyilvánvalóvá legyen: megváltattunk. NEM a megváltásunk múlik rajta.
A csecsemők nem tudnak rögtön szaladni. Tejen táplálkoznak. Fokozatosan nőnek, erősödnek és hozzák mozgásba egyenként különféle izmaikat, tanulnak meg szilárdat enni, stb... való igaz, hogy fejben sokszor előrébb járnak, mint a gyakorlatban: ők már jóval hamarabb tudják mit akarnak mondani mielőtt még szavakba tudnák önteni. A lelkük jóval hamarabb szalad a testvéreikkel együtt, mint a lábuk... mégis el kell fogadniuk, hogy mindennek megvan az ideje, és lépésről lépésre kell haladniuk. Először ülni, majd állni, járni és csak legvégül szaladni. Mindeközben meg kell tanulniuk felállni. Mert hogy tanulás közben elesnek újra meg újra. De a tanulási folyamat csak akkor halad előre, ha felállni is megtanul. Ha megtanulja, hogy csak addig sír, és puszilgattatja a sebeit, amíg az első fájdalom csillapodik...
A szíve és a szája a helyén marad. Nem tölti be keserűség és önsajnálat, és nem panaszkodik. Hisz és megvall. Feláll és megy tovább. Körülményektől függetlenül.
Ha szív és a száj helyén van - ez pedig döntés kérdése - , az értelem megújulása is könnyebb. A döntésnek nem előfeltétele a megújult értelem, hanem következménye.
Itt nincs szó értelemről. Az üdvösségünk szempontjából a főszerepet a szívünk és a szánk játssza!
Az értelem majd a 12.részben lép be a képbe, ahol is azt látom, hogy az értelmi megújulás jelentősége az életmódunk megváltoztatása, hogy nyilvánvalóvá legyen: megváltattunk. NEM a megváltásunk múlik rajta.
A csecsemők nem tudnak rögtön szaladni. Tejen táplálkoznak. Fokozatosan nőnek, erősödnek és hozzák mozgásba egyenként különféle izmaikat, tanulnak meg szilárdat enni, stb... való igaz, hogy fejben sokszor előrébb járnak, mint a gyakorlatban: ők már jóval hamarabb tudják mit akarnak mondani mielőtt még szavakba tudnák önteni. A lelkük jóval hamarabb szalad a testvéreikkel együtt, mint a lábuk... mégis el kell fogadniuk, hogy mindennek megvan az ideje, és lépésről lépésre kell haladniuk. Először ülni, majd állni, járni és csak legvégül szaladni. Mindeközben meg kell tanulniuk felállni. Mert hogy tanulás közben elesnek újra meg újra. De a tanulási folyamat csak akkor halad előre, ha felállni is megtanul. Ha megtanulja, hogy csak addig sír, és puszilgattatja a sebeit, amíg az első fájdalom csillapodik...
A szíve és a szája a helyén marad. Nem tölti be keserűség és önsajnálat, és nem panaszkodik. Hisz és megvall. Feláll és megy tovább. Körülményektől függetlenül.
Ha szív és a száj helyén van - ez pedig döntés kérdése - , az értelem megújulása is könnyebb. A döntésnek nem előfeltétele a megújult értelem, hanem következménye.
Kedves Kamilla!
VálaszTörlésMinden bejegyzésed segít, hogy közelebb kerüljek Istenhez! Remélem nem hagyod abba a blogolást..., hosszú ez a másfél hónapos szünet! Ákos
Kedves Ákos!
VálaszTörlésMár másfél hónap??? De rohan az idő! Nem, egyáltalán nem hagyom abba a blogolást, sőt, folyamatosan blogolok azóta is a "főblogomon". Itt valóban kicsit hanyagoltam az írást, nem szándékosan. Ha átnézel a http://www.kamillablog.com/ - ra, találni fogsz ott is olyan bejegyzéseket, amiket akár ide is írhattam volna, így talán megérted, miért. Igaz, az a blog elsősorban nőknek szól, de szép számú férfiúi olvasótábora is van. :) Dicsőség az Úrnak!
Itt is jelentkezem hamarosan, de addig is mazsolázhatsz onnan is, ha gondolod. :)
Kamilla