Muszáj idetennem Bob Gass évindító gondolatait, amelyek korábbi részeit is idetettem már.
A harmadik részben József története így vizsgálva számomra ... hát hogy úgy mondjam velőtrázó... nagyon erőteljes üzenetet hordoz! Szükségem lesz még rá év közben, hogy újra és újra elolvassam. (Kiemelések tőlem.)
Milyen látást kaptál az új évre? (3)
„Mert ez a kijelentés… biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3)
Mielőtt álmod megvalósulna, próbára leszel téve. Hasonló dolgokkal fogsz szembenézni, mint József:
1) A hit próbája. Meg kellett őriznie hitét egy ellenséges környezetben, és hinnie kellett az álomban, amiben senki más nem hitt. Senki sem támogatta álma megvalósításában, senki sem lelkesítette, egyedül kellett megállnia.
2) A türelem próbája. József álma nem valósult meg gyorsan. A fiúnak, akiben az álom megfogant, férfivá kellett érnie, mielőtt álma beteljesült. Minden csalódást okozó napon ragaszkodnia kellett álmához, különben annak elvesztését kockáztatta volna. A türelem nem csupán reménykedés, hogy a dolgok majd csak kialakulnak; a türelem kitartás és hit abban, amit Isten megígért. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsidók 10:36).
3) Az erő próbája. Egy ideig a körülmények miatt úgy tűnt, hogy József kritikusainak igaza van. Hiszen végtére is gödörben volt, megfélemlítve, egyedül, idegen földön, család és barátok nélkül, börtönben, igazságtalanul vádolva. Erősnek kellett maradnia, megőrizve meggyőződését, hogy álma valóban Istentől való.
4) Az összpontosítás próbája. Annyi érzelmi terhet kellett cipelnie, ami egy tehervonatot is kisiklatott volna: testvérei neheztelését, elhagyatottságot, hamis vádakat és mindenféle veszteséget. Állandóan figyelnie kellett arra, hogy mire összpontosít. Ha a problémákra és akadályokra koncentrál, az csalódottsághoz vezetett volna. Az szerezte meg számára a szabadulást, hogy kitartóan az álmára összpontosított.
5) A készenlét próbája. Amikor Isten végül megnyitotta az ajtókat, Józsefnek készen kellett állnia a cselekvésre! A csüggedés és a negatív gondolatok vakká tették volna a lehetőségre. Ezért tartotta ébren lelkét, és csiszolgatta folyamatosan tehetségét, megragadva minden alkalmat arra, hogy használja ajándékait, figyelve, hogyan valósítja meg Isten az álmát.
Huh! Hát van egy néhány pont, amiben újra és újra elbukom. Az első kettő még hagyján. De az erő és az összpontosítás már jóval nehezebb. Hajlamos vagyok a rossz dolgokra összpontosítani és így erős sem tudok lenni. Az utolsó pont, a készenlét próbája pedig azt hiszem csak akkor kiállható, ha az első négyben már megálltunk. Amíg az álom helyett a körülményekre összpontosítok az erő próbáját sem állom ki és amíg azt nem állom ki, a készenlét próbájában is biztos a bukás, hiszen csüggednék, ami vakká tenne...
Ami azonban borzasztóan gyomorszájon vágott, a legutolsó mondat: "Ezért tartotta ébren lelkét, és csiszolgatta folyamatosan tehetségét, megragadva minden alkalmat arra, hogy használja ajándékait, figyelve, hogyan valósítja meg Isten az álmát."
Hát azt gondolom ez talán egy jó hely arra, hogy elkezdjek összpontosítani: ébren tartani a lelkem, csiszolgatni a tehetségem, minden alkalmat megragadni használni az ajándékokat - és akkor Isten végre meg tudja majd valósítani az álmaimat...-
Milyen látást kaptál az új évre? (4)
„Mert ez a kijelentés… biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3)
Az akadályok nem rombolhatják le a jövőképedet, de a hozzáállásod igen. Tizenhat hónapi hajmeresztő odisszea után Pál apostol így ír a mocskos római börtöncellából: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Filippi 4:4). Pál tudott két dolgot, amit neked is tudnod kell:
1) Nincs vége, amíg Isten azt nem mondja, hogy vége. Nem a körülmények vagy az emberek mondják ki az utolsó szót, hanem Isten! Ő „… hitünk szerzője és beteljesítője…” (ld. Zsidók 12:2). Istennel a feladás nem alternatíva. Ha feladod az ő engedélye nélkül, az olyan, mint a katonaságnál az engedély nélküli távolmaradás. Továbbá, ha feladod a küldetésed, akkor elveszted Isten védelmét és gondoskodását.
2) Semmi sem győzhet le a beleegyezésed nélkül; márpedig te nem fogod azt megadni. Nem irányíthatod, hogy mi történik veled, de hogy mit mondasz, és mit teszel, az rajtad múlik. Neked csupán ennyivel kell törődnöd, a többire Isten ügyel. Nem tudod befolyásod alatt tartani az utadat meghatározó akadályokat, nehézségeket és zaklatásokat, de azt te döntöd el, hogy frusztrációval, kétségbeeséssel és elutasítással válaszolsz-e, vagy nem (ld. 2Korinthus 4:8-9). Nem mindig kerülheted el, hogy az élet kiüssön, de azt te döntöd el, hogy a földön maradsz-e vagy sem. Ha nem vagy hajlandó a földön maradni, azzal elveszed a lehetőséget az ellenségedtől, hogy szabotálja a sorsodat.
Van Istentől kapott álmod? Ne add fel, és „biztosan bekövetkezik”. Nincs semmilyen álmod? Kérj Istentől! Már beteljesült az álmod? Kérj Istentől újat, mielőtt elveszted az életörömöd, és nem marad semmilyen életcélod. Olyan kis dolgokról álmodsz, melyek nem kerülnek erőfeszítésbe? Kérj Istentől nagyobb álmokat, és figyeld, hogyan fog növekedni a hited!
És még egyszer - de bizonyosan nem utoljára: KITARTÁS, ÁLLHATATOSSÁG ... úgy látszik még mindig égető szükségem van ezekre az üzenetekre. És újra: Isten útját járni nem passzív elfoglaltság, hanem valami borzasztóan AKTÍV, együttműködésről, engedelmességről szóló történet... ezt nem szabad elfelejtenem, amikor legközelebb megint csak legszívesebben hátradőlnék és hagynám, hogy csak úgy történjenek a dolgok... amire ijesztően naaaagy hajlamom van...
Ütős újév indítás. :)
Megjegyzések: a Mai Ige internetes oldalán mindig csak az aznapi üzenet található (ezen érdemes lenne változtatnia a szerkesztőknek, szvsz.) és újabban nem csak olvasható, de meg is hallgatható!!! Mentési lehetőséget sajnos nem találtam, de továbbküldési és megosztási lehetőséget igen. Ami azonban elég korlátozott módon, csak a kezdőoldalra irányít, ott pedig csak az aktuális tartalom érhető el. (Ezen komolyan sokszor elgondolkozom, hogy ez miért így jó, miért nem lehet archiválni és minél több anyagot minél szélesebb körben elérhetővé tenni. A tipikus magyar mentalitás lenne? A lehetséges negatív magatartásformák, elővigyázatosság határozzák meg a dolgokat? Egy missziós oldaltól ez elhibázott "üzletpolitika" lenne. Más ésszerű magyarázatot viszont egyszerűen nem találok... mert ez így nagyon ésszerűtlen... Bocs ezért a fura gondolatmenetért, de már olyan régen rágom magam ezen... Egyébként emiatt is jobban szeretem a nyomtatott példányt.)
1) Nincs vége, amíg Isten azt nem mondja, hogy vége. Nem a körülmények vagy az emberek mondják ki az utolsó szót, hanem Isten! Ő „… hitünk szerzője és beteljesítője…” (ld. Zsidók 12:2). Istennel a feladás nem alternatíva. Ha feladod az ő engedélye nélkül, az olyan, mint a katonaságnál az engedély nélküli távolmaradás. Továbbá, ha feladod a küldetésed, akkor elveszted Isten védelmét és gondoskodását.
2) Semmi sem győzhet le a beleegyezésed nélkül; márpedig te nem fogod azt megadni. Nem irányíthatod, hogy mi történik veled, de hogy mit mondasz, és mit teszel, az rajtad múlik. Neked csupán ennyivel kell törődnöd, a többire Isten ügyel. Nem tudod befolyásod alatt tartani az utadat meghatározó akadályokat, nehézségeket és zaklatásokat, de azt te döntöd el, hogy frusztrációval, kétségbeeséssel és elutasítással válaszolsz-e, vagy nem (ld. 2Korinthus 4:8-9). Nem mindig kerülheted el, hogy az élet kiüssön, de azt te döntöd el, hogy a földön maradsz-e vagy sem. Ha nem vagy hajlandó a földön maradni, azzal elveszed a lehetőséget az ellenségedtől, hogy szabotálja a sorsodat.
Van Istentől kapott álmod? Ne add fel, és „biztosan bekövetkezik”. Nincs semmilyen álmod? Kérj Istentől! Már beteljesült az álmod? Kérj Istentől újat, mielőtt elveszted az életörömöd, és nem marad semmilyen életcélod. Olyan kis dolgokról álmodsz, melyek nem kerülnek erőfeszítésbe? Kérj Istentől nagyobb álmokat, és figyeld, hogyan fog növekedni a hited!
És még egyszer - de bizonyosan nem utoljára: KITARTÁS, ÁLLHATATOSSÁG ... úgy látszik még mindig égető szükségem van ezekre az üzenetekre. És újra: Isten útját járni nem passzív elfoglaltság, hanem valami borzasztóan AKTÍV, együttműködésről, engedelmességről szóló történet... ezt nem szabad elfelejtenem, amikor legközelebb megint csak legszívesebben hátradőlnék és hagynám, hogy csak úgy történjenek a dolgok... amire ijesztően naaaagy hajlamom van...
Ütős újév indítás. :)
Megjegyzések: a Mai Ige internetes oldalán mindig csak az aznapi üzenet található (ezen érdemes lenne változtatnia a szerkesztőknek, szvsz.) és újabban nem csak olvasható, de meg is hallgatható!!! Mentési lehetőséget sajnos nem találtam, de továbbküldési és megosztási lehetőséget igen. Ami azonban elég korlátozott módon, csak a kezdőoldalra irányít, ott pedig csak az aktuális tartalom érhető el. (Ezen komolyan sokszor elgondolkozom, hogy ez miért így jó, miért nem lehet archiválni és minél több anyagot minél szélesebb körben elérhetővé tenni. A tipikus magyar mentalitás lenne? A lehetséges negatív magatartásformák, elővigyázatosság határozzák meg a dolgokat? Egy missziós oldaltól ez elhibázott "üzletpolitika" lenne. Más ésszerű magyarázatot viszont egyszerűen nem találok... mert ez így nagyon ésszerűtlen... Bocs ezért a fura gondolatmenetért, de már olyan régen rágom magam ezen... Egyébként emiatt is jobban szeretem a nyomtatott példányt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése