Január 16-23
5 Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból.
6 Mert ez hozzátok is eljutott, és ahogyan az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik, ugyanúgy közöttetek is, attól a naptól fogva, amelyen meghallottátok, és igazán megismertétek az Isten kegyelmét.
Ezeknek a verseknek a megértéséhez vissza kell nyúlnunk a görög eredetihez ill. más magyar fordításokhoz. Ez az egyetlen magyar fordítás, amely ezeket a verseket ilyen élesen leválasztja a 3-4. versekről, amelyekkel azonban a görög eredetiben szoros összefüggésben van. A görög eredetiben a 3-8.versek egyetlen hosszú mondat.
A Károliban a 4-5. vers így hangzik:
4 Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, a melylyel minden szentekhez vagytok,
5 A mennyekben néktek eltett reménységért, a melyet már előbb hallottatok az igazság beszédében, mely az evangyéliom:
A Vida-fordítás szerint:
4 hallottuk hithűségeteket Krisztus Jézusban és a szeretetet, amelyet minden szentek iránt tanúsítotok,
5 az egekben félretett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az örömhír való(igaz)ságának Igéjében,
Tehát a 4. versben említett hit és szeretet oka és alapja az a mennyekben félretett reménység, amely az evangélium megismeréséből származik. Ez a reménység nem egy külön hálaok Pál számára, ahogyan a memorizált fordítás indikálja.
Hitünk és szeretetünk tehát abból a reménységből táplálkozik, hogy részünk lesz a mennyekben. Ha nincs bennünk ez a reménység, a hitünknek és szeretetünknek sincs alapja. Ergo nem létezik.
A Kolossébeliek egyértelműen nagy reménységet tápláltak a menny felé, és hitük és egymás iránti szeretetük így lehetett olyan mély, hogy híre Pálhoz is eljusson. (4.v.)
Aprónak tűnő, ám annál fontosabb kijelentés Pál részéről még ebben a mondatrészben, hogy az evangélium az igazság beszéde. Ebben minden fordítás egyetért a görög eredetivel.
A 6.vers erről az evangéliumról, az igazság beszédéről szól,
- amely eljutott Kolosséba is
- amely gyümölcsöt terem ott, ahova eljut, így Kolosséban is
- amely abban a pillanatban elkezd gyümölcsöt teremni, hogy valaki meghallja és a kegyelmet megismeri/elfogadja (Mk. 4:8, Jn.15:16)
Ez vajon az a gyümölcs, amiről a Gal.5:22 beszél? Szerinted? Miért?
Csak egy röpke villanás erejéig belegondoltam abba, hogy amikor azt veszem észre magamon, hogy nehéz szeretnem és a hitemmel sem büszkélkedhetem, olyankor a mennyei reménység is csak halványan pislákol bennem. Új felfedezés, de én is ezt tapasztalom: ez a három egyenes arányban áll egymással.
A gyümölcstermés kérdése pedig még bizonyosan leköt erre a hétre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése