Ötödik hét: Kolossé 1:9-10

9 Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén,

10 hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében.

Pál és Timóteus nem szűnnek meg imádkozni és könyörögni, hogy a kolossébeliek - minden szellemi bölcsességben és ismeretben  - megismerhessék Isten akaratát:

- az Ő akarata megismerhető.

- lelki/szellemi (pneumatikosz) bölcsesség és megértés által
- ezt kérni kell. 

Ha birtokában vagyunk Isten akarata ismeretének, lehetségessé válik

- az Úrhoz méltóan élni

- teljesen az Ő tetszésére élni

- jó cselekedetekkel gyümölcsöt teremni

- Isten ismeretében növekedni.
A 9.versben említett feltételek teljesülése esetén.

Tehát: lehet az Úrhoz méltóan élni, jót tenni, gyümölcsöt teremni, Isten ismeretében növekedni. Ha megismerjük Isten akaratát. Isten akaratának megismerése pedig az Ő bölcsességének megismerése és megértése által lehetséges. 

Amin elgondolkodtam:  
Az ő tetszésére élek? De legalábbis: törekszem erre? Tudom, mit kell tennem érte?
Hogyan állok az Ő bölcsességének megismerésével és megértésével? Eljutottam már általa Isten akarata megismerésére? Vagy legalább ebbe az irányba haladok? Kérem?
Ki az én Pálom és Timóteusom, aki szüntelenül imádkozik és könyörög értem, hogy megismerjem Isten akaratát?
De még inkább: én kinek vagyok Pálja - kiért imádkozom, hogy megismerje az Ő akaratát?