"Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban." Ef.4:31-32
Az aláhúzott szavak visszhangoznak bennem napok óta. Fellapozva ezeket a verseket a Bibliában, és átfutva a páli leveleket, egy egyszerre megnyugtató és kétségbeejtő dologgal szembesültem. Azzal már többször foglalkoztam, hogy a hitélet egy aktív élet, (itt és itt és itt) mégis megint mellbe vágott, hogy mennyire rajtunk múlnak a dolgok. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha Pál itt pl. azt írta volna, hogy Krisztus gyermekeitől távol lesz minden keserűség, indulat, harag, stb. Vagy ha a Gal.5:25-ben azt írta volna, hogy "ha a Lélek által élünk, akkor Léke szerint is élünk." De nem. Azt írta: "akkor éljünk is Lélek szerint". A Filippibelieknek nem azt írta, hogy Krisztus gyermekeként mindig örülni fognak, hanem azt, hogy "mindig örüljenek"! Hatalmas különbség.
Megnyugtató egy kicsit mégis ez a dolog megint, mert 22 éve cipelem magammal azt a tévképzetet, hogy az óember a megtéréssel meghal, és az új ember csupa öröm, békesség, megbocsátás, stb. De nem. A mellékelt ábra szerint ez tévképzet. Ez pedig megnyugtat, mert így nem kell kétségbe vonnom a megtérésem valódiságát. És a másokét sem!!!
Ugyanakkor kétségbe is ejt egy kicsit a dolog. Az Ef.4:22-24-ben azt mondja Pál "Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott, újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." Mondja ezt "az Efezusban élő szenteknek és a Krisztus Jézusban hívőknek" (1:1)
Most akkor hogy is van ez? A Krisztusban hívőknek le kell vetniük az óembert? Nem levetették, amikor Krisztusban hívőkké lettek? Hát, bár Isten szavával teremteni képes, mindenható, úgy látszik az óemberünktől nem szabadít meg bennünket varázsütéssel. Sőt még azzal sem, hogy Krisztusban hívőkké leszünk. Nekünk kell levetkőznünk. Méghozzá ahányszor újra felvettük, akár kényelem, akár lustaság, akár hanyagság, akár bármi okán.
Tehát: egyesegyedül rajtam múlik, hogy ó vagy új ember öltöm-e fel ma/holnap/holnapután/azután. Na ez a kétségbeejtő. Hiszen szeretem a kényelmet, lusta is szoktam lenni, a hanyagságról, figyelmetlenségről, fáradtságról, rohanásról nem is beszélve, amik mind-mind arra visznek, hogy a kényelmesebbnek, egyszerűbbnek tűnő "ókosztümbe" ugorjak gyorsan. Akkor is, ha tudom, hogy valójában sokkal inkább megérné a fáradtságosabb, idő- és energiaigényesebb új kosztümöt felküzdeni napról napra. Mekkora felelősség!?!?!
Az új év célja: az év mind a 365 napján az "új emberért" és nem az óért nyúlni... ennél többet nem tűzök ki, ez sem kis vállalás.
2013 - a naponkénti megújulás éve. Remélem. Kérem. Várom. Küzdöm.
Jó volt olvasni! :) Jó kis kihívás, de kereszténynek lenni nem egyszerű... Pedig én is mennyiszer hallottam, hogy térjek meg és nagyszerű lesz az életem! Hát valahol nagyszerű is (főleg a mennyországban majd), de azt elfelejtik hangoztatni, hogy totál harcos is meg nehéz. :P De nem bánom.
VálaszTörlésA baj nem az, hogy megtérésünk előtt nem figyelmeztetnek, hanem az, hogy megtérésünk után magunkra hagynak. Hogy nincs tanítványozás, és a legalapvetőbb dolgokra is magunktól, évek, akár 20 év elteltével kell rádöbbennünk. Hogy a harcokban és a nehézségekben igei útmutatás helyett emberi bölcselkedés formájában érkezik a "segítség". A megtért ember olyan, mint a (nem kívánt) gyermek, akit miután megszültek, jól megcsodáltak, majd kitettek az utcára, hogy boldoguljon. Táplálkozzon, ahogy mindenki más, tanuljon meg járni, hisz mindenki jár, erősödjön meg a terhek alatt... ott a templom a sarkon, ott segítünk neki, de ahhoz előbb oda kell jönnie. Ha éhségében, lemaradottságában, gyengeségében nem tudja elvonszolni magát odáig, hát az az ő baja. Az utca törvénye rá is vonatkozik. Az más kérdés, hogy ha el is jutott vhogy a templomig, akkor miféle segítséget is kap ott...
VálaszTörlésNa nem folytatom, mert tartok tőle túl borúlátó vagyok ebben a témában. Egyházainkat és gyülekezeteinket elnézve, nem minden alap nélkül. :P
Tehát: egyesegyedül rajtam múlik, hogy ó vagy új ember öltöm-e fel ma/holnap/holnapután/azután.
VálaszTörlésEz nagyon fontos megállapitás.Hiszen,Isten kezében van a sorsunk,abban bizunk,mégsem lehetünk csupán passziv szemlélői saját sorsunk alakitásának.Ezért azt kell gondolni,hogy a hivő élet nem más,mint egy folytonos feladat és harctér.Hiszen naponta megvallásokat kell tennünk,hogy erősödhessünk Krisztusban.A nyelvünket pedig magunk irányithatjuk ,hogy csupán az igei dolgokat mondjuk ki,még akkor is,ha mást érzünk.Ha érzelmeink miatt mégis sérelmeinkről beszélünk.már az is a nyelv bűne.Mert ezt is ki kell egészitenünk legalább,ha már igy történt,a hit beszédével.Akkor nem beszéltünk még arról,hogy a gondolati bűnök a kimondatlanságok is mekkora zavart okoznak.A világ pedig egészen más mérték szerint itél,s magunknak is áldássá kell válnunk beszédünkkel
Köszönöm a megerősítést! :)
Törlés