2010. május 21.

Kicsoda Jézus? 3.

Zsidókhoz írt levél 8-10. rész

  • főpap 8:1
  • Isten trónusának jobbján ül a mennyben 8:1, örökre 10:12
  • az Úr által épített sátor és szentély szolgája 8:2, 9:11,
  • a földön pap sem lehetne 8:4
  • az Istennel kötött új szövetség közbenjárója, papja 8:6, 9:15
  • a jövendő javak főpapja 9:11
  • tulajdon vérével ment be a szentélybe, egyszer s mindenkorra 9:12
  • örök váltságot szerzett 9:12
  • örökkévaló Lélek által áldozta fel magát Istennek 9:14
  • ártatlanul áldozta fel magát 9:14
  • áldozata által megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk Istennek 9:15
  • az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért halt meg 9:15
  • halála által nyerik el az elhívottak az örökkévaló örökség ígéretét 9:15
  • a menny szentélyébe ment be Krisztus, önmaga vérét adva, hogy megjelenjen Isten színe előtt értünk 9:24
  • egyszer áldozta magát 9:26
  • áldozatával eltörölte a bűnt 9:26,28,(22)
  • másodszor is meg fog jelenni 9:28
  • bűn hordozása nélkül fog megjelenni 9:28
  • azoknak fog megjelenni, akik várják őt üdvösségükre 9:28
  • azért kapott testet, hogy áldozattá válhasson - 10:5-7 - a bakok és bikák vére helyett, amik nem képesek bűnöket eltörölni 10:4
  • testének feláldozás által megszentelt bennünket egyszer s mindenkorra 10:10
  • egyetlen áldozatot mutatott be (saját testének áldozatát) a bűnökért 10:12, 14
  • örökre Isten jobbjára ült 10:12
  • Isten jobbján várja hogy ellenségei lába alá vettessenek zsámolyul 10:13
  • örökre tökéletessé tette a megszentelteket 10:14

2010. május 20.

Özönvíz

A szomszédok szerint '63-ban volt erre utoljára ekkora víz. Pedig mi még nem panaszkodhatunk. Tegnap láttam képeket, ahol konyhában, nappaliban kell a derékig érő vízből menteni, ami menthető, széles utak szakadnak be amúgy békés, csendes kis patakoktól, megbénítva egy fél ország életét, és még hosszan sorolhatnám... döbbenetes, tényleg...
Amin viszont elgondolkoztam, hogy ezt csupán 3 napnyi intenzív esőzés okozta. Ennyi kellett ahhoz, hogy megnyíljanak "a nagy mélységek forrásai" is (belvíz). Akkor miért is hihetetlen, hogy Isten 40 napnyi eső segítségével el tudta pusztítani a Földet?!?!?! Ha eddig meg is tudtam érteni azokat, akik csupán  mitológiának tartják az özönvíz történetét, ezután bizonyosan nem értem meg. Napnál világosabb, hogy Isten bármikor megtehetné újra, ha nem ígérte volna meg, hogy nem teszi meg többé!!! Azt hiszem a szivárványokat is kicsit másként látom mostantól. Valóban és kizárólag az ígéret zálogának.

A nap üzenetei

Néhány magvas gondolat, ami ma megérintett:

"az ördögre tolunk sok mindent, aminek a mi fegyelmezetlenségünk az oka. Gondold csak meg, mivé lehetnél, ha összeszednéd magadat. Vannak dolgok, amikért nem kell imádkoznunk, például a hangulatokért. A hangulatok sohasem múlnak el imádsággal; a hangulatok akkor tűnnek el, ha felrúgjuk őket. ... A legtöbb ember átka a "nem akarásában" van!" (O.Chambers)

Mostanában sokat vívódom szolgálatügyben. Spurgeon bátorítása:

"Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem" (Ézs 45,2).
Ez Círusnak szólt; de mindörökké szól az Úr minden szellemi szolgájának. Csak menjünk előre hittel, és az Úr megtisztítja előttünk az utat. Az emberi és a sátáni csalárdság tekervényei kiegyenesednek előttünk: nem kell követnünk cseles kanyarulataikat. Az érckapuk áttörnek, vaszáraik lehullanak. Nem lesz szükségünk sem faltörő kosra, sem feszítővasra. Az Úr maga cselekszi meg értünk a lehetetlent, és ténnyé teszi azt, amit nem is vártunk.
Ezért ne üldögéljünk gyáván és remegve! Menjünk előre kötelességünk útján, hiszen az Úr megígérte: Én megyek előtted". Ne kérdezzük, miért, a mi feladatunk az előretörés. Az Úr ügyéről van szó, és Ő alkalmassá tesz majd bennünket a szolgálatra: minden akadály elhárul. Hát nem megmondta: Az ércajtókat betöröm"? Ugyan, mi állhatna útjába és mi gátolhatná akarata végrehajtásában? Isten szolgáinak kimeríthetetlen erőforrásuk van. A hit előtt szabad az út, akármilyen emberi erő torlaszolja is el azt. Ha az Úr azt mondja: betöröm..."leverem...", akkor ne kételkedjünk ígéretében!


Kicsoda Jézus? 2.

Melkisédek rendje szerinti főpap 5:6,10; 6:20, 7. rész - és itt hosszabban leragadtam, de nem sikerült teljesen megfejtenem. Kicsoda Melkisédek? 1.Mózes 14:17-20 ír Melkisédekről. A 17.vers Sodoma királyaként említi, a 18.v. azonban már Sálem királyaként. A Bibliában sehol nem találok magyarázatot erre az eltérésre, a magyarázatokban* sem, de az én kicsi logikám ezt úgy tudja elképzelni, hogy Sodoma pusztulása után, annak helyén jött létre Sálem. (=Jeruzsálem). Jó lenne, ha egy nálam okosabb ebben megerősítene vagy kijavítana. Komolyan izgat ez a kérdés. Ha véletlenül tényleg így van, akkor az szerintem jelentős, üzenethordozó tény. De még egy verzió van a fejemben: Sálem békességet jelent, így a hely neve Sodoma, a Sálem pedig a király jellemzése... 
Hogy egyébként mit tudunk meg Melkisédekről ezekből az igeszakaszokból:
  • Sodoma királya - egy kánaáni városállam - nincs vérségi viszonya Ábrahámmal, az ígéret birtokosával, kívülálló
  • Ábrahám elé ment, amikor az királyok leveréséből tért vissza
  • vitt neki bort és kenyeret - az úrvacsora elemei
  • a Felséges/Magasságos Isten papja volt - pogány város királyaként.
  • megáldotta Ábrahámot, az ígéret birtokosát - a nagyobb áldja meg a kisebbet 7.v. - pogány király, kívülálló, de Isten papja, ezért nagyobb Ábrahámnál
  • Ábrahám tizedet ad neki mindenből - ezáltal elismeri, hogy nagyobb nála
  • Melkisédek jelentése: igazság királya ill. "Isten az én királyom, igazság, üdvösség"
  • Sálem királya = békesség királya
  • hasonlóvá lett Isten Fiához 3.v.
  • pap marad örökké 3.v.
  • "sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs"- örökkévaló élet ereje szerint lett pap (16.v), nem vérségi rend szerint, mint Lévi fiai
Ez alapján mit jelent az, hogy Melisédek rendje szerinti főpap Jézus?
  • igazság és békesség papja 2.v.
  • elébe megy az ígéret birtokosainak
  • megáldja az ígéret birtokosait
  • tizedet szed 8.v.
  • Júda törzséhez tartozik, nem a papság, Lévi törzséhez 13-14.v - a fennálló papi renden kívül álló
  • az örökkévaló élet ereje szerint lett pappá 16.v.
  • nem öröklötte papságát, Isten esküje által lett pappá 20-21.v.
  • Isten papja örökké 21, 24.v.
  • a szövetség kezese 22.v. (a szövetség jelképe a kenyér és a bor 1.Móz.14:18) 
 Továbbá Jézus:
  • örökre üdvözíteni tudja azokat, akik általa járulnak Istenhez 25.v.
  • örökké él 25.v.
  • esedezik értünk 25.v.
  • szent 26.v
  • ártatlan 26.v.
  • szeplőtlen 26.v.
  • bűnösöktől elkülönített 26.v.
  • magasabbra jutott az egeknél 26.v.
  • önmagát adta áldozatul egyszer s mindenkorra a nép bűneiért 27.v.
  • Fiú 28.v.
  • örökre tökéletes 28.v.
    *A magyarázó Bibliában az utóbbi időben gyakran futottam bele olyan magyarázatokba, amik racionalizálni próbálják a nehezen emészthető dolgokat, ezzel csak feltételesen elfogadva  az Ige gyakorlati vagy épp szó szerinti értelmezését, és kétséget támaszt az Igében leírtakkal szemben. Kifejezetten káros szövegeket is találtam. Sajnos. Az ilyen nagyon is fontos kérdések viszont, mint hogyan értendő Sodoma és Sálem királyának azonossága, fel sem merül... Hiánycikk a jó magyarázó Biblia magyarul!!!!!

      2010. május 17.

      Ha elönt a víz...


      "Ha bízol Isten ígéretében, az nem fog megőrizni attól, hogy megijedj, vagy elázz, de megőriz attól, hogy elsüllyedj." (Bob Gass)
      Azt hiszem nagyon időszerű ezt tudatosítanom magamban. Mármint azt, hogy attól, hogy tudom: elsüllyedni nem fogok, még megijedhetek, el is ázhatok, elkedvetlenedhetem, elfáradhatok, stb.  A lényeg, hogy tudjam: nem fogok elsüllyedni!!!
      Ma úgy küzdöttem azok ellen a dolgok ellen, amik megpróbáltak a víz alá nyomni, hogy próbáltam számba venni miért is lehetek hálás. Van okom bőven!!!
      - csak a garázst öntötte el a víz, nem az otthonunkat. Nem kell homokzsákokkal védekeznünk esőben, borzasztó szélben... kitelepíteni sem fognak.
      - nem bontotta meg a házat a szél.
      - nálunk csak kb. 30 cm a víz...
      - a fák megdőltek ugyan, de még teremni fognak. A szomszédok veteményét már elöntötte a víz.
      - a közlekedésben nem vagyunk akadályoztatva, nem kell csónakkal boltba menni. A patak még a medrében van... ma még.
      - a gyerekek még ennek az időnek is tudnak örülni. Élmény számukra térdig gázolni a vízben, lapáttal merni az árokból a vizet, látni a tűzoltókat szivattyúzni...
      - "elvégződnek" régóta halogatott nagyon fontos munkák...
      - segítőkész szomszédaink vannak. Szívesen adnak egy lábas tiszta vizet, hogy legyen ivóvizünk.
      - ismét szembesülhetek azzal, micsoda porszem az ember...
      - még élünk...
      etc.

      2010. május 16.

      Kell?!

      Az elmúlt hetekben két olyan állítás hangzott el a szószékünkről, ami engem azóta is mélyen elgondolkodtat.  Így inkább megfogalmazom az ezzel kapcsolatos gondolataimat. Elfogadom, hogy a pásztorunk  - aki egyébként kiváló tanító és nagyon szeretem a tanításait - úgy látja a dolgokat, ahogy mondja, és ez az ő véleménye, de valóban így van? Valóban így KELL lennie?
      Az egyik mondat az anyáknapi igehirdetésben hangzott el, amikor egyébként "a derék asszony dicsérete" (Péld. 31.) alapján osztott meg néhány magvas gondolatot és alapvetően nagyon tetszett a megközelítése, mindenkinek szóló üzenete. De elhangzott az a mondat, amelynek lényege, hogy azóta mennyit változott a világ és az édesanyáknak is dolgozniuk KELL. Kérdésem: KELL??? Biztos hogy kell? 
      Elég naiv kérdés ez tőlem, tudom, miközben napnál világosabb, hogy ha van család aki rászorulna a két keresetre, akkor az mi vagyunk, de bennem akkor is kérdés: KELL? A világ fordult, jó nagyot, de Isten is fordult volna? Nem hiszem. Pont a derék asszonynál látjuk, hogy az asszonyoknak, anyáknak vannak házon kívül is feladataik, lehetőségük (szolgálat a szegények felé, befektetések), de feladatuk elsősorban otthon van, a családjuk felé. Hogy van akkor ez? Dolgozni KELL? Vagy csak mi szeretnénk? Vagy a szükség visz rá? Legalábbis mi azt hisszük szükségünk van rá... Ezzel kapcsolatban is azt gondolom, hogy minden eset/család egyedi, és igei alapon sem jelenhetjük ki egyértelműen sem azt, hogy az asszonyoknak kizárólag otthon a helyük, sem azt hogy dolgozniuk KELL. De az alapelv mindenkire nézve ugyanaz: minden asszony fontossági sorrendjének ugyanannak kell lennie: Isten - férj - gyerekek - és csak azután minden más, a munka is. Kinek belefér ebbe a munka, kinek nem. Kit így vezet az Úr, kit amúgy. Egy önvizsgálatot megér a szükségesség és indíték vonatkozásában, azt gondolom, és egy Istennel való beszélgetést megkövetel attól, aki odaszánt, Isten terve szerinti döntést kíván hozni. De azt gondolom, hogy a KELL kijelentésekkel kicsit óvatosabb lennék, hiszen épp annyira rombolhat, mint építhet a hallgató lelki érettségétől, felkészültségétől  és odaszánásától függően.
      A másik, a múlt heti igehirdetésben elhangzott szintén KELLes mondat, de már nem csak anyákra vonatkozik. A lényege nagyjából a következő: rohan a mai világ és nekünk is rohannunk KELL vele. Biztos ez? Miért kéne rohannunk nekünk is? Mitől leszünk mások, ha minket is elkap a gépszíj és pörgünk a világgal együtt? A világ tempójában azt gondolom képtelenség Isten standardjai szerint élni. Nincs rá idő. Vitathatatlanul igyekeznünk kell nem túlságosan lemaradni, de én úgy látom, inkább tűnjek csodabogárnak, mert nem rohanok ész nélkül a világgal, minthogy olyanná váljak én is, mint a világ. Lehet hogy először csak a tempót veszem át, de ha tartani akarom a tempót, előbb-utóbb kénytelen leszek átvenni a morált is. Míg óhatatlanul és észrevétlenül nem asszimilálódom. Én inkább azon az állásponton vagyok, hogy tudatosan küzdenünk kell a világ tempójához, a világhoz való igazodás ellen. Nem vagyunk kötelesek mindent benyelni, amit a világ mond, csinál, vagy amire rá akar venni. Ha magától értetődőnek vesszük a világ tempóját, törvényeit, elvárásait,  az magában hordozza azt az óriási veszélyt, hogy elmulasztjuk az Ige tükrében megvizsgálni a dolgokat és megismerni Isten álláspontját az élet dolgairól, és ezzel kizárjuk a lehetőségét annak, hogy Isten vezetése, életünkre vonatkozó terve szerint éljünk. A tempó csak az első lépés... Ennek okán inkább azt gondolom, hogy amennyire lehet álljunk ellen a világ rohanásának, mielőtt beszippant bennünket...

      2010. május 15.

      Miért vagyok megváltva?

      Ez kemény!!!!!!! Kiemelések tőlem.

      Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

      EMELKEDJ HELYZETED MAGASLATÁRA

      "Hogy tudhassátok, mi az Ő elhívásának a reménysége" (Ef 1,18).
      Gondold meg, miért vagy megváltva: hogy Isten Fia kiábrázolódjék halandó testedben. Vesd latba minden erődet, hogy mint Isten gyermeke elhivatásod megvalósuljon; mindenkor emelkedj ennek a helyzetnek a magaslatára. Semmit sem tehetsz megváltásodért; de azért már tenned kell valamit, hogy amit Isten végzett benned, az ki is bontakozhassék az életedben. Ezt munkálod-e valóban nyelveddel, értelmeddel és idegeiddel? Ha most is ugyanaz a nyomorult, zsémbes ember vagy, aki megmarad a maga útján, akkor hazugság azt mondanod, hogy Isten megváltott és megszentelt téged.
      Isten a tervező; Ő engedi meg a nehézségeket, hogy meglássa, helyesen ugrasz-e át az akadályokon. "Az én Istenemmel kőfalon is átugrom." Isten nem tesz veled sem kivételt. Nem ment fel egyik követelménye alól sem, amit gyermekeivel szemben támaszt. Péter mondja: "Ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek" (1Pt 4,12). Állj helyzeted magaslatára! Vidd véghez azt a dolgot! Nem számít, ha fáj, ha Isten halandó testedben kijelentheti magát.
      Bárcsak ne ütközne többé Isten ellenállásba bennünk, hanem szellemi bátorsággal és erővel teljeseknek találna, készen arra, hogy mindennel szembenézzünk, amit Ő küld ránk. Gyakorolnunk kell magunkat abban, hogy Isten Fia megmutatkozhassék halandó testünkben. Életünknek ez az egyetlen célja, hogy Isten Fiát megmutassuk, de Istennek semmit ne írjunk elő. Urunk soha nem diktált Atyjának, mi se diktáljunk Istennek. Azért vagyunk itt, hogy az Ő akaratának alárendeljük magunkat és Ő elvégezhesse általunk mindazt, amit akar. Ha ezt felismerjük, megtört kenyérré és kiöntött borrá tesz bennünket, hogy ital és táplálék legyünk másoknak.

      Kicsoda Jézus?

      A Zsidókhoz írt levelet olvasva átfogó képet kaphatunk arról, hogy kicsoda is Jézus.
      • Fiú 1:2, 3:6
      • örökös 1:2
      • a világ teremtésének aktív résztvevője 1:2,10
      • Isten dicsőségének kisugárzása 1:3
      • Isten képmása 1:3
      • szavával hordozza a mindenséget 1:3
      • bűneinktől megtisztít 1:3
      • Isten jobbján ül 1:3
      • feljebbvaló az angyaloknál 1:4
      • az angyalok imádják őt 1:6
      • trónusa örökké megáll 1:8
      • szereti az igazságot, gyűlöli a gonoszságot 1:8
      • öröm olajával kente fel őt Isten 1:9
      • ugyanaz marad 1:12
      • az üdvösség első hirdetője 2:3
      • rövid ideig kisebb volt az angyaloknál 2:7,9
      • dicsőség, tisztesség és méltóság a koronája 2:7,9
      • minden a lába alá vettetett, uralma alatt áll 2:8
      • mindenkiért meghalt 2:9
      • szenvedések által lett tökéletessé 2:10, 5:8-9,
      • testvéreinek nevezi a megszentelteket 2:11
      • halála által megsemmisítette az ördögöt 2:14
      • megszabadítja a halálfélelem rabjait 2:15
      • felkarolja Ábrahám leszármazottait 2:16
      • mindenben hasonlóvá lett testvéreihez 2:17
      • irgalmas és hű főpap 2:17
      • engesztelést szerez a nép bűneiért 2:17
      • maga is kísértést szenvedett  2:18, mindenben 3:15
      • segíteni tud a kísértésbe esetteken 2:18
      • apostol és főpap 3:1
      • hű az Istenhez 3:2
      • a ház építője 3:3,4
      • a háza mi vagyunk 3:6
      • hű az Ő házához 3:6
      • főpap 4:14
      • áthatolt az egeken 4:14
      • megindul erőtlenségeinken 4:15
      • bizalommal járulhatunk hozzá 4:16
      • irgalmat és kegyelmet találunk nála. 4:16
      • együttérző 5:2
      • Isten Fia 5:5
      • Isten tette főpappá 5:5
      • Melkisédek rendje szerinti főpap 5:6,10; 6:20
      • könyörgésekkel, esedezésekkel, kiáltva és könnyek közt járult Isten elé 5:7
      • istenfélelméért hallgattatott meg 5:7
      • szenvedések által tanult engedelmességet 5:8
      • üdvösség szerzője lett 5:9
      • elsőként ment be a kárpit mögé 6:19-20
       folyt köv.

      2010. május 14.

      Mennyi az annyi?

      Van egy magazin. Nem akarom bántani, hisz van benne jó is. Keresztyén szemmel nézve mégis többet kötekedem vele - persze csak csendben, magamban -, mint amennyit egyetértek. A legfrissebb szám témája a gyermekáldás témáját boncolgatja több aspektusból. Ebben a témában is tud ilyet is, olyat is felmutatni. Nagyon tetszenek például Pálhegyi Feri bácsi gondolatai, amiket a gyerekvállalás kapcsán fogalmaz meg. (Alapvetően az ő álláspontján lennék én is.) Különösen az alábbi mondatában érzek felettébb nagy igazságot:

      "Korunk egyik rákfenéje, hogy  a boldogságot összetévesztjük a komfortérzéssel.

      ...A bibliai hősök boldogok voltak a terheik és küzdelmeik ellenére is, mert volt határozott életcéljuk, látták az életük értelmét, és annak megfelelően cselekedtek. De nem valószínű, hogy mindig jól érezték magukat. Nem érezhette jól magát Mózes, amikor  a nép fellázadt ellene, Jeremiás, amikor a ciszternába dobták, Jézus, amikor  a Gecsemáné kertben gyötrődött és rettegett. ..."

      Ezek a gondolatok nagyon megfogtak. Az alapcikkel azonban annál több problémám akad. Bemutat egy nagycsaládot 9 gyerekkel, egy általános kétgyerekes családmodellt, meg egy kevésbé egyértelmű esetet. A kétgyermekes szülők szájából megdöbbentő mondatok olvashatók, de ha a 9 gyerekes család fotóján nézek 1-2 arcot (tényleg csak 1-2), akkor sajnos róluk sem az jut eszembe, hogy de jó nagycsaládban élni. (Ámbár könnyen lehet, hogy csak az utóbbi idő sajtó érdeklődése terhes már számukra.) Pedig az most jól jött volna a széles körben elterjedt családmodell ellenpólusaként. 
      A kétgyerekes család magát keresztyénnek valló, mégis szekuláris nézeteket képviselő családfőjének álláspontja szerint volt az Ószövetség, és van a ma. A kettő közt nagy a különbség. És ez vitathatatlan. Ám az is épp ennyire vitathatatlan, hogy Isten Igéje tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Tény, hogy mi ma a Bibliában nem kapunk konkrét, számszerű utasítást arra nézve, hogy hány gyermeket vállaljunk, (ahogy az Ószövetségben sem volt erre konkrét parancs), ám arra nézve igen, hogy hogyan viszonyuljunk a gyermekekhez, és arra vonatkozóan is, hogy a gyermekáldás kérdését Isten tartja a kezében. Ábrahámtól kezdve, Ráchelen, Annán, Erzsébeten és Márián át azt láthatjuk, hogy Isten nyit és zár be méheket. Hogy Ő ad. Vagy nem ad. Esetleg elvesz. Nem általános a 12 gyerekes családmodell az Ószövetségben sem. Különösen nem 1 vagy 2 feleség esetén. A királyok a túlzásba vitt nősülési kedv miatt dicsekedhettek az átlagosnál több gyermekkel, és ha Dávidot vesszük, ő például apaként egyértelműen csődöt is mondott. (Kivéve talán Salamon esetében.) Szóval nincs nekem bajom a kétgyerekes családmodellel. A kérdés sokkal inkább az számomra, - hangsúlyozom: hívő emberek esetében - hogy miért is ez a családmodell? A bemutatott család érvei számomra - ha valóban hívő embertől jön - elfogadhatatlanok. Számomra hívő embernek lenni azt jelenti, hogy az életemet átadom Istennek. Minden területét. (Jó, ez hosszú folyamat, de erre törekszem.) A gyermekáldás területét is. Mi ezt kemény leckék árán tudtuk megtenni, hosszú folyamat volt mire  ide eljutottunk - magunktól ez soha nem is történt volna meg, de Isten átformált, átalakított bennünket. Mert hagytuk. Ha valakinek nem is nyúl bele Isten ilyen szinten  életének ebbe a területébe, mint nekünk, hívő emberként akkor is fel kéne tenni a kérdést, hogy "Uram, mi a te terved? Hány gyermeket szántál nekünk?" De a példa-esetben ez fel sem merült. Ők tudták, felmérték, akartak, terveztek, érezték, kapacitásukat ők maguk előre meghatározták. Már ezek a kifejezések, amiket használnak, kizárják a lehetőségét annak, hogy Isten egyáltalán be legyen vonva a kérdésbe. Apuka megállapítása szerint, "nehéz eldönteni, hogy mi  a biblikus magatartás". Hát igeismeret nélkül az. Némi bibliatanulmányozás azért lehet, hogy segítene ebben a valóban nehéz kérdésben is jobban eligazodni.
      "Persze bízunk Isten gondviselésében, de azért nem muszáj hazardírozni." - mondja anyuka. Hazardírozni??? Milyen bizalom az, amelyik Isten áldásait hazardírozásnak tekinti??? Ez akkora paradoxon, amit ki sem tudok bogozni. És akkor még ki sem veséztem minden  - szekulárisnál szekulárisabb - érvüket. Mindenesetre szerény véleményem szerint rendkívül káros volt ezt a rövidke beszélgetést közzétenni. Keresztyén értékrendet nem képvisel. És nem a gyerekszámban, hanem az élethez, Istenhez való hozzáállásában. 
      A kevésbé egyértelmű történet is kissé sánta nekem, abból is hiányolom Istent. De lehet hogy csak én.
      Na és akkor jól kipuffogtam magam egy cikk miatt, aminek viszonylag kellemes ellenpólusa a  magazinban a Pintér Bélával és Klárival készített interjú. Az viszont pont arról szól, amiről ez a cikk egyáltalán nem: az Isten tetszését kereső, odaszánt, újra és újra átformálódó életről.

      (Egyébként megérne egy mélyebb tanulmányt ez a gyermekáldás kérdés, hiszen a megoldó képlet ott van, csak nem egy egyszerű parancs formájában, hanem egy kicsit összetettebb formában. Hiszen nem számokat keresünk, hanem Isten tetszését és vezetését.)

      2010. május 12.

      A Lélek gyümölcsei

      Az elmúlt napokban sokat gondolkoztam azon, hogy az életem mennyire van összhangban a hitemmel. Cselekedeteimmel jó példa vagyok-e gyermekeim előtt, bizonyságtétel, élek-e úgy, hogy kívánatossá tegyem számukra a hitet. Őszintén: borzasztó nagy hiányosságaim vannak. És ha ezeken nem változtatok, nem csodálkozhatom, ha egy nap a gyermekeim úgy döntenek: inkább kipróbálják a saját útjukat, ahelyett amiben felnőttek. Csak vegyük a Lélek gyümölcseit. Elég keveset tudok felmutatni belőlük. Az előzőleg felsorolt test cselekedetei annál inkább tetten érhetők. Valamiért azt hittem idáig, hogy a Lélek gyümölcsei az újjászületett emberben valahogy szép csendben megszületnek maguktól. Sőt, mindezt egyik pillanatról a másikra teszik. És amikor azt láttam, hogy az én életemben ez nem egészen így működik, az újjászületésem kérdőjeleződött meg bennem, nem az, hogy ennek valóban így kell-e lezajlania. Az újjászületéssel kapcsolatban egy ideje tisztába kerültek már a dolgok, arra is ráébredtem már, hogy a gyümölcstermés egy folyamat, de az hogy a folyamat nem zajlik le magától, az most kezd eljutni az agyamig. Mintahogy a gyümölcsfáinkat is ápoljuk, gondozzuk, - metszés, kapálás, permetezés, tápoldatozás - ez a lelki gyümölcsfára is igaz. Ölbe tett kézzel várni a termésre, anélkül, hogy tennénk érte bármit is, - khm... - balgaság. Nem a várt eredményt fogja hozni. Dolgozni a gyümölcsökért viszont szükséges feladat. Az Ige úgy általában sem a tétlenséggel van összhangban, hanem rendszerint cselekvésre buzdít és ösztönöz. Soha nem használ passzív ragozást. Nem is értem hogy fért meg bennem itt-ott a passzív gondolkodás. Például ebben.

       Így talán nem elvetendő gondolat aktívan dolgozni a gyümölcsökön, mondjuk egyszerre egyen... 

      Ezzel összhangban vannak Chambers mai gondolatai, bár ő már egy lehetséges veszélyre figyelmeztet, ami a tudatos szokásalakítások esetén felléphet... de megerősíti bennem az aktivitás szükségességét.

      Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

      SZOKD MEG, HOGY NE LEGYENEK SZOKÁSAID

      "Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké" (2Pt 1,8).
      Amikor valamilyen magatartást alakítunk ki magunkban, annak tudatában vagyunk. Van idő, amikor tudatában vagyunk, hogy kezdünk erényesek, türelmesek, istenesek lenni, pedig ez még csak egy lépés, és ha ennél megállunk, szellemileg önteltté, kevéllyé válunk. Az a helyes, ha szokásaink eltűnnek az Úrnak bennünk való életében, míg minden szokásunkat annyira begyakoroltuk, hogy azok már egyáltalán nem tudatosak. Szellemi életünk azért alakul át folyton önelemzéssé, mert még vannak olyan tulajdonságok, amelyeket nem "ragasztottunk" (1,5) a többihez. Végül is az Úrhoz való viszonyunknak egészen egyszerűvé kell válnia. Lehet, hogy isteneddé válnak kicsi keresztyén szokásaid, pl. hogy bizonyos időben imádkozol vagy a Bibliát olvasod. Figyeld meg: mennyei Atyád hogy felforgatja ezeket az időpontokat, ha elkezded szokásodat imádni ahelyett, akire vonatkozik. "Nem tehetem most ezt, éppen imádkozom; ezt az órát Istennel töltöm el." Nem, te ezt a szokásoddal töltöd el! Valami hiányzik belőled, ismerd fel ezt a hibádat. Ha megtaláltad a hiányzó tulajdonságot, "ragaszd hozzá" a többihez és megfelelő alkalommal gyakorold magad benne.
      Ha szeretetben vagy, nincsenek többé látható szokásaid, eljutottál odáig, ahol eltűnt a szokás és már öntudatlanul teszed a gyakorlati dolgokat. Ha tudatosan vagy szent, akkor bizonyos dolgokról azt képzeled, hogy nem teheted meg. Vannak bizonyos kapcsolataid, amelyekben távolról sem vagy egyszerű; azaz valamit még hozzá kell "ragasztanod". Egyedül Jézus Krisztus élete természetfeletti élet és Ő Istennel mindig kapcsolatban állt. Neked hol nincs kapcsolatod Istennel? Engedd, hogy Ő belenyúljon abba a bizonyos dologba, addig, amíg megragadod Őt és életed a gyermek egyszerű életévé válik.

      2010. május 11.

      Hit, kísértés, bölcsesség és a többiek

      kísértés, hit, állhatatosság, öröm - együtt járnak. (Róma 5:8 is.)
      A hit próbája - az a kísértés, amelyet, ha kiálltunk, állhatatosságunkban fejlődünk - meglátásom szerint, nem annyira a hit meglétének, vagy mustármagnyiságának próbája, inkább a hit és cselekedetek összhangjának próbája. A mindennapokban is, de nagyobb kérdésekben is, pl. gyermekáldás kérdése.
      a kísértések sokfélék lehetnek. (2v.) pl. tévtanítások, óemberem kívánságai, világ csábításai
      Állhatatosság: "Folyamatos kitartás egy cél elérése érdekében. ... a kötelességtudat megnyilvánulása." (MÉSZ) vagyis "nyomás alatt is szilárdan állsz." (Bob Gass)
      Az állhatatosság tökéletessé teszi a cselekedetet. (4v.) a kitartó gyakorlás tökéletessé csiszol. Minél többet csinálod, annál kevesebb hibát vétesz. Ez feltételezi azt, hogy újra és újra ugyanazon a pályán kell végigmenni. Vi. a kísértések lényegében nem változnak. Újra és újra előjönnek ugyanazok a kísértések.
      A tökéletes cselekedetek tökéletessé és hibátlanná - teljessé - teszik a cselekvőt. (4v.) Jakab szerint elérhető a tökéletesség állapota... kemény munkával.
      Ezt tekintve érthető miért is kell a kísértéseket örömnek tartanunk: ez az öröm "a hitben teljessé létel lehetőségének öröme". És keményen meg kell dolgozni érte.
      Nagyon érdekes, hogy e négyes fogalom csoport tárgyalása után Jakab a bölcsességet hozza szóba. Hogyan kapcsolódik ezekhez a bölcsesség? 
      Mi a bölcsesség?
      "A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet." Péld. 9:10
      Hit és bölcsesség elválaszthatatlanok. A hit próbáiban való megálláshoz is szükségünk van bölcsességre. Ezért biztat Jakab, hogy kérjünk. Méghozzá hittel! Körbeértünk. :)
      És itt az ígéret is, hogy bizonyosan megkapjuk. Szemrehányás nélkül. Kétkedésnek helye nincs! (6-8.v) Van még hely a Bibliában, ahol a kétkedő ilyen súlyos megítélés alá esik? Mondjuk egy Jézusban kételkedő...

      2010. május 9.

      Miért olvassuk a Bibliát? Mert...

      ..."It is impossible to mentally or socially enslave a bible-reading people." Horace Greely

      Nyersfordításban: Lehetetlen egy Bibliaolvasó népet szellemi vagy társadalmi rabszolgaságba hajtani.

      Halászni tilos!

      "Isten azt mondja, hogy Ő elveszi bűneinket, a tenger mélyére dobja (Mikeás 7:18-19), és kitesz egy "Halászni tilos!" táblát. Azt akarja, hogy valljuk meg ha vétkezünk, aztán haladjunk tovább." Linda Dillow 

      2010. május 7.

      A óemberünk elleni harcról

      Ne tűrj meg semmi gonoszt magadban! 

      C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

      "Semmi se tapadjon kezedhez abból, ami kiirtandó, hogy így elforduljon rólad az Úr izzó haragja, és irgalmazzon neked, és irgalmában megszaporítson, ahogyan azt esküvel ígérte atyáidnak" (5Móz 13,18). 

      Mikor Izráel meghódítja a bálványimádók városait, el kell pusztítania mindazt, amit a bálványimádás megfertőzött, tehát tűzre való. Ugyanígy kell elbánnia a keresztyén embernek is mindenfajta bűnnel. Egyetlenegyet sem hagyhatunk meg magunknak. Késhegyig menő harcot kell folytatnunk a test cselekedetei ellen, akármilyen vagy akármekkora is az, akár testi, akár lelki, akár szellemi legyen is az. Nem azért, mert ezzel nyerhetünk kegyelmet, hanem azért, mert ez már Isten kegyelmének a gyümölcse, amelyet mindenképpen meg kell teremnünk.
      Amikor Isten segít nekünk abban, hogy bűneinknek ne irgalmazzunk, nagy irgalmat gyakorol irántunk. Ha harag és bűnbánat tölt el bennünket bűneink miatt, akkor Isten többé nem haragszik ránk. Ha megfeszített erővel harcolunk természeti emberünk ellen, az Úr megsokasítja rajtunk áldását. A Krisztus Jézusban való békességhez, növekedéshez, biztonsághoz és örömhöz vezető utat találjuk meg, ha eszerint élünk: Semmi se tapadjon kezedhez abból, ami kiirtandó". - Uram, a te véred tisztítson meg engem ezen a mai napon!
      Akik elszántan küzdenek természeti emberük ellen, és megmaradnak az Úr szeretetében, azoknak élete kivirágzik, és örömük egyre növekszik az Úrban.

      2010. május 6.

      Áldást örökölni 2.

      "A férjeknek és feleségeknek úgy kell élniük és úgy kell viszonyulniuk egymáshoz, mint, ahogyan Krisztus élt és viszonyult hozzánk." Mondja Linda. Én magamnak hozzáteszem, hogy nemcsak a házastársi kapcsolatban, de más viszonyaimban is ez kell legyen a mérce.
      Még mindig Péternél maradva láthatjuk meg, hogyan is viszonozhatjuk a bántást áldással. Jézust állítja elénk példának. (1.Péter 2:21-25.) Négy területet találunk, ahol Jézus áldással válaszolt.
      1. Ne kövessünk el bűnt! "ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját," (22.v.) Ártatlan volt, mégis súlyos bántalmakat, sértéseket kellett elszenvednie. Ez a harag, keserűség és félelem kísértése volt számára, de Ő a végsőkig kitartott. Így maradhatott bűntelen. Minket is erre hívott el, hogy az Ő nyomdokait kövessük (21.v.). Ebben is. Álljunk meg a harag és keserűség kísértéseiben.
      2. Tűzzük ki célul, hogy áldással viszonozzuk a bántást! Jézus nem bosszulta meg a szenvedést és  nem viszonozta a bántást. (23.v.) Csendben maradt. (Jakab 1:19, Péld.13:3) Azután pedig áldást mondott: "Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek."" Lukács 23:24
      Ez akarati döntés.
      3. Bízzuk az Úrra magunkat és helyzetünket! "rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél." (23.v.) (Róma 12:19)
      "Krisztus tudta, hogy az Ő feladata a helyes reagálás, az Atya feladata pedig elszámolni azokkal, akik Fiát bántották." 
      "...úgy bízhatjuk rá magunkat az Úrra, ha... visszavonulunk a harctól, és így az Úr kezdhet el foglalkozni támadóinkkal."
      4. Célul kell kitűznünk, hogy készek vagyunk szenvedni mások gyógyulása érdekében. Jézus kész volt szenvedni gyógyulásunk érdekében.
      "Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. ... Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket..." (2:24, 3:1) 
      Krisztus szenvedett értünk, ezáltal meggyógyultunk. Feleségként is, ha kell, szenvedjük az engedelmességet, (nem mindig könnyű és magától értetődő az engedelmesség, gyakran valóban elszenvedés) és ezzel Istennek tetsző életet élünk! Ezáltal - bónuszba, hiszen az elsődleges cél az Istennek tetsző élet - megnyerhetjük férjünket. Ő is meggyógyulhat és megváltozhat. 
      Ezt magam is megtapasztalhattam. Isten gazdag bónuszt adott. Pedig gyakran nagyokat buktam engedelmesség terén. 
      Megéri áldással válaszolni és akár szenvedni is!!!

      2010. május 4.

      Jézusban új teremtés

      Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

      (Jézus) ezt mondta: te Simon vagy, Jónának fia, a te neved Kéfás lesz (ami annyi, mint kõszikla).
      (János 1, 42)
      Több apostol is kapott új nevet Jézustól annak kifejezésére, hogy õ valami újat adott nekik. Bertalant Nátánaelnek nevezte, azaz Isten ajándékának. Lévit pedig Máténak, Jehova ajándékának. Simon azt a nevet nyerte, hogy Kéfás vagy Péter. De tévedés lenne azt gondolnunk, hogy Jézus azért nevezte õt el így, mert sziklaszilárd lénye volt. Éppen ellenkezõleg! Természettõl fogva Péter nem volt szilárd, hanem nagyon is megingatható és befolyásolható. Hamar fellelkesült, könnyen kimondta az igent, de amikor helyt kellett volna állnia, csõdöt mondott. Készen volt a halálra is, de röviddel késõbb megtagadta az Urat. - Jézus azért nevezte el õt kõszikla-embernek, mert azzá akarta tenni. S ez sikerült is. A kegyelem révén sziklaszilárd lett Péter szíve, miután az Úr megbocsátotta neki súlyos bukását és ismét felemelte. Készséggel ment a börtönbe is, ahol János apostollal együtt megbotozták, s õk mégis örömmel távoztak el a tanács elõl (Csel 5, 40-41). Valószínûleg ugyanilyen szilárdan ment késõbb a saját keresztje felé is, amitõl pedig egész természete rettegett (Ján 21, 18).
      Jézus mindenkit azzá tehet, amivé Isten akarata szerint lennie kell; a könnyûvérû embert szilárddá, az izgága embert nyugodttá. Oroszlánból báránnyá változtat és a félénk embert hitvallóvá. Hányszor teszi a természettõl fogva zárkózott embereket nyílttá és közlékennyé, a túl közlékenyeket, felületeseket és fecsegõket pedig elmélyültté. - Minden Istentõl adatott természet önmagában véve jó, az élénk is és a meggondolt is, a csendes, befelé nézõ is és a lángoló is. De minden ilyen természetben lehet valami káros visszásság is: Jézus lelke kihántja a magot a gyakran érdes héjjából és a bennünket akadályozó visszásságokból is elõhozza a jót. A természeti ember igyekszik alkalmazkodni csak azért, hogy tessék másoknak,vagy fél az emberektõl és nem mer azzá lenni, amivé õt Isten rendelte. A Szentlélek azonban kibontakoztatja bennünk Istentõl kapott tulajdonságainkat.
      Add magad Jézus mesteri kezébe, hogy átformáljon, mint a fazekas az agyagot. De tedd ezt mielõbb, mielõtt a bûn a lélekbe mélyen belemarná magát és a gonosz vágyak helyrehozhatatlan károkat okoznának.

      2010. május 3.

      Áldást örökölni 1.

      Linda Dillowtól olvastam egy gondolatmenetet a házastársi kapcsolatokra vonatkozóan, hogy mennyire nem mindegy hogyan reagálunk a bántásokra. Az 1.Péter 3:9-12-t vette mondanivalója alapjául, ami nyilvánvalóan nem véletlenül a házastársakra vonatkozó apostoli intelmeket követi szorosan!
      Mielőtt röviden összefoglalnám, érdemes azt is rögzítenem, hogy számomra aktuális üzenete volt, és ha nem hanyagoltam volna olyan sokáig az olvasást, időben elolvashattam volna ahhoz, hogy a bántást ne bántással, hanem áldással viszonozzam valaki felé, aki mélyen megbántott. Házastársakra gondol ugyan az író, de más kapcsolatokra is igaz, és nálam is egy másfajta kapcsolatról van szó.
      Péter apostol azt írja a 9.versben, hogy "Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást," - ez, bár teljesen ellentmond az emberi természetnek, világos. (Jézus szavaival a Máté 5:38-42-ben.)
      De miért? És hogyan?
      - "hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek." 9.v. - Mert ez elhívatásunk része. És mert magunk is áldást öröklünk vele.
      - "Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni" 10.v. - Aki áldást oszt, akkor is ha bántás éri, lemond a haragról és keserűségről, amik egyébként akadályai a boldog és örömteli életnek, amiről itt az apostol beszél. 
      Aki "szeretne örülni az életnek", annak mit kell tennie? 
      óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; - akarati döntés a szavak szintjén.
      forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, - ez is akarati döntés a tettek szintjén.
      keresse és kövesse a békességet; - ez egy belső magatartás.
       - A következő vers szerint, ha így cselekszünk, Isten mellénk áll: "mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel," 12.v. Linda ezt írja: "Felelősek vagyunk helyes reagálásunkért, mely dicsőséget szerez Krisztusnak. És ha így élünk Isten elkötelezi magát mellettünk és azt ígéri, hogy figyelni fog imádságainkra."
      - "az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul." 12.v. Nemcsak megnyerjük magunknak Istent, hanem lehullik vállunkról a teher, hogy magunk keressük a saját igazságunkat. Isten ezt is megteszi értünk. 37.Zsolt.5-9 
      Nekem talán ez a legnehezebb. Ezen a téren sokszor még erősebb bennem az emberi természet, mint a Krisztusi lelkület. Átadni Istennek az igazságszolgáltatás jogát. A lehetőséget, hogy mellém álljon és megigazítsa azt, aki igazításra szorul. Na és persze emiatt bukok el a 10-11.v. megtartásában is. Ami ugye azt jelenti, hogy nehéz örülni az életnek és nem fogok jó napokat látni...
      Hát meggyőzött, hogy bántásért is fizessek áldással, mert érdemes. Biztos nem könnyű megvalósítani, a közelmúltban is nagyot buktam ezen a területen, de Istennel minden lehetséges, ha megvan az odaszánás.

      Jakab levele

      Érdekes dolog Máté evangéliuma után Jakab levelét olvasni. Mindig is egyik "kedvenc" könyvem volt Jakab levele, sokszor olvastam már, tanulmányoztam is már korábban is, de csak most látom mennyire összecseng a Máténál nemrégiben olvasott példázatokkal. Elsősorban a hit és cselekedetek viszonyában. 
      A magyar nyelven egyetlen elérhető újfordítású magyarázó Bibliát használom jó ideje, és ebben a Jakab levele elé írt ismertető megdöbbentő információkat tárt fel számomra. Egyrészt, hogy mennyire vitatott könyv volt ez még Luther idejében is, (maga Luther lenéző volt Jakabbal szemben) a most másrészt megnevezett ok miatt, nevezetesen, hogy a bemutatkozástól eltekintve egy szót sem szól Jézus Krisztusról, sem az Ő megváltó munkájáról, haláláról, feltámadásáról. Ez utóbbi valóban súlyos "hiányosságnak" tűnhet, ami nekem bevallom eddig nem tűnt még fel, ezzel együtt mégsem lehet olyan megvetendő könyv, hiszen bekerült a Bibliába és már maga ez a tény arról árulkodik, hogy összhangban van az Újszövetség többi könyvével, azok üzenetét megerősíti, vagy kihangsúlyozza, vagy mindkettő. Ebből következik, hogy azoknak, akik már Krisztus követői, tanítványai, fontos üzenete van. Némi túlzással talán azt is mondhatnám, hogy Jakab levele Jézus tanításának szabatos összefoglalása a tanítványok számára. Igaz, ennek fényében valóban roppant furcsa, hogy Jézusról nem tesz említést a levél írója, azonkívül, hogy az Ő szolgájának vallja magát. Személy szerint viszont elképzelhetőnek tartom, hogy ennek oka az lehet, hogy Jakab alapfeltevése szerint a levél olvasói már tisztában vannak Jézus személyével és munkájával kapcsolatban, a követés hogyanjával kapcsolatban viszont eligazításra szorulnak.
      A levél szól
      - kísértésekről, a hozzájuk való viszonyulásról,
      - hit és cselekedetek viszonyáról,
      - szegénység és gazdagság csapdáiról,
      - a nyelvünkről, pontosabban a beszédünkről,
      - a bölcsességről,
      - a világhoz való viszonyulásról,
      - az ítélkezésről,
      - az imádság erejéről,
      - az egymás iránti felelősségről.
      És lehet, hogy nem is említettem meg mindent. De a részletezés közben ez úgyis kiderül. :)

      Elhagyatva

      Máté 27:46 Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: "Éli, éli, lamá sabaktáni!" azaz: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" 

      Helyettem. Azért hagyott el Téged, Jézus, hogy engem ne kelljen elhagynia. Az én bűneim miatt...
      Mennyire szeret engem Isten, ha még a Fiát is képes volt elhagyni értem!?