Meghalni

Ebben az adventben is...

Elnyomás idején

Volt egyszer egy forradalom. Amit legyőzött az elnyomás. A hatalmaskodó, Istent nem ismerő nem tisztelő nyomorult emberek. Rátelepedtek az igaz, istenfélő, egymást tisztelő, amúgy is nehéz sorsú népre. Leverték, elnyomták az igazságot, és virágzott a hamisság, hazugság, álságosság. De uralmuk véget ért. Évtizedek múltán, de végül győzött az igazság!!! Lelepleződött a hamisság.

A történelem ismétli önmagát. Legyen szó népek történetéről, emberek történetéről, gyülekezetek történetéről. A forgatókönyv mindig ugyanaz. A hamis, az álságos, a báránybőrbe bújt farkas csak ideig-óráig élvezheti hatalmát. Az Úr végül mindig leleplezi, és napvilágra hozza az Ő igazságát. Kiválogatja a pelyvát, és szétszórja. Az övéit pedig megtartja, megerősíti.

URam, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni? 

Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem. Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő?  Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik. De nekem az ÚR a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám. Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az ÚR.

94.Zsolt.3.,18-23

"Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel." Mt.3:12

Mai Ige. Mai Ige?

15 éve ismerem Bob Gass írásait. Még az eredeti angol nyelven kezdtem a Mai Igével való táplálkozást. Nagyon örültem, amikor néhány éve felfedeztem, hogy magyarra is lefordítják, és hozzáférhető. Rögtön meg is rendeltem, és éveken keresztül épített, és határozta meg azt, aki vagyok.

Az utóbbi hónapokban megfosztottam magam ettől a lehetőségtől. Nem vettem kézbe a kiadványt, bármennyire is tudom, hogy épített volna. Mentségemre legyen mondva: Mai Ige helyett is Igét olvastam, ami még építőbbnek bizonyult.

Hogy miért fosztom meg magam az Ige eme "instant kiszerelésétől"? Nem tudatos döntés következménye. Sokkal inkább egy folyamat természetes következménye. Nem, sajnos nem a "táplálkozási szokásaim" javulása folyamatának következménye, hanem a "forgalmazó" etikátlan viselkedésére való emberi reakcióim következménye. Nem tudom mennyire egyedi viselkedés részemről, de a boltban is tudatosan nem emelek le a polcról olyan termékeket, amelyek valamilyen formában belegázoltak az igazságérzetembe. Szegény termék! Persze, hogy nem az gázolt belém, hanem a készítő, vagy a forgalmazó, esetleg az értékesítő. Na, hát itt is valami hasonló a problémám. 

Talán a végére értek egy folyamatnak a kiadónál, legalábbis nem tudom elképzelni, hogy ezt lehet még tovább fokozni, de érhetnek még meglepetések. Nem tudom más is észrevette-e, de a kiadvány internetes tartalma az FBI-t megszégyenítő módon szigorúan védett. Semmilyen formában nem másolható, nem terjeszthető más internetes felületen. Látom én, hogy ez annak a folyamatnak következménye, miszerint nagyon sokan kimásoltunk 1-1 napot, volt aki megpróbált archív blogot létrehozni - kinyírták, mert az a kiadó fóbiája, hogy ezzel rontottuk az eredeti oldal forgalmát. De talán ez nem következett volna be, ha nem mindig csakis az az egyetlen nap lett volna elérhető, ami éppen aktuális volt. Nem hinném, hogy sorolnom kéne az életszerű érveket amellett, hogy ez a rendszer maga volt a non-sense, így a legkevésbé sem meglepő, hogy bizony másoltunk. Ami szvsz nem lopás. Hiszen ingyenesen terjesztett, terjeszthető kiadványról, Igéről van szó. És van még egy érv, de azt majd a végén.

Mára elértük, hogy az elmúlt 30 nap visszaolvasható, ellenben netgurunak kell lenni, hogy valaki egyáltalán megkísérelje a tartalom kimásolását. 

Kérdem én: az Ige, még ha "előfőzött", "instant" formában is, nyomtatott formában ingyenesen terjeszthető, akkor a neten, ahol ez igazán könnyen folytatható üzletpolitika lenne, miért csináljuk az ellenkezőjét??? 

Kinek érdeke ez?  Félnek, hogy kevesebb adománykérő felhívást tudnának érvényesíteni? Hozzátenném, az én ízlésem határait túllépte már az adománykunyerálás stílusa. Pedig erre tényleg szívesen adományozom, amikor lehetőségem van rá.

Ki és miért viszi be az Ige terjesztésébe is a jó magyar mentalitást?

Merthogy ez magyar specialitás. Vettem a fáradtságot, és megnéztem az eredeti angol kiadvány internet felületét is. Merőben ellentétes az üzletpolitika. Évekre (!!! Én 10 évet próbáltam.) visszamenően kikereshetők, elérhetők a napi üzenetek, csak be kell írni a dátumot. Ha itt is így működne az oldal, kevesebb ember másolt volna, amíg lehetett.

És nem mellesleg kérdem én: ha az elérhetőség ellenére kimásolnák, és terjesztenék, nem az lenne a jó a kívánatos, az áldást hozó? 

Ezt az üzletpolitikát nem bibliai alapokra írták, hanem a magyar mentalitásra. Szívből sajnálom. Isten Igéje, Bob Gass, az elérésre váró, vágyó emberek, mindenki, aki épül az üzenetek által nap mint nap, ennél többet érdemelnének. 

Kíváncsi vagyok tud-e erről BG és ha igen, mivel magyarázták meg neki. De hogy az Úr előtt erre nincs magyarázat, az biztos. Kalmárkodás a javából.

Az ÚR megragadott engem

Ezék 2:1 Ezt mondta nekem: Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled!
Ezék 2:2 Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám.
Ezék 2:3 Ezt mondta nekem: Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem. Hűtlenek voltak hozzám ők is, őseik is egészen a mai napig.
Ezék 2:4 A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!…
Ezék 2:5 Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele, hiszen engedetlen nép ez, de majd megtudják, hogy próféta volt közöttük.
Ezék 2:6 Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez.
Ezék 2:7 Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!
Ezék 2:8 Te pedig, emberfia, hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked!
Ezék 2:9 Láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és egy irattekercs volt benne.
Ezék 2:10 Kiterítette előttem, és az tele volt írva mindkét oldalán. Siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva.

Ezék 3:1 Ezt mondta nekem: Emberfia, edd meg, amit itt találsz! Edd meg ezt a tekercset, azután menj, és szólj Izráel házához!

Ezék 3:2 Kinyitottam a számat, ő pedig megetette velem azt a tekercset.

Ezék 3:3 Ezt mondta nekem: Emberfia, rakd tele a hasadat, töltsd meg a gyomrodat ezzel a tekerccsel, amelyet adok neked! Meg is ettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz.

Ezék 3:4 Azután ezt mondta nekem: Emberfia, menj el Izráel házához, és hirdesd nekik igéimet!

Ezék 3:5 Nem érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez szól a küldetésed, hanem Izráel házához.

Ezék 3:6 Nem ahhoz a sok érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez, akiknek a beszédét nem érted. Bizony, ha azokhoz küldtelek volna, ők hallgatnának rád.

Ezék 3:7 De Izráel háza nem akar majd rád hallgatni, mert énrám nem akarnak hallgatni. Bizony, Izráel egész háza kemény fejű és konok szívű!

Ezék 3:8 De én ugyanolyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és ugyanolyan keménnyé a fejedet, mint az ő fejük.

Ezék 3:9 Olyan keménnyé teszem a fejedet, mint a gyémánt, amely a tűzkőnél is keményebb. Ne félj, és ne reszkess tőlük! Bizony, engedetlen nép ez!

Ezék 3:10 Azután ezt mondta nekem: Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd szívedbe, és hallgasd figyelmesen!

Ezék 3:11 Menj oda fogságban élő néped fiaihoz, szólj hozzájuk, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!... - akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele.

Ezék 3:12 Ekkor fölemelt engem a lélek, hátam mögött pedig nagy, dörgő hangot hallottam: Áldott az ÚR dicsősége az ő szent helyén!

Ezék 3:13 Az élőlények szárnyainak zúgása, amint egymáshoz csapódtak, meg a kerekek robaja volt a nagy, dörgő hang.

Ezék 3:14 A lélek fölemelt, és elragadott engem. Én pedig mentem keserűen, felindult lélekkel, de az ÚR kemény kézzel tartott engem.

Ezék 3:15 Így kerültem Tél-Ábíbba, a fogságban élőkhöz, akik a Kebár folyó mellett laktak. Letelepedtem ott, ahol ők laktak, és ott ültem közöttük hét napig összetörve.

Ezék 3:16 Hét nap múlva ez történt: Így szólt hozzám az ÚR igéje:

Ezék 3:17 Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!

Ezék 3:18 Ha azt mondom a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és te őt nem figyelmezteted, és nem szólsz neki, figyelmeztetve a bűnöst, hogy ne járjon bűnös úton, és így életben maradjon: akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon.

Ezék 3:19 De ha te figyelmezteted a bűnöst, és ő nem tér meg bűnéből, és bűnös útjáról, akkor ő meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet.

Ezék 3:20 Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon.

Ezék 3:21 Ha viszont figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék többé az igaz, és ő nem vétkezik, akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is megmented a lelkedet.

Ezék 3:22 Az ÚR ott megragadott engem, és ezt mondta nekem: Indulj, menj ki a völgybe, mert ott akarok veled beszélni!

Ezék 3:23 El is indultam, kimentem a völgybe, és íme, ott állt az ÚR dicsősége. Ugyanolyan volt, amilyent a Kebár folyó mellett láttam. Ekkor arcra borultam.

Ezék 3:24 De lélek áradt belém, talpra állított, szólt hozzám, és ezt mondta nekem: Menj, és zárkózz be házadba!

Ezék 3:25 Emberfia, köteleket fognak hozni, megkötöznek velük, és nem mehetsz közéjük.

Ezék 3:26 Nyelvedet az ínyedhez ragasztom, néma leszel, és nem tudod dorgálni őket, noha engedetlen nép ez.

Ezék 3:27 Csak ha én szólok hozzád, és megnyitom a szádat, akkor mondhatod nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!... Aki hallgat rá, az hallgat rá, aki nem törődik vele, az nem törődik vele. Hiszen engedetlen nép ez!

Korbács alatt

Azon morfondíroztam mostanában, hogy ha Jézus most járna köztünk, lehet, hogy a jeruzsálemi templom után a mieinket is ostorral tisztogatná.
Bevallom őszintén vannak dolgok, amik egyszerűen emészthetetlenek számomra. Konzervatív vagyok, sőt egyesek legszívesebben a "bigott" jelzővel is megbélyegeznének, de ez kevéssé zavar. Éppúgy ahogy a Biblia nem ismeri el a demokráciát sem a teokrácia helyett, úgy én sem, sőt a liberalizmust sem. Amennyire veszélyes szűken értelmezni a Bibliát, éppannyira vagy még inkább veszélyes a tág értelmezés is. De ha választanom kell az aranyközépút keresése közben, inkább a szűk értelmezést választom, mint a tágat. (Mt.7:14.)
Kicsit megpróbáltam beleélni magam azoknak a zsidóknak a helyzetbe, akiket Jézus korbáccsal söpört ki a templomból. (Jn.2) Mit tettek ők? Segítettek testvéreiken, jó szolgálatot tettek nekik, puszta jószándékból. No meg egy kis haszonhoz is jutottak, de hát a szándék a fontos nem? Végül is csak olyan dolgokat árultak, amelyek a törvény betartásához - az Isten által adott törvény betartásához - nélkülözhetetlenek. Ők csak segítették honfitársaikat törvénytisztelőnek maradni. A pénzváltás is erről szólt. A templomi adót is csak templomi pénznemben lehet megfizetni. Hát hol a legegyszerűbb beváltani, ha nem a templomban?
"A pokolra vezető út is jószándékkal van kikövezve", tartja a mondás. A legkevésbé sem alaptalanul.
Ha így nézem azokat a dolgokat, amiket beengedünk gyülekezeteinkbe, Jézus mit tenne velünk? Nem korbáccsal hajtana ki? Ó, emberileg sok mindent meg lehet magyarázni. És a jószándék lenne az utolsó, amit kétségbe vonnék. Jézus mégis korbáccsal jön, amikor kalmárkodunk az Ő házáBAN. A kegyelem nevében. Mindegy mivel. Bármivel, még akkor is ha az az istentisztelet része. Ó, ebben mennyi a bűnünk!!! Kalmárkodni sok mindennel lehet. Lehet tudással is, sőt lehet az üdvösséggel is! (Klasszikus példa erre a középkori búcsúcédulák. De ma is megvannak a kifinomult módszereink.) Lehet magával Krisztussal is, mint áldozati báránnyal. Az ilyenekre Jézus válasza azonban a korbács.
A napokban olvastam János és Júdás leveleit. El kellett gondolkoznom, hogy ha már az első gyülekezetek ilyen komoly tévtanítókkal, szakadárokkal, csákmátékkal küszködtek, akkor mitől lenne jobb a helyzet ma? El kellett gondolkodnom, hogy ha az apostolok kategorikus elzárkózásra szólítanak fel az ilyen emberektől, akkor nem a kegyelem ellen való, ha vannak olyan keresztyének(nek mondott emberek), akik elől az Ige alapján jobbnak látom elzárkózni, nem közösségben lenni. Amíg látszatkeresztyénekből valóban meg nem térnek, megszentelődnek.
Elgondolkoztam, hogy az egy testnek vannak beteg, torz, nem a helyükön levő tagjai is, - vagy csak azok vannak, pontosabban -, amit csak a Nagy Orvos igazíthat helyre, gyógyíthat meg. A közösség nem vállalása azonban nem egyenlő és nem is jogosít fel az ítélkezésre.
Az elmúlt hónapok legsúlyosabb dilemmáinak lezárásához közeledem. Elméletben legalábbis. Gyakorlatban még nem tudom, hogyan is fog ez kinézni... de az Úr megadja majd azt is.

Morning random

"Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk." Róma 10:9-10

Itt nincs szó értelemről. Az üdvösségünk szempontjából a főszerepet a szívünk és a szánk játssza!
Az értelem majd a 12.részben lép be a képbe, ahol is azt látom, hogy az értelmi megújulás jelentősége az életmódunk megváltoztatása, hogy nyilvánvalóvá legyen: megváltattunk. NEM a megváltásunk múlik rajta.
A csecsemők nem tudnak rögtön szaladni. Tejen táplálkoznak. Fokozatosan nőnek, erősödnek és hozzák mozgásba egyenként különféle izmaikat, tanulnak meg szilárdat enni, stb... való igaz, hogy fejben sokszor előrébb járnak, mint a gyakorlatban: ők már jóval hamarabb tudják mit akarnak mondani mielőtt még szavakba tudnák önteni. A lelkük jóval hamarabb szalad a testvéreikkel együtt, mint a lábuk... mégis el kell fogadniuk, hogy mindennek megvan az ideje, és lépésről lépésre kell haladniuk. Először ülni, majd állni, járni és csak legvégül szaladni. Mindeközben meg kell tanulniuk felállni. Mert hogy tanulás közben elesnek újra meg újra. De a tanulási folyamat csak akkor halad előre, ha felállni is megtanul. Ha megtanulja, hogy csak addig sír, és puszilgattatja a sebeit, amíg az első fájdalom csillapodik...
A szíve és a szája a helyén marad. Nem tölti be keserűség és önsajnálat, és nem panaszkodik. Hisz és megvall. Feláll és megy tovább. Körülményektől függetlenül.
Ha szív és a száj helyén van - ez pedig döntés kérdése - , az értelem megújulása is könnyebb. A döntésnek nem előfeltétele a megújult értelem, hanem következménye.

Nézőpontok

„Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők.” (1Korinthus 1:26)

Jézus az embereket nem veszteseknek látta, hanem lehetséges győzteseknek, akik eltévedtek. Ő „…megszánta őket…” (Márk 6:34). Isten szemén keresztül nézve nem gyomoknak látta őket, hanem lehetséges rózsáknak. Azzal, ahogy Ő tekintett rájuk – ami gyakran annyira különbözik attól, ahogy mi látjuk őket – kihozta belőlük a legjobbat. 

Ahol mások egy olyan asszonyt láttak, aki már öt kudarcot vallott házasságon volt túl, Ő egy megtért bűnöst látott, aki el tud érni másokat is Samáriában. 

Az emberek egy vakot láttak, Jézus meglátta azt az embert, aki képes látni. 

Mások egy nyomorékot láttak, Jézus látta, ahogy felveszi az ágyát, és újra jár. 

Mátét egy megvetett adószedőnek látták, Jézus egy jövendő tanítványnak. 

Az emberek megvetették Zákeust, és gazembernek tartották, Jézus felismerte a kereső szívet. Amikor a tanítványok a drága kenetet szükségtelen pénzkidobásnak látták, Jézus felismerte benne a hálás szív áldozatát. 

Az emberek csak egy indulatos természetű halászt láttak; Jézus meglátta azt a vezetőt, aki felépítheti egyházát. 

A bámészkodók gúnyolódó római katonákat láttak, akik szögeket vertek az emberi testbe, Jézus vakokat látott, akik nem tudják, mit cselekszenek. 

„Uram, segíts, hogy lássunk!” Pál azt mondja: „Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők” (1Korinthus 1:26). Nézz szembe vele, te sem voltál olyan csodálatos, mielőtt Isten megváltoztatott! Hagyd abba, hogy megítélsz másokat, hiszen a te látásod korlátozott! Nézd őket Isten szemével, úgy, ahogy Ő tekintett rád! Dolgozz azon, hogy a legjobbat hozd ki belőlük! Ismertesd meg őket Vele, aki azért jött, hogy örömet hozzon minden embernek (ld. Lukács 2:10) – kivétel nélkül!

Aaauuu...

Sámson és Delila

„És lement Sámson Timnátba…” (Bírák 14:1 Károli)

Annak, hogy Sámson mindenét elvesztette, több oka is volt. Először: rossz kapcsolatok. Amikor Isten nemet mond egy kapcsolatra, nem büntetni akar, inkább megvédeni. „De olyan jól érzem magam vele” – mondod. Isten látja, hová vezet ez az út, te nem látod. Jobb, ha nem kapod meg, amit szeretnél, mintha megkapod, de nem tudod kezelni. Másodszor: szándékos engedetlenség. Háromszor olvashatjuk: „Sámson lement…”. A harmadik alkalom vezette Delilához! Mostani kapcsolatod felemel vagy lerombol? Egy költő ezt írta: „Régi társam, búcsúzom, nem megyek veled a pokolba”.

A Biblia azt mondja: „lement Sámson Timnátba”, és feleségül vett egy filiszteus nőt, megszegve ezzel Isten törvényét. Ez a nő elárulta őt, Sámson pedig „…lement Askelónba, és megölt ott harminc férfit” (Bírák 14:19). Talán azt gondolta, hogy Isten megbocsát neki, hiszen ő olyan különleges. Nem! „Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik.” (Példabeszédek 29:1) Bánd meg bűneidet, amíg még van rá időd! Harmadszor: nem helyénvaló bizalom. „Ezt mondta Delila: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Ő felébredt álmából, de azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! - mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az Úr. De a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték.” (Bírák 16:20-21) Amikor nincs többé Isten áldása azon, amit teszel, itt az ideje, hogy észrevedd, bűn van az életedben, és le kell számolnod vele! Az erőd titka Istenben rejlik, és nem benned.

Testvérharcok

A feltétlen szeretetről írt a napokban a Mai Ige.

Ézsau és Jákób nem kaptak feltétel nélküli szeretetet a szüleiktől. Ezért versengtek a szüleik szeretetéért, aminek következményeként végül meggyűlölték egymást. 

Isten rádöbbentett, hogy én is Ézsauhoz hasonlóan viselkedem. Versengek az Ő szeretetéért, és közben engedem - akaratlanul, hogy ez tönkretegye a testvéreimmel való kapcsolataimat. Gyermekként is meg kellett élnem ezt. Szóról szóra.

De továbbfejlesztettem, és továbbra is főzicskézem a magam vadjait, hogy Isten kedvére tegyek, és Ő jobban szeressen engem. Pedig erre semmi szükség, hiszen Ő szeret bármit teszek is, mert a gyermeke vagyok!!! Ő Izsákkal ellentétben feltétel nélkül szeret. Az Ő szeretete szempontjából nem számít az, hogy mennyit imádkozom vagy olvasom a Bibliát, mennyire vagyok vendégszerető, mennyit adakozom, de még az sem, hogy mennyire keresem az Ő akaratát, vagy mennyire teszem azt, amire már eljutottam (Fil.3:16), esetleg mennyire tud használni mások életében. Ezek fontos dolgok. Nagyon fontos dolgok. Meghatározzák a jellememet, és a Vele való kapcsolatom minőségét. De nem meghatározói az Ő szeretetének. És nem szabad, hogy a mi egymás felé gyakorolt szeretetünknek meghatározói legyenek. Nem szabad, hogy az egymásról alkotott képünk és véleményünk meghatározói legyenek.
Isten feltétel nélkül szeret. És nem fog jobban szeretni attól, ha buzgóbban igyekszem a kedvében járni. Ezt nehéz felfogni, elfogadni, mert mi nem így működünk, de Isten igen. Ez nem jelenti azt, hogy elrejthetjük az egy tálentumunkat, abban a biztos tudatban, hogy Ő szeret. Nem. Meg kell dupláznunk. Akárhány tálentumunk van. De nem a szeretetéért versengve. Hanem mert ezt kéri tőlünk, és mert ez van javunkra.

Ézsau végül megbékült Jákóbbal. Amikor már nem versengtek Izsák szeretetéért. Én is feladom a versengést, és megbékülök testvéreimmel.

Segítsetek!

Azon gondolkozom, hogy mi a különbség tolerancia és alázat között.
Ha valaki toleráns az feltétlenül alázatos is?
Az hogy ha valaki alázatos, már inkább feltételezi a toleranciát mint fordítva - nekem.
Szerinted???
Minden vélemény és gondolat nagyra becsült! :)

A Kol 1:11 és a Máté 11:29 a két igehely.

Isten legyen az első!

„…oda hozatom veletek felajánlásaitokat, az első termés áldozatát…” (Ezékiel 20:40)

 

Isten az első akar lenni életünkben! Ha nem az, akkor a dolgok nem fognak a számunkra jól alakulni. Ahelyett, hogy áldást kérnél a terveidre, kérj Istentől olyan terveket, amelyeket meg tud áldani! Jézus tudott igent mondani bizonyos dolgokra, és nemet másokra, mert ő napjait Isten napirendje szerint élte. Tudsz mutatni akár csak egy olyan pillanatot életében, amikor túlfeszített vagy összezavarodott volt? Nem, mert amikor konfliktus támadt, ő ezt mondta: „mindig azt teszem, ami neki [Istennek] kedves” (János 8:29). Azért tudta ezt mondani, mert időt fordított arra, hogy Atyjával tanácskozzon. Meddig hagyod még, hogy százegy felé rángassanak? Semmi sem fog megváltozni, amíg el nem határozod, hogy megadod Istennek, amit megkíván – az „első termés áldozatát”. A napodnak ne azt a részét add neki, amikor már nyúzott vagy, nem tudsz világosan gondolkodni, sőt alig tudod nyitva tartani a szemed; add neki a napod legjobb részét! Így fog kiderülni, mi az, ami igazán fontos számodra. Az öltözködéstől a napirended összeállításáig mindenben kérd őt, hogy segítsen olyan döntést hozni, ami őt dicsőíti. Ahogy egyre jobban és jobban tudatában leszel jelenlétének, nem fogod tudni beskatulyázni őt. A hétköznapi események megszentelődnek, mert ő is ott van bennük. Kérd hát arra, hogy irányítson döntéseidben, és adjon erőt azokhoz a feladatokhoz, melyeket el kell végezned. Tedd őt minden cselekedetedben első helyre, és ő megmutatja neked az ösvényt, ami a békességhez vezet. Kövesd a Szentlélek vezetését pillanatról-pillanatra, így örömmel telik meg minden napod. 

Melyik a napom legjobb része?

Leckék Illéstől

„…eső zúgása hallatszik.” (1Királyok 18:41)

Most éppen lelki szárazságot élsz át? Másokat kell bátorítanod, miközben úgy tűnik, a saját életed darabokra hullik? Nem vagy egyedül. Ugyanez történt Illéssel, a prófétával, aki csak nemrég hívott le tüzet az égből a Kármel hegyén, és győzött le látványos módon 850 hamis prófétát. Hirtelen egy hatalmas éhínség közepén találja magát, ahol minden emberi forrás kiapadt, és ő maga sarokba szorult. Vajon mit tett ekkor? „…a földre kuporodott, és arcát a térdei közé hajtotta” (1Királyok 18:42). Nagyon jó mozdulat! Illés úgy döntött, hogy kizárja a környezetét, Istenhez fordul segítségért, és addig imádkozik, amíg választ nem kap. Válaszként pedig „eső zúgása” hallatszott. Figyeld meg, amit Illés hallott lelkében, teljesen ellentmondott annak, amit látott és hallott maga körül. Lelke megérezte az esőt, mielőtt egy csepp is hullott volna. Fontos tanulság van ebben. Amikor Isten beszél hozzánk, a lelkünkhöz szól, nem a testi érzékeinkhez. Amit Ő mond, az sokkal valóságosabb lesz, mint bármi, ami épp történik velünk az adott helyzetben. De vigyázz, amit a lelkedben hallasz, lehet, hogy ellentmond annak, amit az értelmed diktál, vagy annak, amid a bankban van, vagy annak, ami a munkahelyeden folyik, vagy annak, ami az otthonodban történik, vagy akár fizikai, egészségi állapotodnak. Illésnek figyelmen kívül kellett hagynia az összes „nincs eső” hírt, amit folyamatosan hallott. Neked is ezt kell tenned. Ha tudod, hogy Isten egy bizonyos dolgot megígért neked, akkor minden negativitást le kell halkítanod magad körül, rá kell állnod Igéjére, és továbbra is hinned kell!

Menj föl, és tekints a tenger felé!” (1Királyok 18:43)

„Így szólt a szolgájához: Menj föl, és tekints a tenger felé! Az fölment, és arra tekintett, majd ezt mondta: Nincs ott semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer! Hetedszerre ezt mondta a szolga: Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből. Ő azt felelte: Menj el, és mondd ezt Ahábnak: Fogj be, és menj le, míg föl nem tartóztat az eső!” (1Királyok 18:43-44). Figyelj meg négy dolgot ebben a történetben!
Először: Istenhez kell fordulnod válaszokért, nem emberekhez. „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik… olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét” (Jeremiás 17:7-8).
Másodszor: továbbra is hinned kell, amit Isten mondott. Illés újra meg újra ugyanazt a hírt kapta: „Nincs ott semmi”. De ő továbbra is hitt Istennek, amíg végül, hetedszer, szolgája ezt mondta: „Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből”. Isten megígérte, hogy ez el fog jönni, ezért Illés ráállt Isten Igéjére.
Harmadszor: Ne engedd, hogy befolyásoljanak azok, akik nem osztják látomásodat! Illés szolgája folyton ezt mondta: „Semmi sem történik”. De Illés jobban tudta. Nem engedheted, hogy azok irányítsanak, akik lelkileg nincsenek összhangban veled.
Végül: olyan helyzetben kell lenned, hogy fogadóképes légy. „…arcát a térdei közé hajtotta” (1Királyok 18:42). Ez szülési testhelyzet! Ha ma úgy érzed, hogy az, ami benned van, igaz és valóságos, de nem akarod megszülni, nem fog megtörténni. Ha hajlandó vagy megélni a vajúdást, Isten megáld téged a bővölködéssel.

„Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből.” (1Királyok 18:44)

Minden sikertörténet úgy kezdődik, hogy valaki megtesz egy kis lépést, vagy elvet egy kis magot, és általában ez minden, amije van abban a pillanatban. Egyszerűen fogalmazva: minden nagy dolog valami kis dologgal kezdődik. Ha nem vagy hajlandó kicsiben kezdeni, egyáltalán nem fogod tudni elkezdeni! A szolga, aki újra meg újra azt mondta Illésnek, hogy nem történik semmi, végül meglátott valamit. Csupán egy kicsike felhő volt, de nagy lehetőségek rejlettek benne. Isten szeret olyan dolgokat használni, amiről mi azt hisszük, hogy jelentéktelen. Felhasználta egy fiú uzsonnáját, hogy ezreket jóllakasson, felhasznált egy parittyát, hogy leterítsen egy óriást, egy maréknyi sarat, hogy visszaadja egy ember szeme világát. Egy jelentéktelen állást, egy kevés pénzt vagy egy kis ötletet is fel tud használni, hogy megáldjon téged. A kis felhők jelzik, hogy mi fog történni; ilyen csatornákat választott Isten. Amikor Isten megígér valamit, nincs szüksége valami nagy dologra ahhoz, hogy megtörténjen. Gyakran előfordul, hogy egy olyan változás, ami sokakra van hatással, egyetlen emberrel kezdődik. Legyen az Eszter vagy Pál, Teréz anya vagy Billy Graham, Istennek csupán egyetlen emberre van szüksége, aki hisz Benne, és mer lépni az Ő Igéjében bízva.
Amikor Isten kiárasztja rád áldását, három dolgot fogsz látni.
Először: hogy a te problémád csupán lehetőség számára, hogy „…megmutassa erejét, mely a te érdekedben munkálkodik…” (2Krónika 16:9 NKJV).
Másodszor, hogy ereje a te erőtlenséged által ér célhoz (ld. 2Korinthus 12:9).
Harmadszor, hogy eljuthatsz oda, ahol elkezdesz hálát adni Istennek ellenségeidért, mert Isten „asztalt terített” neked, és Ő igazolni fog téged éppen az ő szemük előtt (ld. Zsoltárok 23:5).

 

 

Figyelj arra, mit mondasz!

„Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz… felüdítették mind az én lelkemet.” (1Korinthus 16:17-18)

Sok embernek fogalma sincs arról, hogy mekkora hatással vannak szavaik más emberek érzéseire, önértékelésére és reményeire. Pál ezt mondta: „Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz… felüdítették mind az én lelkemet”. Ha még sohasem hallottál róluk, ez azért van, mert a másokat biztatók nem szeretnek a figyelem központjában állni. Akkor örülnek, ha mellékszerepet játszhatnak. Ám nélkülük nagyon keveset érnénk el. A biztatás ellentéte a csüggedés terjesztése, ezért mondja Pál: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják!” (Efezus 4:29). Jézus azt mondta: „…minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged” (Máté 12:36-37). Amit kimondtál, azt többé nem lehet visszaszívni, és ellened szóló bizonyíték lesz egy napon. Dr. Thomas Blackaby rámutat: „A szavak… életre szóló sebeket üthetnek, és sokan sohasem felejtenek el egyes dolgokat, amiket mondtak nekik, akár jó, akár rossz dolgokat, akár bátorító szavakat, akár kritikát vagy dorgálást…
Használd a lehető legjobban a szavakat, hogy áldást hozzanak másokra.” Nos, biztatóak a szavaid? Elmondható róluk, hogy „nincs bennük csalárdság vagy hamisság”? (Példabeszédek 8:8) Kérd Istent: „Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” (Zsoltárok 141:3), hogy bármit is mondasz, az Őt dicsőítse, és másokat felemeljen!

Vízen járás

„… erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment.” (Máté 14:29) 

A tanítványok egyik éjszaka kint voltak halászni, amikor hatalmas vihar tört ki. Hajnali három óra körül szörnyen megrémültek attól, hogy egy alak közeledett feléjük a vízen járva. „De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: »Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!« Péter ekkor így szólt hozzá: »Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.« Mire ő így szólt: »Jöjj!« Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment.” (Máté 14:27-29). Ez a történet először is azt tanítja nekünk, hogy amire nem az Úr hív minket, azt ne tegyük! Egy történet szerint egy ember állt a menny kapujában. Péter így szólt hozzá: „Nevezz meg egy jócselekedetet, amit tettél!” Az ember így válaszolt: „Nos, egy motoros banda megfenyegetett egy nőt, ezért behúztam nekik, kirúgtam alóluk a motorjukat, és kitéptem az orrukból a karikát.” Péter lelkesedve megkérdezte: „És mikor történt mindez?” „Úgy fél perccel ezelőtt” – felelte az ember. Ahhoz, hogy vízen járj, meg kell tanulnod különbséget tenni Isten hangja és a saját ötleteid között. Másodszor a következőt tanítja ez a történet: ahhoz, hogy megtapasztaljuk a csodát el kell hagynunk a komfortzónánkat. Képzeld magad Péter helyébe! Rettenetes vihar dúl, és ő fél. A csónak biztonságos és kényelmes. Nem maradnál te is inkább benne? De nem teheted. Isten többre szánt téged, mint a kudarcok elkerülése – ő arra hív, hogy hitben lépj, és így elérj dolgokat. Azt kérdezed: „Mi az én csónakom?” Bármi, amibe hited veted, amikor az élet viharosra fordul, lehet ez akár egy állás vagy egy kapcsolat. A csónakod lehet bármi, ami megakadályoz abban, hogy kilépj a megszokott kényelmes környezetedből. Ezt elhagyni a legrémisztőbb, de egyben legnagyobb jutalmat ígérő lépés, amit valaha is tettél!

Amikor Péter megbizonyosodott arról, hogy valóban Jézus az, aki hívja őt, elhagyta a csónak biztonságát, és rábízta magát Isten hatalmára. Eddig nagyon jó. „Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: »Uram, ments meg!«” (Máté 14:30). Az Úrra kell tehát koncentrálnod, nem a viharra! Mind ismerjük, milyen érzés a „hullámokra nézni”. Belefogsz valamilyen új vállalkozásba – egy új munkába, kapcsolatba, a lelki élet új területébe – tele reményekkel. Aztán viharokkal és akadályokkal találkozol. Jézus azt mondta: „Ezen a világon sok megpróbáltatásotok lesz…” (János 16:33 NLT). Számíts erre, ez része a hit útjának! Biztosan félelmet fogsz érezni, de mégis tedd meg! A növekedés azt jelenti, hogy felvállalod az új kihívásokat. Minden alkalommal, amikor ezt teszed, félni fogsz, mert a növekedés és a félelem kéz a kézben jár. Azonban minden alkalommal, amikor megkockáztatod, hogy elhagyd a csónakot, egyúttal az is valószínűbbé lesz, hogy legközelebb újra meg tudod tenni. Továbbá minden alkalommal, amikor kilépsz a vízre, és nem süllyedsz el, felismered, hogy a félelemnek nincs többé hatalma feletted. Másrészt viszont minden alkalommal, amikor ellenállsz Isten hívásának, és úgy döntesz, hogy inkább a csónakban maradsz, hangja egyre halkabb lesz, míg végül már egyáltalán nem is hallod. Nem érné meg bármekkora nagy kockázat, hogy ezt elkerüld? Sőt, a csónakban maradás nem garantálja a biztonságodat; csak annyit garantál, hogy végül valami másban fogsz meghalni. A félelemre egyetlen válasz létezik: lépj ki a csónakból, minden nap egy kicsit többet, amíg a félelem elveszti szorítását rajtad.

Péter felfedezte azt, amire mindannyian rájövünk, ha Istennel járunk: az, hogy süllyedsz, nem jelenti azt, hogy el is süllyedtél. Hogy miért? Először: a kudarc nem jelenti azt, hogy egy csődtömeg vagy, a feladás igen. A kudarc csupán a tanulási folyamat egy része. Sir Edmund Hillary többször is megkísérelte a Mount Everest meghódítását, mielőtt tényleg sikerrel járt. Azt beszélik, hogy egyik kísérlete után a hegy lábánál állva ökölbe szorította kezét, és dacosan így kiáltott: „Legyőzlek én még! Te akkora vagy, amekkora csak lehetsz, de én még növésben vagyok!” Ő minden egyes sikertelen kísérletből megtanult valamit, míg egy napon aztán sikerrel járt. Winston Churchill mondta: „Soha semmiben nem vallottam kudarcot életemben. Csak kaptam még egy lehetőséget arra, hogy jól csináljam.” Ilyen a győzelmes lélek!

Másodszor, az igazi kudarc azoké, akik a csónakban maradnak. Ők csendben és titokban vallanak kudarcot, ezt senki sem veszi észre, és senki sem bírálja. Bár Péter nyilvánosan bukott el, és vallott szégyent, de ő volt az is, aki megtapasztalta a vízen járás eufórikus örömét. Egyedül ő tudta, hogy milyen érzés az, amikor Isten képessé teszi valamire, amit magától soha nem tudott volna megtenni. Ha egyszer már jártál a vízen, többé már nem vagy ugyanaz az ember. Péter ennek a pillanatnak az emlékét megőrizte a sírig! Ő volt az is, aki átélhette annak örömét, hogy Jézus felemeli őt a kétségbeesés pillanatában. Péter tudta, amit a többiek nem, hogy ha süllyed, Jézus ott lesz, hogy megmentse. Kettejük közt ez a pillanat olyan kapcsolatot teremtett, olyan bizalmat, amit a többiek nem éltek át. Hogyan is érthették volna, hiszen soha nem léptek ki a csónakból! Nem a süllyedés a kudarc, hanem, ha hagyod, hogy félelmeid megállítsanak. 

Sok minden indokolja, hogy kilépj a csónakból, és kipróbálj valami újat, vagy valamit, amiben régebben esetleg kudarcot vallottál. Ez az egyetlen módja a hit fejlődésének, ez az a választási lehetőség, mely kiemel az átlagosból, és ez vezet ahhoz, hogy felfedezd elhívásodat. De van egy sokkal fontosabb indok is: „…elindult a vízen, és Jézus felé ment”. Jézus nem a csónakban van, hanem a vízen! Csak akkor fejlődik ki benned „mélytengeri” hit, ha hajlandó vagy elhagyni a biztonságot és kiszámíthatóságot, és elindulsz Jézussal. Lehet, hogy évekig dolgoztál azon, hogy irányítható és rendezett életet alakíts ki magadnak, fenntartva ezzel az „ura vagyok a helyzetnek” illúzióját. Most Isten felborít mindent, és azt kéri, hogy hitben lépj, megengedi, hogy olyan hullámokkal kelljen szembenézned, amik átcsapnak a fejed felett. Oka van annak, hogy ezt teszi: hogy erősítse a tőle való függőségedet. Lehet, hogy volt idő az életedben, amikor megkockáztattad, hogy beszélj másoknak a hitedről, még akkor is, ha tudtad, hogy valószínűleg elutasítanak; vagy adakoztál akkor is, ha ez áldozattal járt a részedről; vagy szolgáltál, még akkor is, ha teljesen alkalmatlannak érezted magad. Néha süllyedtél, néha jártál, de hit által tudtál élni a penge élén. Most nézd csak meg magad a kényelmes kis csónakodban – még csak tengeribeteg sem lettél! Sőt, már ott tartasz, hogy nem is érzed meg, ha vihar közeleg. Minden alkalommal, amikor elhagyod a csónak biztonságát, két dolog történik. Először: amikor kudarcot vallasz, mert ez biztosan megtörténik, nem leszel egyedül. Jézus csupán karnyújtásnyi távolságra lesz tőled. Másodszor: minden alkalom, amikor a vízen jársz, megerősít, és képessé tesz arra, hogy nagyobb dolgokat tudj véghezvinni.

Közel Istenhez

Dávid mindennél jobban vágyott arra, hogy Istent megismerje. Olyan szavakat használt, mint vágyódás, kívánkozás, szomjúság és éhség. „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben” (Zsoltárok 24:7). Másik helyen ezt mondta: „…szereteted az életnél is jobb…” (Zsoltárok 63:3). Jákób vágya olyan erős volt, hogy egész éjszaka küzdött az Úrral, és ezt mondta: „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem” (1Mózes 32:27). Az a csodálatos, hogy Isten, aki mindenható, hagyta Jákóbot győzni. Miért? Mert a kézitusához személyes érintkezés kell; ez volt az, ami Jákóbot közelebb hozta Hozzá. Pál is olyan ember volt, aki szenvedélyesen vágyott az Istennel való barátságra. „… eltökélt célom… hogy még mélyebben és bensőségesebben megismerjem Őt…” (Filippi 3:10 AMP). Azt mondod: „Szeretnék közelebbi kapcsolatot Istennel, de annyira elfoglalt vagyok”. Az igazság az, hogy annyira vagy közel Istenhez, amennyire vágysz rá, és amennyire fegyelmezed magad arra, hogy vele légy! Az Istennel való barátságnak szenvedélyeddé kell válnia. Szándékosan keresned kell. Ez azt jelenti, hogy választ kell adnod bizonyos kérdésekre. Például: „Értékesebb ez számomra bármi másnál? Megéri más dolgokat feladni érte? Megéri, hogy ezért kifejlesszem magamban a szükséges szokásokat és készségeket? Hajlandó vagyok azt mondani: »Uram, szeretnélek megismerni téged, jobban szeretném ezt, mint bármi mást«?” Isten válasza az ilyen imákra mindig is ez volt: „Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám” (Jeremiás 29:13).

Tanúim lesztek!!!

"Ekkor erős hangot hallottam a Mennyben. Ezt mondta: „Most lett a győzelem a mi Istenünké, most mutatta meg az erejét, most lett a királyi uralom a mi Istenünké! Most jött el Krisztus hatalma, akit Istenünk tett királlyá! Mert most hajították le a Mennyből testvéreink Vádlóját, aki éjjelnappal vádolta őket Isten előtt. De testvéreink legyőzték a Vádlót. A Bárány vérével győzték le, és azzal, hogy beszédükkel tanúskodtak az igazságról. Legyőzték, mert nem ragaszkodtak a saját életükhöz, és nem féltek a haláltól sem." Jel.12:10-11 (Egyszerű fordítás)

Sok szó esik mostanában a gyülekezetünkben az evangélizálásról, és a bizonyságtételről is női körön. Nemrégiben "botlottam bele" a fenti Igékbe és gondolkoztam el azon, hogy bizonyságot tenni - akár ismerőseinknek, barátainknak, akár a gyülekezeti alkalmakon testvéreknek - nem csupán egy lehetőség, hanem egy fegyver a kezünkben, amit forgatnunk kell!!! 

Sokat beszélgettünk női körön arról, hogy mennyi és milyenféle kifogásaink vannak arra, miért nem teszünk bizonyságot. Félelem, keserűség, harag tart fogva bennünket, alkalmatlanságtudatunk, és felelősséghárítás. 

A Vádló vádol bennünket, hogy távol tartson a bizonyságtételtől. Jó oka van erre: ha beszélünk Isten hatalmas dolgairól az életünkben, legyőzzük őt. Persze, hogy nem akar legyőzött lenni. Inkább vádol. Legjobb védekezés a támadás, ugye? A fekete patás is ezt csinálja!!!

Sokkal többet kell gyakorolnom magam a Krisztusról való beszédben, hogy ne vádolhasson többé, - ördögi kör, figyeld! - és hogy egyre könnyebb legyen bizonyságot tenni, lépten-nyomon!

A közelmúltban is sikerült egy kínálkozó alkalmat nem kihasználnom, amikor bizonyságot tehettem volna. De nem hagyom, hogy ezzel vádoljon az ördög! Legközelebb nem szalasztom el az alkalmat, hogy legyőzhessem!

Őszinteség az Istennel való kapcsolatunkban

„…Titeket azonban barátaimnak mondalak…” (János 15:15)

Egy következő lépés az Istennel való barátság kialakításában az, ha eldöntöd, hogy őszinte leszel hozzá! Isten nem azt várja, hogy tökéletes légy, de azt elvárja, hogy légy őszinte. Ha a tökéletességet várná el, egyikünk sem felelne meg. A Bibliában Isten barátai őszintén elmondták az érzéseiket, néha még panaszkodtak, sőt vitatkoztak is Istennel – ám ez őt láthatóan nem zavarta. Sőt, bátorította is rá őket. Isten türelmesen meghallgatta Dávidot, amikor igazságtalansággal, árulással és cserbenhagyással vádolta. Nem csapott le Jeremiásra, amikor azt állította, hogy Isten rászedte őt. Jóbnak megengedte, hogy kiöntse keserűségét, sőt Isten megvédte őt őszinteségéért. Másrészt viszont megrótta Jób barátait azért, mert ők csak színlelték az őszinteséget: „… nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób… Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán…” (Jób 42:7-8 Károli). Ha Isten barátja akarsz lenni, a valódi érzéseidet kell megosztanod vele, nem azokat, melyekről úgy gondolod, hogy így kellene érezned, vagy ezt kellene mondanod. Amíg meg nem érted, hogy Isten mindent a javadra használ életedben, neheztelést fogsz őrizgetni szívedben iránta a kinézeted, a nemzetiséged, az anyagi háttered, a megválaszolatlan imádságaid, a múltbeli sérelmeid, és mindazon dolgok miatt, amiket megváltoztatnál, ha te lennél Isten. Igazából a lelki gyógyuláshoz vezető első lépés az, ha kinyilvánítod érzéseidet, és elengeded az iránta való neheztelésedet. Hát nem bátorító a tudat, hogy Isten legjobb barátai épp úgy éreztek, mint te, de ahelyett, hogy érzéseiket kegyes szólamok mögé rejtették volna, nyíltan kimondták őket? Miért? Mert a kinyilvánításuk vezet a gyógyuláshoz és az Istennel való mélyebb, bensőségesebb kapcsolathoz.

Isten szerinti férfiak és nők

„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról…” (5Mózes 6:6-7)

Egy nagy igehirdető egyszer ezt mondta: „Amikor nehéz idők jönnek, így kiáltunk: »Istenem, adj olyan férfiakat, akik megbirkóznak ezekkel a hegyekkel!« Válaszul Isten gyermekeket ad nekünk, és ezt mondja: »Tessék, az építőanyag!«” Gyermekeink építőanyagok, és nekünk Isten szerinti emberekké kell őket építenünk. Íme, a Biblia tervrajza: 1) „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.” Kedves szülő, ha te nem gyakorlod a szellemi alapelveket, gyermekeid sem fogják. Ha nem úgy élsz, mint ahogy „prédikálsz”, szavaid süket fülekre fognak találni, és lázadó szíveket fognak teremteni. Nem kell tökéletesnek lenned, de hitelesnek igen! 2) „Ismételgesd azokat fiaid előtt”. El kell mondanod, hangsúlyoznod kell, emlékeztetned kell rá, világosan és egyértelműen kell fogalmaznod, be kell tanítanod, beléjük kell vésned. Nem alkalomszerűen vagy tétlenül, hogy „majd maguktól is rájönnek”! Ennek szándékos, alapos, aktív és ismételt folyamatnak kell lennie. 3) „beszélj azokról”. Gyermekeid nem fogják csak úgy magukba szívni az igazságot. Beszélned kell róla, nem vallásoskodó hangon, melyet nem értenek, hanem természetes nyelvezettel, természetes módon, természetes helyzetekben. „beszélj azokról, akár a házadban vagy…” – otthon, az ismerős környezet biztonságában. „…akár úton jársz…” mindig kapóra jön a beszélgetés útközben a parkba vagy az iskolába. „…akár lefekszel, akár fölkelsz!” Figyelj oda a lehetőségekre, mert a tanításra alkalmas pillanatok előzetes bejelentés nélkül érkeznek. Carpe diem!* Azok a szülők, akik megragadják a napot, felfedezik, hogy Isten ellátta őket mindennel, ami ahhoz szükséges, hogy gyermekeiket Isten szerinti férfiakká és nőkké tudják formálni.
* Szakítsd le a napot! – latin szólás. Általában Élj a mának! Használd ki a pillanatot! jelentésben használják, de lehet pozitív töltete is, mint ahogy itt: Ragadd meg a kínálkozó alkalmat! jelentéssel.

Tanítsd meg gyermekednek az igazság melletti kiállás fontosságát! A gyermekek az életükben lévő fontos emberek véleménye felé hajlanak - legyen az jó vagy rossz -, mert szükségük van az elfogadásra. Kortársaik is így tesznek, és a kortárs csoportnak nagy hatása van rájuk. Ez nem jelenti azt, hogy a jó gyerekek a rosszak ellen, vagy az erkölcsös viselkedés a romlottsággal szemben - egyszerűen csak annyi, hogy gyermekek. Salamon, visszaemlékezve saját fiatalkori hajlamaira, ezt tanácsolja: ,,Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik! Ha ezt mondják: Jöjj velünk... ne járj velük egy úton, ne lépj rá ösvényükre!" (Példabeszédek 1:10-15). Az ember olyanná válik, amilyen társasággal tart, és ha gyermekeidnek ki kell állniuk Isten mellett a romboló hatásokkal szemben, akkor több területen is útmutatásra van szükségük.
Első ilyen terület az igazi barátság értéke. Tanítsd meg nekik, hogy az igazi barátok a másik javát keresik, és hogy bárki legyen is az, aki veszélybe vagy bűnbe viszi őket, az nem barát. Második a következmények kikerülhetetlenségének törvénye. ,,...amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet" (Galata 6:7-8). Azzal tudod megerősíteni a tanultakat, hogy nem mented meg őket tetteik következményeitől. Végül: a megfelelő példaképek. Megkérdőjelezhető jellemű rocksztárok és híres sportolók helyett mutasd be gyermekeidnek a Biblia hőseit, akik az istenfélelem, igazság és bátorság példaképei nyomás alatt is!  

Tanítsd meg gyermekeidnek, hogyan reagáljanak megfelelően Isten útmutatására és helyreigazítására. Segíts nekik, hogy megértsék, Isten helyreigazítása nem jelent elutasítást. „Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Példabeszédek 3:11-12). Ahhoz, hogy ezt meg tudják érteni, először tanítsd meg nekik, hogy megfelelő módon reagáljanak fegyelmezésedre. Azt a szabályt, amit te most nem tartatsz be, később mások fogják betartatni, sokkal nagyobb áron. De vigyázz, fegyelmezésed igazságos legyen, ne túlzott! Továbbá légy következetes! Ne engedd meg ma, amit tegnap büntettél. Ha ilyeneket mondasz: „Hányszor mondtam már neked?” vagy „Ha megint ezt csinálod, megjárod”, azt jelentik, hogy nem beszélsz komolyan, mivel sokszor figyelmeztetsz, mielőtt cselekednél. A fegyelmet érvényesíteni kell! Ne fenyegess, ha nem áll szándékodban végre is hajtani!
Másodszor tanítsd meg, hogy megfelelő módon engedelmeskedjenek a tekintélyt képviselő személyeknek. „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett” (Róma 13:1). Ne beszélj lekicsinylően a rendőrökről, tanárokról, iskolaigazgatókról, lelkészekről stb. Ha így teszel, ez visszaüt rád és gyermekedre.
Harmadszor: mondd el nekik személyes emlékeidet arról, hogyan szolgálták növekedésedet a helyreigazítások. Hadd tudják meg, hogy te sem vagy tökéletes; ez segíteni fog nekik megérteni, hogy a szülő is csak ember, és ez reményt ad nekik. „Ha apa és anya tanultak abból, amikor helyretették őket, ha elszúrtak valamit, akkor én is képes vagyok rá.” Ha jól megválasztott időben elbeszélgetsz velük, az sokkal hatékonyabb, mint a szidás és „prédikálás”!

Tanítsd meg gyermekeidnek, hogyan tudják kezelni a kísértéseket! Mondd nekik, hogy számítsanak rá, és ne riassza meg őket az, hogy milyen gyakran támadnak. „…mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága” (Jakab 1:14 Károli).
Gyermekeidnek tudniuk kell, hogyan kezeljék a kísértés két hatalmas forrását. Először a szexuális bűnök területén jelentkező kísértést. A televízió és az internet mindent – a normálist és a perverzet is – ugyanolyan elérhetővé teszi, mint az oxigén; olyan viselkedésmódok kipróbálására csábítva őket, amelyek rombolják az egészséget, a kapcsolatokat és az életet. Többre van szükségük, mint egy rövid, feszélyezett „madarak és méhecskék” beszélgetésre. Világosítsd fel őket idejekorán, rendszeresen és érthetően. „Fiam… színméz csepeg a más asszonyának ajkáról, és ínye simább az olajnál. De a végén keserű lesz, mint az üröm… Lábai a halál felé visznek, léptei a holtak hazájába tartanak… Messze kerüld el az ilyen nőt… Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed.” (Példabeszédek 5:1-11). Salamon nyíltan beszélt erről gyermekeinek. Te is így tégy! Másodszor a függőségek területe. Salamon itt is pontosan fogalmaz: „Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme? Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és a fűszeres bort kóstolgatni járnak.” (Példabeszédek 23:29-30). A függőségben élő ember élete nem szórakozás! „…végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera. Szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig össze-vissza beszélsz.” (Példabeszédek 23:32-33). Ne engedd, hogy az ellenség félrevezesse gyermekeidet!
Imádkozz hittel, vésd szívükbe Isten élet-változtató Igéit, higgy Istenben, és nézd, ahogy munkálkodik!

Tanítsd meg gyermekeidet a pénzkezelésre! Otthonod az az iskola, ahol pénzügyi alapismereteket tanítanak, tehát tanítsd meg nekik, hogy ha tisztelik Istent az anyagiakkal is, akkor azt Isten megjutalmazza. „Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, akkor bőségesen megtelnek csűreid [bankszámláid]…” (Példabeszédek 3:9-10 NIV). Mielőtt fiadnak vagy lányodnak pénzt adnál, tanítsd meg, hogyan kezeljék azt felelősségteljesen, így elkerülhetik a „tékozló fiú betegség” tüneteit (ld. Lukács 15:11-32). A tékozló fiúnak nagyon sokba került a pénzhez való viszonyulása és annak rossz felhasználása. Add át gyermekeidnek a bibliai bölcsességet négy területen: pénzkereset, adakozás, vásárlás és megtakarítás – így kerülnek megfelelő helyzetbe Isten áldásaihoz. Tanítsd meg gyermekeidnek, hogy mit mond Isten Igéje a kölcsönről és a hitelezésről. A mai világban, melyet ravasz reklámok és könnyen kimeríthető, magas kamatot számító hitelkártyák uralnak, a gyermekeknek meg kell érteniük, hogy a pénzügyi döntéseknek következményeik vannak.
Az az igevers, amely így hangzik: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól” (Példabeszédek 22:6), nem egy magányos állítás. Olvasd csak el a következő verset: „A gazdag uralkodik a szegényeken, és az adós szolgája a kölcsönadónak” (7. vers). Tanítsd meg, hogy ami elsőre a meggazdagodás gyors útjának tűnik, az a szegénységhez vezető biztos út lehet. Szoktasd őket arra, hogy késleltetni tudják kívánságaik teljesítését addig, amíg már megengedhetik maguknak, amit szeretnének megkapni. Ne vállalj kezességet hiteleikhez! A Biblia azt mondja: „Ne tartozz azok közé, akik kezet adnak, és adósságért kezességet vállalnak! Miért vegyék el alólad fekvőhelyedet is, ha nem lesz miből fizetned?” (Példabeszédek 22:26-27).

Tanítsd meg gyermekeidnek a kemény munka értékét! A Navigator’s alapítója, Lorne Sanny mosolyogva emlékszik vissza apja szavaira, melyek egész életét megváltoztatták: „Fiam, szokj hozzá!” Azok a szülők, akik azt hiszik, hogy jót tesznek gyermekeiknek azzal, ha hagyják, hogy elkerüljék a kemény munkát, becsapják önmagukat. Gyermekük így felelőtlenné, megbízhatatlanná válik, függő viszonyba kerül, alulképzett lesz, és végül neheztelni fog rád, amiért túl-kímélted. „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít. Aki nyáron gyűjt, az eszes fiú, de aki aratáskor alszik, az szégyellni való.” (Példabeszédek 10:4-5). Ha folyton megteszed gyermeked helyett, amit neki kellene elvégeznie, megbénítod fejlődését és kreativitását. A becsületes munkát Isten az ember boldogságához és testi-lelki növekedéséhez szükséges ellátmányként adja. Több ez pusztán anyagi kérdésnél, ez lelki dolog. A kemény munka jót tesz az embernek! „Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik” (Példabeszédek 13:4). Egy napon gyermeked meg fogja köszönni, hogy megkívántad tőle, hogy kivegye a maga részét a család életéből és elvégezze a rá eső házimunkát. Jövendőbeli férje vagy felesége szintén köszönetet fog mondani érte! Azt mondod: „De még olyan fiatalok, és annyi tanulnivalójuk és házi feladatuk van”. Ha megtanulnak írni, olvasni és számolni, de nem tanulnak felelősséget és nem válnak éretté, annak az árát keserűen meg fogják fizetni a jövőben. „Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát [felelősséget és munkát] hordoz” (Jeremiás siralmai 3:27 NAS). Amit fiatal korukban megtanulnak, annak egész életükben hasznát élvezik, mert Isten szerinti férfiakká és nőkké válnak!

Kutyatörténet és analógiája

Volt egyszer egy kutyánk. 6 hetes kis szőrgombóc volt, amikor oviba menet a falu templom körüli parkjában belebotlottunk. Sírt, nyüszített, hogy vegyük fel, vigyük haza. Beadtuk a derekunk: hazavittük, és ámulva néztük, hogy néhány hónap leforgása alatt egy tenyérnyi kis jószágból egy meglehetősen testes, igazi házőrző kutya nő. Egész pici korától szembetűnő volt tanulékonysága, intelligenciája. Jobb gazdát érdemelt nálunk, így amikor apukámnak szüksége lett egy jó házőrzőre, neki adtuk. Nála nagyon jó sora lett. Fiúkutya lévén azonban a szökésre egy idő után ott is rákapott. Egy ilyen alkalommal olyan szerencsétlenül sikerült visszabújnia a kerítésen, hogy felsértette az ágyékát. Igazi sebzett vadként azonban vicsorítva, agresszíven távol tartott magától mindenkit, aki segíteni tudott volna rajta, mígnem elvérzett, és elpusztult. Rendkívül sajnálom szegényt.

Az jutott eszembe szomorú sorsát megismerve, hogy az ember is sokszor pont így viselkedik: a legkisebb sebesülést nyalogatva elbújik, szenved, senkit nem enged közel magához, aki segíteni tudna rajta, csak mindenkire acsarkodik, aki közelíteni mer. Míg végül menthetetlenül "elvérzik".

Apró részletekig tudnék analógiát vonni az ő és az emberi jellem és viselkedés között, de már ennyi is mélyen elgondolkoztat...

A komfortzónán túl

Vasárnap indult egy sorozat a Máté 28:19-20 alapján, amely így szól: "Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." 

Elsőként a "menjetek el" jelentése felett időztünk. 

Jézus azt mondta nekünk, hogy mi menjünk oda másokhoz. Ezzel szemben a gyakorlatban ennek pont az ellenkezőjét tesszük: várjuk, hogy emberek bejöjjenek, és a becsalogatásukban próbálunk különféle  módszerekkel sikert elérni. 

Pásztorunk a samáriai asszony példáját hozva arra is rámutatott, hogy Jézus - ha hagyjuk -  kicsalogat a komfortzónánkból, azért hogy elmenjünk. Az asszony élete a ház és kút között zajlik. A kútra is délben jár, amikor senki más, hogy ne találkozzon senkivel. Az ő komfortzónája ez: ház-kút, kút-ház. Életmódja miatt kerüli az embereket. Mígnem egy nap találkozik Jézussal, aminek hatására elmegy és megszólítja azokat az embereket, akiket addig került, - azért hogy a Messiáshoz hívja őket... 

"Menjetek el..." - a komfortzónán is túl.

Hitben járni

"Ha Ábrahámhoz hasonlóan követed Őt, akkor ezt úgy teszed, hogy közben nem tudod, hová vezet, de hiszed, hogy amit az Úr megígért, ahhoz tartani fogja magát, nem számít, hogyan viszi véghez, vagy, hogy mennyi ideig tart, Ő állni fogja a szavát (ld. Zsidók 11:8)." (BG)

Beszélgettünk...

...tegnap a férjemmel. Egy másik beszélgetésről való beszámoló indította el a beszélgetést. De két nagyon fontos megállapítással zártuk. Az első lényegében a másik beszélgetés alapját képezte, de megdöbbenve ismertem fel, hogy nekem is "problémám", és milyen szomorúan igaz: nevezetesen, hogy sokkal többet szeretne adni nekünk a Szentlélek, mint amennyit mi hajlandók vagy képesek vagyunk elfogadni Tőle. Pl. 1.Kor.12. Az Ige tele van ígéretekkel, amiket nem látunk megvalósulni hitetlenségünk miatt vagy mert egyszerűen nem is kérjük. Mk.11:24. Mt.17:20

Csak mustármagnyi hitet. Csak azt szeretnék, azt kérek.

A másik dolog, amit a férjem mondott, és ezáltal sok dolog letisztult bennem, hogy csak Isten és az Ige törvényszerűségei után következnek a fizika, biológia törvényszerűségei, vagy bármely más tudományé. Ezeket hívják csodáknak. Ennyire egyszerű. Összeférnek, nem zárják ki egymást. Csak épp nem egyenrangúak, és ha kérdés merül fel, mindig a Biblia győz.

Jó tudni! :)

Isten és az idő

D. L. Moody: “Ha olyan sok dolgod van, hogy nem jut időd imádkozni, akkor meg vagyok győződve róla, hogy több dolgot vállaltál magadra, mint amennyit Isten valaha is szándékozott rád bízni.”

Jill Briscoe: “Az időbeosztás önmagunk irányítása, ezért, ha úgy tudod intézni, hogy időt tudsz tölteni Istennel, Ő elkezd majd irányítani téged.”

Helmut Thielicke: “Isten Igéje követeléseket támaszt. Megköveteli, hogy időt szakíts rá a napodból – még akkor is, ha ez csak nagyon rövid idő – amikor Isten az egyedüli társaságod… Isten nem szenvedheti, ha távirati stílusú imádságokat sóznak rá, vagy foghegyről kezelik, mint egy alkalmatlan látogatót, akinek csak résnyire nyitjuk az ajtót, hogy amilyen hamar csak lehet, megszabaduljunk tőle.”

A. W. Tozer: “Nos, mint mindig, Isten megnyitja magát a kisgyermekek előtt, és sűrű sötétségbe rejtőzik a bölcsek és okoskodók elől. Egyszerűbbé kell tennünk Hozzá való közeledésünket. A lényegre kell szorítkoznunk (és azt fogjuk találni, hogy a lényeges dolgok üdvösen kevesek). Nem kell erőlködnünk azon, hogy jó benyomást keltsünk, hanem őszinte gyermeki ártatlansággal kell közelítenünk. Ha így teszünk, Isten kétségtelenül hamar válaszolni fog.”

Megbocsátás. Megbocsátás?

Rendre elém jön a téma az elmúlt hetekben. Bizonyosan nem véletlenül. De egyre inkább látom, mekkora hiánycikk az egészséges tanítás megbocsátás témakörében.

Döbbentem hallgattam a rádióban minap a pécsi püspököt, akinek szó szerint ez hangzott el a szájából: "megbocsátani annak lehet, aki bocsánatot kér."

Megértem szegényt, nem lennék a helyében, gyalázatos módon meghurcolták, megérdemelne egy bocsánatkérést, vitathatatlan, de ezzel az egy mondatával sok fejben mélyítette tovább a téves tanítást, kártékony következményeivel együtt.

Jézus ilyet nem mondott. Csak annyit adott PARANCSba, hogy "bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban." Ef.4:32

Nincs szó feltételekről. És tudtommal Isten sem köti feltételekhez az Ő megbocsátását. Mi lenne velünk, ha ő úgy bocsátana meg nekünk, ahogy mi egymásnak?! Ez egy egyszerű és egyenes PARANCS! (A parancs az, aminek eszedbe sem jut nem engedelmeskedni, gondolkodás és kérdés nélkül teszed.)

Az adós szolga jut eszembe, akinek az ura elengedte tartozását (bűneit), de az amikor az ő adósai jöttek szembe, fojtogatni kezdte őket, hogy fizessék meg a tartozásukat (kérjenek bocsánatot). (Máté 18:21-35) 

Ha az Ige nem is tanítaná ezt ennyire egyértelműen, a pszichológia mai állása szerint is a meg nem bocsátás nem a haragost teszi tönkre, hanem a meg nem bocsátót. Teherként cipeljük magunkkal, miközben bocsánatkérésre várunk, és idő előtt megöregszünk, megbetegszünk a teher alatt.

Az utóbbi években magamnak is sokat kellett tanulnom erről. Két vonatkozásban: a férjemmel szemben SOHA nem engedhetek meg magamnak meg nem bocsátást, mert tönkre teszem a házasságunk. Láttam elég házasságot tönkremenni így. Ezért bármilyen nehéz is, neki mindig meg kell bocsátanom. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ne tegyem meg, bármilyen igazam lehet is. Van az a fajta (ön)igazság, ami ölni tud. Ezt az segített gyakorlatba ültetni, hogy ahelyett, hogy mit kell megbocsátanom, azt kezdtem el számon tartani, hogy ő mit bocsát meg nekem. Onnan pedig már határozottan más a perspektíva.

A másik ennél is nehezebb lecke volt, amikor úgy jártam, mint a példázatbeli szolga. Úgy gondoltam majd akkor bocsátok meg, ha az adósom bocsánatot kér. "Fojtogatni" tudtam volna érte. Végülis nekem nincs miért bocsánatot kérnem. Mígnem egy nap Isten rádöbbentett: nem attól fogok tudni megbocsátani, ha bocsánatot kérnek tőlem, hanem ha így is tudok én bocsánatot kérni! Meg kellett tanulnom bocsánatot kérni, akkor is, amikor valójában bocsánatkérésre vártam. Méghozzá azért, hogy képes legyek megbocsátani. Életem egyik legmeghatározóbb leckéje volt!

Szintén a megbocsátással kapcsolatos közelmúltbeli élményem, hogy sokszor nem is vagyunk tudatában annak, hogy a patthelyzet feloldásához megbocsátásra van szükség. Görcsösen igyekszünk rendezni sorainkat, megoldani problémáinkat, "kibeszélni", de az fel sem merül bennünk, hogy egyszerűen csak a megbocsátás képességére van szükségünk. A megbántottság, fájdalom elvakít bennünket... nem csak a neheztelés, harag, de a megbántottság, keserűség, csalódottság is megbocsátásért kiált.

Tanuljunk meg megbocsátani! Már csak azért is,  mert Jézussal ezt imádkozzuk:  "bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;". Ő úgy bocsát meg nekünk, ahogy mi másoknak. Az önként vállalt rabságból nem szabadít meg, csak abból, amiből akarunk is szabadulni.

Fájdalmak férfija

Jézusról mondja ezt az Ige. (Ézs 53:3)

Eddigi életem legkegyetlenebb fájdalmaival küzdök napok óta. Lehet, hogy fogok ismerni ennél rosszabbat is, de az biztos, hogy azt a szintű fájdalmat, amit Jézusnak kellett ismernie, én soha nem fogom megismerni. Azt ember elképzelni sem tudja. 

A fájdalom általában kihozza az emberből a "legrosszabbat" - azt ami igazán benne van. Belőlem a "kicsinyke" fájdalom is csak borzalmas salakot hoz ki. Jézus még a világfájdalom szenvedései közepette is csak áldott és megbocsátott... 

De messze vagyok még attól, hogy olyan legyek, mint Ő! A fájdalom uralkodik rajtam, és nem én rajta... de az edzés megkezdődött erre az izomra is. :(

Ez a te látomásod

A Mai Ige évindító sorozata összeollózva.

„…Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2)

Habakuk úgy írja le látomását, mint „a teher, a melyet Habakuk próféta látott” (Habakuk 1:1 Károli). Ezt látta mindenütt, bármerre ment. Térdre kényszerítette őt. Így imádkozott: „Meddig kell még kiáltanom, Uram, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz! Miért kell látnom a romlottságot, és nézem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad. Azért nem érvényesül a törvény, nem hoznak igaz ítéletet, mert a bűnös kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet.” (Habakuk 1:2-4). Mielőtt Isten áldásaként megajándékozna egy cselekvési tervvel, előbb rád terheli azt a problémát, melynek megoldására elhívást kaptál. Lewis Braille szeretett volna írni és olvasni, de három éves korában egy tragikus baleset következtében megvakult, amikor apja szerszámboltjában játszott. Nem volt hajlandó beletörődni, hogy a sötétség világában éljen, ezért ezt mondta: „Létre fogok hozni egy rendszert, amivel vakok is tudnak írni és olvasni.” Ennek eredményeképpen milliónyi látáskárosult ember számára lett áldás a Braille-írás.
A zsoltáríró így kiáltott: „… házad iránti féltő szeretet emészt…” (Zsoltárok 69:10). Mi iránt van elemésztő vágy benned? Mi az, amit szenvedélyesen szeretnél? Mire hívott el Isten, minek az elvégzésére adott neked tehetséget? Pál égető vágya az volt, hogy elérje a világot Krisztus számára. És sikerrel járt. Amikor ellenségei bebörtönözték, ahelyett, hogy megadta volna magát a sorscsapásnak, börtöncelláját egy író dolgozószobájává változtatta, és megírta leveleit. Így több életet tudott megváltoztatni, még az után is, hogy eltávozott e földi létből, mint amennyit valaha is remélt elérni egész életében. Mire vagy hajlandó rááldozni az életed? Ha látomásod valóban Istentől származik, meg fogod érezni, merre kell indulnod!

Figyelj meg két fontos dolgot a látomással kapcsolatban: 1) Látásodnak Istentől kell jönnie. Nagy különbség van aközött, hogy célokat tűzöl ki magadnak, vagy, hogy Istentő kapott célod van. Ha a látásod Istentől való, „… és biztosan bekövetkezik”… (Habakuk 2:3). Nem neked kell összehangolnod az eseményeket; Isten majd biztosítani fogja a szükséges forrásokat, és meg fogja nyitni a kellő ajtókat a megfelelő időben. Lépteidet Ő fogja irányítani. Íme, egy érdekes ige: „… nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és körülményektől függnek. Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak a kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje.” (Prédikátor 9: 11-12). Isten fel fogja fedni előtted rendeltetésedet, és lehetőséget fog adni arra, hogy betöltsd. Persze azt is megteheted, hogy ellenállsz, halogatod, vagy más dolgokra szánod az életed, végül aztán nem lesz sem időd, sem lehetőséged. Nehogy beleess ebbe a csapdába, vagy belegabalyodj ebbe a hálóba, nehogy emiatt elveszítsd, amit Isten neked szánt! 2) Látomásodnak egy bizonyos területhez kell kapcsolódnia. József álma egy gabonafölddel kezdődött (ld. 1Mózes 37:6-7). Mi a te területed? Akár az orvostudomány, akár az oktatás, akár a pénzügyek, ingatlanértékesítés vagy bármi más, azért kaptad, hogy áldássá lehess általa mások számára. Isten ezt mondta Ábrahámnak: „… naggyá teszem a nevedet, és áldás leszel” (1Mózes 12:2). Ne keress hírnevet, keresd inkább mások szolgálatát! Ha ezt teszed, hatásod nagyobb lesz, mint a jó híred, és örökkévaló jutalmad nagyobb lesz, mint bármi, amit vezethetsz, amit viselhetsz, amiben lakhatsz, vagy amit kiakaszthatsz a falra.

Jézus ezt mondta: „…én azért születtem…” (János 18:37). Amikor tudod, hogy miért vagy it ezen a világon, hogy mi az Istentől kapott célod, akkor gyakorlatilag megállíthatatlan vagy. Nem leszel tökéletes, de meglesz a veled született erő ahhoz, hogy felülkerekedj minden akadályon, amivel találkozol. H valami elterelné a figyelmedet, Isten szert eléggé ahhoz, hogy újra maga felé irányítson, helyreigazítson, és visszatereljen a helyes útra. De ahhoz, hogy a megfelelő választ meg tudd találni, először is a megfelelő kérdéseket kell feltenned. Mint például:
1) Milyen vágyak élnek bennem szinte egész életemben? 2) Mi indít leginkább arra, hogy termékeny legyek? 3) Mi tart mozgásban még akkor is, amikor fáradt vagyok? 4) Mi segít abban, hogy ne adjam fel akkor sem, ha ellenállással találkozom? 5) Mi az, amit ha végzek, nem is tűnik munkának? 6) Mi az, amit ha teszek, arra mások pozitívan, támogatóan válaszolnak? 7) Mi az, amit ha teszek, az ajtók szinte maguktól nyílnak, minden erőfeszítés nélkül? 8) Mit gondolnak munkámról bölcs vezetők és Isten szerinti tanácsadók? 9) Mi az, ami miatt jó érzés, hogy én én vagyok? 10) Mi az, ami beindítja, felszínre hozza ötleteimet, kreativitásomat? 11) Mi az, amit hajlandó vagyok feláldozni ennek érdekében? 12) Mit teszek, amit bátran fel merek ajánlani Istennek, mint neki tetsző ajándékot? 13) Mi az, amit fizetés nélkül is szívesen tennék, ha megengedhetném magamnak? 14) Mi az, aminek véghezvitele annyira fontos számomra, hogy ellenállnék a Sátán minden ostromának? Mit mond most neked Isten? Még nincs túl késő, fedezd fel látomásod, és kövesd!

Pál missziós úton volt. Könnyű felszereléssel utazott, fegyelmezte magát, kerülte mindazt, ami elterelné figyelmét, és mindig a célra összpontosított. „… egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:14). A sikeres vállalatok olyan küldetésnyilatkozat alapján működnek, amelyet minden csapattag megérthet, és amelyet mindig szem előtt tartanak. Isten ezt mondta Habakuknak: „Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2). Le kell írnod a látást, amit Istentől kaptál, rendszeresen el kell olvasnod, emlékezned kell rá minden időben, és aszerint kell élned. Legnagyobb ellenséged nem a szembenállás, hanem a figyelemelterelése. Hallottál már valaha a „fehér elefántról”? Amikor Sziám királya el akarta pusztítani valamelyik ellenségét, egy fehér elefántot ajándékozott neki. Abban az időben a fehér elefántot szent állatnak tartották, és senki nem merészelte volna visszautasítani a király ajándékát. A gond csak az volt, hogy a fehér elefántot nem volt szabad munkába állítani, viszont etetni kellett – méghozzá rengeteg étellel. Így tehát a király „ajándéka” végül teljes csődbe juttatta ellenségét. Ébresztő! Vigyázz a „fehér elefántokkal”, melyek elszívják idődet, energiádat és erőforrásaidat! Látomásod védelme érdelében élj ezek szerint a szavak szerint: „… tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá…, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjenek.” (Zsidók 12:1-3)

A Mózes első könyve harminckilencedik részében ötször olvassuk: „de az Úr Józseffel volt”. Téged is biztasson ez: Isten munkálkodik abban is, amin épp most mégy keresztül. Honnan nyerte József azt a bölcsességet, amivel egy népet tudott kormányozni? Onnan, hogy megtanulta kezelni saját családja problémáit, irányította Potifár házának szolgáit, és intézte a börtönparancsnok feladatait. A létra fokaihoz hasonlóan, minden lépés közelebb vitte őt a csúcshoz. Figyeld meg, hogy működött mindez: testvérei eladták őt izmaelita rabszolga-kereskedőknek, akik eladták Potifárnak, aki börtönbe vetette, ahol találkozott a főpohárnokkal, aki bemutatta a fáraónak, aki Egyiptom miniszterelnökévé tette, beteljesítve József álmát. Könnyen ment? Nem. Amíg az idő el nem érkezett, „… Isten próbára tette őt” (Zsoltárok 105:19 NKJV). Látomásodat próbára fogják tenni olyan helyzetek, melyek vagy felkészítenek, vagy megtörnek. Bill Gothard úgy írja le ezt a folyamatot, mint a látomás születése, a látomás halála és a látomás feltámadása. Ha nincs elegendő tőkéd, nincsenek barátaid, és már nem maradt benned erő küzdeni (ha már a halálodon vagy), emlékezz Jézus szavaira: „… ha a búzaszem nem a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” (János 14:24). Ha látomásod meghal, de Isten feltámasztja, egészen másként kezdesz beszélni és cselekedni. Ha az éned háttérbe szorul, és a kegyelem kerül előtérbe, te is elkezded mondani a zsoltárossal: „De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén” (Zsoltárok 27:13). Ekkor Isten mosolyogva fogja mondani: „Végre megértetted!”

Ha egy álom Istentől való, és te elkötelezed magad rá, akkor „biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3). Igen, időnként meg fogsz botlani, időnként meg kell feszülnöd, hogy túllépj régi korlátaidon, lehet, hogy tántorogva fogod átlépni a célvonalat, de el fogod érni. El fogsz jutni az Ígéret Földjére. Nézd csak meg Mózest: egy történelmet megváltoztató üzenetet kellett eljuttatni a fáraóhoz, pedig nehéz beszédű volt. Házassági problémái is voltak. Szeretett mindent egyedül megoldani, míg el nem jutott arra a pontra, ahol már nem bírta tovább, és megtanulta átruházni a feladatokat. Néha nem tudott uralkodni magán, ezért mondta neki ezt Isten: „…Ezt a földet ígértem oda esküvel… Megmutattam neked, de nem mehetsz be oda” (5Mózes 34:4). Ám végül mégiscsak bejutott! 1400 évvel később ott állt Jézussal a Megdicsőülés [Színelváltozás] Hegyén, az Ígéret Földje közepén! Azt mondod: „De én csúnyán elbuktam”. Dávid házasságtörést követett el, zsoltárai mégis sokaknak adnak erőt, és az egész világon idézik őt a szószékről. Isten nem mentegette Dávidot, hanem megbocsátott neki, és felhasználta őt. „Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették…” (ApCsel 13:36). A Biblia így írja le Istent: „te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed és a nagy a szeretetd” (Nehémiás 9:17). Egyes fordítások így adják vissza: „kész a megbocsátásra”. Isten készen áll, amikor te is, csak annyit kell tenned, hogy Hozzá fordulsz. Mielőtt Habakuk látomásáról kezdett volna írni, ezt mondta: „Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit felejtek én panaszom dolgában” (Habakuk 2:1 Károli). Isten helyreigazít, nem leselejtez! Hát nem csodálatos? Így működik Isten kegyelme.

 

Ámós prófétánál egy érdekes képet olvasunk: „Ahogyan a pásztor az oroszlán szájából két lábszárat, vagy egy fülhegyet ment meg, csak úgy menekülnek meg Izráel fiai…” (Ámós 3:12). Képzeld el, hogy a Sátán az oroszlán, és te vagy a bárány, Jézus pedig, mint a pásztor, jön, és összeszedi azt, ami belőled maradt; nézd csak meg, hogyan formál Isten győzelmet a vereségből! Az élet darabokra tépte álmodat? Istennel mindössze két dolog elég a visszatéréshez:
1) Fül a hallásra. Ne hallgass többé azokra a hangokra, melyek elcsüggesztenek; nincs vége, amíg Isten azt nem mondja, hogy vége! Isten azt mondta Ezékielnek, hogy prófétáljon a völgyet megtöltő halott, kiszáradt csontoknak (ld. Ezékiel 37:4): „Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt.” (Ezékiel 37:10). Lehet, hogy reményeid meghaltak, és lelked kiszáradt, de ha hallgatsz arra, amit Isten mond, álmod újra életre kel.
2) Láb, melyre rá tudsz állni. Isten, aki Jóbnak kétszer annyit adott szenvedései után, mint amennyije volt azelőtt, rólad sem mondott még le.
Olvasd, hogy mit ígért, és állj rá Igéjére! Ákánt az Ákór völgyében kövezték halálra, mert lopott a zsákmányból Jerikó ostroma után. Itt van vége a történetnek? Nem, mert Isten az ő kegyelmében később ezt mondja: „…az Ákór völgyét a reménység kapujává teszem…” (Hóseás 2:17). A következményekkel lehet, hogy együtt kell élned, de Isten kegyelméből még mindig megélheted, hogy látod álmod beteljesülését.

 

Jegyzet magamnak

Jézus így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát." Máté 22:9

Miért tévelygek, bolyongok az élet útvesztőiben?

Mert nem ismerem az Írásokat, ÉS kapcsolat híján nem tapasztalom meg Isten hatalmát. (nem "vagy"!!! ÉS!!!)

Mi történik velem, ha nem ismerem az Írásokat? 

Eltévelyedem. 

Mi történik velem, ha vak és süket vagyok Isten hatalmára?

Eltévelyedem.

Egyszerű, mint az egyszer egy. Mint Jézus minden tanítása. És jééé!!!! Mennyire igaza van!!!!

Sáfár vagyok. De milyen?

Az újévi istentisztelet témája a sáfárság volt a Lukács 16:1-15 alapján. Ezután fogalmazódtak meg bennem ezek a gondolatok.

Elhangzott, hogy semmi nem a mienk, MINDENT sáfárságra kaptunk. A pénzt, az időt, az egészségünket, a szépségünket, a tehetségünket, a telefonunkat, az otthonunkat, az autónkat, és így tovább, és így tovább.

A hétköznapokban ritkán gondolok ezekre a dolgokra úgy, mint amikkel egy nap majd el kell számolnom Istennek. Többnyire az "enyém" vagy esetleg a "mienk" kategóriába tartoznak. Az élettel úgy általában igen, tudom, hogy jól kell sáfárkodnom, azt is tudom, hogy Istentől kaptuk az otthonunkat, még talán az autónkat is (igaz, hogy a hiteleket mi fizetjük), a pénzünk egy részét is - a másik részéért keményen megdolgozunk (phű!), az jár. A telefont én vettem, mert szükségem van rá, nem igazán kértem ki Isten véleményét, így túl sok köze sincs hozzá. A számítógép, és az internet előfizetés úgy szintén. És különben is: nekem adta, azt csinálok vele, amit akarok.

Nem, nem tudatosan gondolkodom így. De ha mélyre ások, akkor ezzel bizony nem járok messze a valóságtól. Azon bagatellnek tűnő oknál fogva, mert ezen dolgok kapcsán ritkán az az első kérdés bennem, hogy "hogyan dicsőíthetem meg vele Istent?" vagy, hogy "hogyan használhatom fel az Ő királysága építésére?", hanem mert jobb esetben - rendszerint önös érdekektől vezérelve - egyszerűen csak használom őket. Rosszabb esetben inkább arra a kérdésre keresek választ, "hogy ez nekem miért jó?", "mi a hasznom belőle?"... ha adok a gyülekezetnek az időmből, ha tizedet fizetek, ha a számítógépet pénzcsinálás helyett az evangélium üzenetének továbbadására használom...

Szeretném, ha ebben az évben minden egyes fillért úgy tudnék elkölteni, mint aki az Úr pénzét költi. - Isten adna erre ennyi pénzt? Vagy csak egyetlen fillért is?

Szeretném, ha minden egyes másodperc az életemben úgy telne el, mint aki Isten drága idejével gazdálkodik. - Isten vesztegetne erre egyetlen másodpercet is?

Szeretném, ha az otthonunk légkörén érezhető lenne, hogy az az Övé. Nálunk Ő az Úr. - Isten jól érzi magát nálunk? Örömét leli bennünk? Ő a főnök?

Szeretném, ha a megtett kilométerek csak arra vinnének, amerre Isten visz bennünket. Ha Tarzisz helyett Ninive lenne az úti cél.- Isten küld erre az útra? Szolgálok Neki, ha elmegyek oda?

Szeretném, ha a számítógépet csak arra használnánk, amire Isten is használja. - Isten elküldené ezt a levelet? Isten elolvasná ezt a cikket? Meghallgatná ezt a zenét? Megnézné ezt a filmet? Biztosan meglátogatná azt az oldalt? ...

Szeretném, ha a telefonom csak olyan hívás/üzenet eszköze lenne, amely Isten dicsőségéről és hatalmáról tesz bizonyságot. - A hívásommal/üzenetemmel bátorítok valakit? Közelebb segítem Istenhez? Előmozdítottam egy szolgálatot? Vagy csak pletykák csatornája, zúgolódásom szócsöve, kéretlen tanácsok közvetítője...

Szeretném, hogy az alkotások, amik kikerülnek a kezem alól, legyen az bármi, Róla tegyenek bizonyságot. - Meglátja benne Istent, az Ő üzenetét, akinek készült? Istennek való szolgálatra buzdít, amit készítettem?

és így tovább, és így tovább...

Kicsit sem vagyok nagyravágyó, tudom. De ennél kevesebbel nem érem be.