Az ÚR megragadott engem

Ezék 2:1 Ezt mondta nekem: Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled!
Ezék 2:2 Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám.
Ezék 2:3 Ezt mondta nekem: Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem. Hűtlenek voltak hozzám ők is, őseik is egészen a mai napig.
Ezék 2:4 A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!…
Ezék 2:5 Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele, hiszen engedetlen nép ez, de majd megtudják, hogy próféta volt közöttük.
Ezék 2:6 Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez.
Ezék 2:7 Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!
Ezék 2:8 Te pedig, emberfia, hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked!
Ezék 2:9 Láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és egy irattekercs volt benne.
Ezék 2:10 Kiterítette előttem, és az tele volt írva mindkét oldalán. Siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva.

Ezék 3:1 Ezt mondta nekem: Emberfia, edd meg, amit itt találsz! Edd meg ezt a tekercset, azután menj, és szólj Izráel házához!

Ezék 3:2 Kinyitottam a számat, ő pedig megetette velem azt a tekercset.

Ezék 3:3 Ezt mondta nekem: Emberfia, rakd tele a hasadat, töltsd meg a gyomrodat ezzel a tekerccsel, amelyet adok neked! Meg is ettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz.

Ezék 3:4 Azután ezt mondta nekem: Emberfia, menj el Izráel házához, és hirdesd nekik igéimet!

Ezék 3:5 Nem érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez szól a küldetésed, hanem Izráel házához.

Ezék 3:6 Nem ahhoz a sok érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez, akiknek a beszédét nem érted. Bizony, ha azokhoz küldtelek volna, ők hallgatnának rád.

Ezék 3:7 De Izráel háza nem akar majd rád hallgatni, mert énrám nem akarnak hallgatni. Bizony, Izráel egész háza kemény fejű és konok szívű!

Ezék 3:8 De én ugyanolyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és ugyanolyan keménnyé a fejedet, mint az ő fejük.

Ezék 3:9 Olyan keménnyé teszem a fejedet, mint a gyémánt, amely a tűzkőnél is keményebb. Ne félj, és ne reszkess tőlük! Bizony, engedetlen nép ez!

Ezék 3:10 Azután ezt mondta nekem: Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd szívedbe, és hallgasd figyelmesen!

Ezék 3:11 Menj oda fogságban élő néped fiaihoz, szólj hozzájuk, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!... - akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele.

Ezék 3:12 Ekkor fölemelt engem a lélek, hátam mögött pedig nagy, dörgő hangot hallottam: Áldott az ÚR dicsősége az ő szent helyén!

Ezék 3:13 Az élőlények szárnyainak zúgása, amint egymáshoz csapódtak, meg a kerekek robaja volt a nagy, dörgő hang.

Ezék 3:14 A lélek fölemelt, és elragadott engem. Én pedig mentem keserűen, felindult lélekkel, de az ÚR kemény kézzel tartott engem.

Ezék 3:15 Így kerültem Tél-Ábíbba, a fogságban élőkhöz, akik a Kebár folyó mellett laktak. Letelepedtem ott, ahol ők laktak, és ott ültem közöttük hét napig összetörve.

Ezék 3:16 Hét nap múlva ez történt: Így szólt hozzám az ÚR igéje:

Ezék 3:17 Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!

Ezék 3:18 Ha azt mondom a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és te őt nem figyelmezteted, és nem szólsz neki, figyelmeztetve a bűnöst, hogy ne járjon bűnös úton, és így életben maradjon: akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon.

Ezék 3:19 De ha te figyelmezteted a bűnöst, és ő nem tér meg bűnéből, és bűnös útjáról, akkor ő meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet.

Ezék 3:20 Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon.

Ezék 3:21 Ha viszont figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék többé az igaz, és ő nem vétkezik, akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is megmented a lelkedet.

Ezék 3:22 Az ÚR ott megragadott engem, és ezt mondta nekem: Indulj, menj ki a völgybe, mert ott akarok veled beszélni!

Ezék 3:23 El is indultam, kimentem a völgybe, és íme, ott állt az ÚR dicsősége. Ugyanolyan volt, amilyent a Kebár folyó mellett láttam. Ekkor arcra borultam.

Ezék 3:24 De lélek áradt belém, talpra állított, szólt hozzám, és ezt mondta nekem: Menj, és zárkózz be házadba!

Ezék 3:25 Emberfia, köteleket fognak hozni, megkötöznek velük, és nem mehetsz közéjük.

Ezék 3:26 Nyelvedet az ínyedhez ragasztom, néma leszel, és nem tudod dorgálni őket, noha engedetlen nép ez.

Ezék 3:27 Csak ha én szólok hozzád, és megnyitom a szádat, akkor mondhatod nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!... Aki hallgat rá, az hallgat rá, aki nem törődik vele, az nem törődik vele. Hiszen engedetlen nép ez!

Köztünk lakozik. Köztünk lakozik?!

45 Izráel fiai között fogok lakni, és Istenük leszek.  46 És megtudják, hogy én, az ÚR, vagyok az Istenük, aki kihoztam őket Egyiptomból, mert köztük lakozom én, az ÚR, az ő Istenük.

2.Móz.29:45-46

Isten az Ő népe között akar lakni és velük lenni. Jelen akar közöttük lenni. Ezáltal bizonyítja, hogy Ő az Isten. Nincs szó arról, hogy áldások kiárasztásán, csodákon vagy jóléten keresztül bizonyítaná mindenhatóságát. Csupán egyszerű jelenlétével. 

A többit akkor ajándékozta népének, amikor azok engedelmesek voltak Neki, és tisztán éltek az Ő jelenlétében. Amikor nem, akkor - bár még mindig közöttük lakott - nyomorúságot engedett rájuk...

Előre nézel vagy hátra?

Ma nem jutunk el gyülekezetbe, ezért (is)  visszahallgattuk együtt a férjemmel a múlt vasárnapi rádiós istentiszteletet. Mivel csak 3 hétig hallgatható vissza, jegyzetet készítettem közben, mert szeretném, ha később is lenne, ami emlékeztet rá. Biztos vagyok benne, hogy egy párszor rám fér még ez az üzenet. (Apácska felfedezte, hogy a lap tetején lévő slide-on  "tekerhető".)

Felolvasott igeszakasz: 4.Móz.11:1-10,18-23

Kiemelt versek: 4-6.v.:  4 De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal? 5 Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. 6 Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.

Isten megszabadította népét Egyiptomból és ígéretet tett, hogy vezetni és hordozni fogja őket.

A pusztában mégis meglankadtak, megfáradtak a terhek hordozása, a mindennapok gondjai alatt. Zúgolódni kezdenek: az ígéret földje messze van, hogyan jutunk oda, nem tudjuk.

Isten szabadítása nem arról szól, hogy egyik napról a másikra megváltoznak a dolgok.

A szabadulás után hosszú út következik. Jézus az út. Vele együtt érünk célt.

Zúgolódásuk következményeként felgyullad Isten tüze. A baj nem szűnik meg, amíg Mózes nem imádkozik. Miután elalszik a tűz, a zúgolódás kiteljesedik, konkrétan kimondják a panaszokat. A közöttük élő, kívülről érkezett gyülevész nép gerjeszti a zúgolódást. A kívülállók a kísértő szerepét töltik be, és elbizonytalanítják Isten népét. Mi jól ellennénk Istennel, de mégis inkább hallgatunk a külső befolyásra.

42.zsoltár: faggatják, hol van az istened?

Jób: felesége is Isten ellen lázítja.

Pál: a fogságban lebolondozzák a hitéért.

Jézus: a rokonai elzárnák a közösségtől, elrejtenék.

Hozza Isten az ígért áldásokat? Hol tartok? Mim van? Milyen állapotban van az életem?

A régmúlt emlékei megszépülnek: merengünk a múlton, visszavágyott dolgokon. Visszasírunk „jobb” időket. Isten népe fogságban volt, ők akartak szabadulni onnan. Eljöttek az ismert rosszból az ismeretlenért, a bizonytalanért. Jó a szabadítás, de most miben vagyunk, nem tudjuk. Kihozott az Úr egy rossz kapcsolatból. De az egyedüllét bizonytalan…

El kell engednem az akaratomat, úgy hogy közben nem sejtem az Ő akaratát.

Félelem és aggódás megoldódtak, de lettek más nehézségek, amik elbizonytalanítottak, hogy tényleg szükségünk volt-e a szabadításra?

A megszépült egyiptomi emlékek ott vannak a mi életünkben is. Ezért zúgolódunk, de ezzel magunkra haragítjuk Istent.

Péter: ott van a háborgó tengeren a csónakban. Kilép Jézushoz a vízre. Jó döntés, de a vízen minden olyan bizonytalan. „Ha legalább a széttört hajó darabjaiba kapaszkodhatnék, de most egyedül vagyok.” Ám Jézus ott van és kinyújtja a karját.

A manna sokat jelentett valamikor. A mindennapi gondviselés szimbóluma. Nekünk is vannak mannáink. Ígéretek, gondoskodás… ám egyszer csak ez kevésnek tűnik. Több kéne. Feltét a mannára. A régi jóból egy kicsi.

Versenyeztetjük Istent a múlt ízeivel. Azt akarjuk, hogy hadd tapasztaljuk meg gazdagon az ő ajándékait, bőséges áldásait, hogy irigykedjenek ránk.

Van, aki ébreszti bennünk a zúgolódást, elvárásokat: hozza helyre, tegye tökéletessé az életem. Azonban csak az újabb küzdelmek jönnek, amik nemesítenek, hogy eljussunk Isten országáig.

Kiegyensúlyozottabbak akarunk lenni Isten mellett. Meggyógyultak, boldogok, de ő csak naponként adja meg az erőt a napi küzdelmekhez. Nagy dolgok tapasztalására vágyunk, pedig a mindennapi manna is elég. Isten tudja mennyi az elég, mire van szükségünk. Jézus azt mondja Péternek: „legeltesd a bárányaimat”- add meg a mindennapi kenyerüket.

Húst akartok? Annyit kaptok, hogy meg is undorodtok tőle. Kierőszakolunk Istentől dolgokat: kapcsolatokat, gyermekeket, szolgálatokat, - mi akarjuk, Isten enged nekünk, azután belerokkanunk. Isten mindig jobban tudja, mire van szükségünk.

Nem az a baj, hogy elmondjuk mire vágyunk, hanem a hogyan: zúgolódva, hála nélkül.

Kevés az Úr ereje? Azt kell kérnünk, adja azt, amire Szerinte szükségünk van, nem azt, amire szerintünk. Zúgolódás nélkül kérjünk, hálás szívvel.

(Mátyásföldi református istentisztelet, Bíró Ferenc lelkész)

Amikor fáj...

...hagyd, hogy Isten a fájdalmon keresztül gazdagítson! Ahogy József is tette:

 „…Elfeledtette velem Isten…” (1Mózes 41:51)

József harmincéves volt, amikor Egyiptom kormányzója lett. Tizenhét volt, amikor eladták rabszolgának. Tizenhárom évig, miközben össze volt zavarodva és fájdalmat hordozott, megtartotta jellemességét és Isten iránti elkötelezettségét, és engedte, hogy küzdelmei győzelmessé tegyék. Szóval nem teheted meg, hogy csak úgy bedobod a törölközőt, önsajnálat-partit rendezel, vagy csak üldögélsz, és nem csinálsz semmit. József nem csak úgy elfelejtette, ami történt. Bárki is mondja neked: „Felejtsd el!”, az nem él a való világban. Mindez megtörtént, de Isten fel tudja használni arra, hogy általa gazdagítsa az életedet. Isten két fiút adott Józsefnek, és ő így nevezte el őket: Manassé, ami azt jelenti: „elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet”; és Efraim, ami azt jelenti: „gyümölcsözővé tett engem Isten nyomorúságom földjén”. Isten új kapcsolatokat adott Józsefnek a régiek helyébe. Az egyik oka annak, hogy a régi kapcsolatok rombolóan hathatnak rád az, hogy nem pótoltad őket újakkal. Még mindig azzal foglalkozol, aki vagy ami a rosszra emlékeztet. Isten segített Józsefnek, hogy elfelejtse a történtek fájdalmát. Az emlékek megmaradtak, de ennek ellenére tudott boldogulni. Ha Istennel jársz, az előtted lévő ígéret mindig nagyszerűbb, mint amilyen nagy a mögötted lévő fájdalom. De íme néhány „józsefi alapelv”, melyeket alkalmaznod kell életedben: 1) Nézz szembe vele, és ne próbálj úgy tenni, mintha meg sem történt volna! Isten meg fogja adni a kegyelmét ahhoz, hogy megbirkózz vele, de nem ahhoz, hogy letagadd. 2) Hidd el, hogy Isten „visszapótolja” neked az időt, a kapcsolatokat és a lehetőségeket, amelyeket elvesztettél! „Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska…” (Jóel 2:25). 3) Írd össze azokat az embereket, akik ártottak neked, bocsáss meg nekik, és bízd őket Istenre imádságban! „…és bocsássatok meg egymásnak…” (Kolossé 3:13). 4) Mondd meg Istennek, hogy készen állsz az újrakezdésre! És kezdd el ma! 

A fájdalom egy eszköz az Ördög kezében, hogy újra és újra "víz alá nyomjon". Nem elég egyszer megküzdeni vele. Valamivel újra és újra emlékeztetni fog, hogy mekkora fájdalom ért és ezzel próbálja elérni, hogy önsajnálat-partikra pazarold az életed. Ezért sem működik a "Felejtsd el és lépj tovább!". Még ha úgy teszel is mintha működne. Nem fog. A megbocsátás nem hozza magával automatikusan a fájdalom megszűnését, de sokszor még az enyhülését sem. A fába vert szögek képe jut eszembe. Ahány szöget vernek a fába, annyi lyuk lesz rajta. Kihúzhatod a szöget, de a helye, a seb megmarad, akkor is ha úgy döntesz, hogy nem veszed észre.

Egy dolog működik: Istenhez menni a fájdalommal, ahányszor elborít és hagyni, hogy begyógyítsa a sebeket. És ahányszor kell, megbocsátani. Ha kell újra és újra! Addig, amíg a fájdalom  nem enyhül annyira, hogy az Ördög már nem tudja használni ellened... A szögeket könnyű visszatenni  a lukakba. Ez az Ördög foglalkozása. Az enyém meg, hogy kihúzkodjam... Isten csak azt a sebet tudja begyógyítani, amelyikben már nincs benne a szög.

Józsefnek 13+7 és még nem tudjuk hány év kellett ehhez. Huszonvalahány. Én csak remélem, hogy nekem nem kell ennyi...

1. Zsoltár

Boldog ember az, aki...az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. 

Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. ... 

Mert ismeri az ÚR az igazak útját...

A manna

Csak néhány gondolat ami ma reggel megfogalmazódott bennem a 2.Mózes 16. rész alapján.

A 15. rész végén azt olvassuk, hogy Élimbe érkezik a nép. Élim egy oázis a pusztában: 12 forrás és 70 pálmafa. Luxusnak tűnik, de ha belegondolok, hogy hány százezer, millió emberre jutott 12 forrás és 70 pálmafa, rögtön nem tűnik akkora luxusnak. Akárhogy is, Éden. Egy kis jó, az addig elszenvedett sok rossz után. Ám a közvetlen előzmény a Mára... a nép zúgolódása.

Isten a zúgolódás ellenére ad egy kis enyhülést a népnek. Megízlelti velük az eljövendő Kánaánt. Ez az a hely ahol a nép kivételesen nem zúgolódik. Úgy is mondhatnám, hogy kis szünet két zúgolódás között.

Azonban a jó dolgoknak is vége szakad egyszer. És a népnek tovább kell indulnia a pusztába. Ahol nagyon hamar ismét zúgolódni kezd. Nem is csak kicsit, nem is csak néhányan. Mindenki, és egyenesen visszavágynak Egyiptomba. Ézsau annak idején egy tál lencséért eladta az elsőszülöttségi jogát. A nép egy húsosfazékért eladná magát, a szabadságát, és ha ezt megtenné, ha jól sejtem hátat fordítana Istenének is. Egy húsos fazékért...

Isten nem tesz szemrehányást, csak egyszerűen megígéri, hogy gondoskodik a napi betevőről. És küldi a mannát minden reggel hűségesen. 40 éven keresztül él mannán a nép. (35.v) Bizonyosan több említésre méltó eseményt is megélhettek a mannával kapcsolatban, azonban mi itt csak az első reakciókról olvashatunk. És azok annyira emberiek. Az éljünk beosztással elve (20.v.), az akkor is megpróbálom, ha nem lehet mentalitása (27.v.) De Isten következetes. És végül a nép elfogadja Isten szabályait. (Bár azt gyanítom nem maradéktalanul és ezek a kezdeti reakciók többször ismétlődhettek a 40 év alatt.)

Hogy mit üzen számomra a manna? Mi a manna? 

Mennyei táplálék. Az Úr gondoskodása. Ami segít túlélni a pusztát.

A szabályok a következők, ha tetszik ha nem:

- Mindig csak egy napra elég. Nem vihető át másnapra. Ma nem élhetek a tegnapiból. Amelyik nap reggel nem megyek ki szedni, éhezni fogok. (19-20.v.) 

- Ha nem érek ki időben, lemaradok. (21.v.) Nem azért mert nem elég, hanem mert a nap heve megsemmisíti. (Milyen gyönyörű és  pontos ábrázolások ezek!?)

- Csak annyit szabad szednem, amennyit megbírok enni. A többi felesleges teherré válik. (20-21.v.)

- A 6. nap dupla adag jár. Az az egyetlen alkalom, amikor átvihetjük másnapra. (23-26.v) Azért, hogy az Úrnak szentelhessük a 7.napot.

Ez az utolsó pont kicsit zavarosabb nekem, de az előzőek nagyon egyértelműen alkalmazhatók Isten Igéjére és gondoskodó kegyelmére is. Az utolsó pont azt gondolom azért olyan hangsúlyos, hogy megértsük: azzal, ha hetente egy napot odaszánunk Istennek, nem rövidülünk meg. Sőt! Ő a Neki szánt idő alatt is éppúgy gondoskodik rólunk, mint amikor azért magunk is keményen megdolgozunk... Nem szabad sajnálnom Tőle a 7. napot! És élnem kell a mannával!Az Ő szabályai szerint!

51. Zsoltár

A karmesternek: Dávid zsoltára, ²abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz.  

³Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!  

⁴Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!  

⁵Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van.  

⁶Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted.   

⁷Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.  

⁸Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.  

⁹Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.  

¹⁰Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.  

¹¹Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet! 

¹²Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!

¹³Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!

¹⁴Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen,  

¹⁵hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.  

¹⁶Ments meg, mert vért ontottam, ó Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.  

¹⁷Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. 

¹⁸Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen.   

¹⁹Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!   

²⁰Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait!  

²¹Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljes áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.

Csodákat tenni??? Én?!

"ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek." 2. Mózes 4:21

Nem olyan régen olvastam ezt a verset és bár máskor is olvastam már, ezúttal nagyon megérintett. Éreztem, hogy szól hozzám, de elképzelni nem tudtam mit akar mondani nekem itt és most. Isten eredetileg és először Mózesnek mondta sok ezer évvel ezelőtt, egy nagyon konkrét helyzetben és feladathoz adott utasításként. Mit mondhat  nekem ez most, 2010-ben?

Sokat gondolkoztam rajta. A konkrét választ még ma sem látom, de azért néhány dolog már világosabb.

Négyféleképpen hangsúlyozva ezt a verset, négyféle dologra világít rá.

a, "ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek." 

Nem valami magától értetődő, automatikusan működő, lejátszódó dologról van szó. Sokkal inkább valamiről, ami tudatos odafigyelést, erőfeszítést, CSELEKVÉST igényel attól, akinek szól. "Ügyelj arra..." - figyelj oda, ne felejtsd el, ne hanyagold el, vedd komolyan, tartsd szem előtt...

b, "ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek." 

Kicsoda a fáraó?  Isten népének elnyomója, ellensége. Mózesnek ellenfele. Egy ember, aki istennek képzeli magát. Valaki, aki nem akar tudomást venni Istenről, végül kénytelen belátni, hogy tehetetlen Vele szemben, mitöbb, Isten kezében van. (Hétszer olvassuk, hogy Isten megkeményítette a fáraó szívét...)

Tele van a mi életünk is emberekkel, akik sok szempontból hasonlítanak erre a fáraóra, abban mindenképpen, hogy nem akarnak tudomást venni Istenről. A parancs az Őelőttük való cselekvésre szól...

c, "ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek." 

Talán ez a legrejtélyesebb rész. Csodát? Ki tesz manapság csodát? Még az illuzionisták sem. Ők is csak szemfényvesztenek. Akkor milyen csodát tehetnék én? Egyáltalán mi a csoda?

Az értelmező szótár szerint:

1. Rendkívüli, megmagyarázhatatlan jelenség, olyan hatás, amelyre nincs a fizikai világról eddig szerzett adatok segítségével kigondolt magyarázat. A természet ismert törvényeivel meg nem magyarázható, s éppen ezért természetfeletti hatalomnak tulajdonított jelenség és esemény.

illetve:

2. Különleges jelenség, ami meglepő, szokatlan hatást vált ki. Szokatlan, váratlan vagy ritkán előforduló esemény. 

Rendkívüli, megmagyarázhatatlan, különleges jelenség lehet - amit csak a természetfeletti hatalomnak, Istennek tulajdoníthatok - például az, ha levetem régi rossz szokásaimat és új, krisztusi szokásokat veszek fel. Az is lehet ilyen, ha valami olyan dolgot teszek meg, amire emberi természetemből nem lennék képes, de Isten képessé tesz rá, azért hogy azzal embertársaim felé szolgálva Őt dicsőítsem. (Temérdek ilyen dolog van. Anyaként különösen gyakran adódik lehetőségem pl., hogy megtagadjam önmagam... jó lenne többször élni is ezekkel a lehetőségekkel!!!)

Ezen a ponton eszembe jut, amikor Péter a tengeren jár. Pillanatnyilag azt érzem, hogy az egész életem "járás a tengeren". Képes vagyok én magamtól járni a tengeren? NEM!!! Csoda ez akkor? IGEN!!! Vannak csodák, amiket megtehetek? Ezek szerint van... Hogyan???

d, "ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek."

Csak úgy, hogy Isten tesz rá képessé! Máshogy semmiképp. Csak úgy tudok járni a tengeren, hogy Jézus ott van és én Ránézhetek. Jó lenne egy pillanatra sem levenni a szemem Róla és egy pillanatra sem süllyedni - az lenne az igazi Csoda! 

A lényeg azonban, hogy minden, amit Isten vár tőlem, amit meg kell tennem, - legyen az csoda, vagy nem csoda - arra csakis Ő tett képessé. És Ő képessé tett csodákra is. Képessé tett arra is például - hiszen ezt várja tőlem - hogy hiteles gyermeke legyek. Hitelesnek lenni számomra már a csoda kategória. Mégis ügyelnem kell arra, hogy az életem hiteles legyen "a fáraó és népe" előtt. Mert Ő képessé tett rá! Képessé tett arra, hogy megtagadjam önmagam (újabb csoda!) - de ez a mindennapok apró döntéseiben válik csak valósággá - óránként és percenként megszámlálhatatlanszor... Képessé tett arra, hogy növekedjem. Újabb csoda! De táplálkozni már nekem kell. 

A képesség nélkül, amit Isten ad, semmit nem tehetünk, de önmagában még kevés. Gyakorolnunk kell! És itt értünk körbe: "ügyelj arra, hogy megtedd..."

Így lesz ma botból kígyó?! ...

Az én részem

Van egy igevers, ami gyerekkorom óta kísér - az egyik első versek egyike volt, amit fejből tudtam: "Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik..." (37.Zsolt.5.) Gyerekként valahogy ez számomra hordozott egy olyan jelentést, hogy nyugodtan hátradőlhetek, majd Isten elvégzi, aminek meg kell lenni. Éljem a magam életét, a többi Isten dolga... Vicces képzet, ha az ember ismeri az Igét!

Egy ideje tudom, hogy ez nem így működik, hogy Isten akkor teszi bele az Ő 100%-át, ha én is beletettem az enyémet... Mondhatnám úgyis, hogy van alapja annak  régi jó bölcs mondásnak, - amivel egyébként igeismeret híján hosszú éveken keresztül nem tudtam mit kezdeni -, hogy "Segíts magadon, az Isten is megsegít!". Ma már tudom, hogy egy dolog van, amiben az én aktivitásom kimerül egy döntésben: az üdvösség. Minden másban jóval több erőfeszítésre van szükség, ha ennek fényében szeretnék élni. Elsősorban rajtam, az aktivitásomon, belefektetett munkámon múlik, hogy hogyan haladok a megszentelődés, a Krisztus képére formálódás - az Igével összhangban való élet útján. 

És hogy mi mindent tehetek? Csak néhány tanács a Példabeszédek 4-ből:

- hallgass az intésre (1) (10)

- figyelj a tudományra (1) (20)

- ne hagyd el a tanítást (2)

- támaszkodj az igére (4)

- tartsd meg a parancsot (4)

- szerezz értelmet (5)

- ne felejtsd el az igét (5)

- ne térj el az igétől (5) (13)

- ne hagyd el az igét (6)

- szeresd az igét (6)

- becsüld nagyra az igét (8)

- fogadd el az igét (10)

- ragaszkodj az igéhez (13)

- vigyázz rá (13)

- hajtsd füledet az igére (20)

- ne téveszd szem elől (21)

- őrizd meg szíved mélyén (21)

- tartsd távol beszédedtől a csalárdságot (24)

- távolítsd el beszédedből a hamisságot (24)

- ügyelj lépteidre (26)

- ne térj le az útról (27)

- tartsd távol magad a rossztól (27)

Ez a felsorolás mind aktív együttműködésről és nem passzív tűrésről szól. Mind tudatosságot igényel, nem a világgal való sodródást... és mind Isten Igéjéről szól, ill. annak megvalósításáról. 15 féle mondat arról, hogy hogyan viszonyuljunk az Igéhez és 5 mondat arról, hogy ezek fényében mit tegyünk ill. mit ne tegyünk. Az arányok az hiszem magukért beszélnek: háromszor fontosabb az, hogy hogyan viszonyulunk az Igéhez, mint az hogy mi mindent teszünk, vagy nem teszünk. Ha háromszor jobban odafigyelünk arra, hogy helyesen viszonyuljunk az Igéhez, harmadannyi energiánkba fog kerülni, hogy a beszédünk és útjaink is a helyükön legyenek...

Áldást örökölni?! - az ige "rejtett" titkai

"Figyeld meg a fejlődést Ábrahám, Izsák és Jákób életében! Ábrahám számára az áldások az Istennel való személyes kapcsolatból eredtek. Izsák örökölte apjától az áldásokat. De amíg a filiszteusok meg nem támadták, nem ment vissza, nem ásta ki újra apja kútjait, és nem épített oltárt az Úrnak. Végül Jákób, a harmadik generáció következett, aki fondorlattal és „egyszerűbb utakkal” akarta megszerezni Isten áldását. Csak akkor állította helyre életét az Ábrahám és Izsák által lefektetett alapokon, amikor egész életét megváltoztató találkozása volt Istennel Peniélnél. Őrizzük meg a hitet; adjuk át gyermekeinknek „az igazságot, a teljes igazságot, csakis az igazságot”!" (BG)

Számomra ez a legcsodálatosabb az Igében: a "rejtett" igazságok, amiket felfedezhetünk, ha elmélyülünk benne és meglátunk összefüggéseket... az áldások működéséről sehol nem ír az Ige így ebben a formában, mégis ha belegondolunk, nagy igazság van a fenti gondolatokban és egy kis megfigyeléssel azt is észrevehetjük, hogy ez MA IS ÍGY MŰKÖDIK. Örökölhetünk áldásokat, de az csak akkor lesz a mienk, ha személyes találkozásunk lesz Istennel!!! 

Uram, köszönöm, hogy örökölhettem áldásokat! Kérlek, add hogy magamévá tehessem őket a Veled való személyes kapcsolat által! Ámen

Özönvíz

A szomszédok szerint '63-ban volt erre utoljára ekkora víz. Pedig mi még nem panaszkodhatunk. Tegnap láttam képeket, ahol konyhában, nappaliban kell a derékig érő vízből menteni, ami menthető, széles utak szakadnak be amúgy békés, csendes kis patakoktól, megbénítva egy fél ország életét, és még hosszan sorolhatnám... döbbenetes, tényleg...

Amin viszont elgondolkoztam, hogy ezt csupán 3 napnyi intenzív esőzés okozta. Ennyi kellett ahhoz, hogy megnyíljanak "a nagy mélységek forrásai" is (belvíz). Akkor miért is hihetetlen, hogy Isten 40 napnyi eső segítségével el tudta pusztítani a Földet?!?!?! Ha eddig meg is tudtam érteni azokat, akik csupán  mitológiának tartják az özönvíz történetét, ezután bizonyosan nem értem meg. Napnál világosabb, hogy Isten bármikor megtehetné újra, ha nem ígérte volna meg, hogy nem teszi meg többé!!! Azt hiszem a szivárványokat is kicsit másként látom mostantól. Valóban és kizárólag az ígéret zálogának.