Előre nézel vagy hátra?

Ma nem jutunk el gyülekezetbe, ezért (is)  visszahallgattuk együtt a férjemmel a múlt vasárnapi rádiós istentiszteletet. Mivel csak 3 hétig hallgatható vissza, jegyzetet készítettem közben, mert szeretném, ha később is lenne, ami emlékeztet rá. Biztos vagyok benne, hogy egy párszor rám fér még ez az üzenet. (Apácska felfedezte, hogy a lap tetején lévő slide-on  "tekerhető".)

Felolvasott igeszakasz: 4.Móz.11:1-10,18-23

Kiemelt versek: 4-6.v.:  4 De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal? 5 Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. 6 Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.

Isten megszabadította népét Egyiptomból és ígéretet tett, hogy vezetni és hordozni fogja őket.

A pusztában mégis meglankadtak, megfáradtak a terhek hordozása, a mindennapok gondjai alatt. Zúgolódni kezdenek: az ígéret földje messze van, hogyan jutunk oda, nem tudjuk.

Isten szabadítása nem arról szól, hogy egyik napról a másikra megváltoznak a dolgok.

A szabadulás után hosszú út következik. Jézus az út. Vele együtt érünk célt.

Zúgolódásuk következményeként felgyullad Isten tüze. A baj nem szűnik meg, amíg Mózes nem imádkozik. Miután elalszik a tűz, a zúgolódás kiteljesedik, konkrétan kimondják a panaszokat. A közöttük élő, kívülről érkezett gyülevész nép gerjeszti a zúgolódást. A kívülállók a kísértő szerepét töltik be, és elbizonytalanítják Isten népét. Mi jól ellennénk Istennel, de mégis inkább hallgatunk a külső befolyásra.

42.zsoltár: faggatják, hol van az istened?

Jób: felesége is Isten ellen lázítja.

Pál: a fogságban lebolondozzák a hitéért.

Jézus: a rokonai elzárnák a közösségtől, elrejtenék.

Hozza Isten az ígért áldásokat? Hol tartok? Mim van? Milyen állapotban van az életem?

A régmúlt emlékei megszépülnek: merengünk a múlton, visszavágyott dolgokon. Visszasírunk „jobb” időket. Isten népe fogságban volt, ők akartak szabadulni onnan. Eljöttek az ismert rosszból az ismeretlenért, a bizonytalanért. Jó a szabadítás, de most miben vagyunk, nem tudjuk. Kihozott az Úr egy rossz kapcsolatból. De az egyedüllét bizonytalan…

El kell engednem az akaratomat, úgy hogy közben nem sejtem az Ő akaratát.

Félelem és aggódás megoldódtak, de lettek más nehézségek, amik elbizonytalanítottak, hogy tényleg szükségünk volt-e a szabadításra?

A megszépült egyiptomi emlékek ott vannak a mi életünkben is. Ezért zúgolódunk, de ezzel magunkra haragítjuk Istent.

Péter: ott van a háborgó tengeren a csónakban. Kilép Jézushoz a vízre. Jó döntés, de a vízen minden olyan bizonytalan. „Ha legalább a széttört hajó darabjaiba kapaszkodhatnék, de most egyedül vagyok.” Ám Jézus ott van és kinyújtja a karját.

A manna sokat jelentett valamikor. A mindennapi gondviselés szimbóluma. Nekünk is vannak mannáink. Ígéretek, gondoskodás… ám egyszer csak ez kevésnek tűnik. Több kéne. Feltét a mannára. A régi jóból egy kicsi.

Versenyeztetjük Istent a múlt ízeivel. Azt akarjuk, hogy hadd tapasztaljuk meg gazdagon az ő ajándékait, bőséges áldásait, hogy irigykedjenek ránk.

Van, aki ébreszti bennünk a zúgolódást, elvárásokat: hozza helyre, tegye tökéletessé az életem. Azonban csak az újabb küzdelmek jönnek, amik nemesítenek, hogy eljussunk Isten országáig.

Kiegyensúlyozottabbak akarunk lenni Isten mellett. Meggyógyultak, boldogok, de ő csak naponként adja meg az erőt a napi küzdelmekhez. Nagy dolgok tapasztalására vágyunk, pedig a mindennapi manna is elég. Isten tudja mennyi az elég, mire van szükségünk. Jézus azt mondja Péternek: „legeltesd a bárányaimat”- add meg a mindennapi kenyerüket.

Húst akartok? Annyit kaptok, hogy meg is undorodtok tőle. Kierőszakolunk Istentől dolgokat: kapcsolatokat, gyermekeket, szolgálatokat, - mi akarjuk, Isten enged nekünk, azután belerokkanunk. Isten mindig jobban tudja, mire van szükségünk.

Nem az a baj, hogy elmondjuk mire vágyunk, hanem a hogyan: zúgolódva, hála nélkül.

Kevés az Úr ereje? Azt kell kérnünk, adja azt, amire Szerinte szükségünk van, nem azt, amire szerintünk. Zúgolódás nélkül kérjünk, hálás szívvel.

(Mátyásföldi református istentisztelet, Bíró Ferenc lelkész)

Támadás idején...

 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,  tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.
 Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.

Jakab 1:2-8

Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. 

Sőt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. 

1.Pét. 4:12-13

Áldást örökölni 2.

"A férjeknek és feleségeknek úgy kell élniük és úgy kell viszonyulniuk egymáshoz, mint, ahogyan Krisztus élt és viszonyult hozzánk." Mondja Linda. Én magamnak hozzáteszem, hogy nemcsak a házastársi kapcsolatban, de más viszonyaimban is ez kell legyen a mérce.

Még mindig Péternél maradva láthatjuk meg, hogyan is viszonozhatjuk a bántást áldással. Jézust állítja elénk példának. (1.Péter 2:21-25.) Négy területet találunk, ahol Jézus áldással válaszolt.

1. Ne kövessünk el bűnt! "ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját," (22.v.) Ártatlan volt, mégis súlyos bántalmakat, sértéseket kellett elszenvednie. Ez a harag, keserűség és félelem kísértése volt számára, de Ő a végsőkig kitartott. Így maradhatott bűntelen. Minket is erre hívott el, hogy az Ő nyomdokait kövessük (21.v.). Ebben is. Álljunk meg a harag és keserűség kísértéseiben.

2. Tűzzük ki célul, hogy áldással viszonozzuk a bántást! Jézus nem bosszulta meg a szenvedést és  nem viszonozta a bántást. (23.v.) Csendben maradt. (Jakab 1:19, Péld.13:3) Azután pedig áldást mondott: "Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek."" Lukács 23:24

Ez akarati döntés.

3. Bízzuk az Úrra magunkat és helyzetünket! "rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél." (23.v.) (Róma 12:19)

"Krisztus tudta, hogy az Ő feladata a helyes reagálás, az Atya feladata pedig elszámolni azokkal, akik Fiát bántották." 

"...úgy bízhatjuk rá magunkat az Úrra, ha... visszavonulunk a harctól, és így az Úr kezdhet el foglalkozni támadóinkkal."

4. Célul kell kitűznünk, hogy készek vagyunk szenvedni mások gyógyulása érdekében. Jézus kész volt szenvedni gyógyulásunk érdekében.

"Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. ... Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket..." (2:24, 3:1) 

Krisztus szenvedett értünk, ezáltal meggyógyultunk. Feleségként is, ha kell, szenvedjük az engedelmességet, (nem mindig könnyű és magától értetődő az engedelmesség, gyakran valóban elszenvedés) és ezzel Istennek tetsző életet élünk! Ezáltal - bónuszba, hiszen az elsődleges cél az Istennek tetsző élet - megnyerhetjük férjünket. Ő is meggyógyulhat és megváltozhat. 

Ezt magam is megtapasztalhattam. Isten gazdag bónuszt adott. Pedig gyakran nagyokat buktam engedelmesség terén. 

Megéri áldással válaszolni és akár szenvedni is!!!

Jézusban új teremtés

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

(Jézus) ezt mondta: te Simon vagy, Jónának fia, a te neved Kéfás lesz (ami annyi, mint kõszikla).
(János 1, 42)

Több apostol is kapott új nevet Jézustól annak kifejezésére, hogy õ valami újat adott nekik. Bertalant Nátánaelnek nevezte, azaz Isten ajándékának. Lévit pedig Máténak, Jehova ajándékának. Simon azt a nevet nyerte, hogy Kéfás vagy Péter. De tévedés lenne azt gondolnunk, hogy Jézus azért nevezte õt el így, mert sziklaszilárd lénye volt. Éppen ellenkezõleg! Természettõl fogva Péter nem volt szilárd, hanem nagyon is megingatható és befolyásolható. Hamar fellelkesült, könnyen kimondta az igent, de amikor helyt kellett volna állnia, csõdöt mondott. Készen volt a halálra is, de röviddel késõbb megtagadta az Urat. - Jézus azért nevezte el õt kõszikla-embernek, mert azzá akarta tenni. S ez sikerült is. A kegyelem révén sziklaszilárd lett Péter szíve, miután az Úr megbocsátotta neki súlyos bukását és ismét felemelte. Készséggel ment a börtönbe is, ahol János apostollal együtt megbotozták, s õk mégis örömmel távoztak el a tanács elõl (Csel 5, 40-41). Valószínûleg ugyanilyen szilárdan ment késõbb a saját keresztje felé is, amitõl pedig egész természete rettegett (Ján 21, 18).

Jézus mindenkit azzá tehet, amivé Isten akarata szerint lennie kell; a könnyûvérû embert szilárddá, az izgága embert nyugodttá. Oroszlánból báránnyá változtat és a félénk embert hitvallóvá. Hányszor teszi a természettõl fogva zárkózott embereket nyílttá és közlékennyé, a túl közlékenyeket, felületeseket és fecsegõket pedig elmélyültté. - Minden Istentõl adatott természet önmagában véve jó, az élénk is és a meggondolt is, a csendes, befelé nézõ is és a lángoló is. De minden ilyen természetben lehet valami káros visszásság is: Jézus lelke kihántja a magot a gyakran érdes héjjából és a bennünket akadályozó visszásságokból is elõhozza a jót. A természeti ember igyekszik alkalmazkodni csak azért, hogy tessék másoknak,vagy fél az emberektõl és nem mer azzá lenni, amivé õt Isten rendelte. A Szentlélek azonban kibontakoztatja bennünk Istentõl kapott tulajdonságainkat.

Add magad Jézus mesteri kezébe, hogy átformáljon, mint a fazekas az agyagot. De tedd ezt mielõbb, mielõtt a bûn a lélekbe mélyen belemarná magát és a gonosz vágyak helyrehozhatatlan károkat okoznának.

Áldást örökölni 1.

Linda Dillowtól olvastam egy gondolatmenetet a házastársi kapcsolatokra vonatkozóan, hogy mennyire nem mindegy hogyan reagálunk a bántásokra. Az 1.Péter 3:9-12-t vette mondanivalója alapjául, ami nyilvánvalóan nem véletlenül a házastársakra vonatkozó apostoli intelmeket követi szorosan!

Mielőtt röviden összefoglalnám, érdemes azt is rögzítenem, hogy számomra aktuális üzenete volt, és ha nem hanyagoltam volna olyan sokáig az olvasást, időben elolvashattam volna ahhoz, hogy a bántást ne bántással, hanem áldással viszonozzam valaki felé, aki mélyen megbántott. Házastársakra gondol ugyan az író, de más kapcsolatokra is igaz, és nálam is egy másfajta kapcsolatról van szó.

Péter apostol azt írja a 9.versben, hogy "Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást," - ez, bár teljesen ellentmond az emberi természetnek, világos. (Jézus szavaival a Máté 5:38-42-ben.)

De miért? És hogyan?

- "hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek." 9.v. - Mert ez elhívatásunk része. És mert magunk is áldást öröklünk vele.

- "Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni" 10.v. - Aki áldást oszt, akkor is ha bántás éri, lemond a haragról és keserűségről, amik egyébként akadályai a boldog és örömteli életnek, amiről itt az apostol beszél. 

Aki "szeretne örülni az életnek", annak mit kell tennie? 

óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; - akarati döntés a szavak szintjén.

forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, - ez is akarati döntés a tettek szintjén.

keresse és kövesse a békességet; - ez egy belső magatartás.

 - A következő vers szerint, ha így cselekszünk, Isten mellénk áll: "mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel," 12.v. Linda ezt írja: "Felelősek vagyunk helyes reagálásunkért, mely dicsőséget szerez Krisztusnak. És ha így élünk Isten elkötelezi magát mellettünk és azt ígéri, hogy figyelni fog imádságainkra."
- "az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul." 12.v. Nemcsak megnyerjük magunknak Istent, hanem lehullik vállunkról a teher, hogy magunk keressük a saját igazságunkat. Isten ezt is megteszi értünk. 37.Zsolt.5-9 
Nekem talán ez a legnehezebb. Ezen a téren sokszor még erősebb bennem az emberi természet, mint a Krisztusi lelkület. Átadni Istennek az igazságszolgáltatás jogát. A lehetőséget, hogy mellém álljon és megigazítsa azt, aki igazításra szorul. Na és persze emiatt bukok el a 10-11.v. megtartásában is. Ami ugye azt jelenti, hogy nehéz örülni az életnek és nem fogok jó napokat látni...
Hát meggyőzött, hogy bántásért is fizessek áldással, mert érdemes. Biztos nem könnyű megvalósítani, a közelmúltban is nagyot buktam ezen a területen, de Istennel minden lehetséges, ha megvan az odaszánás.