A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rick Warren. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rick Warren. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. október 14.

Közösség 3.

Ismét egy kivonat RW Céltudatos élet c. könyvéből. Csak kölcsönbe van nálam, de néhány gondolatot szeretnék később újraolvasni majd. 

Az egység a közösség lelke. Aki Isten családjához tartozik, annak kötelessége saját közösségében őrködni az egység fölött. (Ef 4:3) Azzal kell foglalkoznunk, ami igazán számít: megtanulni úgy szeretni egymást, ahogy Krisztus szeretett minket. Amikor a szeretet és Isten tervének megvalósítása áll figyelmünk középpontjában, összhang alakul ki közöttünk.
Éretlenségről árulkodik, ha az ideális (ti. gyülekezet) után vágyakozva a valóságosat bírálgatjuk. Ha viszont beletörődünk a valóságba anélkül, hogy törekednénk az ideálisra, az igénytelenségünket árulja el.
Minél előbb felhagyunk ábrándjainkkal, melyek szerint gyülekezetünknek tökéletesen kell működnie ahhoz, hogy szeretni tudjuk, annál hamarabb fogjuk levenni magunkról is az álarcot, és elismerni, hogy egyikünk sem tökéletes, és kegyelemre van szükségünk. Itt kezdődik az igazi közösség.

Minden gyülekezet kitehetné a táblát: "Tökéletes egyének ne jelentkezzenek! Ez a hely kizárólag azoknak való, akik elismerik, hogy bűnösök, kegyelemre szorulnak, és fejlődni szeretnének."

A Biblia "testvéreink vádlójának" (Jel.12:10) nevezi a Sátánt; neki szokása az Isten családjába tartozókat hibáztatni, kritizálni, rájuk panaszkodni. Ha mi is ezt tesszük, az azt jelenti, hogy sikerült lóvá tennie minket, hiszen a saját munkáját végezteti el velünk.

A pletyka olyan információk továbbadását jelenti, amellyel kapcsolatban sem a problémában, sem annak megoldásában nincs szerepünk. Milyen szomorú, hogy Isten nyáján maga a nyáj ejti a legmélyebb sebeket, nem is a farkasok.

Kötelességünk, hogy védjük és előmozdítsuk a gyülekezet egységét!

Amikor az emberek rábukkannak egy olyan közösségre, amelynek tagjai őszinte szeretettel és törődéssel viseltetnek egymás iránt, akkor csak kulcsra zárt ajtókkal lehet őket távol tartani.

"Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják." Róma 14:19

2010. október 11.

Boldogok, akik békét teremtenek

Az utóbbi nagyjából két évben azt figyeltem meg, hogy ha egy kapcsolatot sikerül rendezni, egy másik jut kátyúba és igényel bölcsességet és alázatot, sőt, sokszor megbocsátást. Soha nem sok kapcsolat egyszerre, de 1-2 mindig. Sokáig nem tudtam mire vélni ezt. Nem lehetne, hogy egy darabig MINDENKIVEL békességben élhessek?!?! Nagyon szeretnék. Mostanában rendszeresen elém került a megbocsátás, békességteremtés  témája, és azt hiszem mostanra sikerült megértenem, hogy ezeken a konfliktusokon keresztül tanít Isten alázatosságot, béketeremtést és formál olyanná, amilyennek látni szeretne, azzá, amivé lennem kell.
A legutóbbi hasznos gondolatokat, amiket Rick Warren tollából olvastam, bepötyögöm ide is:

Mivel az életben a legfontosabb, hogy megtanuljunk szeretni, Isten azt szeretné, hogy értékesnek tartsuk a kapcsolatokat, és tegyünk meg mindent a fennmaradásukért, amikor szakadás, sértődés vagy konfliktus veszélye fenyeget. ... Isten ránk bízta a békéltetés szolgálatát...
Lelki érettségünk értékmérője, hogy mennyire vagyunk képesek kijönni egymással.
Aki Isten áldására vágyik, és Isten gyermekéhez méltóan szeretne élni, annak meg kell tanulnia békességet teremteni.
A legtöbb konfliktus betöltetlen szükségletekben gyökerezik... a konfliktusokat nem gyógyítja be az idő, a sebek gennyesedni kezdenek.
A közösség érdekében meg kell szabadulnunk "nukleáris fegyvereinktől": a vádolástól, a másik lealacsonyításától, az összehasonlítgatástól, a beskatulyázástól, a sértegetéstől, a leereszkedő vállveregetéstől és a gúnyolódástól.
A békességnek mindig ára van: időnként  a büszkeségünkkel, időnként az önzésünkkel fizetünk érte.
A hetedik boldogmondás kicsit másként: "Áldottak vagytok, amikor megmutatjátok, hogyan lehet együttműködni ahelyett, hogy versengenétek, vagy harcolnátok egymás ellen. Ekkor érthetitek meg igazán, kik vagytok és milyen helyet foglaltok el Isten családjában."
A megoldás a problémát, a megbékélés a kapcsolatot helyezi előtérbe. Ha a  kapcsolatot tartjuk elsődlegesnek, akkor gyakran előfordul, hogy a probléma elveszti jelentőségét, és már nem is tűnik olyan nagynak.
ISTEN EGYSÉGET ÉS NEM EGYFORMASÁGOT KÉR TŐLÜNK. Attól még összhangban lehetünk, hogy különböző véleményeknek adunk hangot.
Egy kapcsolat helyreállításához erőfeszítések kellenek. Amikor valóban keressük a békességet békességteremtők leszünk.

2010. október 1.

Közösség 2.

A valódi közösség további jellemzői: 
- elkötelezettség. "...Isten hatalmára és emberi erőfeszítésre egyaránt szükség van."
- őszinteség. egyenesség. konfliktusok felvállalása a kapcsolat bensőségesebbé válása érdekében.
- alázat. "A büszkeség falat, az alázat hidakat épít az emberek közé." Alázatosnak azt jelenti, hogy kevesebbet gondolunk magunkra.
- udvariasság. A "különleges kegyelmet igénylők" azért vannak a a gyülekezetben, hogy ők is és mi is épüljünk. Tesztelik a közösség szeretetének valódiságát. Egymás élettörténetének megismerése segít.
- megbízhatóság. NO pletyka!
- rendszeresség. A közösségbe időt kell fektetni.
Mi tehetnék én azért, hogy közösségünk valódi közösség legyen?
Ha jobban megnézem ezeket a jellemzőket, és a múltkori négyet is ideveszem, ezek leginkább személyiségjegyek ill. a neveltetésünk határozza meg őket. De mindegyikben meghatározó szerepe van a  saját döntéseinknek. Amikor Jézus mellett döntünk, akkor ezek mellett a dolgok mellett is döntünk és amiben hiányosságaink vannak neveltetésünkből adódóan, azt Jézus, a közösség által, segítségével kipótolja. Ha engedjük... ezért van nekünk szükségünk a közösségre. A közösségnek meg azért van ránk szüksége, amit mindezek segítségével mi is hozzátehetünk.
Akárhogy is nézem, bármilyen nehéz is az individualista gondolkozásról, az önzésről lemondani, ha megteszem és valódi közösségem van a férjemmel, a családommal, a barátaimmal, a gyülekezetemmel, többet nyerhetek vele, mint veszíthetek. Az örökkévalóság szempontjából mindenképp:
"Nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tarthat meg, azért, amit nem veszíthet el." Jim Elliot

2010. szeptember 24.

Közösség 1.

Mostanában napirenden van a közösség témakör az életünkben. A közösségről szóló résznél járok a Céltudatos életben, de a saját közösségünk dolgai is intenzíven foglalkoztatnak és sokat gondolkodom, hogy helyesen viszonyulok-e hozzá, hogy építő tagja vagyok-e közösségünknek. És mit kéne azokkal kezdenem, akik nem. Vagy akik, azt hiszik/úgy csinálnak, mintha igen, de valójában nem. Mit kell kezdenem azzal, ha látom mit lehetne/kellene változtatni, mozdulnék is, de hat lóval akadályoznak, hogy tegyek valamit az előremozdulásért. Meddig terjed a felelősségem? Mekkora a mozgásterem? Tudva azt, hogy a közösség EGY tagja vagyok, és megvan a saját funkcióm, és annak összhangban kell lennie a test más tagjaival és azok funkcióival. Működnek nálam azok a funkciók, amiknek működnie kell? Vagy kézként, megpróbálom a láb dolgát végezni, és közben a kéz funkció nem működik... Nehéz dolog ez.
RW - miután megállapítja, hogy valódi közösség 10 főnél nagyobb csoportban nehezen tud létrejönni - összeszedi mitől lesz a közösség valódi közösség, mik a jellemzői:
- őszinteség. Az őszinteséghez szükség van bátorságra és alázatra.
- kölcsönösség. Az adni és elfogadni tudás művészete. Kétoldalú kapcsolatok, közös felelősségvállalás, kölcsönös segítségnyújtás. Számonkérés, biztatás, szolgálat és tisztelet.
- együttérzés. Építi a közösséget. "Éppen a legválságosabb időkben, a gyász, a kételkedés óráiban van a leginkább szükségünk egymásra. Amikor a körülmények annyira összetörnek bennünket, hogy még a hitünk is meginog, akkor van leginkább szükségünk erős hitű barátokra. Kell hogy ott álljon mellettünk egy maroknyi csoport, akik helyettünk is hinni tudnak Istenben és át tudnak segíteni a nehéz időszakon. Egy ilyen csoportban Krisztus Teste akkor is valóságos és kézzelfogható, amikor magát Istent távolinak érezzük."
- irgalom. Megbocsátás nélkül nincs közösség.

A közösség szintjei:
- beszélgetünk az életünkről, Isten Igéjét tanulmányozzuk együtt.
- együtt szolgálás.
- a "szenvedésben való részesedés". 

"Ha a gyülekezetet hajóként képzeljük el, ezek a kisebb csoportok (házi cs., bibliatanulmányozó csoport, stb.) lennének az oldalához csatolt mentőcsónakok." - Nagyon szemléletes ez a kép számomra.