Ismét egy kivonat RW Céltudatos élet c. könyvéből. Csak kölcsönbe van nálam, de néhány gondolatot szeretnék később újraolvasni majd.
Az egység a közösség lelke. Aki Isten családjához tartozik, annak kötelessége saját közösségében őrködni az egység fölött. (Ef 4:3) Azzal kell foglalkoznunk, ami igazán számít: megtanulni úgy szeretni egymást, ahogy Krisztus szeretett minket. Amikor a szeretet és Isten tervének megvalósítása áll figyelmünk középpontjában, összhang alakul ki közöttünk.
Éretlenségről árulkodik, ha az ideális (ti. gyülekezet) után vágyakozva a valóságosat bírálgatjuk. Ha viszont beletörődünk a valóságba anélkül, hogy törekednénk az ideálisra, az igénytelenségünket árulja el.
Minél előbb felhagyunk ábrándjainkkal, melyek szerint gyülekezetünknek tökéletesen kell működnie ahhoz, hogy szeretni tudjuk, annál hamarabb fogjuk levenni magunkról is az álarcot, és elismerni, hogy egyikünk sem tökéletes, és kegyelemre van szükségünk. Itt kezdődik az igazi közösség.
Minden gyülekezet kitehetné a táblát: "Tökéletes egyének ne jelentkezzenek! Ez a hely kizárólag azoknak való, akik elismerik, hogy bűnösök, kegyelemre szorulnak, és fejlődni szeretnének."
A Biblia "testvéreink vádlójának" (Jel.12:10) nevezi a Sátánt; neki szokása az Isten családjába tartozókat hibáztatni, kritizálni, rájuk panaszkodni. Ha mi is ezt tesszük, az azt jelenti, hogy sikerült lóvá tennie minket, hiszen a saját munkáját végezteti el velünk.
A pletyka olyan információk továbbadását jelenti, amellyel kapcsolatban sem a problémában, sem annak megoldásában nincs szerepünk. Milyen szomorú, hogy Isten nyáján maga a nyáj ejti a legmélyebb sebeket, nem is a farkasok.
Kötelességünk, hogy védjük és előmozdítsuk a gyülekezet egységét!
Amikor az emberek rábukkannak egy olyan közösségre, amelynek tagjai őszinte szeretettel és törődéssel viseltetnek egymás iránt, akkor csak kulcsra zárt ajtókkal lehet őket távol tartani.
"Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják." Róma 14:19
