MINDENÉRT hálát adjatok!

Tegnap belopódzott hozzám a fáradtság, elkeseredés, reménytelenség és az egész kompánia. Úgy "összejöttek a dolgok", hogy panasz-partit lett volna kedvem tartani. Eszembe jutott, hogy az efféle érzések ellen leghatékonyabban a hálával lehet küzdeni, és elvégre is Hálás Hétfő van, így gyorsan próbáltam találni a sok rossz mellett "Uram, csak három jót! Csak három hadd jusson eszembe!" De nem jött egy se. 

Helyette jött az "Adj hálát azért, ami fáj!". És jött a gátszakadás... továbbra is csak azok jutottak eszembe, amik fájnak, de elkezdtem hálával gondolni rájuk.

Köszönöm, hogy hetek óta ősz van! Elvégre szép évszak.

Köszönöm, hogy kútba esett az ágyeladás!

Köszönöm, hogy újra kezdhetem gyűjteni azokat a dolgokat, amik most elvesztek, ezúttal bölcsebben, céltudatosabban. 

Köszönöm, hogy újra írhatom, készíthetem - ezúttal CSAK azt, amit Te bízol rám és ezúttal jobban!

Köszönöm, hogy a CHF (még csak) 243 Ft!

Köszönöm, hogy van még olyan csekk, amit kibírunk fizetni.

Köszönöm, hogy a gyerekekből előjönnek a hiányosságok, és láthatom miben kell még őket formálni.

Köszönöm, hogy belőlem is előhozod a hiányosságokat, hogy lássam miben kell - még mindig! - változnom.

Köszönöm, hogy nem szabadítasz meg azoktól a kapcsolatoktól, amiken keresztül a Te képedre akarsz formálni, még ha annyira fáj is.

Köszönöm, hogy még mindig csalódom emberekben, csak azért, hogy el ne felejtsem: egyedül csak Tebenned bízzam!

Köszönöm, hogy mi csak tervezünk, de végezni Te végzel! És nekünk az lesz a jó, ha most még nem is értjük hogyan. 

Köszönöm, hogy néha érezhetem az ajándékok hiányát is, így sokkal inkább tudom értékelni, amikor bőven osztod őket!

Köszönöm, hogy vannak igaz barátaim, akik ilyenkor is Rád irányítják a figyelmem!

Köszönöm, hogy a nehézségek által is megerősíted a házasságunkat!

Köszönöm, hogy azoknak, akik Téged szeretnek azoknak MINDEN javukra van!

Most kezdem megérteni, hogy az ilyen helyzetekben való helytállás, az elhordozás azon múlik, hogy mennyit fejlődtem az előző próbákkal teli időszakban, és mennyire töltődtem fel a kettő között a "hegyen". Most felélem a tartalékaim, de egyúttal felkészülés, megerősödés is a következő nehéz időszakra.

Hatodik hét: Kolossé 1:11-12

¹¹Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre.  

¹²Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek.

Magamnak lefordítva valami olyasmit jelent ez a két vers, hogy Isten nem varázspálcával dolgozik. Megerősödni egy komplex folyamat és csak az ő dicsőségének hatalma által lehetséges. Át kell élnem, meg kell tapasztalnom Őt a hatalmán, csodáin keresztül, hogy ezek által megerősíthessen. (Jn 4:48) "Állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre." Mindkettőre szükségünk van az életben. Égető szükségünk. Állhatatosságra, hogy újra és újra felálljunk, minden egyes bukás után. És arra is, hogy türelemmel legyünk egymás felé. Méghozzá örömteli türelemmel. Híj, de nagy hiányosságom ez!

Így tehet bennünket alkalmassá örökségünk átvételére. Amiről azt mondja: adjatok hálát érte. Nem majd ha odajuttok. Hanem itt és most - ebben az életben. Amíg lehetőségetek van rá...

Kérdések, amik most mellbe vágnak:

Ha a megerősödés egy folyamat, és ezt magam is érzem és élem, nap mint nap, miért gondolom azt, hogy másnak ez csak pár pillanat műve? Miért támasztok olyan magas elvárásokat mások felé? 

Engedem, hogy Isten csodákat tegyen az életemben? Kérem a csodákat? - azzal a vággyal a szívemben, hogy megerősödhessek általuk...

Öröm számomra türelemmel fordulni mások felé? Vagy inkább csak összeszorított fogakkal próbálkozom...

Milyen gyakran is adok hálát az örökségemért?

Negyedik hét: Kolossé 1:7-8

Január 23-30

7 Így tanultátok ezt Epafrásztól, szeretett szolgatársunktól, aki a Krisztus hű szolgája értetek. 

8 Ő hozta nekünk a jó hírt a Lélektől kapott szeretetetekről.

Mit tudunk Epafrászról?

Jelentős szerepe volt a kolosséi gyülekezetben:

- a megtanulandó versek szerint a kolossébeliek tanítója és a jó hír vivője Pálnak a kolossébeli testvérekről. (4.v.)

- Kol. 4:12 szintén ezt erősíti meg: "Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata."

- Filemon 23. szerint Pál fogolytársa Krisztusért. Talán a levél írása idején is. (vö: Kol.4:12)

Tehát Krisztus Jézus szolgája, akinek szolgálati területe a kolosséi gyülekezetben volt. Maga is üldöztetéseket szenvedett Krisztusért.(Fil.23.) Kolossé gyülekezetét a szívén viselte: amíg ott volt, gondoskodott róla, hogy tiszta tanítást kapjanak (7.v.), amikor pedig elhagyta Kolossét, jó hírét vitte mindenfelé (8.v.), Pálnak is - a levél későbbi részeiben tárgyalt témákból kitűnik azonban, hogy elfogulatlanul tette mindezt és a gyülekezet problémáit, tévedéseit sem rejtette véka alá Pál apostol előtt. Ezenfelül imádságban is hordozza a kolossébelieket. (4:12.) Amit Pál szembetűnően hangsúlyoz vele kapcsolatban, hogy Epafrász "szeretett" szolgatárs, és Krisztushoz hű szolga. 

A 8.v. visszautal a 4.v.-ben már említett szeretetre, amely a szentek/hittársak iránt él a kolossébeliekben. Itt azt is megtudhatjuk, hogy ennek a szeretetnek híre Epafrászon keresztül jutott  el Pálhoz, és ez a szeretetet a Lélekben/Lélek szerint való...

Kérdések:

- Van-e bennem Epafrászéhoz hasonló szolgáló és imádkozó lelkület, hűség?

- Milyen hírét viszem testvéreimnek, gyülekezetemnek?

- Velem kapcsolatban az a hír, hogy Lélek szerint való szeretet van bennem?

Támadás idején...

 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,  tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.
 Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.

Jakab 1:2-8

Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. 

Sőt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. 

1.Pét. 4:12-13

Évindító gondolatok

Muszáj idetennem Bob Gass évindító gondolatait, amelyek korábbi részeit is idetettem már.

A harmadik részben József története így vizsgálva számomra ... hát hogy úgy mondjam velőtrázó... nagyon erőteljes üzenetet hordoz! Szükségem lesz még rá év közben, hogy újra és újra elolvassam. (Kiemelések tőlem.)

Milyen látást kaptál az új évre? (3)

„Mert ez a kijelentés… biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3)

Mielőtt álmod megvalósulna, próbára leszel téve. Hasonló dolgokkal fogsz szembenézni, mint József:

1) A hit próbája. Meg kellett őriznie hitét egy ellenséges környezetben, és hinnie kellett az álomban, amiben senki más nem hitt. Senki sem támogatta álma megvalósításában, senki sem lelkesítette, egyedül kellett megállnia.

2) A türelem próbája. József álma nem valósult meg gyorsan. A fiúnak, akiben az álom megfogant, férfivá kellett érnie, mielőtt álma beteljesült. Minden csalódást okozó napon ragaszkodnia kellett álmához, különben annak elvesztését kockáztatta volna. A türelem nem csupán reménykedés, hogy a dolgok majd csak kialakulnak; a türelem kitartás és hit abban, amit Isten megígért. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsidók 10:36).

3) Az erő próbája. Egy ideig a körülmények miatt úgy tűnt, hogy József kritikusainak igaza van. Hiszen végtére is gödörben volt, megfélemlítve, egyedül, idegen földön, család és barátok nélkül, börtönben, igazságtalanul vádolva. Erősnek kellett maradnia, megőrizve meggyőződését, hogy álma valóban Istentől való.

4) Az összpontosítás próbája. Annyi érzelmi terhet kellett cipelnie, ami egy tehervonatot is kisiklatott volna: testvérei neheztelését, elhagyatottságot, hamis vádakat és mindenféle veszteséget. Állandóan figyelnie kellett arra, hogy mire összpontosít. Ha a problémákra és akadályokra koncentrál, az csalódottsághoz vezetett volna. Az szerezte meg számára a szabadulást, hogy kitartóan az álmára összpontosított.

5) A készenlét próbája. Amikor Isten végül megnyitotta az ajtókat, Józsefnek készen kellett állnia a cselekvésre! A csüggedés és a negatív gondolatok vakká tették volna a lehetőségre. Ezért tartotta ébren lelkét, és csiszolgatta folyamatosan tehetségét, megragadva minden alkalmat arra, hogy használja ajándékait, figyelve, hogyan valósítja meg Isten az álmát. 

Huh! Hát van egy néhány pont, amiben újra és újra elbukom. Az első kettő még hagyján. De az erő és az összpontosítás már jóval nehezebb. Hajlamos vagyok a rossz dolgokra összpontosítani és így erős sem tudok lenni. Az utolsó pont, a készenlét próbája pedig azt hiszem csak akkor kiállható, ha az első négyben már megálltunk. Amíg az álom helyett a körülményekre összpontosítok az erő próbáját sem állom ki és amíg azt nem állom ki, a készenlét próbájában is biztos a bukás, hiszen csüggednék, ami vakká tenne...
Ami azonban borzasztóan gyomorszájon vágott, a legutolsó mondat: "Ezért tartotta ébren lelkét, és csiszolgatta folyamatosan tehetségét, megragadva minden alkalmat arra, hogy használja ajándékait, figyelve, hogyan valósítja meg Isten az álmát."
Hát azt gondolom ez talán egy jó hely arra, hogy elkezdjek összpontosítani: ébren tartani a lelkem, csiszolgatni a tehetségem, minden alkalmat megragadni használni az ajándékokat - és akkor Isten végre meg tudja majd valósítani az álmaimat...-

 

Milyen látást kaptál az új évre? (4)

„Mert ez a kijelentés… biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3)

Az akadályok nem rombolhatják le a jövőképedet, de a hozzáállásod igen. Tizenhat hónapi hajmeresztő odisszea után Pál apostol így ír a mocskos római börtöncellából: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Filippi 4:4). Pál tudott két dolgot, amit neked is tudnod kell:
1) Nincs vége, amíg Isten azt nem mondja, hogy vége. Nem a körülmények vagy az emberek mondják ki az utolsó szót, hanem Isten! Ő „… hitünk szerzője és beteljesítője…” (ld. Zsidók 12:2). Istennel a feladás nem alternatíva. Ha feladod az ő engedélye nélkül, az olyan, mint a katonaságnál az engedély nélküli távolmaradás. Továbbá, ha feladod a küldetésed, akkor elveszted Isten védelmét és gondoskodását.
2) Semmi sem győzhet le a beleegyezésed nélkül; márpedig te nem fogod azt megadni. Nem irányíthatod, hogy mi történik veled, de hogy mit mondasz, és mit teszel, az rajtad múlik. Neked csupán ennyivel kell törődnöd, a többire Isten ügyel. Nem tudod befolyásod alatt tartani az utadat meghatározó akadályokat, nehézségeket és zaklatásokat, de azt te döntöd el, hogy frusztrációval, kétségbeeséssel és elutasítással válaszolsz-e, vagy nem (ld. 2Korinthus 4:8-9). Nem mindig kerülheted el, hogy az élet kiüssön, de azt te döntöd el, hogy a földön maradsz-e vagy sem. Ha nem vagy hajlandó a földön maradni, azzal elveszed a lehetőséget az ellenségedtől, hogy szabotálja a sorsodat.
Van Istentől kapott álmod? Ne add fel, és „biztosan bekövetkezik”. Nincs semmilyen álmod? Kérj Istentől! Már beteljesült az álmod? Kérj Istentől újat, mielőtt elveszted az életörömöd, és nem marad semmilyen életcélod. Olyan kis dolgokról álmodsz, melyek nem kerülnek erőfeszítésbe? Kérj Istentől nagyobb álmokat, és figyeld, hogyan fog növekedni a hited! 

És még egyszer - de bizonyosan nem utoljára: KITARTÁS, ÁLLHATATOSSÁG ... úgy látszik  még mindig égető szükségem van ezekre az üzenetekre. És újra: Isten útját járni nem passzív elfoglaltság, hanem valami borzasztóan AKTÍV, együttműködésről, engedelmességről szóló történet... ezt nem szabad elfelejtenem, amikor legközelebb megint csak legszívesebben  hátradőlnék és hagynám, hogy csak úgy történjenek a dolgok... amire ijesztően naaaagy hajlamom van...
Ütős újév indítás. :)


Megjegyzések: a Mai Ige internetes oldalán mindig csak az aznapi üzenet található (ezen érdemes lenne változtatnia a szerkesztőknek, szvsz.) és újabban nem csak olvasható, de meg is hallgatható!!! Mentési lehetőséget sajnos nem találtam, de továbbküldési és megosztási lehetőséget igen. Ami azonban elég korlátozott módon, csak a kezdőoldalra irányít, ott pedig csak az aktuális tartalom érhető el. (Ezen komolyan sokszor elgondolkozom, hogy ez miért így jó, miért nem lehet archiválni és minél több anyagot minél szélesebb körben elérhetővé tenni. A tipikus magyar mentalitás lenne? A lehetséges negatív magatartásformák, elővigyázatosság határozzák meg a dolgokat? Egy missziós oldaltól ez elhibázott "üzletpolitika" lenne. Más ésszerű magyarázatot viszont egyszerűen nem találok... mert ez így nagyon ésszerűtlen... Bocs ezért a fura gondolatmenetért, de már olyan régen rágom magam ezen... Egyébként emiatt is jobban szeretem a nyomtatott példányt.)

Ne fáradjunk el...

Ennek az 1-2 órán belül véget érő évnek az elején is kértem egy vezérigét az Úrtól erre az évre. Először meglehetősen értetlenül álltam Isten előtt a kapott verssel. Miért pont ezt, Uram?

"A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk." Gal. 6:9

Akkor még nagyon nem éreztem, hogy ebben az évben számos alkalommal szükségem lesz erre a bátorításra, biztatásra, hogy ez az igevers fog átsegíteni hétköznapokon, holtpontokon, kimerültségen, akadályokon, döntéshelyzeteken, és ebbe az Igébe kapaszkodva újra és újra megtapasztalhatom, hogy hatalmas ereje van Isten Igéjének.

Már majdnem az év felénél jártunk, amikor kezdtem igazán megérteni, miért is ezt az Igét kaptam. Amikor jöttek az első olyan helyzetek, amikben bizonyosan másként döntöttem volna enélkül a vezérige nélkül. Amikor enélkül az igevers nélkül feladtam volna egy csomó mindent. Családban, gyülekezetben, magamban... Ebben az évben a lelki fejlődésem motorja volt ez az igevers. És jónéhány alkalommal meg is erősítette Isten ezt a verset számomra, amikor szószékről hallottam, amikor cikkben olvastam, amikor valaki más idézte... újra és újra "megkaptam".

És ezt köszönöm, Uram! Köszönöm mindazt, amit ezen az Igén keresztül tanulhattam ebben az évben, amivé fejlődhettem általa. Köszönöm, hogy vezettél általa! 

És évzárásnak is valami hasonló az üzenet:

Milyen látást kaptál az új évre? (2)

„Mert ez a kijelentés… biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3)

 

Az akadályok nem lophatják el a látásodat a te beleegyezésed nélkül. Winston Churchill ezekkel az emlékezetes szavakkal élesztette fel, támadta le és ostromolta Britanniát a vereség szélén táncolva: „Soha ne add fel! Soha ne add fel! Soha, soha, soha ne add fel!” A nehézségek elkerülhetetlenek, de feladni nem kötelező! Ha hitben jársz és nem vagy hajlandó feladni, Isten garantálja, hogy nehézségeid nem fogják megakadályozni látásod beteljesülését. Bár rabszolgaként éltek, Izráel mégis megkapta az erőt ahhoz, hogy legyőzze Egyiptom minden erőfeszítését, amivel megpróbálták megtörni őket. Túlélésük és sikerük történetét így olvashatjuk: „… mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak és terjeszkedtek…” (2Mózes 1:12). Pál álma, hogy az egész világot elérje az evangéliummal, minden fordulónál úttorlaszokba ütközött. Amikor szorongattatása nőtt, ezt vallotta meg: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk!” (2Korinthus 4:8-9). József hosszú úton jutott el a kormányzói székig. Ez az út elárultatáson, üldöztetésen és magányosságon át vezetett. Álma éveket késett, de még mindig élt, mert nem adta fel. Most, Egyiptom kormányzójaként, amikor végre valóra vált álma igazolást nyert még kritikusai szemében is, így emlékszik vissza a csodálatos útra, ahogyan Isten valóra váltotta azt: „Gyümölcsözővé tett engem Isten nyomorúságom földjén” (1Mózes 41:52 NAS). József nem volt hajlandó feladni álmát, ez tartotta őt életben. Az akadályokban a lehetőségeket kereste, és Isten gyümölcsözővé tette őt, nem úgy, hogy mentesítette a megpróbáltatásoktól, hanem úgy, hogy éppen ott léptette őt elő „nyomorúságai földjén”. A nehézségeid nem tudják megállítani Istent – ne hagyd, hogy téged megállítsanak!

Ha elönt a víz...

"Ha bízol Isten ígéretében, az nem fog megőrizni attól, hogy megijedj, vagy elázz, de megőriz attól, hogy elsüllyedj." (Bob Gass)

Azt hiszem nagyon időszerű ezt tudatosítanom magamban. Mármint azt, hogy attól, hogy tudom: elsüllyedni nem fogok, még megijedhetek, el is ázhatok, elkedvetlenedhetem, elfáradhatok, stb.  A lényeg, hogy tudjam: nem fogok elsüllyedni!!!

Ma úgy küzdöttem azok ellen a dolgok ellen, amik megpróbáltak a víz alá nyomni, hogy próbáltam számba venni miért is lehetek hálás. Van okom bőven!!!

- csak a garázst öntötte el a víz, nem az otthonunkat. Nem kell homokzsákokkal védekeznünk esőben, borzasztó szélben... kitelepíteni sem fognak.

- nem bontotta meg a házat a szél.

- nálunk csak kb. 30 cm a víz...

- a fák megdőltek ugyan, de még teremni fognak. A szomszédok veteményét már elöntötte a víz.

- a közlekedésben nem vagyunk akadályoztatva, nem kell csónakkal boltba menni. A patak még a medrében van... ma még.

- a gyerekek még ennek az időnek is tudnak örülni. Élmény számukra térdig gázolni a vízben, lapáttal merni az árokból a vizet, látni a tűzoltókat szivattyúzni...

- "elvégződnek" régóta halogatott nagyon fontos munkák...

- segítőkész szomszédaink vannak. Szívesen adnak egy lábas tiszta vizet, hogy legyen ivóvizünk.

- ismét szembesülhetek azzal, micsoda porszem az ember...

- még élünk...

etc.

Hit, kísértés, bölcsesség és a többiek

Jakab 1:2-8

kísértés, hit, állhatatosság, öröm - együtt járnak. (Róma 5:8 is.)

A hit próbája - az a kísértés, amelyet, ha kiálltunk, állhatatosságunkban fejlődünk - meglátásom szerint, nem annyira a hit meglétének, vagy mustármagnyiságának próbája, inkább a hit és cselekedetek összhangjának próbája. A mindennapokban is, de nagyobb kérdésekben is, pl. gyermekáldás kérdése.

a kísértések sokfélék lehetnek. (2v.) pl. tévtanítások, óemberem kívánságai, világ csábításai

Állhatatosság: "Folyamatos kitartás egy cél elérése érdekében. ... a kötelességtudat megnyilvánulása." (MÉSZ) vagyis "nyomás alatt is szilárdan állsz." (Bob Gass)

Az állhatatosság tökéletessé teszi a cselekedetet. (4v.) a kitartó gyakorlás tökéletessé csiszol. Minél többet csinálod, annál kevesebb hibát vétesz. Ez feltételezi azt, hogy újra és újra ugyanazon a pályán kell végigmenni. Vi. a kísértések lényegében nem változnak. Újra és újra előjönnek ugyanazok a kísértések.

A tökéletes cselekedetek tökéletessé és hibátlanná - teljessé - teszik a cselekvőt. (4v.) Jakab szerint elérhető a tökéletesség állapota... kemény munkával.

Ezt tekintve érthető miért is kell a kísértéseket örömnek tartanunk: ez az öröm "a hitben teljessé létel lehetőségének öröme". És keményen meg kell dolgozni érte.

Nagyon érdekes, hogy e négyes fogalom csoport tárgyalása után Jakab a bölcsességet hozza szóba. Hogyan kapcsolódik ezekhez a bölcsesség? 

Mi a bölcsesség?

"A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet." Péld. 9:10

Hit és bölcsesség elválaszthatatlanok. A hit próbáiban való megálláshoz is szükségünk van bölcsességre. Ezért biztat Jakab, hogy kérjünk. Méghozzá hittel! Körbeértünk. :)

És itt az ígéret is, hogy bizonyosan megkapjuk. Szemrehányás nélkül. Kétkedésnek helye nincs! (6-8.v) Van még hely a Bibliában, ahol a kétkedő ilyen súlyos megítélés alá esik? Mondjuk egy Jézusban kételkedő...