Az én útravalóm 2013-ra

"Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban." Ef.4:31-32

Az aláhúzott szavak visszhangoznak bennem napok óta. Fellapozva ezeket a verseket a Bibliában, és átfutva a páli leveleket, egy egyszerre megnyugtató és kétségbeejtő dologgal szembesültem. Azzal már többször foglalkoztam, hogy a hitélet egy aktív élet, (itt és itt és itt) mégis megint mellbe vágott, hogy mennyire rajtunk múlnak a dolgok. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha Pál itt pl. azt írta volna, hogy Krisztus gyermekeitől távol lesz minden keserűség, indulat, harag, stb. Vagy ha a Gal.5:25-ben azt írta volna, hogy "ha a Lélek által élünk, akkor Léke szerint is élünk." De nem. Azt írta: "akkor éljünk is Lélek szerint".  A Filippibelieknek nem azt írta, hogy Krisztus gyermekeként mindig örülni fognak, hanem azt, hogy "mindig örüljenek"! Hatalmas különbség.

Megnyugtató egy kicsit mégis ez a dolog megint, mert 22 éve cipelem magammal azt a tévképzetet, hogy az óember a megtéréssel meghal, és az új ember csupa öröm, békesség, megbocsátás, stb. De nem. A mellékelt ábra szerint ez tévképzet. Ez pedig megnyugtat, mert így nem kell kétségbe vonnom a megtérésem valódiságát. És a másokét sem!!!

Ugyanakkor kétségbe is ejt egy kicsit a dolog. Az Ef.4:22-24-ben azt mondja Pál "Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott, újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." Mondja ezt  "az Efezusban élő szenteknek és a Krisztus Jézusban hívőknek" (1:1)

Most akkor hogy is van ez? A Krisztusban hívőknek le kell vetniük az óembert? Nem levetették, amikor Krisztusban hívőkké lettek? Hát, bár Isten szavával teremteni képes, mindenható, úgy látszik az óemberünktől nem szabadít meg bennünket varázsütéssel. Sőt még azzal sem, hogy Krisztusban hívőkké leszünk. Nekünk kell levetkőznünk. Méghozzá ahányszor újra felvettük, akár kényelem, akár lustaság, akár hanyagság, akár bármi okán. 

Tehát: egyesegyedül rajtam múlik, hogy ó vagy új ember öltöm-e fel ma/holnap/holnapután/azután. Na ez a kétségbeejtő. Hiszen szeretem a kényelmet, lusta is szoktam lenni, a hanyagságról, figyelmetlenségről, fáradtságról, rohanásról nem is beszélve, amik mind-mind arra visznek, hogy a kényelmesebbnek, egyszerűbbnek tűnő "ókosztümbe" ugorjak gyorsan. Akkor is, ha tudom, hogy valójában sokkal inkább megérné a fáradtságosabb, idő- és energiaigényesebb új kosztümöt felküzdeni napról napra. Mekkora felelősség!?!?!

Az új év célja: az év mind a 365 napján az "új emberért" és nem az óért nyúlni... ennél többet nem tűzök ki, ez sem kis vállalás.

2013 - a naponkénti megújulás éve. Remélem. Kérem. Várom. Küzdöm. 

Morning random

"Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk." Róma 10:9-10

Itt nincs szó értelemről. Az üdvösségünk szempontjából a főszerepet a szívünk és a szánk játssza!
Az értelem majd a 12.részben lép be a képbe, ahol is azt látom, hogy az értelmi megújulás jelentősége az életmódunk megváltoztatása, hogy nyilvánvalóvá legyen: megváltattunk. NEM a megváltásunk múlik rajta.
A csecsemők nem tudnak rögtön szaladni. Tejen táplálkoznak. Fokozatosan nőnek, erősödnek és hozzák mozgásba egyenként különféle izmaikat, tanulnak meg szilárdat enni, stb... való igaz, hogy fejben sokszor előrébb járnak, mint a gyakorlatban: ők már jóval hamarabb tudják mit akarnak mondani mielőtt még szavakba tudnák önteni. A lelkük jóval hamarabb szalad a testvéreikkel együtt, mint a lábuk... mégis el kell fogadniuk, hogy mindennek megvan az ideje, és lépésről lépésre kell haladniuk. Először ülni, majd állni, járni és csak legvégül szaladni. Mindeközben meg kell tanulniuk felállni. Mert hogy tanulás közben elesnek újra meg újra. De a tanulási folyamat csak akkor halad előre, ha felállni is megtanul. Ha megtanulja, hogy csak addig sír, és puszilgattatja a sebeit, amíg az első fájdalom csillapodik...
A szíve és a szája a helyén marad. Nem tölti be keserűség és önsajnálat, és nem panaszkodik. Hisz és megvall. Feláll és megy tovább. Körülményektől függetlenül.
Ha szív és a száj helyén van - ez pedig döntés kérdése - , az értelem megújulása is könnyebb. A döntésnek nem előfeltétele a megújult értelem, hanem következménye.

Huszonkettedik hét: Kolossé 2:13-14

Eheti:

13 És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. 

14 Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.

Ebben van a mi szabadságunk! Nem a szabad akaratunkban, amely változik, mint a szélirány...

Huszonegyedik hét: Kolossé 2:11-12

Ez volt május 22-29 között:

11 Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének levetése által.

12 A keresztségben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.

Huszadik hét: Kolossé 2:9-10

Ez volt május 15-22 között:

9 Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, 

10 és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.

Tizenkilencedik hét: Kolossé 2:7-8

Ez volt május 8-15 között:

7 Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.

Meggyökerezni, felépülni, megerősödni, tanulni - mind-mind egy-egy folyamatra utaló ige. A hit, a Krisztus-követés egy fejlődési folyamat. Tévedés villámcsapásszerű változásokat várni magunktól, és csalódva feladni, amikor kudarcot vallunk...

Jézusban kell meggyökereznünk - napról napra.

Benne kell felépülnünk - napról napra. 

A Belé vetett hit által kell megerősödnünk - napról napra.

Mert Ő ezt tanította.

Mindezekben pedig növekednünk kell a hálaadásban is! 

8 Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik.

Pál szerint mi a bölcselkedés és üres megtévesztés?  Ami az emberek hagyományához ragaszkodik, a világ elemeihez alkalmazkodik. Ezektől óvakodnunk kell, mert rabul ejtenek. És nem a Krisztusban való meggyökerezésben, felépülésben és megerősödésben segítenek. Épp ellenkezőleg.

Tele van ma a világ ilyen bölcselkedéssel, üres megtévesztéssel. Mégsem ismerjük fel, vagy akarjuk felismerni ezeket. Miért??? Annyira egyértelmű ez a definíció. És olyan egyértelműen megítélhető valamiről, hogy igei vagy emberi hagyomány, világ elemeihez vagy Isten törvényéhez alkalmazkodik-e... Egyszerű mint az 1x1. Csak épp kényelmetlen. Mert a magunk törvényei szerint akarunk élni. Kiskapukat keresünk. Megalkuszunk.

Jajajaj! Nem folytatom...

Tizennyolcadik hét: Kolossé 2:5-6

5 Mert ha távol vagyok is testben, lélekben mégis veletek vagyok, és örömmel látom a köztetek uralkodó szép rendet és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát. 

6 Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. 

Ha ma Pál köztünk járna (családunk, gyülekezetünk) rólunk is el tudná mondani, hogy örömmel látja a köztünk uralkodó szép rendet és szilárd hitünket? - Nem hiszem. Rend, az nem jellemző. A hitünk meg inog, mint szélben a nád...

A 6. vers nagyon elgondolkodtat. Sok ember állítja magáról, hogy elfogadta Krisztust, mégsem él Őbenne. Többek közt én sem. Pedig aki elfogadta Őt, annak Őbenne kell élnie. (Luk. 9:23, Ján.15:5) Persze ezt kemény, kitartó munkával lehetséges csak elérni, sok-sok bukdácsolás árán. De törekednünk kell rá, és nem hátradőlni, hogy "ez nekem nem megy" - ahogy nagyon sokan teszik. 

"Éljetek Őbenne" - bármi is az ára. A legnagyobb árat Ő már úgyis megfizette!

Tizenhatodik hét: Kolossé 2:1-2

1 Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és a laodiceaiakért; és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, 

2 hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére.

Csak néhány gondolat, "ami először eszembe jut":

- Pál küzd a kolossébeliekért és a szomszéd városban élő hívőkért. Bár sokakkal soha nem találkozott személyesen, nem az ő munkája eredményeként tértek meg, mégis szívén viseli sorsukat és "küzd értük". Ez szolgálatának része.

- a 2.v. számomra nagyjából összefoglalja megtérés után életünk lényegét. Hogy nem egycsapásra változik meg  minden, hogy a szívünk felbátorodása, megerősödése egy folyamat, hogy a legfontosabb a szeretet, és hogy Isten titkának, Krisztusnak ismerete, eljuttat a teljes bizonyosságra. EZ AZ, ami eljuttat az olyan nagyon vágyott bizonyosságra...

Tizenharmadik és Tizennegyedik hét: Kolossé 1:25-29

Hát sikerült jól háttérbe szorulnia az ide szánt bejegyzéseknek az elmúlt hetekben. Pedig annyi, de annyi fontos és lejegyzésre érdemes tanítást, leckét kaptam! Többek közt arról, hogy ne vágyjak 24 helyett 48 órás napokra! :P Hogy legyek hálás azért, amit 24 óra alatt sikerült elvégeznem! Isten nem vár többet, mint ami abba belefér. (Feltéve, hogy a fontossági sorrendet betartom!) Minden más csak az én tervem, ötletem - és nem mulasztásom... Nagy megkönnyebbülés. :)

A Kolossé tanulásával is sikerült kicsit elmaradnom ismét. Még jó, hogy a jövő hét ismétlő hét lesz!!! ;)

Erre a hétre így nekem 5 igevers jut, nem is könnyűek:

25 Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét; 

26 mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, 

27 akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek.

28 Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban. 

29 Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem.

Még elmélkedem rajta...

Tizenkettedik hét: Kolossé 1:23-24

23 Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem. 

24 Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház.

Hadd tegyem ide a 22. verset is, hogy lássuk az összefüggést: 

22 most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé. 

23 Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem.

Számomra eddig ez talán a legerősebb üzenete a Kolossé levélnek (is). Pál nagyon világosan megfogalmazza, mi Isten célja velünk, és hogy mik a célba érés feltételei.

Isten szentnek, feddhetetlennek és hibátlannak állít majd egykor maga elé. Ez Krisztus békéltető áldozata árán vált lehetségessé számunkra. De azért nekünk is tennünk kell valamit: megmaradni a hitben szilárdan és egyenesen, nem megtántorodni! 

Krisztus befogadása csak az első lépés, az út kezdete. Ha célba akarunk érni, kitartóan végig kell mennünk rajta! Sokan szeretnék ezt megspórolni, és csak az első lépésig jutnak el... de az kevés!
Ez összecseng Jakab levele 2. részével is. János 15:6-tal, Titusz 2:11-14-gyel és még számos más igehellyel.

Nyolcadik és kilencedik hét: Kolossé 1:15-18

A múlt héten nem írtam be ide a heti Kolossé verseket, de azért megtanultam. :) Ti hogy haladtok vele? Van még kitartás?

Nem könnyű, igaz? Néha kifejezetten nehéz. Maga az igevers is, de kellően fegyelmezettnek lenni is, hogy elővegyem, és gyakoroljam. De amikor végig tudom mondani az első verstől az épp aktuálisig, az valami fantasztikus érzés. :) Nektek is?

Két dolgot figyeltem meg: rendkívül hasznos az, ha felmondom valakinek - rendszerint a férjem, vagy a gyerekek "az áldozat", de lassan bevonok még mást is. Erős kontroll és emeli a sikerélmény értékét. Ezen felül építi azt is, akinek felmondom, nem csak engem

A másik, hogy a kudarctól való félelem megbénít. Sajnos nem minden nap veszem elő, csak heti 3-4 nap, és olyankor sem mindig futja az ismétlésre. Pedig attól ül be mélyen igazán. Így előfordul, hogy bele-beletévesztek és ez különösen felmondásnál jelentős stresszt okoz, amitől persze még többet hibázom. Tehát egyrészt próbálom magam abban gyakorolni, hogy nem baj, ha hibázom, még csak a tanulás fázisában vagyok, másrészt pedig fegyelmezettebben elővenni ismételni és tanulni. Heti 4 intenzív 10 perces ráfordítással komoly eredményeket tapasztalok.

Nektek hogy működik leginkább? Mennyi időt fordítotok rá? Miben hozott pozitív változásokat számotokra?

A múlt heti és heti versek:

15 Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. 

16 Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. 

17 Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. 

18 Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.

Ezek a versek egy kicsit nehezebb szakaszt vezetnek be. Úgy érzem nem is szabad versenként boncolgatni, mert a kontextus nélkül értelmüket és erejüket vesztik. "Egyszerű" dogmák, amiket meg kell tanulni, mert meghatározói egész hitünknek. 

Áldott hetet, jó tanulást és várom az élménybeszámolóitokat!

Ahogy Isten néz Rád

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van…” (2Kor 4:7)

 

A Biblia azt mondja, hogy Isten cserépedények felhasználásával dolgozik, „…hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak…” (2Kor 4:7). Így, ha az emberek valami jót látnak bennünk, tudják, hogy az Istentől van. Jézus beszélt arról, hogy ha egy lámpást letakarnak, akkor bármennyire is fénylik, az emberek mégsem látják. De ha a lámpást letakaró edény töredezett, akkor a fény át fog sugározni a tökéletlenségek között – „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!” (Máté 5:16). Istent semmi sem lepi meg veled kapcsolatban: „Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket… hogy egyetlen ember se dicsekedjék…” (1Kor 1:27-29). Ezt tudva képes vagy-e szeretni és elfogadni magad úgy, ahogyan Isten teszi? Ha magaddal szemben elítélő vagy, akkor ellentmondasz Isten Igéjének, és megnyitod magad a sátán támadásainak. Pál azt mondta: „Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett” (1Kor 4:3).
Pál megtanulta elengedni a múltat, és előre törekedni, de tudta, hogy még nem érkezett meg. „Nem mintha már elértem volna mindezt… ami… előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Fil 3:12-14). Tudatában volt annak, hogy mik azok a területek, melyeken még dolgoznia kell, de nem volt hajlandó folyton ostorozni magát miattuk. Sose felejtsd el, hogy Isten olyan nagyra tartott téged, hogy elküldte a Fiát, hogy megmentsen bukott állapotodból, és a rád váró ítélettől: „…aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik” (Titusz 2:14). Ki tesz minket tökéletessé? Isten!
Te még a formáltatás folyamatában vagy, tehát lásd magad olyannak, amilyennek Isten lát téged!

Hetedik hét: Kolossé 1:13-14

¹³Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába,  

¹⁴akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.

Ezek a versek nagyon egyszerűek, magukért beszélnek. Nagyon jó lesz fejből tudni és emlékeztetni magamat rá mindenkor, de különösen olyankor, amikor az identitásomban ér támadás.

Hatodik hét: Kolossé 1:11-12

¹¹Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre.  

¹²Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek.

Magamnak lefordítva valami olyasmit jelent ez a két vers, hogy Isten nem varázspálcával dolgozik. Megerősödni egy komplex folyamat és csak az ő dicsőségének hatalma által lehetséges. Át kell élnem, meg kell tapasztalnom Őt a hatalmán, csodáin keresztül, hogy ezek által megerősíthessen. (Jn 4:48) "Állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre." Mindkettőre szükségünk van az életben. Égető szükségünk. Állhatatosságra, hogy újra és újra felálljunk, minden egyes bukás után. És arra is, hogy türelemmel legyünk egymás felé. Méghozzá örömteli türelemmel. Híj, de nagy hiányosságom ez!

Így tehet bennünket alkalmassá örökségünk átvételére. Amiről azt mondja: adjatok hálát érte. Nem majd ha odajuttok. Hanem itt és most - ebben az életben. Amíg lehetőségetek van rá...

Kérdések, amik most mellbe vágnak:

Ha a megerősödés egy folyamat, és ezt magam is érzem és élem, nap mint nap, miért gondolom azt, hogy másnak ez csak pár pillanat műve? Miért támasztok olyan magas elvárásokat mások felé? 

Engedem, hogy Isten csodákat tegyen az életemben? Kérem a csodákat? - azzal a vággyal a szívemben, hogy megerősödhessek általuk...

Öröm számomra türelemmel fordulni mások felé? Vagy inkább csak összeszorított fogakkal próbálkozom...

Milyen gyakran is adok hálát az örökségemért?

Ötödik hét: Kolossé 1:9-10

9 Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén,

10 hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében.

Pál és Timóteus nem szűnnek meg imádkozni és könyörögni, hogy a kolossébeliek - minden szellemi bölcsességben és ismeretben  - megismerhessék Isten akaratát:

- az Ő akarata megismerhető.

- lelki/szellemi (pneumatikosz) bölcsesség és megértés által
- ezt kérni kell. 

Ha birtokában vagyunk Isten akarata ismeretének, lehetségessé válik

- az Úrhoz méltóan élni

- teljesen az Ő tetszésére élni

- jó cselekedetekkel gyümölcsöt teremni

- Isten ismeretében növekedni.
A 9.versben említett feltételek teljesülése esetén.

Tehát: lehet az Úrhoz méltóan élni, jót tenni, gyümölcsöt teremni, Isten ismeretében növekedni. Ha megismerjük Isten akaratát. Isten akaratának megismerése pedig az Ő bölcsességének megismerése és megértése által lehetséges. 

Amin elgondolkodtam:  
Az ő tetszésére élek? De legalábbis: törekszem erre? Tudom, mit kell tennem érte?
Hogyan állok az Ő bölcsességének megismerésével és megértésével? Eljutottam már általa Isten akarata megismerésére? Vagy legalább ebbe az irányba haladok? Kérem?
Ki az én Pálom és Timóteusom, aki szüntelenül imádkozik és könyörög értem, hogy megismerjem Isten akaratát?
De még inkább: én kinek vagyok Pálja - kiért imádkozom, hogy megismerje az Ő akaratát?

Negyedik hét: Kolossé 1:7-8

Január 23-30

7 Így tanultátok ezt Epafrásztól, szeretett szolgatársunktól, aki a Krisztus hű szolgája értetek. 

8 Ő hozta nekünk a jó hírt a Lélektől kapott szeretetetekről.

Mit tudunk Epafrászról?

Jelentős szerepe volt a kolosséi gyülekezetben:

- a megtanulandó versek szerint a kolossébeliek tanítója és a jó hír vivője Pálnak a kolossébeli testvérekről. (4.v.)

- Kol. 4:12 szintén ezt erősíti meg: "Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata."

- Filemon 23. szerint Pál fogolytársa Krisztusért. Talán a levél írása idején is. (vö: Kol.4:12)

Tehát Krisztus Jézus szolgája, akinek szolgálati területe a kolosséi gyülekezetben volt. Maga is üldöztetéseket szenvedett Krisztusért.(Fil.23.) Kolossé gyülekezetét a szívén viselte: amíg ott volt, gondoskodott róla, hogy tiszta tanítást kapjanak (7.v.), amikor pedig elhagyta Kolossét, jó hírét vitte mindenfelé (8.v.), Pálnak is - a levél későbbi részeiben tárgyalt témákból kitűnik azonban, hogy elfogulatlanul tette mindezt és a gyülekezet problémáit, tévedéseit sem rejtette véka alá Pál apostol előtt. Ezenfelül imádságban is hordozza a kolossébelieket. (4:12.) Amit Pál szembetűnően hangsúlyoz vele kapcsolatban, hogy Epafrász "szeretett" szolgatárs, és Krisztushoz hű szolga. 

A 8.v. visszautal a 4.v.-ben már említett szeretetre, amely a szentek/hittársak iránt él a kolossébeliekben. Itt azt is megtudhatjuk, hogy ennek a szeretetnek híre Epafrászon keresztül jutott  el Pálhoz, és ez a szeretetet a Lélekben/Lélek szerint való...

Kérdések:

- Van-e bennem Epafrászéhoz hasonló szolgáló és imádkozó lelkület, hűség?

- Milyen hírét viszem testvéreimnek, gyülekezetemnek?

- Velem kapcsolatban az a hír, hogy Lélek szerint való szeretet van bennem?

Harmadik hét: Kolossé 1:5-6

Január 16-23

5 Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból. 

6 Mert ez hozzátok is eljutott, és ahogyan az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik, ugyanúgy közöttetek is, attól a naptól fogva, amelyen meghallottátok, és igazán megismertétek az Isten kegyelmét.

Ezeknek a verseknek a megértéséhez vissza kell nyúlnunk a görög eredetihez ill. más magyar fordításokhoz. Ez az egyetlen magyar fordítás, amely ezeket a verseket ilyen élesen leválasztja a 3-4. versekről, amelyekkel  azonban a görög eredetiben szoros összefüggésben van. A görög eredetiben a 3-8.versek egyetlen hosszú mondat. 

A Károliban a 4-5. vers így hangzik: 

4 Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, a melylyel minden szentekhez vagytok, 

5 A mennyekben néktek eltett reménységért, a melyet már előbb hallottatok az igazság beszédében, mely az evangyéliom:

A Vida-fordítás szerint:

4 hallottuk hithűségeteket Krisztus Jézusban és a szeretetet, amelyet minden szentek iránt tanúsítotok, 

5 az egekben félretett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az örömhír való(igaz)ságának Igéjében,

Tehát a 4. versben említett hit és szeretet oka és alapja az a mennyekben félretett reménység, amely az evangélium megismeréséből származik. Ez a reménység nem egy külön hálaok Pál számára, ahogyan a memorizált fordítás indikálja. 

Hitünk és szeretetünk tehát abból a reménységből táplálkozik, hogy részünk lesz a mennyekben. Ha nincs bennünk ez a reménység, a hitünknek és szeretetünknek sincs alapja. Ergo nem létezik.

A Kolossébeliek egyértelműen nagy reménységet tápláltak a menny felé, és hitük és egymás iránti szeretetük így lehetett olyan mély, hogy híre Pálhoz is eljusson. (4.v.)

Aprónak tűnő, ám annál fontosabb kijelentés Pál részéről még ebben a mondatrészben, hogy az evangélium az igazság beszéde. Ebben minden fordítás egyetért a görög eredetivel. 

A 6.vers erről az evangéliumról, az igazság beszédéről szól,

- amely eljutott Kolosséba is

- amely gyümölcsöt terem ott, ahova eljut, így Kolosséban is

- amely abban a pillanatban elkezd gyümölcsöt teremni, hogy valaki meghallja és a kegyelmet megismeri/elfogadja (Mk. 4:8, Jn.15:16)

Ez vajon az a gyümölcs, amiről a Gal.5:22 beszél? Szerinted? Miért?

Csak egy röpke villanás erejéig belegondoltam abba, hogy amikor azt veszem észre magamon, hogy nehéz szeretnem és a hitemmel sem büszkélkedhetem, olyankor a mennyei reménység is csak halványan pislákol bennem. Új felfedezés, de én is ezt tapasztalom: ez a három egyenes arányban áll egymással.

A gyümölcstermés kérdése pedig még bizonyosan leköt erre a hétre.

Előretekintés 2011-re

Két hét telt el ebből az évből. Ebben a két hétben érdekes módon a legtöbb Ige, ami "szembejött" velem, az értelemről vagy az értelemhez szólt.

Az év legeslegelső igeverse:

"Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata." Efézus 5:17 

A gyülekezetben az 1. hónap igeverse:

"Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!  Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." Péld. 3:5-6

Az egyik első igehirdetés alapigéje: 

"Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." Róma 12:1-2

És nem utolsó sorban Nehémiás könyvében is nagyobb szerepe van az értelemnek, mint bármi másnak: tudatos döntések és lépések sorozatáról számol be... Aktív cselekvésről, csak ahogy a fenti igeversek is mind cselekvésre szólítanak fel.

Úgy tűnik, ebben az évben erre a területre kell koncentrálnom. Azt hiszem nem véletlen. Az elmúlt évben felborult az egyensúly értelem és érzelem között. Ideje helyreállítani. Ebben az évben tudatosabban kell keresnem Isten akaratát, hogy ne hozzak meggondolatlan döntéseket, amik valójában az enyémek és nem az Övé. Nem saját logikám szerint kell gondolkoznom, hanem az Övé - az Ige szerint. Ezért sokkal nagyobb gondot kell fordítanom az Ige tanulmányozására és annak megértésére. Sokkal inkább oda kell figyelnem arra, hogy a világ ne befolyásoljon, hogy merjek árral szemben úszni. (Kicsit ijesztő belegondolni, hogy még ennél is jobban... eddig is ezt tettük. Mi jöhet még?) Sokkal inkább meg kell válogatnom a kapcsolataimat, hogy csak olyanba fektessek időt, energiát, ami közelebb visz Őhozzá.

Abban egyértelműen fejlődnöm kell, hogy felismerjem, megítéljem Isten akaratát, a neki tetsző, tökéletes dolgokat. Tehát további értelmi megújulásra van szükségem.
Izgatottan nézek 2011 elé! Mi mindenben fog megújítani Isten ebben az évben?! Már most alig várom az év végi visszapillantást. :)

De hogy engedelmeskedjek is a felszólításnak és aktív közreműködője legyek a megújulásnak, konkrét célokat tűzök ki magam elé és akciótervet készítek. Mindezt Istenre figyelve, megértve, mely területeken legsürgetőbb a megújulás. Van jó pár, amit már látok, és kettő olyan is, ahol az első lépéseket már meg is tettem:

- az Igében való elmélyedés: a Kolossé levél megtanulása. Nálam ez elmélyült tanulmányozással jár együtt. (Ha csatlakozni szeretnél, elkészült mellé a magyar nyelvű kis füzetecske, a hozzászólásokban hagyd meg az e-mail címed és elküldöm.)

- a család megerősítése, újjáépítése. Ehhez tanulmányozni kezdtem Nehémiás könyvét. Hihetetlen felfedezéseket teszek közben és hatalmas megerősítést kapok. Törekszem a gyakorlatba is ültetni.

(Ezt a tanulmányt megpróbálom szavakba is önteni és megosztani másokkal is. Itt iratkozz fel, ha szeretnéd Te is követni.)

Neked mi az irány 2011-ben? Van vezérigéd?

Az első két hét : Kolossé 1:1-4

Január 2-9

1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér, 

2 a Krisztusban megszentelt hívő testvéreknek, akik Kolosséban élnek: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól.

- Pál Isten akaratából az, aki. Nem maga választotta, ezt tudjuk az Apcsel. 9:1-22-ből is.

- "Krisztusban megszentelt hívő testvérek" - Krisztusban lenni azt jelenti: megszenteltnek lenni. Megszenteltnek lenni olyan, mint Krisztusnak lenni. Vi. olyanná kell válnom, mint Krisztus? Nem. Olyan vagyok, mint Krisztus. Akkor is, ha ezt jól titkolom. Nem azt mondja, hogy a "megszentelődésre vágyó" vagy "megszentelődésért küzdő" hívő testvéreknek, hanem azt mondja: "a már megszentelt hívő testvéreknek". Krisztusban lenni = megszenteltnek lenni.

- mit kíván a megszentelt hívő testvéreknek? Kegyelmet és békességet. Nyilván nem azért, mert túl sok van már nekik ezekből megszentelt hívő emberként, hanem mert ezekre megszentelt hívő hívő emberként is nagy szükségük van. Vagy csak úgy van igazán?! Megszentelt hívő emberként sincs bennünk magunktól sem kegyelem, sem békesség, csakis akkor, ha Isten betölt bennünket vele. Ha hagyjuk, hogy betöltsön vele. Pál olyat kíván a gyülekezetnek - és nekünk is -, amiből sosem elég.

- Isten a mi Atyánk...

Január 9-16

3 Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, amikor értetek imádkozunk,

4 mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek.

- Isten nem csak a mi Atyánk (2.v.) hanem a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja is. (Róma 8:17)

- Pál rendszeresen imádkozik a kolossébeli gyülekezetért. Minden ilyen alkalommal hálát ad értük Istennek. 

- a gyülekezetet miről ismeri Pál? A hitéről és a szeretetéről. A kolossébelieknek akkora hite volt és olyan szeretet élt bennük egymás és mások felé, amiről az emberek érdemesnek tartották beszélni, és ami így Pál fülébe is eljutott. 

Mit beszélnek az emberek a mi gyülekezetünkről? Miről ismerik a mi gyülekezetünket?.... Mit beszélnek az emberek rólam, mint hívő emberről? Miről ismernek az embernek? A hitemről és a szeretetemről? ...

Azt szeretném, ha így lenne...

Tanuljuk meg együtt a Kolossé levelet!

Ann Voskamp, a "A Holy Experience" című blog és még sok más online és nyomtatott írás szerzője, közös igevers memorizálásra hívja olvasóit. 

A terv az, hogy ebben az évben hetente 2 igeverset memorizáljunk a Kolossébeliekhez írt levélből.  Így év végére fejünkben lesz a teljes Kolossé levél. Lehet hogy elsőre kicsit hosszadalmasnak tűnik ez a tanulási módszer, de belegondolva, reális vállalásnak tűnik. Elfoglalt anyaként ennél nagyobb falatok valószínűleg, ahogy már eddig is sokszor, megint kifognának rajtam. De hetente két vers úgy, ha naponta 10 percet olvasgatom, forgatom, elemezgetem, bizonyosan meg is ragad. A beprogramozott ismétlésekkel pedig tényleg beül a hosszútávú memóriámba is.Remélhetőleg. :)

Ann készített egy nyomtatható kis kalendáriumot is, aminek segítségével nyomon követhető, hol is tartunk. Én meg szeretném szerkeszteni magamnak a magyar verziót, és alig várom, hogy újra nyomtatni tudjak és ez a kis füzetecske is segítségemre legyen. Pár nap lemaradásom van, de igyekszem hamar behozni. :)

Akinek van kedve, csatlakozzon! Tanuljuk együtt és bátorítsuk egymást! A füzetecskét is szívesen közkinccsé teszem, amint elkészül...