Hitben járni

"Ha Ábrahámhoz hasonlóan követed Őt, akkor ezt úgy teszed, hogy közben nem tudod, hová vezet, de hiszed, hogy amit az Úr megígért, ahhoz tartani fogja magát, nem számít, hogyan viszi véghez, vagy, hogy mennyi ideig tart, Ő állni fogja a szavát (ld. Zsidók 11:8)." (BG)

Isten és az idő

D. L. Moody: “Ha olyan sok dolgod van, hogy nem jut időd imádkozni, akkor meg vagyok győződve róla, hogy több dolgot vállaltál magadra, mint amennyit Isten valaha is szándékozott rád bízni.”

Jill Briscoe: “Az időbeosztás önmagunk irányítása, ezért, ha úgy tudod intézni, hogy időt tudsz tölteni Istennel, Ő elkezd majd irányítani téged.”

Helmut Thielicke: “Isten Igéje követeléseket támaszt. Megköveteli, hogy időt szakíts rá a napodból – még akkor is, ha ez csak nagyon rövid idő – amikor Isten az egyedüli társaságod… Isten nem szenvedheti, ha távirati stílusú imádságokat sóznak rá, vagy foghegyről kezelik, mint egy alkalmatlan látogatót, akinek csak résnyire nyitjuk az ajtót, hogy amilyen hamar csak lehet, megszabaduljunk tőle.”

A. W. Tozer: “Nos, mint mindig, Isten megnyitja magát a kisgyermekek előtt, és sűrű sötétségbe rejtőzik a bölcsek és okoskodók elől. Egyszerűbbé kell tennünk Hozzá való közeledésünket. A lényegre kell szorítkoznunk (és azt fogjuk találni, hogy a lényeges dolgok üdvösen kevesek). Nem kell erőlködnünk azon, hogy jó benyomást keltsünk, hanem őszinte gyermeki ártatlansággal kell közelítenünk. Ha így teszünk, Isten kétségtelenül hamar válaszolni fog.”

A Sátán fegyvere

"A Sátán nem fél a bűnödtől; tudja, hogy Isten meg tudja azt bocsátani. Nem fél a depressziódtól, tudja, hogy Isten el tudja azt űzni. Nem fél a hiányaidtól, tudja, hogy Isten be tudja azokat tölteni. Attól fél, hogy felfedezed Isten Igéjét, mert a tudatlanságod a leghatékonyabb fegyvere, amit ellened használni tud." 

Bob Gass

Évindító gondolatok

Muszáj idetennem Bob Gass évindító gondolatait, amelyek korábbi részeit is idetettem már.

A harmadik részben József története így vizsgálva számomra ... hát hogy úgy mondjam velőtrázó... nagyon erőteljes üzenetet hordoz! Szükségem lesz még rá év közben, hogy újra és újra elolvassam. (Kiemelések tőlem.)

Milyen látást kaptál az új évre? (3)

„Mert ez a kijelentés… biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3)

Mielőtt álmod megvalósulna, próbára leszel téve. Hasonló dolgokkal fogsz szembenézni, mint József:

1) A hit próbája. Meg kellett őriznie hitét egy ellenséges környezetben, és hinnie kellett az álomban, amiben senki más nem hitt. Senki sem támogatta álma megvalósításában, senki sem lelkesítette, egyedül kellett megállnia.

2) A türelem próbája. József álma nem valósult meg gyorsan. A fiúnak, akiben az álom megfogant, férfivá kellett érnie, mielőtt álma beteljesült. Minden csalódást okozó napon ragaszkodnia kellett álmához, különben annak elvesztését kockáztatta volna. A türelem nem csupán reménykedés, hogy a dolgok majd csak kialakulnak; a türelem kitartás és hit abban, amit Isten megígért. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsidók 10:36).

3) Az erő próbája. Egy ideig a körülmények miatt úgy tűnt, hogy József kritikusainak igaza van. Hiszen végtére is gödörben volt, megfélemlítve, egyedül, idegen földön, család és barátok nélkül, börtönben, igazságtalanul vádolva. Erősnek kellett maradnia, megőrizve meggyőződését, hogy álma valóban Istentől való.

4) Az összpontosítás próbája. Annyi érzelmi terhet kellett cipelnie, ami egy tehervonatot is kisiklatott volna: testvérei neheztelését, elhagyatottságot, hamis vádakat és mindenféle veszteséget. Állandóan figyelnie kellett arra, hogy mire összpontosít. Ha a problémákra és akadályokra koncentrál, az csalódottsághoz vezetett volna. Az szerezte meg számára a szabadulást, hogy kitartóan az álmára összpontosított.

5) A készenlét próbája. Amikor Isten végül megnyitotta az ajtókat, Józsefnek készen kellett állnia a cselekvésre! A csüggedés és a negatív gondolatok vakká tették volna a lehetőségre. Ezért tartotta ébren lelkét, és csiszolgatta folyamatosan tehetségét, megragadva minden alkalmat arra, hogy használja ajándékait, figyelve, hogyan valósítja meg Isten az álmát. 

Huh! Hát van egy néhány pont, amiben újra és újra elbukom. Az első kettő még hagyján. De az erő és az összpontosítás már jóval nehezebb. Hajlamos vagyok a rossz dolgokra összpontosítani és így erős sem tudok lenni. Az utolsó pont, a készenlét próbája pedig azt hiszem csak akkor kiállható, ha az első négyben már megálltunk. Amíg az álom helyett a körülményekre összpontosítok az erő próbáját sem állom ki és amíg azt nem állom ki, a készenlét próbájában is biztos a bukás, hiszen csüggednék, ami vakká tenne...
Ami azonban borzasztóan gyomorszájon vágott, a legutolsó mondat: "Ezért tartotta ébren lelkét, és csiszolgatta folyamatosan tehetségét, megragadva minden alkalmat arra, hogy használja ajándékait, figyelve, hogyan valósítja meg Isten az álmát."
Hát azt gondolom ez talán egy jó hely arra, hogy elkezdjek összpontosítani: ébren tartani a lelkem, csiszolgatni a tehetségem, minden alkalmat megragadni használni az ajándékokat - és akkor Isten végre meg tudja majd valósítani az álmaimat...-

 

Milyen látást kaptál az új évre? (4)

„Mert ez a kijelentés… biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3)

Az akadályok nem rombolhatják le a jövőképedet, de a hozzáállásod igen. Tizenhat hónapi hajmeresztő odisszea után Pál apostol így ír a mocskos római börtöncellából: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Filippi 4:4). Pál tudott két dolgot, amit neked is tudnod kell:
1) Nincs vége, amíg Isten azt nem mondja, hogy vége. Nem a körülmények vagy az emberek mondják ki az utolsó szót, hanem Isten! Ő „… hitünk szerzője és beteljesítője…” (ld. Zsidók 12:2). Istennel a feladás nem alternatíva. Ha feladod az ő engedélye nélkül, az olyan, mint a katonaságnál az engedély nélküli távolmaradás. Továbbá, ha feladod a küldetésed, akkor elveszted Isten védelmét és gondoskodását.
2) Semmi sem győzhet le a beleegyezésed nélkül; márpedig te nem fogod azt megadni. Nem irányíthatod, hogy mi történik veled, de hogy mit mondasz, és mit teszel, az rajtad múlik. Neked csupán ennyivel kell törődnöd, a többire Isten ügyel. Nem tudod befolyásod alatt tartani az utadat meghatározó akadályokat, nehézségeket és zaklatásokat, de azt te döntöd el, hogy frusztrációval, kétségbeeséssel és elutasítással válaszolsz-e, vagy nem (ld. 2Korinthus 4:8-9). Nem mindig kerülheted el, hogy az élet kiüssön, de azt te döntöd el, hogy a földön maradsz-e vagy sem. Ha nem vagy hajlandó a földön maradni, azzal elveszed a lehetőséget az ellenségedtől, hogy szabotálja a sorsodat.
Van Istentől kapott álmod? Ne add fel, és „biztosan bekövetkezik”. Nincs semmilyen álmod? Kérj Istentől! Már beteljesült az álmod? Kérj Istentől újat, mielőtt elveszted az életörömöd, és nem marad semmilyen életcélod. Olyan kis dolgokról álmodsz, melyek nem kerülnek erőfeszítésbe? Kérj Istentől nagyobb álmokat, és figyeld, hogyan fog növekedni a hited! 

És még egyszer - de bizonyosan nem utoljára: KITARTÁS, ÁLLHATATOSSÁG ... úgy látszik  még mindig égető szükségem van ezekre az üzenetekre. És újra: Isten útját járni nem passzív elfoglaltság, hanem valami borzasztóan AKTÍV, együttműködésről, engedelmességről szóló történet... ezt nem szabad elfelejtenem, amikor legközelebb megint csak legszívesebben  hátradőlnék és hagynám, hogy csak úgy történjenek a dolgok... amire ijesztően naaaagy hajlamom van...
Ütős újév indítás. :)


Megjegyzések: a Mai Ige internetes oldalán mindig csak az aznapi üzenet található (ezen érdemes lenne változtatnia a szerkesztőknek, szvsz.) és újabban nem csak olvasható, de meg is hallgatható!!! Mentési lehetőséget sajnos nem találtam, de továbbküldési és megosztási lehetőséget igen. Ami azonban elég korlátozott módon, csak a kezdőoldalra irányít, ott pedig csak az aktuális tartalom érhető el. (Ezen komolyan sokszor elgondolkozom, hogy ez miért így jó, miért nem lehet archiválni és minél több anyagot minél szélesebb körben elérhetővé tenni. A tipikus magyar mentalitás lenne? A lehetséges negatív magatartásformák, elővigyázatosság határozzák meg a dolgokat? Egy missziós oldaltól ez elhibázott "üzletpolitika" lenne. Más ésszerű magyarázatot viszont egyszerűen nem találok... mert ez így nagyon ésszerűtlen... Bocs ezért a fura gondolatmenetért, de már olyan régen rágom magam ezen... Egyébként emiatt is jobban szeretem a nyomtatott példányt.)

Ha szól az Úr...

- Adj! -
De Uram,
üres a szívem és mind a két kezem.

- Szólj! -
De Uram,
nincs semmi mondanivalóm énnekem.

- Szolgálj! -
De Uram,
ha nekem szolgálnak, én azt keresem.

- Szeress! -
De Uram,
minden más, de szeretet... nincsen bennem.

-Menj! -
De uram,
utadon béna vagyok, tehetetlen.

- Adj! Szólj! Szolgálj! Szeress!
Menj! Ha mondom neked,
és Én veled leszek! -

Uram, akkor megyek.

Még egyszer a szögekről - kicsit másként

Ha már pár napja a szögek jutottak eszembe, és őket használtam képnek, itt egy másik kép a szögekről Bob Gass tollából, más szempontból:

Figyelj oda!
,,Ezen az úton járjatok!" (Ézsaiás 30:21)

James Michener mondta, hogy volt egy szomszédja, akinek az almafája egyik évben nem termett gyümölcsöt, ezért az illető egy csomó rozsdás szöget vert körbe a törzsébe. A következő évben a fa élete legnagyobb termését hozta. A szomszéd erre azt mondta: ,,A szögek beverése sokkolóan hatott a fára, és ez emlékeztette arra, hogy az a dolga, hogy gyümölcsöt teremjen." Lehet, hogy nem éppen tudományos módszer, de működött! Michener ezután elmagyarázza, hogy ilyen szögekké lett az életében egy szívműtét, egy csípőprotézis-beültetés és egy szédülési roham. Ez felhívta a figyelmét! Mikor felismerte, hogy nem fog örökké élni, rájött, hogy még mennyi dolga van, és öt év alatt megírt tizenegy könyvet, köztük több bestsellert is. 

,,Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza..." (Zsidók 12:11). Verdell Davis mondja: ,,Vannak dolgok, amikkel tudunk és kell is kezdenünk valamit. Például, ha elveszítjük azt a kényelmet, amit az anyagiak biztosítottak, ez arra indíthat minket, hogy egyszerűsítsük az életünket. A klinikai depresszió elvezethet arra, hogy segítséget, egészségesebb életmódot és kapcsolatokat keressünk. Ha elveszítjük munkánkat, melyet pedig jól végeztünk, ez lehetővé teheti, hogy felfedezzük olyan képességeinket és talentumainkat, amelyekről eddig nem is tudtunk. Ha testi képességeink egy részét elveszítjük, ez arra késztethet, hogy más jellegű teljesítményünket fejlesszük, amely majd gazdagíthat mindenkit, akivel utaink találkoznak." Harold Sala hozzáteszi: ,,Nézzünk szembe vele, amikor azokat a rozsdás szögeket belénk verték, valóban felfigyeltünk, és az életünk gyümölcsöző lett. Ösztönzésül kaptuk őket, hogy haladjunk az előttünk álló ügyekkel. Az Atya szeretete megengedi a kalapácsütéseket, hogy ezzel serkentsen akaratának teljes mértékben való betöltésére." Ha tehát ilyen ébresztő jelzést kapsz Istentől, ,,és füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok" (Ézsaiás 30:21 Károli), akkor figyelj oda!

  

A szög milyen kicsi valami, de mennyi mindenre használható és milyen fontos és hasznos. Jó lenne szögnek lenni - Isten kezében! (Hupsz! Úgy tűnik, nem biztos, hogy ez az utolsó szögtéma. :) )

51. Zsoltár

A karmesternek: Dávid zsoltára, ²abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz.  

³Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!  

⁴Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!  

⁵Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van.  

⁶Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted.   

⁷Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.  

⁸Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.  

⁹Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.  

¹⁰Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.  

¹¹Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet! 

¹²Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!

¹³Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!

¹⁴Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen,  

¹⁵hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.  

¹⁶Ments meg, mert vért ontottam, ó Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.  

¹⁷Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. 

¹⁸Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen.   

¹⁹Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!   

²⁰Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait!  

²¹Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljes áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.

Isten válasza a problémáidra:

„Uram, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég.” (Zsoltárok 119:89)

Az mondod: „Ez lehetetlen”.
Isten azt mondja: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” (Lukács 18:27).

Azt mondod: „Teljesen kimerültem”.
Ő azt mondja: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul…” (Ézsaiás 40:31).

Azt mondod: „Engem senki sem szeret”.
Ő azt mondja: „…örök szeretettel szerettelek…” (Jeremiás 31:3).

Azt mondod: „Nem bírom tovább”.
Ő azt mondja: „Elég neked az én kegyelmem” (2Korinthus 12:9).

Azt mondod: „Nem tudom, mit tegyek.”
Ő azt mondja: „…ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Példabeszédek 3:6).

Azt mondod: „Képtelen vagyok rá”.
Ő azt mondja: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).

Azt mondod: „Nem éri meg”.
Ő azt mondja: „…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9).

Azt mondod: „Nem tudok megbocsátani magamnak”.
Ő azt mondja: „Isten megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:32).

Azt mondod: „Alig tudok megélni”.
Ő azt mondja: „Isten… be fogja tölteni minden szükségeteket…” (Filippi 4:19).

Azt mondod: „Félek”.
Ő azt mondja: „…nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteus 1:7).

Azt mondod: „Ezzel én nem tudok megbirkózni”.
Ő azt mondja: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23).

Azt mondod: „Én nem vagyok elég okos”.
Ő azt mondja: „…ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől…” (Jakab 1:5).

Azt mondod: „Egyedül vagyok”.
Ő azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5).

„Isten igéjére támaszkodom, és ha a könyv lezuhan, én is vele zuhanok.” Bill Sunday

Egy bölcs tanács a gyerekneveléshez

Ez egy nagyon gyakorlati tanács, és első olvasatra nem is annyira nehéz megfogadni. Mindenesetre, ha észben tudnám tartani, biztos számos döntést másként hoznék meg...

Ne csak mondd, érvényesítsd is! 

„…mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti…” Zsidók 12:6

A Biblia megkérdezi: „Milyen apa az, aki nem igazítja helyre a fiát?” A válasz: „Nem valami jó apa!” Nem tudjuk, hogyan kezdte Éli főpap két fiának, Hofninak és Fineásnak nevelését. Egyszerűen csak ennyit olvasunk: „…fiai… átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket” (1Sámuel 3:13).
Lehet, hogy Éli hallott azokról a szörnyű dolgokról, amiket fiai tettek, és ezt mondta: „Ejnye fiúk, ezt azért nem kellett volna!” A fiúk pedig így válaszoltak: „Igen, apa”, és aztán folytatták tovább a templomi istentiszteletre érkezők megkárosítását, és az asszonyok elcsábítását. A gond nem az volt, hogy Éli nem mondta el a gyermekeinek, mi a helyes; hanem az, hogy nem tette számukra kötelezővé azt, amit mondott nekik.
Nyilván nem ismersz egyetlen olyan szülőt sem, aki azt mondja a gyermekének: „Menj, rabolj bankot, 10-20 év börtön jót fog tenni neked!”. Nem, ezek a szülők valószínűleg helyes dolgokat mondtak a gyermekeiknek. Sok börtönlakó szülője szintén jó dolgokat mondott. Az érvényesítés azonban hiányzott ezekből az annyira jó szándékú szülőkből. Éli nem érvényesítette az igazságot, csak állította. Nem mozdította ki fiait pozíciójukból, és nem fosztotta meg őket papi kiváltságaiktól. Hagyta, hogy tovább folytassák azt, amit addig tettek, miközben azt mondta, hogy nem kellene. Szülők, ne csak mondjatok valamit, hanem tegyetek is! Ha gyermeked rossz útra téved, és te hallgatsz, akkor magadat kíméled, őt pedig feláldozod.
Szülőként a legjobb módja a gondoskodásnak, ha szeretettel fegyelmezed a gyermeked. 

Több, mint 7 év szülői tapasztalattal azt látom, hogy az érvényesítés akadálya sokszor a saját bizonytalanságom. Amiben biztos vagyok, érvényesítem is. Amiben valami miatt bizonytalankodom, azt valóban csak mondom, és aztán nézem tehetetlenül, hogy hiába... A bizonytalanságot pedig egy dolog okozza: a hiányos igeismeret. Ez szomorú, nem? Ha kitartóbban kutatnám az Igét, ha meglátnám az összefüggéseket amelyek a nevelésre is alkalmazhatók, nem bizonytalankodnék, nem tántorítanának meg modern nevelési elméletek, és érvényesíthetném azt, amit szülőként kötelességem és felelősségem érvényesíteni! (Nem hinném, hogy Éli is ezzel küzdött volna és emiatt engedte volna fiait tovább a bűnben. Érdekes lenne tudni, hogy nála mi volt az akadálya az érvényesítésnek.)

Azért van még egy gondolat ami szerintem szintén nagyon meghatározó az érvényesítésben, ami számomra szintén folyamatos probléma és küzdelem. Elizabeth Prentiss így fogalmazta meg: "...amivé szeretném, hogy váljanak, magamnak is azzá kell válnom." - ti. a gyerekeim. Na, ezt nevezem én kihívásnak!!!

Közösség 3.

Ismét egy kivonat RW Céltudatos élet c. könyvéből. Csak kölcsönbe van nálam, de néhány gondolatot szeretnék később újraolvasni majd. 

Az egység a közösség lelke. Aki Isten családjához tartozik, annak kötelessége saját közösségében őrködni az egység fölött. (Ef 4:3) Azzal kell foglalkoznunk, ami igazán számít: megtanulni úgy szeretni egymást, ahogy Krisztus szeretett minket. Amikor a szeretet és Isten tervének megvalósítása áll figyelmünk középpontjában, összhang alakul ki közöttünk.

Éretlenségről árulkodik, ha az ideális (ti. gyülekezet) után vágyakozva a valóságosat bírálgatjuk. Ha viszont beletörődünk a valóságba anélkül, hogy törekednénk az ideálisra, az igénytelenségünket árulja el.

Minél előbb felhagyunk ábrándjainkkal, melyek szerint gyülekezetünknek tökéletesen kell működnie ahhoz, hogy szeretni tudjuk, annál hamarabb fogjuk levenni magunkról is az álarcot, és elismerni, hogy egyikünk sem tökéletes, és kegyelemre van szükségünk. Itt kezdődik az igazi közösség.

Minden gyülekezet kitehetné a táblát: "Tökéletes egyének ne jelentkezzenek! Ez a hely kizárólag azoknak való, akik elismerik, hogy bűnösök, kegyelemre szorulnak, és fejlődni szeretnének."

A Biblia "testvéreink vádlójának" (Jel.12:10) nevezi a Sátánt; neki szokása az Isten családjába tartozókat hibáztatni, kritizálni, rájuk panaszkodni. Ha mi is ezt tesszük, az azt jelenti, hogy sikerült lóvá tennie minket, hiszen a saját munkáját végezteti el velünk.

A pletyka olyan információk továbbadását jelenti, amellyel kapcsolatban sem a problémában, sem annak megoldásában nincs szerepünk. Milyen szomorú, hogy Isten nyáján maga a nyáj ejti a legmélyebb sebeket, nem is a farkasok.

Kötelességünk, hogy védjük és előmozdítsuk a gyülekezet egységét!

Amikor az emberek rábukkannak egy olyan közösségre, amelynek tagjai őszinte szeretettel és törődéssel viseltetnek egymás iránt, akkor csak kulcsra zárt ajtókkal lehet őket távol tartani.

"Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják." Róma 14:19

Boldogok, akik békét teremtenek

Az utóbbi nagyjából két évben azt figyeltem meg, hogy ha egy kapcsolatot sikerül rendezni, egy másik jut kátyúba és igényel bölcsességet és alázatot, sőt, sokszor megbocsátást. Soha nem sok kapcsolat egyszerre, de 1-2 mindig. Sokáig nem tudtam mire vélni ezt. Nem lehetne, hogy egy darabig MINDENKIVEL békességben élhessek?!?! Nagyon szeretnék. Mostanában rendszeresen elém került a megbocsátás, békességteremtés  témája, és azt hiszem mostanra sikerült megértenem, hogy ezeken a konfliktusokon keresztül tanít Isten alázatosságot, béketeremtést és formál olyanná, amilyennek látni szeretne, azzá, amivé lennem kell.

A legutóbbi hasznos gondolatokat, amiket Rick Warren tollából olvastam, bepötyögöm ide is:

Mivel az életben a legfontosabb, hogy megtanuljunk szeretni, Isten azt szeretné, hogy értékesnek tartsuk a kapcsolatokat, és tegyünk meg mindent a fennmaradásukért, amikor szakadás, sértődés vagy konfliktus veszélye fenyeget. ... Isten ránk bízta a békéltetés szolgálatát...

Lelki érettségünk értékmérője, hogy mennyire vagyunk képesek kijönni egymással.

Aki Isten áldására vágyik, és Isten gyermekéhez méltóan szeretne élni, annak meg kell tanulnia békességet teremteni.

A legtöbb konfliktus betöltetlen szükségletekben gyökerezik... a konfliktusokat nem gyógyítja be az idő, a sebek gennyesedni kezdenek.

A közösség érdekében meg kell szabadulnunk "nukleáris fegyvereinktől": a vádolástól, a másik lealacsonyításától, az összehasonlítgatástól, a beskatulyázástól, a sértegetéstől, a leereszkedő vállveregetéstől és a gúnyolódástól.

A békességnek mindig ára van: időnként  a büszkeségünkkel, időnként az önzésünkkel fizetünk érte.

A hetedik boldogmondás kicsit másként: "Áldottak vagytok, amikor megmutatjátok, hogyan lehet együttműködni ahelyett, hogy versengenétek, vagy harcolnátok egymás ellen. Ekkor érthetitek meg igazán, kik vagytok és milyen helyet foglaltok el Isten családjában."

A megoldás a problémát, a megbékélés a kapcsolatot helyezi előtérbe. Ha a  kapcsolatot tartjuk elsődlegesnek, akkor gyakran előfordul, hogy a probléma elveszti jelentőségét, és már nem is tűnik olyan nagynak.

ISTEN EGYSÉGET ÉS NEM EGYFORMASÁGOT KÉR TŐLÜNK. Attól még összhangban lehetünk, hogy különböző véleményeknek adunk hangot.

Egy kapcsolat helyreállításához erőfeszítések kellenek. Amikor valóban keressük a békességet békességteremtők leszünk.

Közösség 2.

A valódi közösség további jellemzői: 

- elkötelezettség. "...Isten hatalmára és emberi erőfeszítésre egyaránt szükség van."

- őszinteség. egyenesség. konfliktusok felvállalása a kapcsolat bensőségesebbé válása érdekében.

- alázat. "A büszkeség falat, az alázat hidakat épít az emberek közé." Alázatosnak azt jelenti, hogy kevesebbet gondolunk magunkra.

- udvariasság. A "különleges kegyelmet igénylők" azért vannak a a gyülekezetben, hogy ők is és mi is épüljünk. Tesztelik a közösség szeretetének valódiságát. Egymás élettörténetének megismerése segít.

- megbízhatóság. NO pletyka!

- rendszeresség. A közösségbe időt kell fektetni.

Mi tehetnék én azért, hogy közösségünk valódi közösség legyen?

Ha jobban megnézem ezeket a jellemzőket, és a múltkori négyet is ideveszem, ezek leginkább személyiségjegyek ill. a neveltetésünk határozza meg őket. De mindegyikben meghatározó szerepe van a  saját döntéseinknek. Amikor Jézus mellett döntünk, akkor ezek mellett a dolgok mellett is döntünk és amiben hiányosságaink vannak neveltetésünkből adódóan, azt Jézus, a közösség által, segítségével kipótolja. Ha engedjük... ezért van nekünk szükségünk a közösségre. A közösségnek meg azért van ránk szüksége, amit mindezek segítségével mi is hozzátehetünk.

Akárhogy is nézem, bármilyen nehéz is az individualista gondolkozásról, az önzésről lemondani, ha megteszem és valódi közösségem van a férjemmel, a családommal, a barátaimmal, a gyülekezetemmel, többet nyerhetek vele, mint veszíthetek. Az örökkévalóság szempontjából mindenképp:

"Nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tarthat meg, azért, amit nem veszíthet el." Jim Elliot

Idézetek

"Az emberi ötleteknek rövid a szavatossági idejük, az isteni útmutatás maradandó." BG

"Ahhoz hogy megtudd, ki vagy, és kicsoda Isten, keresned kell a vele való találkozást." BG

"Nem lehet megoldani egy problémát ugyanazzal a gondolkodásmóddal és viselkedéssel, ami előidézte; új gondolkodásmódra és új cselekedetekre van szükség." BG (lsd. Róma 12:2)

"NEM AZ SZÁMÍT, MIT TESZÜNK, HANEM HOGY MENNYI SZERETETET FEKTETÜNK BELE." Teréz anya

Mai magvas gondolatok

Az önuralmat gyakorlók megértik, hogy az ördög semmit sem tehet velük a saját együttműködésük nélkül, és ezt nem kötelesek megadni neki. Megértik, hogy nem az emberek, és nem a körülmények az ő problémáik – hanem az, hogyan kezelik őket. Ezért emlékeztetik magukat három dologra: 1) Én vagyok az, akit irányítanom kell! 2) Néha az embereket és a körülményeket az életemben Isten kezébe kell tennem, és engednem, hogy Ő birkózzon meg velük. 3) Minden nap merítenem kell a Szentlélek erejéből ahhoz, hogy irányítani tudjam a reakcióimat, és követni tudjam a Szentírás józanságra intő alapelveit, azért, hogy ne csússzon ki a kezemből az életem irányítása (ld. 2Timóteus 1:7). Ezért az ilyen emberek kerülik azt, hogy másokat hibáztassanak, nehogy saját maguknak okozzanak fájdalmat, és vigyáznak arra, hogy kapcsolataikat ne tegyék háborús övezetekké. Tudva, hogy „a Lélek gyümölcse… önuralom”, megértik, hogy a Szentlélek nem fog uralkodni rajtuk, és nem fog segíteni abban, hogy ők uralkodjanak másokon, vagy manipulálják a körülményeket, de erőt fog adni ahhoz, hogy uralkodni tudjanak magukon. A Lélek által megerősített emberek megszabadulnak attól, hogy részei legyenek a problémának, és az Istentől származó megoldás részévé válnak.  (B.Gass)

Jézus nem mondta, hogy aki hisz benne, az meg fogja tapasztalni Isten teljességének az áldását, hanem - "aki hisz bennem, abból kiárad másokra mindaz, amit tőlem kap". Urunk tanítása mindig ellentétben van az önérvényesítéssel. Az Ő célja nem az ember fejlődése, hanem az, hogy magához hasonlóvá tegye az embert; és Isten Fiára az jellemző, hogy ezért odaadta önmagát. Ha hiszünk Jézusban, nem az számít, hogy ezzel mit nyerünk, hanem amit Ő áraszt ki rajtunk keresztül. (O.Chambers)

Nem egyszerre, hanem fokozatosan jutunk a szent ismeret birtokába. A mi dolgunk a szívós, lépésről-lépésre való tanulás. Ha hálaadásunkat lassúnak találjuk, ne csüggedjünk el (!!!), mert egyszer majd megvilágosodnak a dolgok számunkra.  (Spurgeon)

Mennyi az annyi?

Van egy magazin. Nem akarom bántani, hisz van benne jó is. Keresztyén szemmel nézve mégis többet kötekedem vele - persze csak csendben, magamban -, mint amennyit egyetértek. A legfrissebb szám témája a gyermekáldás témáját boncolgatja több aspektusból. Ebben a témában is tud ilyet is, olyat is felmutatni. Nagyon tetszenek például Pálhegyi Feri bácsi gondolatai, amiket a gyerekvállalás kapcsán fogalmaz meg. (Alapvetően az ő álláspontján lennék én is.) Különösen az alábbi mondatában érzek felettébb nagy igazságot:

"Korunk egyik rákfenéje, hogy  a boldogságot összetévesztjük a komfortérzéssel.

...A bibliai hősök boldogok voltak a terheik és küzdelmeik ellenére is, mert volt határozott életcéljuk, látták az életük értelmét, és annak megfelelően cselekedtek. De nem valószínű, hogy mindig jól érezték magukat. Nem érezhette jól magát Mózes, amikor  a nép fellázadt ellene, Jeremiás, amikor a ciszternába dobták, Jézus, amikor  a Gecsemáné kertben gyötrődött és rettegett. ..."

Ezek a gondolatok nagyon megfogtak. Az alapcikkel azonban annál több problémám akad. Bemutat egy nagycsaládot 9 gyerekkel, egy általános kétgyerekes családmodellt, meg egy kevésbé egyértelmű esetet. A kétgyermekes szülők szájából megdöbbentő mondatok olvashatók, de ha a 9 gyerekes család fotóján nézek 1-2 arcot (tényleg csak 1-2), akkor sajnos róluk sem az jut eszembe, hogy de jó nagycsaládban élni. (Ámbár könnyen lehet, hogy csak az utóbbi idő sajtó érdeklődése terhes már számukra.) Pedig az most jól jött volna a széles körben elterjedt családmodell ellenpólusaként. 

A kétgyerekes család magát keresztyénnek valló, mégis szekuláris nézeteket képviselő családfőjének álláspontja szerint volt az Ószövetség, és van a ma. A kettő közt nagy a különbség. És ez vitathatatlan. Ám az is épp ennyire vitathatatlan, hogy Isten Igéje tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Tény, hogy mi ma a Bibliában nem kapunk konkrét, számszerű utasítást arra nézve, hogy hány gyermeket vállaljunk, (ahogy az Ószövetségben sem volt erre konkrét parancs), ám arra nézve igen, hogy hogyan viszonyuljunk a gyermekekhez, és arra vonatkozóan is, hogy a gyermekáldás kérdését Isten tartja a kezében. Ábrahámtól kezdve, Ráchelen, Annán, Erzsébeten és Márián át azt láthatjuk, hogy Isten nyit és zár be méheket. Hogy Ő ad. Vagy nem ad. Esetleg elvesz. Nem általános a 12 gyerekes családmodell az Ószövetségben sem. Különösen nem 1 vagy 2 feleség esetén. A királyok a túlzásba vitt nősülési kedv miatt dicsekedhettek az átlagosnál több gyermekkel, és ha Dávidot vesszük, ő például apaként egyértelműen csődöt is mondott. (Kivéve talán Salamon esetében.) Szóval nincs nekem bajom a kétgyerekes családmodellel. A kérdés sokkal inkább az számomra, - hangsúlyozom: hívő emberek esetében - hogy miért is ez a családmodell? A bemutatott család érvei számomra - ha valóban hívő embertől jön - elfogadhatatlanok. Számomra hívő embernek lenni azt jelenti, hogy az életemet átadom Istennek. Minden területét. (Jó, ez hosszú folyamat, de erre törekszem.) A gyermekáldás területét is. Mi ezt kemény leckék árán tudtuk megtenni, hosszú folyamat volt mire  ide eljutottunk - magunktól ez soha nem is történt volna meg, de Isten átformált, átalakított bennünket. Mert hagytuk. Ha valakinek nem is nyúl bele Isten ilyen szinten  életének ebbe a területébe, mint nekünk, hívő emberként akkor is fel kéne tenni a kérdést, hogy "Uram, mi a te terved? Hány gyermeket szántál nekünk?" De a példa-esetben ez fel sem merült. Ők tudták, felmérték, akartak, terveztek, érezték, kapacitásukat ők maguk előre meghatározták. Már ezek a kifejezések, amiket használnak, kizárják a lehetőségét annak, hogy Isten egyáltalán be legyen vonva a kérdésbe. Apuka megállapítása szerint, "nehéz eldönteni, hogy mi  a biblikus magatartás". Hát igeismeret nélkül az. Némi bibliatanulmányozás azért lehet, hogy segítene ebben a valóban nehéz kérdésben is jobban eligazodni.

"Persze bízunk Isten gondviselésében, de azért nem muszáj hazardírozni." - mondja anyuka. Hazardírozni??? Milyen bizalom az, amelyik Isten áldásait hazardírozásnak tekinti??? Ez akkora paradoxon, amit ki sem tudok bogozni. És akkor még ki sem veséztem minden  - szekulárisnál szekulárisabb - érvüket. Mindenesetre szerény véleményem szerint rendkívül káros volt ezt a rövidke beszélgetést közzétenni. Keresztyén értékrendet nem képvisel. És nem a gyerekszámban, hanem az élethez, Istenhez való hozzáállásában. 

A kevésbé egyértelmű történet is kissé sánta nekem, abból is hiányolom Istent. De lehet hogy csak én.

Na és akkor jól kipuffogtam magam egy cikk miatt, aminek viszonylag kellemes ellenpólusa a  magazinban a Pintér Bélával és Klárival készített interjú. Az viszont pont arról szól, amiről ez a cikk egyáltalán nem: az Isten tetszését kereső, odaszánt, újra és újra átformálódó életről.

(Egyébként megérne egy mélyebb tanulmányt ez a gyermekáldás kérdés, hiszen a megoldó képlet ott van, csak nem egy egyszerű parancs formájában, hanem egy kicsit összetettebb formában. Hiszen nem számokat keresünk, hanem Isten tetszését és vezetését.)

Miért olvassuk a Bibliát? Mert...

..."It is impossible to mentally or socially enslave a bible-reading people." Horace Greely

Nyersfordításban: Lehetetlen egy Bibliaolvasó népet szellemi vagy társadalmi rabszolgaságba hajtani.

Halászni tilos!

"Isten azt mondja, hogy Ő elveszi bűneinket, a tenger mélyére dobja (Mikeás 7:18-19), és kitesz egy "Halászni tilos!" táblát. Azt akarja, hogy valljuk meg ha vétkezünk, aztán haladjunk tovább." Linda Dillow