Jézus jön velem, vagy én megyek Vele?

Szeretem, amikor témát kapok a gondolkodáshoz. :)

Most is ez történt. Érkezett egy hozzászólás a kamillablog legnépszerűbb és leghektikusabb utóéletet élő bejegyzéséhez, ami mellett a legkevésbé sem szeretnék elmenni szó nélkül, de inkább ideillő gondolatok, ezért ide írom őket.

Erről a képről van szó:

 

A hozzászólásban mellékelt szöveggel alapvetően egyetértek, de kontextusba helyezve már messze nem olyan egyértelmű a dolog. A kontextus az ítélkezés kérdése. Nem bűnösök eléréséről beszélgetünk - amiről ez a kép, és az eredeti helyén hozzácsatolt angol szöveg szól, - hanem hívők egymáshoz való viszonyulásáról.

Igen, Jézus számára a náci katona is elveszett bárány, őutána is utána megy, a világ végére is. Egészen addig, amíg a katona be nem fogadja őt. 

Merthogy azután már a katona fog Jézussal menni, további tévelygők és elveszettek után, és nem Jézust fogja magával rángatni arra, amerre ő akar menni.

Máté 16:24 "Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem."

A bónusz kérdés:

Szerinted vajon mi lesz ennek a katonának az első dolga, miután elfogadta Jézust? Írd meg egy hozzászólásban! És ha gondolod vesd össze a választ az eredeti bejegyzés témájával. Furcsa párhuzamot fogsz találni...

Tizenegyedik hét: Kolossé 1:21-22

21 Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt,

22 most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.

Egykor: Istentől elidegenedett, ellenséges gondolkozású, gonoszt cselekvő voltam.

Most viszont: Jézus halála által megbékéltetett vagyok.

Mire színe elé állok: szent, hibátlan, feddhetetlen leszek.

Emberi ésszel felfoghatatlan folyamat... de erről szól az élet.

A múlt határozza meg a jövőt, vagy Te?!

Ne hagyd, hogy mások visszatartsanak!

 „…megbotránkoztak benne…” (Máté 13:57)

Józsefre nehezteltek bátyjai az álmai miatt, ezért eladták rabszolgának. Dávidot családja nem tartotta alkalmasnak a királyságra. Azok az emberek, akik ismerték Jézust életének első harminc évében, ezt mondták: „…Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? Hát nem az ács fia ez?... És megbotránkoztak benne…” (Máté 13:54-57).
Be kell látnod, hogy néhány ember, aki „már akkor is ismert téged”, most nem ismer, mert annak idején beskatulyázott. Mit tehetnél? Tedd, amit Jézus tett – ő továbbment. Mi mást tehetett volna? Nem engedte, hogy mások visszatartsák, és emiatt ott ragadjon életének egy olyan pontján, ami a múlthoz tartozott, és már elmúlt – neked is hasonlóképpen kell tenned. Ha hagyod, hogy mások folyton leszorítsanak az útról az emlékek sávjába, akkor végül ott ragadsz, tovább maradva, mint ameddig kellene, és elszalasztod Istentől rendelt célodat. Csodálatos az, ha vannak olyan emberek az életedben, akik tudják, honnan jöttél, és ennek fényében látják azt, hogy hová tartasz. Ugyanakkor, ha választanod kell az akkor és a most között, áldozd fel a múltat, mert úgysem lehet újraírni, legfeljebb újra és újra lejátszani. Ne ismételgesd a kezdeteket, kezdd el írni a történet többi részét! A jövő a tiéd – ragadd meg, amíg még teheted!
Egyszer egy nagyon szerencsétlen játékos keveredett a golfpályára, aki szinte minden ütést elhibázott, és minden labdája egy hangyabolyban kötött ki. Végül egy hangya úgy döntött, hogy kezébe veszi az irányítást, és így szólt: „Gyertek utánam!”. Egy másik visszakiabált: „De hová megyünk?!” A hangya a felettük ülő labdára mutatott. „Oda! Ha nem mászunk fel rá, meg fogunk halni!”

A tegnapi református istentisztelet a Kossuth rádióban is a múlthoz való viszonyulásunkról szólt és számos nagyon mély és elgondolkodtató üzenete volt hozzám. 10.04-kor kezdődött. Erre az időpontra kell kattintani a meghallgatáshoz. Sajnos le nem tölthető,  nem tekerhető és mindössze három hétig elérhető. Hallgasd meg most! Érdemes!!!

Hatodik hét: Kolossé 1:11-12

¹¹Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre.  

¹²Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek.

Magamnak lefordítva valami olyasmit jelent ez a két vers, hogy Isten nem varázspálcával dolgozik. Megerősödni egy komplex folyamat és csak az ő dicsőségének hatalma által lehetséges. Át kell élnem, meg kell tapasztalnom Őt a hatalmán, csodáin keresztül, hogy ezek által megerősíthessen. (Jn 4:48) "Állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre." Mindkettőre szükségünk van az életben. Égető szükségünk. Állhatatosságra, hogy újra és újra felálljunk, minden egyes bukás után. És arra is, hogy türelemmel legyünk egymás felé. Méghozzá örömteli türelemmel. Híj, de nagy hiányosságom ez!

Így tehet bennünket alkalmassá örökségünk átvételére. Amiről azt mondja: adjatok hálát érte. Nem majd ha odajuttok. Hanem itt és most - ebben az életben. Amíg lehetőségetek van rá...

Kérdések, amik most mellbe vágnak:

Ha a megerősödés egy folyamat, és ezt magam is érzem és élem, nap mint nap, miért gondolom azt, hogy másnak ez csak pár pillanat műve? Miért támasztok olyan magas elvárásokat mások felé? 

Engedem, hogy Isten csodákat tegyen az életemben? Kérem a csodákat? - azzal a vággyal a szívemben, hogy megerősödhessek általuk...

Öröm számomra türelemmel fordulni mások felé? Vagy inkább csak összeszorított fogakkal próbálkozom...

Milyen gyakran is adok hálát az örökségemért?

Ötödik hét: Kolossé 1:9-10

9 Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén,

10 hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében.

Pál és Timóteus nem szűnnek meg imádkozni és könyörögni, hogy a kolossébeliek - minden szellemi bölcsességben és ismeretben  - megismerhessék Isten akaratát:

- az Ő akarata megismerhető.

- lelki/szellemi (pneumatikosz) bölcsesség és megértés által
- ezt kérni kell. 

Ha birtokában vagyunk Isten akarata ismeretének, lehetségessé válik

- az Úrhoz méltóan élni

- teljesen az Ő tetszésére élni

- jó cselekedetekkel gyümölcsöt teremni

- Isten ismeretében növekedni.
A 9.versben említett feltételek teljesülése esetén.

Tehát: lehet az Úrhoz méltóan élni, jót tenni, gyümölcsöt teremni, Isten ismeretében növekedni. Ha megismerjük Isten akaratát. Isten akaratának megismerése pedig az Ő bölcsességének megismerése és megértése által lehetséges. 

Amin elgondolkodtam:  
Az ő tetszésére élek? De legalábbis: törekszem erre? Tudom, mit kell tennem érte?
Hogyan állok az Ő bölcsességének megismerésével és megértésével? Eljutottam már általa Isten akarata megismerésére? Vagy legalább ebbe az irányba haladok? Kérem?
Ki az én Pálom és Timóteusom, aki szüntelenül imádkozik és könyörög értem, hogy megismerjem Isten akaratát?
De még inkább: én kinek vagyok Pálja - kiért imádkozom, hogy megismerje az Ő akaratát?

Támadás idején...

 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,  tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.
 Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.

Jakab 1:2-8

Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. 

Sőt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. 

1.Pét. 4:12-13

Az első két hét : Kolossé 1:1-4

Január 2-9

1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér, 

2 a Krisztusban megszentelt hívő testvéreknek, akik Kolosséban élnek: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól.

- Pál Isten akaratából az, aki. Nem maga választotta, ezt tudjuk az Apcsel. 9:1-22-ből is.

- "Krisztusban megszentelt hívő testvérek" - Krisztusban lenni azt jelenti: megszenteltnek lenni. Megszenteltnek lenni olyan, mint Krisztusnak lenni. Vi. olyanná kell válnom, mint Krisztus? Nem. Olyan vagyok, mint Krisztus. Akkor is, ha ezt jól titkolom. Nem azt mondja, hogy a "megszentelődésre vágyó" vagy "megszentelődésért küzdő" hívő testvéreknek, hanem azt mondja: "a már megszentelt hívő testvéreknek". Krisztusban lenni = megszenteltnek lenni.

- mit kíván a megszentelt hívő testvéreknek? Kegyelmet és békességet. Nyilván nem azért, mert túl sok van már nekik ezekből megszentelt hívő emberként, hanem mert ezekre megszentelt hívő hívő emberként is nagy szükségük van. Vagy csak úgy van igazán?! Megszentelt hívő emberként sincs bennünk magunktól sem kegyelem, sem békesség, csakis akkor, ha Isten betölt bennünket vele. Ha hagyjuk, hogy betöltsön vele. Pál olyat kíván a gyülekezetnek - és nekünk is -, amiből sosem elég.

- Isten a mi Atyánk...

Január 9-16

3 Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, amikor értetek imádkozunk,

4 mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek.

- Isten nem csak a mi Atyánk (2.v.) hanem a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja is. (Róma 8:17)

- Pál rendszeresen imádkozik a kolossébeli gyülekezetért. Minden ilyen alkalommal hálát ad értük Istennek. 

- a gyülekezetet miről ismeri Pál? A hitéről és a szeretetéről. A kolossébelieknek akkora hite volt és olyan szeretet élt bennük egymás és mások felé, amiről az emberek érdemesnek tartották beszélni, és ami így Pál fülébe is eljutott. 

Mit beszélnek az emberek a mi gyülekezetünkről? Miről ismerik a mi gyülekezetünket?.... Mit beszélnek az emberek rólam, mint hívő emberről? Miről ismernek az embernek? A hitemről és a szeretetemről? ...

Azt szeretném, ha így lenne...

Az én részem

Van egy igevers, ami gyerekkorom óta kísér - az egyik első versek egyike volt, amit fejből tudtam: "Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik..." (37.Zsolt.5.) Gyerekként valahogy ez számomra hordozott egy olyan jelentést, hogy nyugodtan hátradőlhetek, majd Isten elvégzi, aminek meg kell lenni. Éljem a magam életét, a többi Isten dolga... Vicces képzet, ha az ember ismeri az Igét!

Egy ideje tudom, hogy ez nem így működik, hogy Isten akkor teszi bele az Ő 100%-át, ha én is beletettem az enyémet... Mondhatnám úgyis, hogy van alapja annak  régi jó bölcs mondásnak, - amivel egyébként igeismeret híján hosszú éveken keresztül nem tudtam mit kezdeni -, hogy "Segíts magadon, az Isten is megsegít!". Ma már tudom, hogy egy dolog van, amiben az én aktivitásom kimerül egy döntésben: az üdvösség. Minden másban jóval több erőfeszítésre van szükség, ha ennek fényében szeretnék élni. Elsősorban rajtam, az aktivitásomon, belefektetett munkámon múlik, hogy hogyan haladok a megszentelődés, a Krisztus képére formálódás - az Igével összhangban való élet útján. 

És hogy mi mindent tehetek? Csak néhány tanács a Példabeszédek 4-ből:

- hallgass az intésre (1) (10)

- figyelj a tudományra (1) (20)

- ne hagyd el a tanítást (2)

- támaszkodj az igére (4)

- tartsd meg a parancsot (4)

- szerezz értelmet (5)

- ne felejtsd el az igét (5)

- ne térj el az igétől (5) (13)

- ne hagyd el az igét (6)

- szeresd az igét (6)

- becsüld nagyra az igét (8)

- fogadd el az igét (10)

- ragaszkodj az igéhez (13)

- vigyázz rá (13)

- hajtsd füledet az igére (20)

- ne téveszd szem elől (21)

- őrizd meg szíved mélyén (21)

- tartsd távol beszédedtől a csalárdságot (24)

- távolítsd el beszédedből a hamisságot (24)

- ügyelj lépteidre (26)

- ne térj le az útról (27)

- tartsd távol magad a rossztól (27)

Ez a felsorolás mind aktív együttműködésről és nem passzív tűrésről szól. Mind tudatosságot igényel, nem a világgal való sodródást... és mind Isten Igéjéről szól, ill. annak megvalósításáról. 15 féle mondat arról, hogy hogyan viszonyuljunk az Igéhez és 5 mondat arról, hogy ezek fényében mit tegyünk ill. mit ne tegyünk. Az arányok az hiszem magukért beszélnek: háromszor fontosabb az, hogy hogyan viszonyulunk az Igéhez, mint az hogy mi mindent teszünk, vagy nem teszünk. Ha háromszor jobban odafigyelünk arra, hogy helyesen viszonyuljunk az Igéhez, harmadannyi energiánkba fog kerülni, hogy a beszédünk és útjaink is a helyükön legyenek...

A szeretet...

Mostanában sokat gondolkodom a szeretetről. Nem véletlenül: nagy hiányosságnak érzem magamban. Sokféle szeretet létezik, bizonyos fajtái bennem is minden bizonnyal fellelhetők, de a Valódi, az isteni - az Agapé szeretet súlyos hiánycikk. Pedig nagyon vágyom rá, nagyon szeretnék úgy szeretni, ahogy Pál ír erről a szeretetről a korinthusi levélben:

¹Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. ²És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.  ³És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. ⁴A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. ⁵Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. ⁶Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. ⁷Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. ⁸A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. ⁹Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. ¹⁰Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. ¹¹Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. ¹²Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.  ¹³Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.

Sokáig azt hittem, hogy ez a fajta szeretet velünk születik, legalábbis kéne, hogy velünk szülessen. Legkésőbb az újjászületésünknél. És nem értettem, hogy ha így van, akkor miért hiányzik belőlem még a szikrája is. Az utóbbi időben kezdem megérteni, hogy ez a fajta szeretet egy különleges ajándék, de nem az (újjá)születésünkkor kapjuk, hanem a megszentelődés útján haladva szerezhetjük meg, TANULÁS eredményeként (mint ahogy egyszer ezt már idéztem itt a blogon), és ha KÉRJÜK! (Ján. 16:23)

A tanulás értelemszerűen lépésről lépésre való haladást, a tanultak beépülését jelenti. De Isten nélkül, önmagában ez is kevés. Ez is csak annyit ér, mint a "pengő érc" és a "zengő cimbalom". Ezt a fajta szeretetet bizony KÉRNI is kell! És ha kérjük, meg is kapjuk...

Akkor majd elmondhatom én is, hogy van bennem szeretet:

Máriamárta türelmes, jóságos; Máriamárta nem irigykedik, Máriamárta nem kérkedik, Máriamárta nem fuvalkodik fel. Máriamárta nem viselkedik bántóan, Máriamárta nem keresi a maga hasznát, Máriamárta nem gerjed haragra, Máriamárta nem rója fel a rosszat. Máriamárta nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. 

A férjem, a gyermekeink, a szüleim, a testvéreim, a barátaim, a testvérek, sőt még azok felé is, akik bántanak. És NEM a feladataim, a terveim, álmaim, munkám felé...

Van mit tanulni! És van mit kérni!

Boldogok, akik békét teremtenek

Az utóbbi nagyjából két évben azt figyeltem meg, hogy ha egy kapcsolatot sikerül rendezni, egy másik jut kátyúba és igényel bölcsességet és alázatot, sőt, sokszor megbocsátást. Soha nem sok kapcsolat egyszerre, de 1-2 mindig. Sokáig nem tudtam mire vélni ezt. Nem lehetne, hogy egy darabig MINDENKIVEL békességben élhessek?!?! Nagyon szeretnék. Mostanában rendszeresen elém került a megbocsátás, békességteremtés  témája, és azt hiszem mostanra sikerült megértenem, hogy ezeken a konfliktusokon keresztül tanít Isten alázatosságot, béketeremtést és formál olyanná, amilyennek látni szeretne, azzá, amivé lennem kell.

A legutóbbi hasznos gondolatokat, amiket Rick Warren tollából olvastam, bepötyögöm ide is:

Mivel az életben a legfontosabb, hogy megtanuljunk szeretni, Isten azt szeretné, hogy értékesnek tartsuk a kapcsolatokat, és tegyünk meg mindent a fennmaradásukért, amikor szakadás, sértődés vagy konfliktus veszélye fenyeget. ... Isten ránk bízta a békéltetés szolgálatát...

Lelki érettségünk értékmérője, hogy mennyire vagyunk képesek kijönni egymással.

Aki Isten áldására vágyik, és Isten gyermekéhez méltóan szeretne élni, annak meg kell tanulnia békességet teremteni.

A legtöbb konfliktus betöltetlen szükségletekben gyökerezik... a konfliktusokat nem gyógyítja be az idő, a sebek gennyesedni kezdenek.

A közösség érdekében meg kell szabadulnunk "nukleáris fegyvereinktől": a vádolástól, a másik lealacsonyításától, az összehasonlítgatástól, a beskatulyázástól, a sértegetéstől, a leereszkedő vállveregetéstől és a gúnyolódástól.

A békességnek mindig ára van: időnként  a büszkeségünkkel, időnként az önzésünkkel fizetünk érte.

A hetedik boldogmondás kicsit másként: "Áldottak vagytok, amikor megmutatjátok, hogyan lehet együttműködni ahelyett, hogy versengenétek, vagy harcolnátok egymás ellen. Ekkor érthetitek meg igazán, kik vagytok és milyen helyet foglaltok el Isten családjában."

A megoldás a problémát, a megbékélés a kapcsolatot helyezi előtérbe. Ha a  kapcsolatot tartjuk elsődlegesnek, akkor gyakran előfordul, hogy a probléma elveszti jelentőségét, és már nem is tűnik olyan nagynak.

ISTEN EGYSÉGET ÉS NEM EGYFORMASÁGOT KÉR TŐLÜNK. Attól még összhangban lehetünk, hogy különböző véleményeknek adunk hangot.

Egy kapcsolat helyreállításához erőfeszítések kellenek. Amikor valóban keressük a békességet békességteremtők leszünk.

Kereszthordozás

"„Azt hisszük, hogy Isten úgy osztja ki a kereszteket, mint ahogy a börtönőr a lapátokat az elítélteknek. Senki sem akar kapni. Mindenki kap egyet… [De] a kereszt ennél sokkal többet jelent. Ez Isten eszköze megváltásunkra… szeretetének bizonyítéka. Felvenni a keresztet… annyi, mint felvenni Krisztus terhét… az emberekért.” ... A kereszthordozás elhívása azt jelenti, hogy meghalsz az önérdekednek, és keresztre feszíted tested vágyait, hogy így láthatóvá legyen benned Krisztus élete." (BG)

Mai magvas gondolatok

Az önuralmat gyakorlók megértik, hogy az ördög semmit sem tehet velük a saját együttműködésük nélkül, és ezt nem kötelesek megadni neki. Megértik, hogy nem az emberek, és nem a körülmények az ő problémáik – hanem az, hogyan kezelik őket. Ezért emlékeztetik magukat három dologra: 1) Én vagyok az, akit irányítanom kell! 2) Néha az embereket és a körülményeket az életemben Isten kezébe kell tennem, és engednem, hogy Ő birkózzon meg velük. 3) Minden nap merítenem kell a Szentlélek erejéből ahhoz, hogy irányítani tudjam a reakcióimat, és követni tudjam a Szentírás józanságra intő alapelveit, azért, hogy ne csússzon ki a kezemből az életem irányítása (ld. 2Timóteus 1:7). Ezért az ilyen emberek kerülik azt, hogy másokat hibáztassanak, nehogy saját maguknak okozzanak fájdalmat, és vigyáznak arra, hogy kapcsolataikat ne tegyék háborús övezetekké. Tudva, hogy „a Lélek gyümölcse… önuralom”, megértik, hogy a Szentlélek nem fog uralkodni rajtuk, és nem fog segíteni abban, hogy ők uralkodjanak másokon, vagy manipulálják a körülményeket, de erőt fog adni ahhoz, hogy uralkodni tudjanak magukon. A Lélek által megerősített emberek megszabadulnak attól, hogy részei legyenek a problémának, és az Istentől származó megoldás részévé válnak.  (B.Gass)

Jézus nem mondta, hogy aki hisz benne, az meg fogja tapasztalni Isten teljességének az áldását, hanem - "aki hisz bennem, abból kiárad másokra mindaz, amit tőlem kap". Urunk tanítása mindig ellentétben van az önérvényesítéssel. Az Ő célja nem az ember fejlődése, hanem az, hogy magához hasonlóvá tegye az embert; és Isten Fiára az jellemző, hogy ezért odaadta önmagát. Ha hiszünk Jézusban, nem az számít, hogy ezzel mit nyerünk, hanem amit Ő áraszt ki rajtunk keresztül. (O.Chambers)

Nem egyszerre, hanem fokozatosan jutunk a szent ismeret birtokába. A mi dolgunk a szívós, lépésről-lépésre való tanulás. Ha hálaadásunkat lassúnak találjuk, ne csüggedjünk el (!!!), mert egyszer majd megvilágosodnak a dolgok számunkra.  (Spurgeon)

A nap üzenetei

Néhány magvas gondolat, ami ma megérintett:

"az ördögre tolunk sok mindent, aminek a mi fegyelmezetlenségünk az oka. Gondold csak meg, mivé lehetnél, ha összeszednéd magadat. Vannak dolgok, amikért nem kell imádkoznunk, például a hangulatokért. A hangulatok sohasem múlnak el imádsággal; a hangulatok akkor tűnnek el, ha felrúgjuk őket. ... A legtöbb ember átka a "nem akarásában" van!" (O.Chambers)

Mostanában sokat vívódom szolgálatügyben. Spurgeon bátorítása:

"Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem" (Ézs 45,2).

Ez Círusnak szólt; de mindörökké szól az Úr minden szellemi szolgájának. Csak menjünk előre hittel, és az Úr megtisztítja előttünk az utat. Az emberi és a sátáni csalárdság tekervényei kiegyenesednek előttünk: nem kell követnünk cseles kanyarulataikat. Az érckapuk áttörnek, vaszáraik lehullanak. Nem lesz szükségünk sem faltörő kosra, sem feszítővasra. Az Úr maga cselekszi meg értünk a lehetetlent, és ténnyé teszi azt, amit nem is vártunk.

Ezért ne üldögéljünk gyáván és remegve! Menjünk előre kötelességünk útján, hiszen az Úr megígérte: Én megyek előtted". Ne kérdezzük, miért, a mi feladatunk az előretörés. Az Úr ügyéről van szó, és Ő alkalmassá tesz majd bennünket a szolgálatra: minden akadály elhárul. Hát nem megmondta: Az ércajtókat betöröm"? Ugyan, mi állhatna útjába és mi gátolhatná akarata végrehajtásában? Isten szolgáinak kimeríthetetlen erőforrásuk van. A hit előtt szabad az út, akármilyen emberi erő torlaszolja is el azt. Ha az Úr azt mondja: betöröm..."leverem...", akkor ne kételkedjünk ígéretében!

Miért vagyok megváltva?

Ez kemény!!!!!!! Kiemelések tőlem.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

EMELKEDJ HELYZETED MAGASLATÁRA

"Hogy tudhassátok, mi az Ő elhívásának a reménysége" (Ef 1,18).

Gondold meg, miért vagy megváltva: hogy Isten Fia kiábrázolódjék halandó testedben. Vesd latba minden erődet, hogy mint Isten gyermeke elhivatásod megvalósuljon; mindenkor emelkedj ennek a helyzetnek a magaslatára. Semmit sem tehetsz megváltásodért; de azért már tenned kell valamit, hogy amit Isten végzett benned, az ki is bontakozhassék az életedben. Ezt munkálod-e valóban nyelveddel, értelmeddel és idegeiddel? Ha most is ugyanaz a nyomorult, zsémbes ember vagy, aki megmarad a maga útján, akkor hazugság azt mondanod, hogy Isten megváltott és megszentelt téged.
Isten a tervező; Ő engedi meg a nehézségeket, hogy meglássa, helyesen ugrasz-e át az akadályokon. "Az én Istenemmel kőfalon is átugrom." Isten nem tesz veled sem kivételt. Nem ment fel egyik követelménye alól sem, amit gyermekeivel szemben támaszt. Péter mondja: "Ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek" (1Pt 4,12). Állj helyzeted magaslatára! Vidd véghez azt a dolgot! Nem számít, ha fáj, ha Isten halandó testedben kijelentheti magát.
Bárcsak ne ütközne többé Isten ellenállásba bennünk, hanem szellemi bátorsággal és erővel teljeseknek találna, készen arra, hogy mindennel szembenézzünk, amit Ő küld ránk. Gyakorolnunk kell magunkat abban, hogy Isten Fia megmutatkozhassék halandó testünkben. Életünknek ez az egyetlen célja, hogy Isten Fiát megmutassuk, de Istennek semmit ne írjunk elő. Urunk soha nem diktált Atyjának, mi se diktáljunk Istennek. Azért vagyunk itt, hogy az Ő akaratának alárendeljük magunkat és Ő elvégezhesse általunk mindazt, amit akar. Ha ezt felismerjük, megtört kenyérré és kiöntött borrá tesz bennünket, hogy ital és táplálék legyünk másoknak.