Támadás idején...

 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,  tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.
 Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.

Jakab 1:2-8

Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. 

Sőt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. 

1.Pét. 4:12-13

Az én részem

Van egy igevers, ami gyerekkorom óta kísér - az egyik első versek egyike volt, amit fejből tudtam: "Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik..." (37.Zsolt.5.) Gyerekként valahogy ez számomra hordozott egy olyan jelentést, hogy nyugodtan hátradőlhetek, majd Isten elvégzi, aminek meg kell lenni. Éljem a magam életét, a többi Isten dolga... Vicces képzet, ha az ember ismeri az Igét!

Egy ideje tudom, hogy ez nem így működik, hogy Isten akkor teszi bele az Ő 100%-át, ha én is beletettem az enyémet... Mondhatnám úgyis, hogy van alapja annak  régi jó bölcs mondásnak, - amivel egyébként igeismeret híján hosszú éveken keresztül nem tudtam mit kezdeni -, hogy "Segíts magadon, az Isten is megsegít!". Ma már tudom, hogy egy dolog van, amiben az én aktivitásom kimerül egy döntésben: az üdvösség. Minden másban jóval több erőfeszítésre van szükség, ha ennek fényében szeretnék élni. Elsősorban rajtam, az aktivitásomon, belefektetett munkámon múlik, hogy hogyan haladok a megszentelődés, a Krisztus képére formálódás - az Igével összhangban való élet útján. 

És hogy mi mindent tehetek? Csak néhány tanács a Példabeszédek 4-ből:

- hallgass az intésre (1) (10)

- figyelj a tudományra (1) (20)

- ne hagyd el a tanítást (2)

- támaszkodj az igére (4)

- tartsd meg a parancsot (4)

- szerezz értelmet (5)

- ne felejtsd el az igét (5)

- ne térj el az igétől (5) (13)

- ne hagyd el az igét (6)

- szeresd az igét (6)

- becsüld nagyra az igét (8)

- fogadd el az igét (10)

- ragaszkodj az igéhez (13)

- vigyázz rá (13)

- hajtsd füledet az igére (20)

- ne téveszd szem elől (21)

- őrizd meg szíved mélyén (21)

- tartsd távol beszédedtől a csalárdságot (24)

- távolítsd el beszédedből a hamisságot (24)

- ügyelj lépteidre (26)

- ne térj le az útról (27)

- tartsd távol magad a rossztól (27)

Ez a felsorolás mind aktív együttműködésről és nem passzív tűrésről szól. Mind tudatosságot igényel, nem a világgal való sodródást... és mind Isten Igéjéről szól, ill. annak megvalósításáról. 15 féle mondat arról, hogy hogyan viszonyuljunk az Igéhez és 5 mondat arról, hogy ezek fényében mit tegyünk ill. mit ne tegyünk. Az arányok az hiszem magukért beszélnek: háromszor fontosabb az, hogy hogyan viszonyulunk az Igéhez, mint az hogy mi mindent teszünk, vagy nem teszünk. Ha háromszor jobban odafigyelünk arra, hogy helyesen viszonyuljunk az Igéhez, harmadannyi energiánkba fog kerülni, hogy a beszédünk és útjaink is a helyükön legyenek...

Egy bölcs tanács a gyerekneveléshez

Ez egy nagyon gyakorlati tanács, és első olvasatra nem is annyira nehéz megfogadni. Mindenesetre, ha észben tudnám tartani, biztos számos döntést másként hoznék meg...

Ne csak mondd, érvényesítsd is! 

„…mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti…” Zsidók 12:6

A Biblia megkérdezi: „Milyen apa az, aki nem igazítja helyre a fiát?” A válasz: „Nem valami jó apa!” Nem tudjuk, hogyan kezdte Éli főpap két fiának, Hofninak és Fineásnak nevelését. Egyszerűen csak ennyit olvasunk: „…fiai… átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket” (1Sámuel 3:13).
Lehet, hogy Éli hallott azokról a szörnyű dolgokról, amiket fiai tettek, és ezt mondta: „Ejnye fiúk, ezt azért nem kellett volna!” A fiúk pedig így válaszoltak: „Igen, apa”, és aztán folytatták tovább a templomi istentiszteletre érkezők megkárosítását, és az asszonyok elcsábítását. A gond nem az volt, hogy Éli nem mondta el a gyermekeinek, mi a helyes; hanem az, hogy nem tette számukra kötelezővé azt, amit mondott nekik.
Nyilván nem ismersz egyetlen olyan szülőt sem, aki azt mondja a gyermekének: „Menj, rabolj bankot, 10-20 év börtön jót fog tenni neked!”. Nem, ezek a szülők valószínűleg helyes dolgokat mondtak a gyermekeiknek. Sok börtönlakó szülője szintén jó dolgokat mondott. Az érvényesítés azonban hiányzott ezekből az annyira jó szándékú szülőkből. Éli nem érvényesítette az igazságot, csak állította. Nem mozdította ki fiait pozíciójukból, és nem fosztotta meg őket papi kiváltságaiktól. Hagyta, hogy tovább folytassák azt, amit addig tettek, miközben azt mondta, hogy nem kellene. Szülők, ne csak mondjatok valamit, hanem tegyetek is! Ha gyermeked rossz útra téved, és te hallgatsz, akkor magadat kíméled, őt pedig feláldozod.
Szülőként a legjobb módja a gondoskodásnak, ha szeretettel fegyelmezed a gyermeked. 

Több, mint 7 év szülői tapasztalattal azt látom, hogy az érvényesítés akadálya sokszor a saját bizonytalanságom. Amiben biztos vagyok, érvényesítem is. Amiben valami miatt bizonytalankodom, azt valóban csak mondom, és aztán nézem tehetetlenül, hogy hiába... A bizonytalanságot pedig egy dolog okozza: a hiányos igeismeret. Ez szomorú, nem? Ha kitartóbban kutatnám az Igét, ha meglátnám az összefüggéseket amelyek a nevelésre is alkalmazhatók, nem bizonytalankodnék, nem tántorítanának meg modern nevelési elméletek, és érvényesíthetném azt, amit szülőként kötelességem és felelősségem érvényesíteni! (Nem hinném, hogy Éli is ezzel küzdött volna és emiatt engedte volna fiait tovább a bűnben. Érdekes lenne tudni, hogy nála mi volt az akadálya az érvényesítésnek.)

Azért van még egy gondolat ami szerintem szintén nagyon meghatározó az érvényesítésben, ami számomra szintén folyamatos probléma és küzdelem. Elizabeth Prentiss így fogalmazta meg: "...amivé szeretném, hogy váljanak, magamnak is azzá kell válnom." - ti. a gyerekeim. Na, ezt nevezem én kihívásnak!!!

Mai magvas gondolatok

Az önuralmat gyakorlók megértik, hogy az ördög semmit sem tehet velük a saját együttműködésük nélkül, és ezt nem kötelesek megadni neki. Megértik, hogy nem az emberek, és nem a körülmények az ő problémáik – hanem az, hogyan kezelik őket. Ezért emlékeztetik magukat három dologra: 1) Én vagyok az, akit irányítanom kell! 2) Néha az embereket és a körülményeket az életemben Isten kezébe kell tennem, és engednem, hogy Ő birkózzon meg velük. 3) Minden nap merítenem kell a Szentlélek erejéből ahhoz, hogy irányítani tudjam a reakcióimat, és követni tudjam a Szentírás józanságra intő alapelveit, azért, hogy ne csússzon ki a kezemből az életem irányítása (ld. 2Timóteus 1:7). Ezért az ilyen emberek kerülik azt, hogy másokat hibáztassanak, nehogy saját maguknak okozzanak fájdalmat, és vigyáznak arra, hogy kapcsolataikat ne tegyék háborús övezetekké. Tudva, hogy „a Lélek gyümölcse… önuralom”, megértik, hogy a Szentlélek nem fog uralkodni rajtuk, és nem fog segíteni abban, hogy ők uralkodjanak másokon, vagy manipulálják a körülményeket, de erőt fog adni ahhoz, hogy uralkodni tudjanak magukon. A Lélek által megerősített emberek megszabadulnak attól, hogy részei legyenek a problémának, és az Istentől származó megoldás részévé válnak.  (B.Gass)

Jézus nem mondta, hogy aki hisz benne, az meg fogja tapasztalni Isten teljességének az áldását, hanem - "aki hisz bennem, abból kiárad másokra mindaz, amit tőlem kap". Urunk tanítása mindig ellentétben van az önérvényesítéssel. Az Ő célja nem az ember fejlődése, hanem az, hogy magához hasonlóvá tegye az embert; és Isten Fiára az jellemző, hogy ezért odaadta önmagát. Ha hiszünk Jézusban, nem az számít, hogy ezzel mit nyerünk, hanem amit Ő áraszt ki rajtunk keresztül. (O.Chambers)

Nem egyszerre, hanem fokozatosan jutunk a szent ismeret birtokába. A mi dolgunk a szívós, lépésről-lépésre való tanulás. Ha hálaadásunkat lassúnak találjuk, ne csüggedjünk el (!!!), mert egyszer majd megvilágosodnak a dolgok számunkra.  (Spurgeon)

Hit, kísértés, bölcsesség és a többiek

Jakab 1:2-8

kísértés, hit, állhatatosság, öröm - együtt járnak. (Róma 5:8 is.)

A hit próbája - az a kísértés, amelyet, ha kiálltunk, állhatatosságunkban fejlődünk - meglátásom szerint, nem annyira a hit meglétének, vagy mustármagnyiságának próbája, inkább a hit és cselekedetek összhangjának próbája. A mindennapokban is, de nagyobb kérdésekben is, pl. gyermekáldás kérdése.

a kísértések sokfélék lehetnek. (2v.) pl. tévtanítások, óemberem kívánságai, világ csábításai

Állhatatosság: "Folyamatos kitartás egy cél elérése érdekében. ... a kötelességtudat megnyilvánulása." (MÉSZ) vagyis "nyomás alatt is szilárdan állsz." (Bob Gass)

Az állhatatosság tökéletessé teszi a cselekedetet. (4v.) a kitartó gyakorlás tökéletessé csiszol. Minél többet csinálod, annál kevesebb hibát vétesz. Ez feltételezi azt, hogy újra és újra ugyanazon a pályán kell végigmenni. Vi. a kísértések lényegében nem változnak. Újra és újra előjönnek ugyanazok a kísértések.

A tökéletes cselekedetek tökéletessé és hibátlanná - teljessé - teszik a cselekvőt. (4v.) Jakab szerint elérhető a tökéletesség állapota... kemény munkával.

Ezt tekintve érthető miért is kell a kísértéseket örömnek tartanunk: ez az öröm "a hitben teljessé létel lehetőségének öröme". És keményen meg kell dolgozni érte.

Nagyon érdekes, hogy e négyes fogalom csoport tárgyalása után Jakab a bölcsességet hozza szóba. Hogyan kapcsolódik ezekhez a bölcsesség? 

Mi a bölcsesség?

"A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet." Péld. 9:10

Hit és bölcsesség elválaszthatatlanok. A hit próbáiban való megálláshoz is szükségünk van bölcsességre. Ezért biztat Jakab, hogy kérjünk. Méghozzá hittel! Körbeértünk. :)

És itt az ígéret is, hogy bizonyosan megkapjuk. Szemrehányás nélkül. Kétkedésnek helye nincs! (6-8.v) Van még hely a Bibliában, ahol a kétkedő ilyen súlyos megítélés alá esik? Mondjuk egy Jézusban kételkedő...