Nekem sem kérdőjel

Egy kérdés az előző bejegyzéshez:

"Lehetséges Istenért munkálkodni anélkül, hogy az Isten műve lenne."
Nem kérdőjelnek kellene lennie ennek a mondatnak a végén?

Kedves Névtelen!

Ezt a mondatot nem én írtam, hanem - mint az első mondatban hivatkoztam is rá -, egy nagynevű Bibliatudós. Amit ír, nyilván nem egyenértékű a Bibliával, így minden további nélkül megkérdőjelezhető. Ezzel a mondatával azonban én személy szerint, - ha már engem kérdez -, egyetértek. Tapasztalatból. Egy bejegyzés nem lenne elég elmesélni a példákat, amiket fel tudnék hozni, - elsőként magamat -, amikor bizony az Úr iránti buzgalomból belevágunk "szolgálatokba", amelyekre nem Ő hívott el, hanem a saját vágyaink visznek bele, ahogy egy mondattal korábban írja. És igen, gyakran pont ebből jöhetünk rá: nem kapunk hozzá elég erőt. Kifulladunk.

A Bibliában egy érdekes dolog figyelhető meg: azok, akiket Isten elhívott egy-egy szolgálatra, az esetek túlnyomó többségében nem akarták elvégezni, amire Isten hívta őket. Mert kívül esett a komfortzónájukon. Önként talán csak Ézsaiás jelentkezett a szolgálatra. (Ézs.6:8)

De gondoljunk Mózesre, Gedeonra, Jónásra, Saul-Pálra, és még hosszasan sorolhatnánk. Egyiküknek sem volt vágyai netovábbja az a feladat, szolgálat, amiről ma ismerjük őket. Valahogy számomra az látszik, hogy az, amire Isten elhív bennünket, az komoly kihívást jelent, és egyáltalán nem könnyű lelkesen igent mondva engedelmeskedni Neki. A vágyaink ritkán vannak összhangban az elhívásunkkal. Mert Isten sokkal többet "néz ki" belőlünk, mint mi magunkból. Vagy épp ellenkezőleg: mert túl nagyra vágyunk, és alantasnak találjuk azt, amire Ő hív... az alázat iskolájába küld bennünket.

Ezzel szemben látunk önjelölt tanítókat, dicsőítő szolgálatba vágyó fiatalokat, akik ettől érzik magukat "valakinek", vagy egyéb "működtető" szolgálatot végző keresztyén embereket, aki munkálkodnak az Úrért, - olyan területen, amire az Úr soha nem hívta el őket. A saját vágyuk, álmuk, buzgalmuk helyezte őket oda, más emberek, vagy a megfelelési vágy. 

Számomra nincs kérdőjel ennek a mondatnak a végén. Sajnos, az én meglátásomat is hibátlanul összefoglalja. 

Meghalni

Ebben az adventben is...

Korbács alatt

Azon morfondíroztam mostanában, hogy ha Jézus most járna köztünk, lehet, hogy a jeruzsálemi templom után a mieinket is ostorral tisztogatná.
Bevallom őszintén vannak dolgok, amik egyszerűen emészthetetlenek számomra. Konzervatív vagyok, sőt egyesek legszívesebben a "bigott" jelzővel is megbélyegeznének, de ez kevéssé zavar. Éppúgy ahogy a Biblia nem ismeri el a demokráciát sem a teokrácia helyett, úgy én sem, sőt a liberalizmust sem. Amennyire veszélyes szűken értelmezni a Bibliát, éppannyira vagy még inkább veszélyes a tág értelmezés is. De ha választanom kell az aranyközépút keresése közben, inkább a szűk értelmezést választom, mint a tágat. (Mt.7:14.)
Kicsit megpróbáltam beleélni magam azoknak a zsidóknak a helyzetbe, akiket Jézus korbáccsal söpört ki a templomból. (Jn.2) Mit tettek ők? Segítettek testvéreiken, jó szolgálatot tettek nekik, puszta jószándékból. No meg egy kis haszonhoz is jutottak, de hát a szándék a fontos nem? Végül is csak olyan dolgokat árultak, amelyek a törvény betartásához - az Isten által adott törvény betartásához - nélkülözhetetlenek. Ők csak segítették honfitársaikat törvénytisztelőnek maradni. A pénzváltás is erről szólt. A templomi adót is csak templomi pénznemben lehet megfizetni. Hát hol a legegyszerűbb beváltani, ha nem a templomban?
"A pokolra vezető út is jószándékkal van kikövezve", tartja a mondás. A legkevésbé sem alaptalanul.
Ha így nézem azokat a dolgokat, amiket beengedünk gyülekezeteinkbe, Jézus mit tenne velünk? Nem korbáccsal hajtana ki? Ó, emberileg sok mindent meg lehet magyarázni. És a jószándék lenne az utolsó, amit kétségbe vonnék. Jézus mégis korbáccsal jön, amikor kalmárkodunk az Ő házáBAN. A kegyelem nevében. Mindegy mivel. Bármivel, még akkor is ha az az istentisztelet része. Ó, ebben mennyi a bűnünk!!! Kalmárkodni sok mindennel lehet. Lehet tudással is, sőt lehet az üdvösséggel is! (Klasszikus példa erre a középkori búcsúcédulák. De ma is megvannak a kifinomult módszereink.) Lehet magával Krisztussal is, mint áldozati báránnyal. Az ilyenekre Jézus válasza azonban a korbács.
A napokban olvastam János és Júdás leveleit. El kellett gondolkoznom, hogy ha már az első gyülekezetek ilyen komoly tévtanítókkal, szakadárokkal, csákmátékkal küszködtek, akkor mitől lenne jobb a helyzet ma? El kellett gondolkodnom, hogy ha az apostolok kategorikus elzárkózásra szólítanak fel az ilyen emberektől, akkor nem a kegyelem ellen való, ha vannak olyan keresztyének(nek mondott emberek), akik elől az Ige alapján jobbnak látom elzárkózni, nem közösségben lenni. Amíg látszatkeresztyénekből valóban meg nem térnek, megszentelődnek.
Elgondolkoztam, hogy az egy testnek vannak beteg, torz, nem a helyükön levő tagjai is, - vagy csak azok vannak, pontosabban -, amit csak a Nagy Orvos igazíthat helyre, gyógyíthat meg. A közösség nem vállalása azonban nem egyenlő és nem is jogosít fel az ítélkezésre.
Az elmúlt hónapok legsúlyosabb dilemmáinak lezárásához közeledem. Elméletben legalábbis. Gyakorlatban még nem tudom, hogyan is fog ez kinézni... de az Úr megadja majd azt is.

Előretekintés 2011-re

Két hét telt el ebből az évből. Ebben a két hétben érdekes módon a legtöbb Ige, ami "szembejött" velem, az értelemről vagy az értelemhez szólt.

Az év legeslegelső igeverse:

"Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata." Efézus 5:17 

A gyülekezetben az 1. hónap igeverse:

"Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!  Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." Péld. 3:5-6

Az egyik első igehirdetés alapigéje: 

"Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." Róma 12:1-2

És nem utolsó sorban Nehémiás könyvében is nagyobb szerepe van az értelemnek, mint bármi másnak: tudatos döntések és lépések sorozatáról számol be... Aktív cselekvésről, csak ahogy a fenti igeversek is mind cselekvésre szólítanak fel.

Úgy tűnik, ebben az évben erre a területre kell koncentrálnom. Azt hiszem nem véletlen. Az elmúlt évben felborult az egyensúly értelem és érzelem között. Ideje helyreállítani. Ebben az évben tudatosabban kell keresnem Isten akaratát, hogy ne hozzak meggondolatlan döntéseket, amik valójában az enyémek és nem az Övé. Nem saját logikám szerint kell gondolkoznom, hanem az Övé - az Ige szerint. Ezért sokkal nagyobb gondot kell fordítanom az Ige tanulmányozására és annak megértésére. Sokkal inkább oda kell figyelnem arra, hogy a világ ne befolyásoljon, hogy merjek árral szemben úszni. (Kicsit ijesztő belegondolni, hogy még ennél is jobban... eddig is ezt tettük. Mi jöhet még?) Sokkal inkább meg kell válogatnom a kapcsolataimat, hogy csak olyanba fektessek időt, energiát, ami közelebb visz Őhozzá.

Abban egyértelműen fejlődnöm kell, hogy felismerjem, megítéljem Isten akaratát, a neki tetsző, tökéletes dolgokat. Tehát további értelmi megújulásra van szükségem.
Izgatottan nézek 2011 elé! Mi mindenben fog megújítani Isten ebben az évben?! Már most alig várom az év végi visszapillantást. :)

De hogy engedelmeskedjek is a felszólításnak és aktív közreműködője legyek a megújulásnak, konkrét célokat tűzök ki magam elé és akciótervet készítek. Mindezt Istenre figyelve, megértve, mely területeken legsürgetőbb a megújulás. Van jó pár, amit már látok, és kettő olyan is, ahol az első lépéseket már meg is tettem:

- az Igében való elmélyedés: a Kolossé levél megtanulása. Nálam ez elmélyült tanulmányozással jár együtt. (Ha csatlakozni szeretnél, elkészült mellé a magyar nyelvű kis füzetecske, a hozzászólásokban hagyd meg az e-mail címed és elküldöm.)

- a család megerősítése, újjáépítése. Ehhez tanulmányozni kezdtem Nehémiás könyvét. Hihetetlen felfedezéseket teszek közben és hatalmas megerősítést kapok. Törekszem a gyakorlatba is ültetni.

(Ezt a tanulmányt megpróbálom szavakba is önteni és megosztani másokkal is. Itt iratkozz fel, ha szeretnéd Te is követni.)

Neked mi az irány 2011-ben? Van vezérigéd?

Ne fáradjunk el...

Ennek az 1-2 órán belül véget érő évnek az elején is kértem egy vezérigét az Úrtól erre az évre. Először meglehetősen értetlenül álltam Isten előtt a kapott verssel. Miért pont ezt, Uram?

"A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk." Gal. 6:9

Akkor még nagyon nem éreztem, hogy ebben az évben számos alkalommal szükségem lesz erre a bátorításra, biztatásra, hogy ez az igevers fog átsegíteni hétköznapokon, holtpontokon, kimerültségen, akadályokon, döntéshelyzeteken, és ebbe az Igébe kapaszkodva újra és újra megtapasztalhatom, hogy hatalmas ereje van Isten Igéjének.

Már majdnem az év felénél jártunk, amikor kezdtem igazán megérteni, miért is ezt az Igét kaptam. Amikor jöttek az első olyan helyzetek, amikben bizonyosan másként döntöttem volna enélkül a vezérige nélkül. Amikor enélkül az igevers nélkül feladtam volna egy csomó mindent. Családban, gyülekezetben, magamban... Ebben az évben a lelki fejlődésem motorja volt ez az igevers. És jónéhány alkalommal meg is erősítette Isten ezt a verset számomra, amikor szószékről hallottam, amikor cikkben olvastam, amikor valaki más idézte... újra és újra "megkaptam".

És ezt köszönöm, Uram! Köszönöm mindazt, amit ezen az Igén keresztül tanulhattam ebben az évben, amivé fejlődhettem általa. Köszönöm, hogy vezettél általa! 

És évzárásnak is valami hasonló az üzenet:

Milyen látást kaptál az új évre? (2)

„Mert ez a kijelentés… biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3)

 

Az akadályok nem lophatják el a látásodat a te beleegyezésed nélkül. Winston Churchill ezekkel az emlékezetes szavakkal élesztette fel, támadta le és ostromolta Britanniát a vereség szélén táncolva: „Soha ne add fel! Soha ne add fel! Soha, soha, soha ne add fel!” A nehézségek elkerülhetetlenek, de feladni nem kötelező! Ha hitben jársz és nem vagy hajlandó feladni, Isten garantálja, hogy nehézségeid nem fogják megakadályozni látásod beteljesülését. Bár rabszolgaként éltek, Izráel mégis megkapta az erőt ahhoz, hogy legyőzze Egyiptom minden erőfeszítését, amivel megpróbálták megtörni őket. Túlélésük és sikerük történetét így olvashatjuk: „… mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak és terjeszkedtek…” (2Mózes 1:12). Pál álma, hogy az egész világot elérje az evangéliummal, minden fordulónál úttorlaszokba ütközött. Amikor szorongattatása nőtt, ezt vallotta meg: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk!” (2Korinthus 4:8-9). József hosszú úton jutott el a kormányzói székig. Ez az út elárultatáson, üldöztetésen és magányosságon át vezetett. Álma éveket késett, de még mindig élt, mert nem adta fel. Most, Egyiptom kormányzójaként, amikor végre valóra vált álma igazolást nyert még kritikusai szemében is, így emlékszik vissza a csodálatos útra, ahogyan Isten valóra váltotta azt: „Gyümölcsözővé tett engem Isten nyomorúságom földjén” (1Mózes 41:52 NAS). József nem volt hajlandó feladni álmát, ez tartotta őt életben. Az akadályokban a lehetőségeket kereste, és Isten gyümölcsözővé tette őt, nem úgy, hogy mentesítette a megpróbáltatásoktól, hanem úgy, hogy éppen ott léptette őt elő „nyomorúságai földjén”. A nehézségeid nem tudják megállítani Istent – ne hagyd, hogy téged megállítsanak!

Ha szól az Úr...

- Adj! -
De Uram,
üres a szívem és mind a két kezem.

- Szólj! -
De Uram,
nincs semmi mondanivalóm énnekem.

- Szolgálj! -
De Uram,
ha nekem szolgálnak, én azt keresem.

- Szeress! -
De Uram,
minden más, de szeretet... nincsen bennem.

-Menj! -
De uram,
utadon béna vagyok, tehetetlen.

- Adj! Szólj! Szolgálj! Szeress!
Menj! Ha mondom neked,
és Én veled leszek! -

Uram, akkor megyek.

Még egyszer a szögekről - kicsit másként

Ha már pár napja a szögek jutottak eszembe, és őket használtam képnek, itt egy másik kép a szögekről Bob Gass tollából, más szempontból:

Figyelj oda!
,,Ezen az úton járjatok!" (Ézsaiás 30:21)

James Michener mondta, hogy volt egy szomszédja, akinek az almafája egyik évben nem termett gyümölcsöt, ezért az illető egy csomó rozsdás szöget vert körbe a törzsébe. A következő évben a fa élete legnagyobb termését hozta. A szomszéd erre azt mondta: ,,A szögek beverése sokkolóan hatott a fára, és ez emlékeztette arra, hogy az a dolga, hogy gyümölcsöt teremjen." Lehet, hogy nem éppen tudományos módszer, de működött! Michener ezután elmagyarázza, hogy ilyen szögekké lett az életében egy szívműtét, egy csípőprotézis-beültetés és egy szédülési roham. Ez felhívta a figyelmét! Mikor felismerte, hogy nem fog örökké élni, rájött, hogy még mennyi dolga van, és öt év alatt megírt tizenegy könyvet, köztük több bestsellert is. 

,,Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza..." (Zsidók 12:11). Verdell Davis mondja: ,,Vannak dolgok, amikkel tudunk és kell is kezdenünk valamit. Például, ha elveszítjük azt a kényelmet, amit az anyagiak biztosítottak, ez arra indíthat minket, hogy egyszerűsítsük az életünket. A klinikai depresszió elvezethet arra, hogy segítséget, egészségesebb életmódot és kapcsolatokat keressünk. Ha elveszítjük munkánkat, melyet pedig jól végeztünk, ez lehetővé teheti, hogy felfedezzük olyan képességeinket és talentumainkat, amelyekről eddig nem is tudtunk. Ha testi képességeink egy részét elveszítjük, ez arra késztethet, hogy más jellegű teljesítményünket fejlesszük, amely majd gazdagíthat mindenkit, akivel utaink találkoznak." Harold Sala hozzáteszi: ,,Nézzünk szembe vele, amikor azokat a rozsdás szögeket belénk verték, valóban felfigyeltünk, és az életünk gyümölcsöző lett. Ösztönzésül kaptuk őket, hogy haladjunk az előttünk álló ügyekkel. Az Atya szeretete megengedi a kalapácsütéseket, hogy ezzel serkentsen akaratának teljes mértékben való betöltésére." Ha tehát ilyen ébresztő jelzést kapsz Istentől, ,,és füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok" (Ézsaiás 30:21 Károli), akkor figyelj oda!

  

A szög milyen kicsi valami, de mennyi mindenre használható és milyen fontos és hasznos. Jó lenne szögnek lenni - Isten kezében! (Hupsz! Úgy tűnik, nem biztos, hogy ez az utolsó szögtéma. :) )

Hupotasso

Nagyon szeretek szóelemezni, (kár, hogy ritkán van rá érkezésem), és általában ezt a lexikont használom hozzá.

A "hupotasso" görög szó (ill megfelelő formái) jelentése alárendel, alávet, engedelmeskedik/alárendelt, alávetett, engedelmeskedő. Behódol valakinek.

A görög szó hadi jelentése volt: alakulatba rendeződni vezetői parancsra.

Nem hadi jelentése volt: önkéntes (!) engedő, megadó magatartás, együttműködés, felelősségvállalás és teherviselés.

Néhány előfordulási hely az Újszövetségben a 40-ből:

Az Istennek való alárendeltségről:

Róma 10:3 "Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának."

1.Kor. 15:27 "Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent."

Ef.1:22 ""Az ő lábai alá vetett mindent", és őt tette mindenek felett való fővé az egyházban,"

Zsid. 12:9 "testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? " 

Jak. 4:7 "Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek."

1.Pét 3:22 "aki miután felment a mennybe, az Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők."

Lukács 10:17 "Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel jelentette: "Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!""

Az asszonyok alárendeltségéről:

1.Kor. 14:32 "az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja." 

Ef.5:21-24 "Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. Az asszonyok engedelmeskedjenek

férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben."

Kol. 3:18 "Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban."

Tit. 2:5 "neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét." 

1.Pét. 3:1 "Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket,  felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre."

1.Pét. 3:5 "Egykor a szent asszonyok is, akik az Istenben reménykedtek, így díszítették magukat: engedelmeskedtek férjüknek, ahogyan Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának nevezte őt."

A felettes hatalmaknak való alárendeltségről:

Róma 13:1 "Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett." 

Tit. 2:9 "A szolgákat intsd, hogy engedelmeskedjenek uraiknak, legyenek készségesek mindenben, ne feleseljenek," 

Tit. 3:1 "Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat a hatóságoknak és a felsőbbségeknek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. " 

1.Pét. 2:13 "Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak," 

Egyéb emberi kapcsolatainkban szükséges alárendeltségről:

gyermek szülőjének: Lukács 2:51 "Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik."

a gyülekezet a szolgáló szenteknek: 1.Kor. 16:16 "tudjátok Sztefanász házanépéről, hogy ők Akhája zsengéje, és a szentek szolgálatára szánták magukat: ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindazoknak, akik velük együtt szolgálnak és fáradoznak. "

ifjak időseknek: 1.Pét. 5:5 "Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad."

Az ige annyira egyértelmű. Akkor miért állunk sokszor tanácstalanul, széttárt karokkal?! És miért olyan nehéz ezt gyakorlatba ültetni? 

Azt hiszem kicsit emésztgetnem kell a fenti meghatározást és a vonatkozó igehelyeket. 

(A folytatás a kamillablogon lesz olvasható.)