Korbács alatt

Azon morfondíroztam mostanában, hogy ha Jézus most járna köztünk, lehet, hogy a jeruzsálemi templom után a mieinket is ostorral tisztogatná.
Bevallom őszintén vannak dolgok, amik egyszerűen emészthetetlenek számomra. Konzervatív vagyok, sőt egyesek legszívesebben a "bigott" jelzővel is megbélyegeznének, de ez kevéssé zavar. Éppúgy ahogy a Biblia nem ismeri el a demokráciát sem a teokrácia helyett, úgy én sem, sőt a liberalizmust sem. Amennyire veszélyes szűken értelmezni a Bibliát, éppannyira vagy még inkább veszélyes a tág értelmezés is. De ha választanom kell az aranyközépút keresése közben, inkább a szűk értelmezést választom, mint a tágat. (Mt.7:14.)
Kicsit megpróbáltam beleélni magam azoknak a zsidóknak a helyzetbe, akiket Jézus korbáccsal söpört ki a templomból. (Jn.2) Mit tettek ők? Segítettek testvéreiken, jó szolgálatot tettek nekik, puszta jószándékból. No meg egy kis haszonhoz is jutottak, de hát a szándék a fontos nem? Végül is csak olyan dolgokat árultak, amelyek a törvény betartásához - az Isten által adott törvény betartásához - nélkülözhetetlenek. Ők csak segítették honfitársaikat törvénytisztelőnek maradni. A pénzváltás is erről szólt. A templomi adót is csak templomi pénznemben lehet megfizetni. Hát hol a legegyszerűbb beváltani, ha nem a templomban?
"A pokolra vezető út is jószándékkal van kikövezve", tartja a mondás. A legkevésbé sem alaptalanul.
Ha így nézem azokat a dolgokat, amiket beengedünk gyülekezeteinkbe, Jézus mit tenne velünk? Nem korbáccsal hajtana ki? Ó, emberileg sok mindent meg lehet magyarázni. És a jószándék lenne az utolsó, amit kétségbe vonnék. Jézus mégis korbáccsal jön, amikor kalmárkodunk az Ő házáBAN. A kegyelem nevében. Mindegy mivel. Bármivel, még akkor is ha az az istentisztelet része. Ó, ebben mennyi a bűnünk!!! Kalmárkodni sok mindennel lehet. Lehet tudással is, sőt lehet az üdvösséggel is! (Klasszikus példa erre a középkori búcsúcédulák. De ma is megvannak a kifinomult módszereink.) Lehet magával Krisztussal is, mint áldozati báránnyal. Az ilyenekre Jézus válasza azonban a korbács.
A napokban olvastam János és Júdás leveleit. El kellett gondolkoznom, hogy ha már az első gyülekezetek ilyen komoly tévtanítókkal, szakadárokkal, csákmátékkal küszködtek, akkor mitől lenne jobb a helyzet ma? El kellett gondolkodnom, hogy ha az apostolok kategorikus elzárkózásra szólítanak fel az ilyen emberektől, akkor nem a kegyelem ellen való, ha vannak olyan keresztyének(nek mondott emberek), akik elől az Ige alapján jobbnak látom elzárkózni, nem közösségben lenni. Amíg látszatkeresztyénekből valóban meg nem térnek, megszentelődnek.
Elgondolkoztam, hogy az egy testnek vannak beteg, torz, nem a helyükön levő tagjai is, - vagy csak azok vannak, pontosabban -, amit csak a Nagy Orvos igazíthat helyre, gyógyíthat meg. A közösség nem vállalása azonban nem egyenlő és nem is jogosít fel az ítélkezésre.
Az elmúlt hónapok legsúlyosabb dilemmáinak lezárásához közeledem. Elméletben legalábbis. Gyakorlatban még nem tudom, hogyan is fog ez kinézni... de az Úr megadja majd azt is.

Jegyzet magamnak

Jézus így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát." Máté 22:9

Miért tévelygek, bolyongok az élet útvesztőiben?

Mert nem ismerem az Írásokat, ÉS kapcsolat híján nem tapasztalom meg Isten hatalmát. (nem "vagy"!!! ÉS!!!)

Mi történik velem, ha nem ismerem az Írásokat? 

Eltévelyedem. 

Mi történik velem, ha vak és süket vagyok Isten hatalmára?

Eltévelyedem.

Egyszerű, mint az egyszer egy. Mint Jézus minden tanítása. És jééé!!!! Mennyire igaza van!!!!

Elhagyatva

Máté 27:46 Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: "Éli, éli, lamá sabaktáni!" azaz: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" 

Helyettem. Azért hagyott el Téged, Jézus, hogy engem ne kelljen elhagynia. Az én bűneim miatt...

Mennyire szeret engem Isten, ha még a Fiát is képes volt elhagyni értem!?

Cselekedni vagy nem cselekedni

A Máté 25:31-46 Jézus szavai az utolsó ítéletről. 

Lesz egy jobb oldal és egy baloldal. Az, hogy ki melyik oldalra kerül attól függ, hogy cselekedte-e vagy nem cselekedte az irgalmasság cselekedeteit. Aki cselekszik örökli az országot. Aki nem cselekszik, megy az örök tűzre. 

Itt nincs szó hitről, itt cselekedetekről van szó. Nincs szó hibákról, tévedésekről, bűnökről, itt a nem-cselekvésről van szó. Az irgalmasság cselekedetiből sorol fel itt néhányat Jézus. És azok alapján ítél!

Irgalmasnak lenni? Hát én-központúan nem lehet. Ehhez Isten-központú életet kell élni...

A megbotránkozásról 1.

Máté 26:31 "Akkor így szólt hozzájuk (ti. a tanítványokhoz) Jézus: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai."

A hozzá legközelebb állók, a tanítványok botránkoznak meg benne.

Mit jelent megbotránkozni?

Az eredeti görög szó (skandalizō) jelentései: 1) akadályt tesz a másik útjába; (átv.) megbotránkoztat; a) bűnre csábít; b) arra ösztönöz valakit, hogy kételkedjen és eltávolodjon vkitől, akiben pedig bíznia kellene, és akit tisztelnie kellene; 2) föllök vkit; (átv.) méltatlankodásra késztet vkit a viselkedésével

A magyar értelmező szótár szerint a megbotránkozott az "aki valami erkölcstelen vagy társadalmilag elfogadhatatlan dolog miatt megdöbbent; felháborodott."

Jelen helyzetben talán a görög 1b) jelentés fejezi ki legpontosabban mire gondolt Jézus, amikor előre jelezte a tanítványok megbotránkozását.

Az Újszövetségben 30-szor fordul elő ez a görög szó, ebből 13 alkalommal Máté evangéliumában. Pontosan az alábbi helyeken: 5:29, 5:30, 11:6, 13:21, 13:57, 15:12, 17:27, 18:6, 18:8, 18:9, 24:10, 26:31, 26:33.

Tényleg megbotránkoztak a tanítványok azon az éjszakán? Júdás minden bizonnyal, hiszen elárulta Őt. De az 56b vers tanúsága szerint a többiek is.

Szembetűnő, hogy a 32. versben Jézus már arról beszél, hogy előttük megy majd Galileába. Vi. a tanítványok jól megbotránkoznak: elárulják (47-49.v.), elhagyják (40,43,56,.v.) megtagadják (69-75.v.), Jézus MÉGIS azt ígéri, hogy nem hagyja el őket, hanem előttük megy. Galileába, a megtapasztalások, a tanítások helyére.

Jó tudni, hogy a megbotránkozásokból (kételkedésekből, eltávolodásokból, kísértésekből) is ki tud hozni az Úr, nem is akárhogy: előttünk való járással.

A talentumok

Máté 25:14-30

Vállalkozó kedvű, kockáztatni merő, szorgalmas szolga (16.v.) áll szemben a lusta, biztonsági játékos, túl óvatos szolgával (17.v). Utóbbi annak ellenére választja a kockázatmentes megőrző politikát, hogy urát kérlelhetetlennek ismeri. (24.v.)  Ez egy teljesen érthetetlen logika. Minden józan észnek ellentmondó gondolkodás.

Figyelemre méltó, hogy a gazda a talentumokat kinek-kinek képessége szerint osztotta ki. (15.v.) Az volt lusta a munkához, az rejtegette a rábízottakat, akinek képességeit maga a gazda is kevesebbre becsülte, akinek csak kicsivel kellett gazdálkodnia. Még a kevéshez is lusta volt. Vagy a kicsit is féltette.

Ezzel szemben a vállalkozó kedvű, befektetésekben gondolkodó, szorgalmas szolga nem csekélyke kamatot nyer befektetésével, hanem megkétszerezi a rábízottakat! 

Rejtegetni vagy befektetni? Istennél egyértelműen az utóbbi a nyerő!!! A szorgalmas szolga bemegy a menyegzőre/üdvösségbe (21,23.v.), a rejtegető kivettetik a sötétségre/kárhozatra! (30.v.) Mint ahogyan a 22:13-ban a menyegzői ruha (megfelelő életmód) hiánya is hasonló következményekkel jár.

Nem cselekedetek által üdvözülünk, hanem hit által, de ha cselekedeteink nem tükrözik hitünket, kockára tesszük az üdvösségünket. És el is veszíthetjük. Ez a példázat erről szól. Mint ahogy az utolsó ítéletről szóló (31-46.v.), a talentumokat követő versek is erről tanúskodnak. A további erre vonatkozó igéket még majd apránként idegyűjtögetem. (Akkor az üdvösség mégis elveszíthető?!?!)

Mi lehet a talentum? Mit bíz ránk Isten?

...

A 10 szűz

Máté 25:1-13

A szüzek a hívők, a gyülekezet. Feladatuk az olaj gyűjtögetése, a lámpásuk tisztán tartása.

Mi lehet az olaj?

És mi lehet a lámpás?

 

A lámpás az amivel világítanak. A vőlegénynek, hogy odataláljon a menyegzőre, és másoknak, hogy csatlakozzanak a vőlegény várásához. Méghozzá folyamatosan. Ehhez pedig állandó olajkészletre van szükség. Merthogy a  lámpás olajjal működik. Ezért nélkülözhetetlen. Az olajat ébren lehet gyűjteni.  Az olaj lehet az Ige. A lelki ajándékok. A Lélek gyümölcsei.  ... Minél több van belőle annál jobb.

A várakozásban szinte törvényszerűen elálmosodnak és elalszanak a szüzek. (5.v.) Nem egyesek, hanem mindnyájan. Elkerülhetetlen?! Mindeközben folyamatosan világít a lámpás. Aztán ébresztőt fújnak. Gyorsan rendbe kell hozni a lámpásokat.

Nem hibáztatja senki a szüzeket, amiért elaludtak, még csak nem is kerülnek bajba feltétlenül. Amennyiben van elegendő olajuk. Rosszul azok járnak, akiknek nincs elegendő olajuk és az utolsó pillanatban próbálnak kétségbeesetten beszerezni - kézenfekvően először azoktól, akiknek van.

Ebben a példázatban engem mindig az zavart legjobban, hogy miért '"irigyek" azok a szüzek, akiknek van, és miért nem adnak azoknak, akiknek nincs, vagy csak kevés van. Most már értem, de ettől nem lett könnyebb számomra ez az Ige. Értem, hogy ez azt jelenti, hogy senki nem gyűjthet másnak, mindenkinek magának kell gondoskodnia az olajról, amivel felkészülten várhatja a vőlegényt és ami kitart a menyegzőig. Pedig sokszor szeretnék segíteni azoknak, akik nem ismerik fel a gyűjtögetés szükségességét, vagy munka helyett  épp alszanak, de én szeretném őket ott látni a menyegzőn és ezért ha tehetném gondoskodnék az ő olajukról is. De nem tehetem. Mások helyett nem választhatom az üdvösséget, csak magamnak. Mindenki csak maga gondoskodhat a saját olajáról.

Ha mondjuk a gyerekeimre gondolok, ez nem feltétlenül megnyugtató. De azért irányadó. Szülőként nem feladatom az ő olajukról való gondoskodás, de feladatom megtanítani őket hogyan gondoskodhatnak a saját olajukról. Ez az elsődleges feladatom. 
Bár ez a példázat elsősorban az állandó készenlétre figyelmeztet, hiszen "Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!" (13.v.), azonban az olajgyűjtögetés motívumával előremutat a talentumok példázatára, amely a cselekvésre, az idő jó kihasználására bátorít.