Az ÚR megragadott engem

Ezék 2:1 Ezt mondta nekem: Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled!
Ezék 2:2 Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám.
Ezék 2:3 Ezt mondta nekem: Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem. Hűtlenek voltak hozzám ők is, őseik is egészen a mai napig.
Ezék 2:4 A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!…
Ezék 2:5 Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele, hiszen engedetlen nép ez, de majd megtudják, hogy próféta volt közöttük.
Ezék 2:6 Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez.
Ezék 2:7 Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!
Ezék 2:8 Te pedig, emberfia, hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked!
Ezék 2:9 Láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és egy irattekercs volt benne.
Ezék 2:10 Kiterítette előttem, és az tele volt írva mindkét oldalán. Siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva.

Ezék 3:1 Ezt mondta nekem: Emberfia, edd meg, amit itt találsz! Edd meg ezt a tekercset, azután menj, és szólj Izráel házához!

Ezék 3:2 Kinyitottam a számat, ő pedig megetette velem azt a tekercset.

Ezék 3:3 Ezt mondta nekem: Emberfia, rakd tele a hasadat, töltsd meg a gyomrodat ezzel a tekerccsel, amelyet adok neked! Meg is ettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz.

Ezék 3:4 Azután ezt mondta nekem: Emberfia, menj el Izráel házához, és hirdesd nekik igéimet!

Ezék 3:5 Nem érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez szól a küldetésed, hanem Izráel házához.

Ezék 3:6 Nem ahhoz a sok érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez, akiknek a beszédét nem érted. Bizony, ha azokhoz küldtelek volna, ők hallgatnának rád.

Ezék 3:7 De Izráel háza nem akar majd rád hallgatni, mert énrám nem akarnak hallgatni. Bizony, Izráel egész háza kemény fejű és konok szívű!

Ezék 3:8 De én ugyanolyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és ugyanolyan keménnyé a fejedet, mint az ő fejük.

Ezék 3:9 Olyan keménnyé teszem a fejedet, mint a gyémánt, amely a tűzkőnél is keményebb. Ne félj, és ne reszkess tőlük! Bizony, engedetlen nép ez!

Ezék 3:10 Azután ezt mondta nekem: Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd szívedbe, és hallgasd figyelmesen!

Ezék 3:11 Menj oda fogságban élő néped fiaihoz, szólj hozzájuk, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!... - akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele.

Ezék 3:12 Ekkor fölemelt engem a lélek, hátam mögött pedig nagy, dörgő hangot hallottam: Áldott az ÚR dicsősége az ő szent helyén!

Ezék 3:13 Az élőlények szárnyainak zúgása, amint egymáshoz csapódtak, meg a kerekek robaja volt a nagy, dörgő hang.

Ezék 3:14 A lélek fölemelt, és elragadott engem. Én pedig mentem keserűen, felindult lélekkel, de az ÚR kemény kézzel tartott engem.

Ezék 3:15 Így kerültem Tél-Ábíbba, a fogságban élőkhöz, akik a Kebár folyó mellett laktak. Letelepedtem ott, ahol ők laktak, és ott ültem közöttük hét napig összetörve.

Ezék 3:16 Hét nap múlva ez történt: Így szólt hozzám az ÚR igéje:

Ezék 3:17 Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!

Ezék 3:18 Ha azt mondom a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és te őt nem figyelmezteted, és nem szólsz neki, figyelmeztetve a bűnöst, hogy ne járjon bűnös úton, és így életben maradjon: akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon.

Ezék 3:19 De ha te figyelmezteted a bűnöst, és ő nem tér meg bűnéből, és bűnös útjáról, akkor ő meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet.

Ezék 3:20 Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon.

Ezék 3:21 Ha viszont figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék többé az igaz, és ő nem vétkezik, akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is megmented a lelkedet.

Ezék 3:22 Az ÚR ott megragadott engem, és ezt mondta nekem: Indulj, menj ki a völgybe, mert ott akarok veled beszélni!

Ezék 3:23 El is indultam, kimentem a völgybe, és íme, ott állt az ÚR dicsősége. Ugyanolyan volt, amilyent a Kebár folyó mellett láttam. Ekkor arcra borultam.

Ezék 3:24 De lélek áradt belém, talpra állított, szólt hozzám, és ezt mondta nekem: Menj, és zárkózz be házadba!

Ezék 3:25 Emberfia, köteleket fognak hozni, megkötöznek velük, és nem mehetsz közéjük.

Ezék 3:26 Nyelvedet az ínyedhez ragasztom, néma leszel, és nem tudod dorgálni őket, noha engedetlen nép ez.

Ezék 3:27 Csak ha én szólok hozzád, és megnyitom a szádat, akkor mondhatod nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!... Aki hallgat rá, az hallgat rá, aki nem törődik vele, az nem törődik vele. Hiszen engedetlen nép ez!

Testvérharcok

A feltétlen szeretetről írt a napokban a Mai Ige.

Ézsau és Jákób nem kaptak feltétel nélküli szeretetet a szüleiktől. Ezért versengtek a szüleik szeretetéért, aminek következményeként végül meggyűlölték egymást. 

Isten rádöbbentett, hogy én is Ézsauhoz hasonlóan viselkedem. Versengek az Ő szeretetéért, és közben engedem - akaratlanul, hogy ez tönkretegye a testvéreimmel való kapcsolataimat. Gyermekként is meg kellett élnem ezt. Szóról szóra.

De továbbfejlesztettem, és továbbra is főzicskézem a magam vadjait, hogy Isten kedvére tegyek, és Ő jobban szeressen engem. Pedig erre semmi szükség, hiszen Ő szeret bármit teszek is, mert a gyermeke vagyok!!! Ő Izsákkal ellentétben feltétel nélkül szeret. Az Ő szeretete szempontjából nem számít az, hogy mennyit imádkozom vagy olvasom a Bibliát, mennyire vagyok vendégszerető, mennyit adakozom, de még az sem, hogy mennyire keresem az Ő akaratát, vagy mennyire teszem azt, amire már eljutottam (Fil.3:16), esetleg mennyire tud használni mások életében. Ezek fontos dolgok. Nagyon fontos dolgok. Meghatározzák a jellememet, és a Vele való kapcsolatom minőségét. De nem meghatározói az Ő szeretetének. És nem szabad, hogy a mi egymás felé gyakorolt szeretetünknek meghatározói legyenek. Nem szabad, hogy az egymásról alkotott képünk és véleményünk meghatározói legyenek.
Isten feltétel nélkül szeret. És nem fog jobban szeretni attól, ha buzgóbban igyekszem a kedvében járni. Ezt nehéz felfogni, elfogadni, mert mi nem így működünk, de Isten igen. Ez nem jelenti azt, hogy elrejthetjük az egy tálentumunkat, abban a biztos tudatban, hogy Ő szeret. Nem. Meg kell dupláznunk. Akárhány tálentumunk van. De nem a szeretetéért versengve. Hanem mert ezt kéri tőlünk, és mert ez van javunkra.

Ézsau végül megbékült Jákóbbal. Amikor már nem versengtek Izsák szeretetéért. Én is feladom a versengést, és megbékülök testvéreimmel.

Beszélgettünk...

...tegnap a férjemmel. Egy másik beszélgetésről való beszámoló indította el a beszélgetést. De két nagyon fontos megállapítással zártuk. Az első lényegében a másik beszélgetés alapját képezte, de megdöbbenve ismertem fel, hogy nekem is "problémám", és milyen szomorúan igaz: nevezetesen, hogy sokkal többet szeretne adni nekünk a Szentlélek, mint amennyit mi hajlandók vagy képesek vagyunk elfogadni Tőle. Pl. 1.Kor.12. Az Ige tele van ígéretekkel, amiket nem látunk megvalósulni hitetlenségünk miatt vagy mert egyszerűen nem is kérjük. Mk.11:24. Mt.17:20

Csak mustármagnyi hitet. Csak azt szeretnék, azt kérek.

A másik dolog, amit a férjem mondott, és ezáltal sok dolog letisztult bennem, hogy csak Isten és az Ige törvényszerűségei után következnek a fizika, biológia törvényszerűségei, vagy bármely más tudományé. Ezeket hívják csodáknak. Ennyire egyszerű. Összeférnek, nem zárják ki egymást. Csak épp nem egyenrangúak, és ha kérdés merül fel, mindig a Biblia győz.

Jó tudni! :)

Jegyzet magamnak

Jézus így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát." Máté 22:9

Miért tévelygek, bolyongok az élet útvesztőiben?

Mert nem ismerem az Írásokat, ÉS kapcsolat híján nem tapasztalom meg Isten hatalmát. (nem "vagy"!!! ÉS!!!)

Mi történik velem, ha nem ismerem az Írásokat? 

Eltévelyedem. 

Mi történik velem, ha vak és süket vagyok Isten hatalmára?

Eltévelyedem.

Egyszerű, mint az egyszer egy. Mint Jézus minden tanítása. És jééé!!!! Mennyire igaza van!!!!

Utóhang az anyák napjához

A gyülekezetben kissé rendhagyó anyák napját tartottak nekünk vasárnap. De lehet, hogy nem is rendhagyó volt, csak egyszerűen nem helyénvaló. Van kb. 40 gyermek a gyülekezetben, akik mind kiálltak és egyesével köszöntötték verssel az édesanyjukat. Csak a versek végighallgatása volt min. fél óra. Már ott nagyon megrökönyödtem az egyik versen, aminek szerzője egy közismert kabarészerző, közéleti figura. Nem volt a versben semmi helytelen, de épp egy gyülekezeti anyák napjához sem volt sok köze. A nagyobbak pedig saját édesanyjukhoz írt verseiket mondták el. Ez kedves kezdeményezésnek tűnt, a gyerekek szempontjából még jónak is, azonban egy aprócska gondom mégis van az egésszel - és erre igazából egy beszélgetést követően jöttem rá. A gyülekezet, az istentisztelet Isten tiszteletéről és felmagasztalásáról szól/kéne, hogy szóljon. És nem az édesanyákéról. Még kivételes alkalmakkor sem. Szerintem ilyenkor az istentisztelet arra való lenne, hogy hálát adjunk értük, közbenjárjuk értük, vezetést kérjünk számukra és bátorítsuk, tanítsuk őket, hogyan élhetnek gyermekeik elé istenfélő életet. Értük, és nem róluk kéne, hogy szóljon az egész, ha már van. Az ő dicséretük és felmagasztalásuk a család belügye, házon belül kell, hogy maradjon és nem a gyülekezetben a helye. Nem találom az igei alapot mögötte, sokkal inkább annak ellenkezőjét. Számomra pedig a tradíciók és hagyományok nem elfogadható indok semmilyen igeileg nem megalapozott szokás életben tartására... nem csak az anyák napja, de más biblikátlan szokások esetében sem...

Ez most csak valami szélbe szórt gondolatmenet, de meg kellett fogalmaznom magamnak.

Krisztusivá lenni ezt is jelenti

Ütős! Máskor is szeretném megnézni még, és hogy ne kelljen keresgélnem, ideteszem:

Ez megint egy revelációs gondolat lesz, de kellenek az ilyenek. 

Soha nem volt kérdés számomra, hogy ha az utamba akadna egy árva gyermek, örökbefogadnám. A lelkem mélyén az egyik legtitkosabb vágyam, hogy egyszer legyen egy örökbe fogadott gyermekünk. Nem azért, mert nekünk ne lenne - a világ szemében már így is több van a kelleténél - hanem mert szeretném ilyenformán is megélni Krisztus parancsát: "aki egyet is befogad ... engem fogad be". 

A férjem ezzel nincs egészen így, még. Tehát a dolog csak álom szintjén él bennem. De megnyugtatott - mostanáig - a tudat, hogy ha szembe jönne velünk a helyzet, bizonyosan nem térnénk ki előle. Hiszem addigra a férjem is másként látná ezt a dolgot. 

A fenti videó megnézése óta viszont azt érzem és látom, hogy nem kell várnom arra, hogy szembe jöjjön egy helyzet. Kezdeményezőnek kell lenni, és elindulni az úton. Ha nem is konkrétan az örökbefogadásban, hiszen ahhoz mindenképpen két ember kell. (Mellesleg jegyzem meg: még azokat a gyermekeinket sem tudom úgy nevelni, akiket Isten kegyelemből egyenesen a mi családunkba küldött, ahogy elvárná tőlem, ahogy kellene.) De Krisztus parancsainak a gyakorlati megvalósításában mindenképpen. A gyakorlati szeretet, a gyakorlati könyörület, a gyakorlati jótettek. Miért csak akkor tegyek jót, ha már egyszerűen nem tudom kikerülni a "felhívást keringőre"? Miért csak akkor adok a hajléktalannak, amikor odalép hozzám koldulni? Miért nem megyek oda én és gyakorolok könyörületet? Miért csak akkor veszem észre egy szegény gyermek sorsát, amikor már plakátokról ordít felém, hogy vegyem már észre? Miért nem keresem én azokat az embereket, gyerekeket a hétköznapokban, akiknek segíthetnék? Ha csak aprósággal is. 

Inkább kikerülöm a hajléktalant, mert bizalmatlan vagyok. Inkább arra összpontosítok, hogy nekünk is van elég bajunk, minek vegyem magamra még más baját is... (és ezzel rossz példát mutatok a gyermekeinknek is)

... de az Ige nem ezt tanítja. Krisztus maga indult a bűnösök megmentésére, és nem várta meg, míg útjukba kerülnek...

Sőt, erre is igaz a Bölcs mondása: "Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül." Péld. 11:25

A 3:27 parancsa pedig egyértelmű: "Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!"

Özönvíz

A szomszédok szerint '63-ban volt erre utoljára ekkora víz. Pedig mi még nem panaszkodhatunk. Tegnap láttam képeket, ahol konyhában, nappaliban kell a derékig érő vízből menteni, ami menthető, széles utak szakadnak be amúgy békés, csendes kis patakoktól, megbénítva egy fél ország életét, és még hosszan sorolhatnám... döbbenetes, tényleg...

Amin viszont elgondolkoztam, hogy ezt csupán 3 napnyi intenzív esőzés okozta. Ennyi kellett ahhoz, hogy megnyíljanak "a nagy mélységek forrásai" is (belvíz). Akkor miért is hihetetlen, hogy Isten 40 napnyi eső segítségével el tudta pusztítani a Földet?!?!?! Ha eddig meg is tudtam érteni azokat, akik csupán  mitológiának tartják az özönvíz történetét, ezután bizonyosan nem értem meg. Napnál világosabb, hogy Isten bármikor megtehetné újra, ha nem ígérte volna meg, hogy nem teszi meg többé!!! Azt hiszem a szivárványokat is kicsit másként látom mostantól. Valóban és kizárólag az ígéret zálogának.

A Lélek gyümölcsei

Az elmúlt napokban sokat gondolkoztam azon, hogy az életem mennyire van összhangban a hitemmel. Cselekedeteimmel jó példa vagyok-e gyermekeim előtt, bizonyságtétel, élek-e úgy, hogy kívánatossá tegyem számukra a hitet. Őszintén: borzasztó nagy hiányosságaim vannak. És ha ezeken nem változtatok, nem csodálkozhatom, ha egy nap a gyermekeim úgy döntenek: inkább kipróbálják a saját útjukat, ahelyett amiben felnőttek. Csak vegyük a Lélek gyümölcseit. Elég keveset tudok felmutatni belőlük. Az előzőleg felsorolt test cselekedetei annál inkább tetten érhetők. Valamiért azt hittem idáig, hogy a Lélek gyümölcsei az újjászületett emberben valahogy szép csendben megszületnek maguktól. Sőt, mindezt egyik pillanatról a másikra teszik. És amikor azt láttam, hogy az én életemben ez nem egészen így működik, az újjászületésem kérdőjeleződött meg bennem, nem az, hogy ennek valóban így kell-e lezajlania. Az újjászületéssel kapcsolatban egy ideje tisztába kerültek már a dolgok, arra is ráébredtem már, hogy a gyümölcstermés egy folyamat, de az hogy a folyamat nem zajlik le magától, az most kezd eljutni az agyamig. Mintahogy a gyümölcsfáinkat is ápoljuk, gondozzuk, - metszés, kapálás, permetezés, tápoldatozás - ez a lelki gyümölcsfára is igaz. Ölbe tett kézzel várni a termésre, anélkül, hogy tennénk érte bármit is, - khm... - balgaság. Nem a várt eredményt fogja hozni. Dolgozni a gyümölcsökért viszont szükséges feladat. Az Ige úgy általában sem a tétlenséggel van összhangban, hanem rendszerint cselekvésre buzdít és ösztönöz. Soha nem használ passzív ragozást. Nem is értem hogy fért meg bennem itt-ott a passzív gondolkodás. Például ebben.

 Így talán nem elvetendő gondolat aktívan dolgozni a gyümölcsökön, mondjuk egyszerre egyen... 

Ezzel összhangban vannak Chambers mai gondolatai, bár ő már egy lehetséges veszélyre figyelmeztet, ami a tudatos szokásalakítások esetén felléphet... de megerősíti bennem az aktivitás szükségességét.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

SZOKD MEG, HOGY NE LEGYENEK SZOKÁSAID

"Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké" (2Pt 1,8).

Amikor valamilyen magatartást alakítunk ki magunkban, annak tudatában vagyunk. Van idő, amikor tudatában vagyunk, hogy kezdünk erényesek, türelmesek, istenesek lenni, pedig ez még csak egy lépés, és ha ennél megállunk, szellemileg önteltté, kevéllyé válunk. Az a helyes, ha szokásaink eltűnnek az Úrnak bennünk való életében, míg minden szokásunkat annyira begyakoroltuk, hogy azok már egyáltalán nem tudatosak. Szellemi életünk azért alakul át folyton önelemzéssé, mert még vannak olyan tulajdonságok, amelyeket nem "ragasztottunk" (1,5) a többihez. Végül is az Úrhoz való viszonyunknak egészen egyszerűvé kell válnia. Lehet, hogy isteneddé válnak kicsi keresztyén szokásaid, pl. hogy bizonyos időben imádkozol vagy a Bibliát olvasod. Figyeld meg: mennyei Atyád hogy felforgatja ezeket az időpontokat, ha elkezded szokásodat imádni ahelyett, akire vonatkozik. "Nem tehetem most ezt, éppen imádkozom; ezt az órát Istennel töltöm el." Nem, te ezt a szokásoddal töltöd el! Valami hiányzik belőled, ismerd fel ezt a hibádat. Ha megtaláltad a hiányzó tulajdonságot, "ragaszd hozzá" a többihez és megfelelő alkalommal gyakorold magad benne.

Ha szeretetben vagy, nincsenek többé látható szokásaid, eljutottál odáig, ahol eltűnt a szokás és már öntudatlanul teszed a gyakorlati dolgokat. Ha tudatosan vagy szent, akkor bizonyos dolgokról azt képzeled, hogy nem teheted meg. Vannak bizonyos kapcsolataid, amelyekben távolról sem vagy egyszerű; azaz valamit még hozzá kell "ragasztanod". Egyedül Jézus Krisztus élete természetfeletti élet és Ő Istennel mindig kapcsolatban állt. Neked hol nincs kapcsolatod Istennel? Engedd, hogy Ő belenyúljon abba a bizonyos dologba, addig, amíg megragadod Őt és életed a gyermek egyszerű életévé válik.

Elhagyatva

Máté 27:46 Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: "Éli, éli, lamá sabaktáni!" azaz: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" 

Helyettem. Azért hagyott el Téged, Jézus, hogy engem ne kelljen elhagynia. Az én bűneim miatt...

Mennyire szeret engem Isten, ha még a Fiát is képes volt elhagyni értem!?