Korbács alatt

Azon morfondíroztam mostanában, hogy ha Jézus most járna köztünk, lehet, hogy a jeruzsálemi templom után a mieinket is ostorral tisztogatná.
Bevallom őszintén vannak dolgok, amik egyszerűen emészthetetlenek számomra. Konzervatív vagyok, sőt egyesek legszívesebben a "bigott" jelzővel is megbélyegeznének, de ez kevéssé zavar. Éppúgy ahogy a Biblia nem ismeri el a demokráciát sem a teokrácia helyett, úgy én sem, sőt a liberalizmust sem. Amennyire veszélyes szűken értelmezni a Bibliát, éppannyira vagy még inkább veszélyes a tág értelmezés is. De ha választanom kell az aranyközépút keresése közben, inkább a szűk értelmezést választom, mint a tágat. (Mt.7:14.)
Kicsit megpróbáltam beleélni magam azoknak a zsidóknak a helyzetbe, akiket Jézus korbáccsal söpört ki a templomból. (Jn.2) Mit tettek ők? Segítettek testvéreiken, jó szolgálatot tettek nekik, puszta jószándékból. No meg egy kis haszonhoz is jutottak, de hát a szándék a fontos nem? Végül is csak olyan dolgokat árultak, amelyek a törvény betartásához - az Isten által adott törvény betartásához - nélkülözhetetlenek. Ők csak segítették honfitársaikat törvénytisztelőnek maradni. A pénzváltás is erről szólt. A templomi adót is csak templomi pénznemben lehet megfizetni. Hát hol a legegyszerűbb beváltani, ha nem a templomban?
"A pokolra vezető út is jószándékkal van kikövezve", tartja a mondás. A legkevésbé sem alaptalanul.
Ha így nézem azokat a dolgokat, amiket beengedünk gyülekezeteinkbe, Jézus mit tenne velünk? Nem korbáccsal hajtana ki? Ó, emberileg sok mindent meg lehet magyarázni. És a jószándék lenne az utolsó, amit kétségbe vonnék. Jézus mégis korbáccsal jön, amikor kalmárkodunk az Ő házáBAN. A kegyelem nevében. Mindegy mivel. Bármivel, még akkor is ha az az istentisztelet része. Ó, ebben mennyi a bűnünk!!! Kalmárkodni sok mindennel lehet. Lehet tudással is, sőt lehet az üdvösséggel is! (Klasszikus példa erre a középkori búcsúcédulák. De ma is megvannak a kifinomult módszereink.) Lehet magával Krisztussal is, mint áldozati báránnyal. Az ilyenekre Jézus válasza azonban a korbács.
A napokban olvastam János és Júdás leveleit. El kellett gondolkoznom, hogy ha már az első gyülekezetek ilyen komoly tévtanítókkal, szakadárokkal, csákmátékkal küszködtek, akkor mitől lenne jobb a helyzet ma? El kellett gondolkodnom, hogy ha az apostolok kategorikus elzárkózásra szólítanak fel az ilyen emberektől, akkor nem a kegyelem ellen való, ha vannak olyan keresztyének(nek mondott emberek), akik elől az Ige alapján jobbnak látom elzárkózni, nem közösségben lenni. Amíg látszatkeresztyénekből valóban meg nem térnek, megszentelődnek.
Elgondolkoztam, hogy az egy testnek vannak beteg, torz, nem a helyükön levő tagjai is, - vagy csak azok vannak, pontosabban -, amit csak a Nagy Orvos igazíthat helyre, gyógyíthat meg. A közösség nem vállalása azonban nem egyenlő és nem is jogosít fel az ítélkezésre.
Az elmúlt hónapok legsúlyosabb dilemmáinak lezárásához közeledem. Elméletben legalábbis. Gyakorlatban még nem tudom, hogyan is fog ez kinézni... de az Úr megadja majd azt is.

A komfortzónán túl

Vasárnap indult egy sorozat a Máté 28:19-20 alapján, amely így szól: "Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." 

Elsőként a "menjetek el" jelentése felett időztünk. 

Jézus azt mondta nekünk, hogy mi menjünk oda másokhoz. Ezzel szemben a gyakorlatban ennek pont az ellenkezőjét tesszük: várjuk, hogy emberek bejöjjenek, és a becsalogatásukban próbálunk különféle  módszerekkel sikert elérni. 

Pásztorunk a samáriai asszony példáját hozva arra is rámutatott, hogy Jézus - ha hagyjuk -  kicsalogat a komfortzónánkból, azért hogy elmenjünk. Az asszony élete a ház és kút között zajlik. A kútra is délben jár, amikor senki más, hogy ne találkozzon senkivel. Az ő komfortzónája ez: ház-kút, kút-ház. Életmódja miatt kerüli az embereket. Mígnem egy nap találkozik Jézussal, aminek hatására elmegy és megszólítja azokat az embereket, akiket addig került, - azért hogy a Messiáshoz hívja őket... 

"Menjetek el..." - a komfortzónán is túl.

Megbocsátás. Megbocsátás?

Rendre elém jön a téma az elmúlt hetekben. Bizonyosan nem véletlenül. De egyre inkább látom, mekkora hiánycikk az egészséges tanítás megbocsátás témakörében.

Döbbentem hallgattam a rádióban minap a pécsi püspököt, akinek szó szerint ez hangzott el a szájából: "megbocsátani annak lehet, aki bocsánatot kér."

Megértem szegényt, nem lennék a helyében, gyalázatos módon meghurcolták, megérdemelne egy bocsánatkérést, vitathatatlan, de ezzel az egy mondatával sok fejben mélyítette tovább a téves tanítást, kártékony következményeivel együtt.

Jézus ilyet nem mondott. Csak annyit adott PARANCSba, hogy "bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban." Ef.4:32

Nincs szó feltételekről. És tudtommal Isten sem köti feltételekhez az Ő megbocsátását. Mi lenne velünk, ha ő úgy bocsátana meg nekünk, ahogy mi egymásnak?! Ez egy egyszerű és egyenes PARANCS! (A parancs az, aminek eszedbe sem jut nem engedelmeskedni, gondolkodás és kérdés nélkül teszed.)

Az adós szolga jut eszembe, akinek az ura elengedte tartozását (bűneit), de az amikor az ő adósai jöttek szembe, fojtogatni kezdte őket, hogy fizessék meg a tartozásukat (kérjenek bocsánatot). (Máté 18:21-35) 

Ha az Ige nem is tanítaná ezt ennyire egyértelműen, a pszichológia mai állása szerint is a meg nem bocsátás nem a haragost teszi tönkre, hanem a meg nem bocsátót. Teherként cipeljük magunkkal, miközben bocsánatkérésre várunk, és idő előtt megöregszünk, megbetegszünk a teher alatt.

Az utóbbi években magamnak is sokat kellett tanulnom erről. Két vonatkozásban: a férjemmel szemben SOHA nem engedhetek meg magamnak meg nem bocsátást, mert tönkre teszem a házasságunk. Láttam elég házasságot tönkremenni így. Ezért bármilyen nehéz is, neki mindig meg kell bocsátanom. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ne tegyem meg, bármilyen igazam lehet is. Van az a fajta (ön)igazság, ami ölni tud. Ezt az segített gyakorlatba ültetni, hogy ahelyett, hogy mit kell megbocsátanom, azt kezdtem el számon tartani, hogy ő mit bocsát meg nekem. Onnan pedig már határozottan más a perspektíva.

A másik ennél is nehezebb lecke volt, amikor úgy jártam, mint a példázatbeli szolga. Úgy gondoltam majd akkor bocsátok meg, ha az adósom bocsánatot kér. "Fojtogatni" tudtam volna érte. Végülis nekem nincs miért bocsánatot kérnem. Mígnem egy nap Isten rádöbbentett: nem attól fogok tudni megbocsátani, ha bocsánatot kérnek tőlem, hanem ha így is tudok én bocsánatot kérni! Meg kellett tanulnom bocsánatot kérni, akkor is, amikor valójában bocsánatkérésre vártam. Méghozzá azért, hogy képes legyek megbocsátani. Életem egyik legmeghatározóbb leckéje volt!

Szintén a megbocsátással kapcsolatos közelmúltbeli élményem, hogy sokszor nem is vagyunk tudatában annak, hogy a patthelyzet feloldásához megbocsátásra van szükség. Görcsösen igyekszünk rendezni sorainkat, megoldani problémáinkat, "kibeszélni", de az fel sem merül bennünk, hogy egyszerűen csak a megbocsátás képességére van szükségünk. A megbántottság, fájdalom elvakít bennünket... nem csak a neheztelés, harag, de a megbántottság, keserűség, csalódottság is megbocsátásért kiált.

Tanuljunk meg megbocsátani! Már csak azért is,  mert Jézussal ezt imádkozzuk:  "bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;". Ő úgy bocsát meg nekünk, ahogy mi másoknak. Az önként vállalt rabságból nem szabadít meg, csak abból, amiből akarunk is szabadulni.

Fájdalmak férfija

Jézusról mondja ezt az Ige. (Ézs 53:3)

Eddigi életem legkegyetlenebb fájdalmaival küzdök napok óta. Lehet, hogy fogok ismerni ennél rosszabbat is, de az biztos, hogy azt a szintű fájdalmat, amit Jézusnak kellett ismernie, én soha nem fogom megismerni. Azt ember elképzelni sem tudja. 

A fájdalom általában kihozza az emberből a "legrosszabbat" - azt ami igazán benne van. Belőlem a "kicsinyke" fájdalom is csak borzalmas salakot hoz ki. Jézus még a világfájdalom szenvedései közepette is csak áldott és megbocsátott... 

De messze vagyok még attól, hogy olyan legyek, mint Ő! A fájdalom uralkodik rajtam, és nem én rajta... de az edzés megkezdődött erre az izomra is. :(

Jegyzet magamnak

Jézus így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát." Máté 22:9

Miért tévelygek, bolyongok az élet útvesztőiben?

Mert nem ismerem az Írásokat, ÉS kapcsolat híján nem tapasztalom meg Isten hatalmát. (nem "vagy"!!! ÉS!!!)

Mi történik velem, ha nem ismerem az Írásokat? 

Eltévelyedem. 

Mi történik velem, ha vak és süket vagyok Isten hatalmára?

Eltévelyedem.

Egyszerű, mint az egyszer egy. Mint Jézus minden tanítása. És jééé!!!! Mennyire igaza van!!!!

Jézus jön velem, vagy én megyek Vele?

Szeretem, amikor témát kapok a gondolkodáshoz. :)

Most is ez történt. Érkezett egy hozzászólás a kamillablog legnépszerűbb és leghektikusabb utóéletet élő bejegyzéséhez, ami mellett a legkevésbé sem szeretnék elmenni szó nélkül, de inkább ideillő gondolatok, ezért ide írom őket.

Erről a képről van szó:

 

A hozzászólásban mellékelt szöveggel alapvetően egyetértek, de kontextusba helyezve már messze nem olyan egyértelmű a dolog. A kontextus az ítélkezés kérdése. Nem bűnösök eléréséről beszélgetünk - amiről ez a kép, és az eredeti helyén hozzácsatolt angol szöveg szól, - hanem hívők egymáshoz való viszonyulásáról.

Igen, Jézus számára a náci katona is elveszett bárány, őutána is utána megy, a világ végére is. Egészen addig, amíg a katona be nem fogadja őt. 

Merthogy azután már a katona fog Jézussal menni, további tévelygők és elveszettek után, és nem Jézust fogja magával rángatni arra, amerre ő akar menni.

Máté 16:24 "Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem."

A bónusz kérdés:

Szerinted vajon mi lesz ennek a katonának az első dolga, miután elfogadta Jézust? Írd meg egy hozzászólásban! És ha gondolod vesd össze a választ az eredeti bejegyzés témájával. Furcsa párhuzamot fogsz találni...

Huszonkettedik hét: Kolossé 2:13-14

Eheti:

13 És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. 

14 Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.

Ebben van a mi szabadságunk! Nem a szabad akaratunkban, amely változik, mint a szélirány...

Tizedik hét: Kolossé 1:19-20

19 Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, 

20 és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.

"békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által." - Isten és ember között. Hogy lehet, hogy mégis annyi hívő ember is hadilábon áll Istennel?! Ő békességet szerzett, és nekem élnem kell ezzel a békével, nem háborúzhatom Istennel... nem mehetek szembe az ő törvényeivel.

Remélem, nagyobb a kitartás a tanulásban, mint a tapasztalat megosztási kedv. :) Már csak egy rövid bejelentkezéssel, hogy még mindig itt vagyunk és kitartunk, bátorítani tudjuk egymást! Ha valaki lemaradt, az se adja fel! Én is csúsztattam már. ;) Nem mindig terv szerint mennek a dolgok... ez az élet velejárója, de nem ok arra, hogy feladjuk!

Nyolcadik és kilencedik hét: Kolossé 1:15-18

A múlt héten nem írtam be ide a heti Kolossé verseket, de azért megtanultam. :) Ti hogy haladtok vele? Van még kitartás?

Nem könnyű, igaz? Néha kifejezetten nehéz. Maga az igevers is, de kellően fegyelmezettnek lenni is, hogy elővegyem, és gyakoroljam. De amikor végig tudom mondani az első verstől az épp aktuálisig, az valami fantasztikus érzés. :) Nektek is?

Két dolgot figyeltem meg: rendkívül hasznos az, ha felmondom valakinek - rendszerint a férjem, vagy a gyerekek "az áldozat", de lassan bevonok még mást is. Erős kontroll és emeli a sikerélmény értékét. Ezen felül építi azt is, akinek felmondom, nem csak engem

A másik, hogy a kudarctól való félelem megbénít. Sajnos nem minden nap veszem elő, csak heti 3-4 nap, és olyankor sem mindig futja az ismétlésre. Pedig attól ül be mélyen igazán. Így előfordul, hogy bele-beletévesztek és ez különösen felmondásnál jelentős stresszt okoz, amitől persze még többet hibázom. Tehát egyrészt próbálom magam abban gyakorolni, hogy nem baj, ha hibázom, még csak a tanulás fázisában vagyok, másrészt pedig fegyelmezettebben elővenni ismételni és tanulni. Heti 4 intenzív 10 perces ráfordítással komoly eredményeket tapasztalok.

Nektek hogy működik leginkább? Mennyi időt fordítotok rá? Miben hozott pozitív változásokat számotokra?

A múlt heti és heti versek:

15 Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. 

16 Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. 

17 Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. 

18 Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.

Ezek a versek egy kicsit nehezebb szakaszt vezetnek be. Úgy érzem nem is szabad versenként boncolgatni, mert a kontextus nélkül értelmüket és erejüket vesztik. "Egyszerű" dogmák, amiket meg kell tanulni, mert meghatározói egész hitünknek. 

Áldott hetet, jó tanulást és várom az élménybeszámolóitokat!

Előre nézel vagy hátra?

Ma nem jutunk el gyülekezetbe, ezért (is)  visszahallgattuk együtt a férjemmel a múlt vasárnapi rádiós istentiszteletet. Mivel csak 3 hétig hallgatható vissza, jegyzetet készítettem közben, mert szeretném, ha később is lenne, ami emlékeztet rá. Biztos vagyok benne, hogy egy párszor rám fér még ez az üzenet. (Apácska felfedezte, hogy a lap tetején lévő slide-on  "tekerhető".)

Felolvasott igeszakasz: 4.Móz.11:1-10,18-23

Kiemelt versek: 4-6.v.:  4 De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal? 5 Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. 6 Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.

Isten megszabadította népét Egyiptomból és ígéretet tett, hogy vezetni és hordozni fogja őket.

A pusztában mégis meglankadtak, megfáradtak a terhek hordozása, a mindennapok gondjai alatt. Zúgolódni kezdenek: az ígéret földje messze van, hogyan jutunk oda, nem tudjuk.

Isten szabadítása nem arról szól, hogy egyik napról a másikra megváltoznak a dolgok.

A szabadulás után hosszú út következik. Jézus az út. Vele együtt érünk célt.

Zúgolódásuk következményeként felgyullad Isten tüze. A baj nem szűnik meg, amíg Mózes nem imádkozik. Miután elalszik a tűz, a zúgolódás kiteljesedik, konkrétan kimondják a panaszokat. A közöttük élő, kívülről érkezett gyülevész nép gerjeszti a zúgolódást. A kívülállók a kísértő szerepét töltik be, és elbizonytalanítják Isten népét. Mi jól ellennénk Istennel, de mégis inkább hallgatunk a külső befolyásra.

42.zsoltár: faggatják, hol van az istened?

Jób: felesége is Isten ellen lázítja.

Pál: a fogságban lebolondozzák a hitéért.

Jézus: a rokonai elzárnák a közösségtől, elrejtenék.

Hozza Isten az ígért áldásokat? Hol tartok? Mim van? Milyen állapotban van az életem?

A régmúlt emlékei megszépülnek: merengünk a múlton, visszavágyott dolgokon. Visszasírunk „jobb” időket. Isten népe fogságban volt, ők akartak szabadulni onnan. Eljöttek az ismert rosszból az ismeretlenért, a bizonytalanért. Jó a szabadítás, de most miben vagyunk, nem tudjuk. Kihozott az Úr egy rossz kapcsolatból. De az egyedüllét bizonytalan…

El kell engednem az akaratomat, úgy hogy közben nem sejtem az Ő akaratát.

Félelem és aggódás megoldódtak, de lettek más nehézségek, amik elbizonytalanítottak, hogy tényleg szükségünk volt-e a szabadításra?

A megszépült egyiptomi emlékek ott vannak a mi életünkben is. Ezért zúgolódunk, de ezzel magunkra haragítjuk Istent.

Péter: ott van a háborgó tengeren a csónakban. Kilép Jézushoz a vízre. Jó döntés, de a vízen minden olyan bizonytalan. „Ha legalább a széttört hajó darabjaiba kapaszkodhatnék, de most egyedül vagyok.” Ám Jézus ott van és kinyújtja a karját.

A manna sokat jelentett valamikor. A mindennapi gondviselés szimbóluma. Nekünk is vannak mannáink. Ígéretek, gondoskodás… ám egyszer csak ez kevésnek tűnik. Több kéne. Feltét a mannára. A régi jóból egy kicsi.

Versenyeztetjük Istent a múlt ízeivel. Azt akarjuk, hogy hadd tapasztaljuk meg gazdagon az ő ajándékait, bőséges áldásait, hogy irigykedjenek ránk.

Van, aki ébreszti bennünk a zúgolódást, elvárásokat: hozza helyre, tegye tökéletessé az életem. Azonban csak az újabb küzdelmek jönnek, amik nemesítenek, hogy eljussunk Isten országáig.

Kiegyensúlyozottabbak akarunk lenni Isten mellett. Meggyógyultak, boldogok, de ő csak naponként adja meg az erőt a napi küzdelmekhez. Nagy dolgok tapasztalására vágyunk, pedig a mindennapi manna is elég. Isten tudja mennyi az elég, mire van szükségünk. Jézus azt mondja Péternek: „legeltesd a bárányaimat”- add meg a mindennapi kenyerüket.

Húst akartok? Annyit kaptok, hogy meg is undorodtok tőle. Kierőszakolunk Istentől dolgokat: kapcsolatokat, gyermekeket, szolgálatokat, - mi akarjuk, Isten enged nekünk, azután belerokkanunk. Isten mindig jobban tudja, mire van szükségünk.

Nem az a baj, hogy elmondjuk mire vágyunk, hanem a hogyan: zúgolódva, hála nélkül.

Kevés az Úr ereje? Azt kell kérnünk, adja azt, amire Szerinte szükségünk van, nem azt, amire szerintünk. Zúgolódás nélkül kérjünk, hálás szívvel.

(Mátyásföldi református istentisztelet, Bíró Ferenc lelkész)

Az első két hét : Kolossé 1:1-4

Január 2-9

1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér, 

2 a Krisztusban megszentelt hívő testvéreknek, akik Kolosséban élnek: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól.

- Pál Isten akaratából az, aki. Nem maga választotta, ezt tudjuk az Apcsel. 9:1-22-ből is.

- "Krisztusban megszentelt hívő testvérek" - Krisztusban lenni azt jelenti: megszenteltnek lenni. Megszenteltnek lenni olyan, mint Krisztusnak lenni. Vi. olyanná kell válnom, mint Krisztus? Nem. Olyan vagyok, mint Krisztus. Akkor is, ha ezt jól titkolom. Nem azt mondja, hogy a "megszentelődésre vágyó" vagy "megszentelődésért küzdő" hívő testvéreknek, hanem azt mondja: "a már megszentelt hívő testvéreknek". Krisztusban lenni = megszenteltnek lenni.

- mit kíván a megszentelt hívő testvéreknek? Kegyelmet és békességet. Nyilván nem azért, mert túl sok van már nekik ezekből megszentelt hívő emberként, hanem mert ezekre megszentelt hívő hívő emberként is nagy szükségük van. Vagy csak úgy van igazán?! Megszentelt hívő emberként sincs bennünk magunktól sem kegyelem, sem békesség, csakis akkor, ha Isten betölt bennünket vele. Ha hagyjuk, hogy betöltsön vele. Pál olyat kíván a gyülekezetnek - és nekünk is -, amiből sosem elég.

- Isten a mi Atyánk...

Január 9-16

3 Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, amikor értetek imádkozunk,

4 mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek.

- Isten nem csak a mi Atyánk (2.v.) hanem a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja is. (Róma 8:17)

- Pál rendszeresen imádkozik a kolossébeli gyülekezetért. Minden ilyen alkalommal hálát ad értük Istennek. 

- a gyülekezetet miről ismeri Pál? A hitéről és a szeretetéről. A kolossébelieknek akkora hite volt és olyan szeretet élt bennük egymás és mások felé, amiről az emberek érdemesnek tartották beszélni, és ami így Pál fülébe is eljutott. 

Mit beszélnek az emberek a mi gyülekezetünkről? Miről ismerik a mi gyülekezetünket?.... Mit beszélnek az emberek rólam, mint hívő emberről? Miről ismernek az embernek? A hitemről és a szeretetemről? ...

Azt szeretném, ha így lenne...

Kicsoda Jézus? 3.

Zsidókhoz írt levél 8-10. rész

• főpap 8:1
• Isten trónusának jobbján ül a mennyben 8:1, örökre 10:12
• az Úr által épített sátor és szentély szolgája 8:2, 9:11,
• a földön pap sem lehetne 8:4
• az Istennel kötött új szövetség közbenjárója, papja 8:6, 9:15
• a jövendő javak főpapja 9:11
• tulajdon vérével ment be a szentélybe, egyszer s mindenkorra 9:12
• örök váltságot szerzett 9:12
• örökkévaló Lélek által áldozta fel magát Istennek 9:14
• ártatlanul áldozta fel magát 9:14
• áldozata által megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk Istennek 9:15
• az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért halt meg 9:15
• halála által nyerik el az elhívottak az örökkévaló örökség ígéretét 9:15
• a menny szentélyébe ment be Krisztus, önmaga vérét adva, hogy megjelenjen Isten színe előtt értünk 9:24
• egyszer áldozta magát 9:26
• áldozatával eltörölte a bűnt 9:26,28,(22)
• másodszor is meg fog jelenni 9:28
• bűn hordozása nélkül fog megjelenni 9:28
• azoknak fog megjelenni, akik várják őt üdvösségükre 9:28
• azért kapott testet, hogy áldozattá válhasson - 10:5-7 - a bakok és bikák vére helyett, amik nem képesek bűnöket eltörölni 10:4
• testének feláldozás által megszentelt bennünket egyszer s mindenkorra 10:10
• egyetlen áldozatot mutatott be (saját testének áldozatát) a bűnökért 10:12, 14
• örökre Isten jobbjára ült 10:12
• Isten jobbján várja hogy ellenségei lába alá vettessenek zsámolyul 10:13
• örökre tökéletessé tette a megszentelteket 10:14

Kicsoda Jézus? 2.

Melkisédek rendje szerinti főpap 5:6,10; 6:20, 7. rész - és itt hosszabban leragadtam, de nem sikerült teljesen megfejtenem. Kicsoda Melkisédek? 1.Mózes 14:17-20 ír Melkisédekről. A 17.vers Sodoma királyaként említi, a 18.v. azonban már Sálem királyaként. A Bibliában sehol nem találok magyarázatot erre az eltérésre, a magyarázatokban* sem, de az én kicsi logikám ezt úgy tudja elképzelni, hogy Sodoma pusztulása után, annak helyén jött létre Sálem. (=Jeruzsálem). Jó lenne, ha egy nálam okosabb ebben megerősítene vagy kijavítana. Komolyan izgat ez a kérdés. Ha véletlenül tényleg így van, akkor az szerintem jelentős, üzenethordozó tény. De még egy verzió van a fejemben: Sálem békességet jelent, így a hely neve Sodoma, a Sálem pedig a király jellemzése... 

Hogy egyébként mit tudunk meg Melkisédekről ezekből az igeszakaszokból:

• Sodoma királya - egy kánaáni városállam - nincs vérségi viszonya Ábrahámmal, az ígéret birtokosával, kívülálló
• Ábrahám elé ment, amikor az királyok leveréséből tért vissza
• vitt neki bort és kenyeret - az úrvacsora elemei
• a Felséges/Magasságos Isten papja volt - pogány város királyaként.
• megáldotta Ábrahámot, az ígéret birtokosát - a nagyobb áldja meg a kisebbet 7.v. - pogány király, kívülálló, de Isten papja, ezért nagyobb Ábrahámnál
• Ábrahám tizedet ad neki mindenből - ezáltal elismeri, hogy nagyobb nála
• Melkisédek jelentése: igazság királya ill. "Isten az én királyom, igazság, üdvösség"
• Sálem királya = békesség királya
• hasonlóvá lett Isten Fiához 3.v.
• pap marad örökké 3.v.
• "sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs"- örökkévaló élet ereje szerint lett pap (16.v), nem vérségi rend szerint, mint Lévi fiai

Ez alapján mit jelent az, hogy Melisédek rendje szerinti főpap Jézus?

• igazság és békesség papja 2.v.
• elébe megy az ígéret birtokosainak
• megáldja az ígéret birtokosait
• tizedet szed 8.v.
• Júda törzséhez tartozik, nem a papság, Lévi törzséhez 13-14.v - a fennálló papi renden kívül álló
• az örökkévaló élet ereje szerint lett pappá 16.v.
• nem öröklötte papságát, Isten esküje által lett pappá 20-21.v.
• Isten papja örökké 21, 24.v.

• a szövetség kezese 22.v. (a szövetség jelképe a kenyér és a bor 1.Móz.14:18) 

 Továbbá Jézus:

• örökre üdvözíteni tudja azokat, akik általa járulnak Istenhez 25.v.
• örökké él 25.v.
• esedezik értünk 25.v.
• szent 26.v
• ártatlan 26.v.
• szeplőtlen 26.v.
• bűnösöktől elkülönített 26.v.
• magasabbra jutott az egeknél 26.v.
• önmagát adta áldozatul egyszer s mindenkorra a nép bűneiért 27.v.
• Fiú 28.v.
• örökre tökéletes 28.v.

*A magyarázó Bibliában az utóbbi időben gyakran futottam bele olyan magyarázatokba, amik racionalizálni próbálják a nehezen emészthető dolgokat, ezzel csak feltételesen elfogadva  az Ige gyakorlati vagy épp szó szerinti értelmezését, és kétséget támaszt az Igében leírtakkal szemben. Kifejezetten káros szövegeket is találtam. Sajnos. Az ilyen nagyon is fontos kérdések viszont, mint hogyan értendő Sodoma és Sálem királyának azonossága, fel sem merül... Hiánycikk a jó magyarázó Biblia magyarul!!!!!

Kicsoda Jézus?

A Zsidókhoz írt levelet olvasva átfogó képet kaphatunk arról, hogy kicsoda is Jézus.

• Fiú 1:2, 3:6
• örökös 1:2
• a világ teremtésének aktív résztvevője 1:2,10
• Isten dicsőségének kisugárzása 1:3
• Isten képmása 1:3
• szavával hordozza a mindenséget 1:3
• bűneinktől megtisztít 1:3
• Isten jobbján ül 1:3
• feljebbvaló az angyaloknál 1:4
• az angyalok imádják őt 1:6
• trónusa örökké megáll 1:8
• szereti az igazságot, gyűlöli a gonoszságot 1:8
• öröm olajával kente fel őt Isten 1:9
• ugyanaz marad 1:12
• az üdvösség első hirdetője 2:3
• rövid ideig kisebb volt az angyaloknál 2:7,9
• dicsőség, tisztesség és méltóság a koronája 2:7,9
• minden a lába alá vettetett, uralma alatt áll 2:8
• mindenkiért meghalt 2:9
• szenvedések által lett tökéletessé 2:10, 5:8-9,
• testvéreinek nevezi a megszentelteket 2:11
• halála által megsemmisítette az ördögöt 2:14
• megszabadítja a halálfélelem rabjait 2:15
• felkarolja Ábrahám leszármazottait 2:16
• mindenben hasonlóvá lett testvéreihez 2:17
• irgalmas és hű főpap 2:17
• engesztelést szerez a nép bűneiért 2:17
• maga is kísértést szenvedett  2:18, mindenben 3:15
• segíteni tud a kísértésbe esetteken 2:18
• apostol és főpap 3:1
• hű az Istenhez 3:2
• a ház építője 3:3,4
• a háza mi vagyunk 3:6
• hű az Ő házához 3:6
• főpap 4:14
• áthatolt az egeken 4:14
• megindul erőtlenségeinken 4:15
• bizalommal járulhatunk hozzá 4:16
• irgalmat és kegyelmet találunk nála. 4:16
• együttérző 5:2
• Isten Fia 5:5
• Isten tette főpappá 5:5
• Melkisédek rendje szerinti főpap 5:6,10; 6:20
• könyörgésekkel, esedezésekkel, kiáltva és könnyek közt járult Isten elé 5:7
• istenfélelméért hallgattatott meg 5:7
• szenvedések által tanult engedelmességet 5:8
• üdvösség szerzője lett 5:9
• elsőként ment be a kárpit mögé 6:19-20

 folyt köv.