Sáfár vagyok. De milyen?

Az újévi istentisztelet témája a sáfárság volt a Lukács 16:1-15 alapján. Ezután fogalmazódtak meg bennem ezek a gondolatok.

Elhangzott, hogy semmi nem a mienk, MINDENT sáfárságra kaptunk. A pénzt, az időt, az egészségünket, a szépségünket, a tehetségünket, a telefonunkat, az otthonunkat, az autónkat, és így tovább, és így tovább.

A hétköznapokban ritkán gondolok ezekre a dolgokra úgy, mint amikkel egy nap majd el kell számolnom Istennek. Többnyire az "enyém" vagy esetleg a "mienk" kategóriába tartoznak. Az élettel úgy általában igen, tudom, hogy jól kell sáfárkodnom, azt is tudom, hogy Istentől kaptuk az otthonunkat, még talán az autónkat is (igaz, hogy a hiteleket mi fizetjük), a pénzünk egy részét is - a másik részéért keményen megdolgozunk (phű!), az jár. A telefont én vettem, mert szükségem van rá, nem igazán kértem ki Isten véleményét, így túl sok köze sincs hozzá. A számítógép, és az internet előfizetés úgy szintén. És különben is: nekem adta, azt csinálok vele, amit akarok.

Nem, nem tudatosan gondolkodom így. De ha mélyre ások, akkor ezzel bizony nem járok messze a valóságtól. Azon bagatellnek tűnő oknál fogva, mert ezen dolgok kapcsán ritkán az az első kérdés bennem, hogy "hogyan dicsőíthetem meg vele Istent?" vagy, hogy "hogyan használhatom fel az Ő királysága építésére?", hanem mert jobb esetben - rendszerint önös érdekektől vezérelve - egyszerűen csak használom őket. Rosszabb esetben inkább arra a kérdésre keresek választ, "hogy ez nekem miért jó?", "mi a hasznom belőle?"... ha adok a gyülekezetnek az időmből, ha tizedet fizetek, ha a számítógépet pénzcsinálás helyett az evangélium üzenetének továbbadására használom...

Szeretném, ha ebben az évben minden egyes fillért úgy tudnék elkölteni, mint aki az Úr pénzét költi. - Isten adna erre ennyi pénzt? Vagy csak egyetlen fillért is?

Szeretném, ha minden egyes másodperc az életemben úgy telne el, mint aki Isten drága idejével gazdálkodik. - Isten vesztegetne erre egyetlen másodpercet is?

Szeretném, ha az otthonunk légkörén érezhető lenne, hogy az az Övé. Nálunk Ő az Úr. - Isten jól érzi magát nálunk? Örömét leli bennünk? Ő a főnök?

Szeretném, ha a megtett kilométerek csak arra vinnének, amerre Isten visz bennünket. Ha Tarzisz helyett Ninive lenne az úti cél.- Isten küld erre az útra? Szolgálok Neki, ha elmegyek oda?

Szeretném, ha a számítógépet csak arra használnánk, amire Isten is használja. - Isten elküldené ezt a levelet? Isten elolvasná ezt a cikket? Meghallgatná ezt a zenét? Megnézné ezt a filmet? Biztosan meglátogatná azt az oldalt? ...

Szeretném, ha a telefonom csak olyan hívás/üzenet eszköze lenne, amely Isten dicsőségéről és hatalmáról tesz bizonyságot. - A hívásommal/üzenetemmel bátorítok valakit? Közelebb segítem Istenhez? Előmozdítottam egy szolgálatot? Vagy csak pletykák csatornája, zúgolódásom szócsöve, kéretlen tanácsok közvetítője...

Szeretném, hogy az alkotások, amik kikerülnek a kezem alól, legyen az bármi, Róla tegyenek bizonyságot. - Meglátja benne Istent, az Ő üzenetét, akinek készült? Istennek való szolgálatra buzdít, amit készítettem?

és így tovább, és így tovább...

Kicsit sem vagyok nagyravágyó, tudom. De ennél kevesebbel nem érem be.

A talentumok

Máté 25:14-30

Vállalkozó kedvű, kockáztatni merő, szorgalmas szolga (16.v.) áll szemben a lusta, biztonsági játékos, túl óvatos szolgával (17.v). Utóbbi annak ellenére választja a kockázatmentes megőrző politikát, hogy urát kérlelhetetlennek ismeri. (24.v.)  Ez egy teljesen érthetetlen logika. Minden józan észnek ellentmondó gondolkodás.

Figyelemre méltó, hogy a gazda a talentumokat kinek-kinek képessége szerint osztotta ki. (15.v.) Az volt lusta a munkához, az rejtegette a rábízottakat, akinek képességeit maga a gazda is kevesebbre becsülte, akinek csak kicsivel kellett gazdálkodnia. Még a kevéshez is lusta volt. Vagy a kicsit is féltette.

Ezzel szemben a vállalkozó kedvű, befektetésekben gondolkodó, szorgalmas szolga nem csekélyke kamatot nyer befektetésével, hanem megkétszerezi a rábízottakat! 

Rejtegetni vagy befektetni? Istennél egyértelműen az utóbbi a nyerő!!! A szorgalmas szolga bemegy a menyegzőre/üdvösségbe (21,23.v.), a rejtegető kivettetik a sötétségre/kárhozatra! (30.v.) Mint ahogyan a 22:13-ban a menyegzői ruha (megfelelő életmód) hiánya is hasonló következményekkel jár.

Nem cselekedetek által üdvözülünk, hanem hit által, de ha cselekedeteink nem tükrözik hitünket, kockára tesszük az üdvösségünket. És el is veszíthetjük. Ez a példázat erről szól. Mint ahogy az utolsó ítéletről szóló (31-46.v.), a talentumokat követő versek is erről tanúskodnak. A további erre vonatkozó igéket még majd apránként idegyűjtögetem. (Akkor az üdvösség mégis elveszíthető?!?!)

Mi lehet a talentum? Mit bíz ránk Isten?

...

A 10 szűz

Máté 25:1-13

A szüzek a hívők, a gyülekezet. Feladatuk az olaj gyűjtögetése, a lámpásuk tisztán tartása.

Mi lehet az olaj?

És mi lehet a lámpás?

 

A lámpás az amivel világítanak. A vőlegénynek, hogy odataláljon a menyegzőre, és másoknak, hogy csatlakozzanak a vőlegény várásához. Méghozzá folyamatosan. Ehhez pedig állandó olajkészletre van szükség. Merthogy a  lámpás olajjal működik. Ezért nélkülözhetetlen. Az olajat ébren lehet gyűjteni.  Az olaj lehet az Ige. A lelki ajándékok. A Lélek gyümölcsei.  ... Minél több van belőle annál jobb.

A várakozásban szinte törvényszerűen elálmosodnak és elalszanak a szüzek. (5.v.) Nem egyesek, hanem mindnyájan. Elkerülhetetlen?! Mindeközben folyamatosan világít a lámpás. Aztán ébresztőt fújnak. Gyorsan rendbe kell hozni a lámpásokat.

Nem hibáztatja senki a szüzeket, amiért elaludtak, még csak nem is kerülnek bajba feltétlenül. Amennyiben van elegendő olajuk. Rosszul azok járnak, akiknek nincs elegendő olajuk és az utolsó pillanatban próbálnak kétségbeesetten beszerezni - kézenfekvően először azoktól, akiknek van.

Ebben a példázatban engem mindig az zavart legjobban, hogy miért '"irigyek" azok a szüzek, akiknek van, és miért nem adnak azoknak, akiknek nincs, vagy csak kevés van. Most már értem, de ettől nem lett könnyebb számomra ez az Ige. Értem, hogy ez azt jelenti, hogy senki nem gyűjthet másnak, mindenkinek magának kell gondoskodnia az olajról, amivel felkészülten várhatja a vőlegényt és ami kitart a menyegzőig. Pedig sokszor szeretnék segíteni azoknak, akik nem ismerik fel a gyűjtögetés szükségességét, vagy munka helyett  épp alszanak, de én szeretném őket ott látni a menyegzőn és ezért ha tehetném gondoskodnék az ő olajukról is. De nem tehetem. Mások helyett nem választhatom az üdvösséget, csak magamnak. Mindenki csak maga gondoskodhat a saját olajáról.

Ha mondjuk a gyerekeimre gondolok, ez nem feltétlenül megnyugtató. De azért irányadó. Szülőként nem feladatom az ő olajukról való gondoskodás, de feladatom megtanítani őket hogyan gondoskodhatnak a saját olajukról. Ez az elsődleges feladatom. 
Bár ez a példázat elsősorban az állandó készenlétre figyelmeztet, hiszen "Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!" (13.v.), azonban az olajgyűjtögetés motívumával előremutat a talentumok példázatára, amely a cselekvésre, az idő jó kihasználására bátorít.