Köztünk lakozik. Köztünk lakozik?!

45 Izráel fiai között fogok lakni, és Istenük leszek.  46 És megtudják, hogy én, az ÚR, vagyok az Istenük, aki kihoztam őket Egyiptomból, mert köztük lakozom én, az ÚR, az ő Istenük.

2.Móz.29:45-46

Isten az Ő népe között akar lakni és velük lenni. Jelen akar közöttük lenni. Ezáltal bizonyítja, hogy Ő az Isten. Nincs szó arról, hogy áldások kiárasztásán, csodákon vagy jóléten keresztül bizonyítaná mindenhatóságát. Csupán egyszerű jelenlétével. 

A többit akkor ajándékozta népének, amikor azok engedelmesek voltak Neki, és tisztán éltek az Ő jelenlétében. Amikor nem, akkor - bár még mindig közöttük lakott - nyomorúságot engedett rájuk...

Előre nézel vagy hátra?

Ma nem jutunk el gyülekezetbe, ezért (is)  visszahallgattuk együtt a férjemmel a múlt vasárnapi rádiós istentiszteletet. Mivel csak 3 hétig hallgatható vissza, jegyzetet készítettem közben, mert szeretném, ha később is lenne, ami emlékeztet rá. Biztos vagyok benne, hogy egy párszor rám fér még ez az üzenet. (Apácska felfedezte, hogy a lap tetején lévő slide-on  "tekerhető".)

Felolvasott igeszakasz: 4.Móz.11:1-10,18-23

Kiemelt versek: 4-6.v.:  4 De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal? 5 Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. 6 Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.

Isten megszabadította népét Egyiptomból és ígéretet tett, hogy vezetni és hordozni fogja őket.

A pusztában mégis meglankadtak, megfáradtak a terhek hordozása, a mindennapok gondjai alatt. Zúgolódni kezdenek: az ígéret földje messze van, hogyan jutunk oda, nem tudjuk.

Isten szabadítása nem arról szól, hogy egyik napról a másikra megváltoznak a dolgok.

A szabadulás után hosszú út következik. Jézus az út. Vele együtt érünk célt.

Zúgolódásuk következményeként felgyullad Isten tüze. A baj nem szűnik meg, amíg Mózes nem imádkozik. Miután elalszik a tűz, a zúgolódás kiteljesedik, konkrétan kimondják a panaszokat. A közöttük élő, kívülről érkezett gyülevész nép gerjeszti a zúgolódást. A kívülállók a kísértő szerepét töltik be, és elbizonytalanítják Isten népét. Mi jól ellennénk Istennel, de mégis inkább hallgatunk a külső befolyásra.

42.zsoltár: faggatják, hol van az istened?

Jób: felesége is Isten ellen lázítja.

Pál: a fogságban lebolondozzák a hitéért.

Jézus: a rokonai elzárnák a közösségtől, elrejtenék.

Hozza Isten az ígért áldásokat? Hol tartok? Mim van? Milyen állapotban van az életem?

A régmúlt emlékei megszépülnek: merengünk a múlton, visszavágyott dolgokon. Visszasírunk „jobb” időket. Isten népe fogságban volt, ők akartak szabadulni onnan. Eljöttek az ismert rosszból az ismeretlenért, a bizonytalanért. Jó a szabadítás, de most miben vagyunk, nem tudjuk. Kihozott az Úr egy rossz kapcsolatból. De az egyedüllét bizonytalan…

El kell engednem az akaratomat, úgy hogy közben nem sejtem az Ő akaratát.

Félelem és aggódás megoldódtak, de lettek más nehézségek, amik elbizonytalanítottak, hogy tényleg szükségünk volt-e a szabadításra?

A megszépült egyiptomi emlékek ott vannak a mi életünkben is. Ezért zúgolódunk, de ezzel magunkra haragítjuk Istent.

Péter: ott van a háborgó tengeren a csónakban. Kilép Jézushoz a vízre. Jó döntés, de a vízen minden olyan bizonytalan. „Ha legalább a széttört hajó darabjaiba kapaszkodhatnék, de most egyedül vagyok.” Ám Jézus ott van és kinyújtja a karját.

A manna sokat jelentett valamikor. A mindennapi gondviselés szimbóluma. Nekünk is vannak mannáink. Ígéretek, gondoskodás… ám egyszer csak ez kevésnek tűnik. Több kéne. Feltét a mannára. A régi jóból egy kicsi.

Versenyeztetjük Istent a múlt ízeivel. Azt akarjuk, hogy hadd tapasztaljuk meg gazdagon az ő ajándékait, bőséges áldásait, hogy irigykedjenek ránk.

Van, aki ébreszti bennünk a zúgolódást, elvárásokat: hozza helyre, tegye tökéletessé az életem. Azonban csak az újabb küzdelmek jönnek, amik nemesítenek, hogy eljussunk Isten országáig.

Kiegyensúlyozottabbak akarunk lenni Isten mellett. Meggyógyultak, boldogok, de ő csak naponként adja meg az erőt a napi küzdelmekhez. Nagy dolgok tapasztalására vágyunk, pedig a mindennapi manna is elég. Isten tudja mennyi az elég, mire van szükségünk. Jézus azt mondja Péternek: „legeltesd a bárányaimat”- add meg a mindennapi kenyerüket.

Húst akartok? Annyit kaptok, hogy meg is undorodtok tőle. Kierőszakolunk Istentől dolgokat: kapcsolatokat, gyermekeket, szolgálatokat, - mi akarjuk, Isten enged nekünk, azután belerokkanunk. Isten mindig jobban tudja, mire van szükségünk.

Nem az a baj, hogy elmondjuk mire vágyunk, hanem a hogyan: zúgolódva, hála nélkül.

Kevés az Úr ereje? Azt kell kérnünk, adja azt, amire Szerinte szükségünk van, nem azt, amire szerintünk. Zúgolódás nélkül kérjünk, hálás szívvel.

(Mátyásföldi református istentisztelet, Bíró Ferenc lelkész)

A manna

Csak néhány gondolat ami ma reggel megfogalmazódott bennem a 2.Mózes 16. rész alapján.

A 15. rész végén azt olvassuk, hogy Élimbe érkezik a nép. Élim egy oázis a pusztában: 12 forrás és 70 pálmafa. Luxusnak tűnik, de ha belegondolok, hogy hány százezer, millió emberre jutott 12 forrás és 70 pálmafa, rögtön nem tűnik akkora luxusnak. Akárhogy is, Éden. Egy kis jó, az addig elszenvedett sok rossz után. Ám a közvetlen előzmény a Mára... a nép zúgolódása.

Isten a zúgolódás ellenére ad egy kis enyhülést a népnek. Megízlelti velük az eljövendő Kánaánt. Ez az a hely ahol a nép kivételesen nem zúgolódik. Úgy is mondhatnám, hogy kis szünet két zúgolódás között.

Azonban a jó dolgoknak is vége szakad egyszer. És a népnek tovább kell indulnia a pusztába. Ahol nagyon hamar ismét zúgolódni kezd. Nem is csak kicsit, nem is csak néhányan. Mindenki, és egyenesen visszavágynak Egyiptomba. Ézsau annak idején egy tál lencséért eladta az elsőszülöttségi jogát. A nép egy húsosfazékért eladná magát, a szabadságát, és ha ezt megtenné, ha jól sejtem hátat fordítana Istenének is. Egy húsos fazékért...

Isten nem tesz szemrehányást, csak egyszerűen megígéri, hogy gondoskodik a napi betevőről. És küldi a mannát minden reggel hűségesen. 40 éven keresztül él mannán a nép. (35.v) Bizonyosan több említésre méltó eseményt is megélhettek a mannával kapcsolatban, azonban mi itt csak az első reakciókról olvashatunk. És azok annyira emberiek. Az éljünk beosztással elve (20.v.), az akkor is megpróbálom, ha nem lehet mentalitása (27.v.) De Isten következetes. És végül a nép elfogadja Isten szabályait. (Bár azt gyanítom nem maradéktalanul és ezek a kezdeti reakciók többször ismétlődhettek a 40 év alatt.)

Hogy mit üzen számomra a manna? Mi a manna? 

Mennyei táplálék. Az Úr gondoskodása. Ami segít túlélni a pusztát.

A szabályok a következők, ha tetszik ha nem:

- Mindig csak egy napra elég. Nem vihető át másnapra. Ma nem élhetek a tegnapiból. Amelyik nap reggel nem megyek ki szedni, éhezni fogok. (19-20.v.) 

- Ha nem érek ki időben, lemaradok. (21.v.) Nem azért mert nem elég, hanem mert a nap heve megsemmisíti. (Milyen gyönyörű és  pontos ábrázolások ezek!?)

- Csak annyit szabad szednem, amennyit megbírok enni. A többi felesleges teherré válik. (20-21.v.)

- A 6. nap dupla adag jár. Az az egyetlen alkalom, amikor átvihetjük másnapra. (23-26.v) Azért, hogy az Úrnak szentelhessük a 7.napot.

Ez az utolsó pont kicsit zavarosabb nekem, de az előzőek nagyon egyértelműen alkalmazhatók Isten Igéjére és gondoskodó kegyelmére is. Az utolsó pont azt gondolom azért olyan hangsúlyos, hogy megértsük: azzal, ha hetente egy napot odaszánunk Istennek, nem rövidülünk meg. Sőt! Ő a Neki szánt idő alatt is éppúgy gondoskodik rólunk, mint amikor azért magunk is keményen megdolgozunk... Nem szabad sajnálnom Tőle a 7. napot! És élnem kell a mannával!Az Ő szabályai szerint!

Csodákat tenni??? Én?!

"ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek." 2. Mózes 4:21

Nem olyan régen olvastam ezt a verset és bár máskor is olvastam már, ezúttal nagyon megérintett. Éreztem, hogy szól hozzám, de elképzelni nem tudtam mit akar mondani nekem itt és most. Isten eredetileg és először Mózesnek mondta sok ezer évvel ezelőtt, egy nagyon konkrét helyzetben és feladathoz adott utasításként. Mit mondhat  nekem ez most, 2010-ben?

Sokat gondolkoztam rajta. A konkrét választ még ma sem látom, de azért néhány dolog már világosabb.

Négyféleképpen hangsúlyozva ezt a verset, négyféle dologra világít rá.

a, "ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek." 

Nem valami magától értetődő, automatikusan működő, lejátszódó dologról van szó. Sokkal inkább valamiről, ami tudatos odafigyelést, erőfeszítést, CSELEKVÉST igényel attól, akinek szól. "Ügyelj arra..." - figyelj oda, ne felejtsd el, ne hanyagold el, vedd komolyan, tartsd szem előtt...

b, "ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek." 

Kicsoda a fáraó?  Isten népének elnyomója, ellensége. Mózesnek ellenfele. Egy ember, aki istennek képzeli magát. Valaki, aki nem akar tudomást venni Istenről, végül kénytelen belátni, hogy tehetetlen Vele szemben, mitöbb, Isten kezében van. (Hétszer olvassuk, hogy Isten megkeményítette a fáraó szívét...)

Tele van a mi életünk is emberekkel, akik sok szempontból hasonlítanak erre a fáraóra, abban mindenképpen, hogy nem akarnak tudomást venni Istenről. A parancs az Őelőttük való cselekvésre szól...

c, "ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek." 

Talán ez a legrejtélyesebb rész. Csodát? Ki tesz manapság csodát? Még az illuzionisták sem. Ők is csak szemfényvesztenek. Akkor milyen csodát tehetnék én? Egyáltalán mi a csoda?

Az értelmező szótár szerint:

1. Rendkívüli, megmagyarázhatatlan jelenség, olyan hatás, amelyre nincs a fizikai világról eddig szerzett adatok segítségével kigondolt magyarázat. A természet ismert törvényeivel meg nem magyarázható, s éppen ezért természetfeletti hatalomnak tulajdonított jelenség és esemény.

illetve:

2. Különleges jelenség, ami meglepő, szokatlan hatást vált ki. Szokatlan, váratlan vagy ritkán előforduló esemény. 

Rendkívüli, megmagyarázhatatlan, különleges jelenség lehet - amit csak a természetfeletti hatalomnak, Istennek tulajdoníthatok - például az, ha levetem régi rossz szokásaimat és új, krisztusi szokásokat veszek fel. Az is lehet ilyen, ha valami olyan dolgot teszek meg, amire emberi természetemből nem lennék képes, de Isten képessé tesz rá, azért hogy azzal embertársaim felé szolgálva Őt dicsőítsem. (Temérdek ilyen dolog van. Anyaként különösen gyakran adódik lehetőségem pl., hogy megtagadjam önmagam... jó lenne többször élni is ezekkel a lehetőségekkel!!!)

Ezen a ponton eszembe jut, amikor Péter a tengeren jár. Pillanatnyilag azt érzem, hogy az egész életem "járás a tengeren". Képes vagyok én magamtól járni a tengeren? NEM!!! Csoda ez akkor? IGEN!!! Vannak csodák, amiket megtehetek? Ezek szerint van... Hogyan???

d, "ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek."

Csak úgy, hogy Isten tesz rá képessé! Máshogy semmiképp. Csak úgy tudok járni a tengeren, hogy Jézus ott van és én Ránézhetek. Jó lenne egy pillanatra sem levenni a szemem Róla és egy pillanatra sem süllyedni - az lenne az igazi Csoda! 

A lényeg azonban, hogy minden, amit Isten vár tőlem, amit meg kell tennem, - legyen az csoda, vagy nem csoda - arra csakis Ő tett képessé. És Ő képessé tett csodákra is. Képessé tett arra is például - hiszen ezt várja tőlem - hogy hiteles gyermeke legyek. Hitelesnek lenni számomra már a csoda kategória. Mégis ügyelnem kell arra, hogy az életem hiteles legyen "a fáraó és népe" előtt. Mert Ő képessé tett rá! Képessé tett arra, hogy megtagadjam önmagam (újabb csoda!) - de ez a mindennapok apró döntéseiben válik csak valósággá - óránként és percenként megszámlálhatatlanszor... Képessé tett arra, hogy növekedjem. Újabb csoda! De táplálkozni már nekem kell. 

A képesség nélkül, amit Isten ad, semmit nem tehetünk, de önmagában még kevés. Gyakorolnunk kell! És itt értünk körbe: "ügyelj arra, hogy megtedd..."

Így lesz ma botból kígyó?! ...