A Lélek gyümölcsei

Az elmúlt napokban sokat gondolkoztam azon, hogy az életem mennyire van összhangban a hitemmel. Cselekedeteimmel jó példa vagyok-e gyermekeim előtt, bizonyságtétel, élek-e úgy, hogy kívánatossá tegyem számukra a hitet. Őszintén: borzasztó nagy hiányosságaim vannak. És ha ezeken nem változtatok, nem csodálkozhatom, ha egy nap a gyermekeim úgy döntenek: inkább kipróbálják a saját útjukat, ahelyett amiben felnőttek. Csak vegyük a Lélek gyümölcseit. Elég keveset tudok felmutatni belőlük. Az előzőleg felsorolt test cselekedetei annál inkább tetten érhetők. Valamiért azt hittem idáig, hogy a Lélek gyümölcsei az újjászületett emberben valahogy szép csendben megszületnek maguktól. Sőt, mindezt egyik pillanatról a másikra teszik. És amikor azt láttam, hogy az én életemben ez nem egészen így működik, az újjászületésem kérdőjeleződött meg bennem, nem az, hogy ennek valóban így kell-e lezajlania. Az újjászületéssel kapcsolatban egy ideje tisztába kerültek már a dolgok, arra is ráébredtem már, hogy a gyümölcstermés egy folyamat, de az hogy a folyamat nem zajlik le magától, az most kezd eljutni az agyamig. Mintahogy a gyümölcsfáinkat is ápoljuk, gondozzuk, - metszés, kapálás, permetezés, tápoldatozás - ez a lelki gyümölcsfára is igaz. Ölbe tett kézzel várni a termésre, anélkül, hogy tennénk érte bármit is, - khm... - balgaság. Nem a várt eredményt fogja hozni. Dolgozni a gyümölcsökért viszont szükséges feladat. Az Ige úgy általában sem a tétlenséggel van összhangban, hanem rendszerint cselekvésre buzdít és ösztönöz. Soha nem használ passzív ragozást. Nem is értem hogy fért meg bennem itt-ott a passzív gondolkodás. Például ebben.

 Így talán nem elvetendő gondolat aktívan dolgozni a gyümölcsökön, mondjuk egyszerre egyen... 

Ezzel összhangban vannak Chambers mai gondolatai, bár ő már egy lehetséges veszélyre figyelmeztet, ami a tudatos szokásalakítások esetén felléphet... de megerősíti bennem az aktivitás szükségességét.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

SZOKD MEG, HOGY NE LEGYENEK SZOKÁSAID

"Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké" (2Pt 1,8).

Amikor valamilyen magatartást alakítunk ki magunkban, annak tudatában vagyunk. Van idő, amikor tudatában vagyunk, hogy kezdünk erényesek, türelmesek, istenesek lenni, pedig ez még csak egy lépés, és ha ennél megállunk, szellemileg önteltté, kevéllyé válunk. Az a helyes, ha szokásaink eltűnnek az Úrnak bennünk való életében, míg minden szokásunkat annyira begyakoroltuk, hogy azok már egyáltalán nem tudatosak. Szellemi életünk azért alakul át folyton önelemzéssé, mert még vannak olyan tulajdonságok, amelyeket nem "ragasztottunk" (1,5) a többihez. Végül is az Úrhoz való viszonyunknak egészen egyszerűvé kell válnia. Lehet, hogy isteneddé válnak kicsi keresztyén szokásaid, pl. hogy bizonyos időben imádkozol vagy a Bibliát olvasod. Figyeld meg: mennyei Atyád hogy felforgatja ezeket az időpontokat, ha elkezded szokásodat imádni ahelyett, akire vonatkozik. "Nem tehetem most ezt, éppen imádkozom; ezt az órát Istennel töltöm el." Nem, te ezt a szokásoddal töltöd el! Valami hiányzik belőled, ismerd fel ezt a hibádat. Ha megtaláltad a hiányzó tulajdonságot, "ragaszd hozzá" a többihez és megfelelő alkalommal gyakorold magad benne.

Ha szeretetben vagy, nincsenek többé látható szokásaid, eljutottál odáig, ahol eltűnt a szokás és már öntudatlanul teszed a gyakorlati dolgokat. Ha tudatosan vagy szent, akkor bizonyos dolgokról azt képzeled, hogy nem teheted meg. Vannak bizonyos kapcsolataid, amelyekben távolról sem vagy egyszerű; azaz valamit még hozzá kell "ragasztanod". Egyedül Jézus Krisztus élete természetfeletti élet és Ő Istennel mindig kapcsolatban állt. Neked hol nincs kapcsolatod Istennel? Engedd, hogy Ő belenyúljon abba a bizonyos dologba, addig, amíg megragadod Őt és életed a gyermek egyszerű életévé válik.

Hit, kísértés, bölcsesség és a többiek

Jakab 1:2-8

kísértés, hit, állhatatosság, öröm - együtt járnak. (Róma 5:8 is.)

A hit próbája - az a kísértés, amelyet, ha kiálltunk, állhatatosságunkban fejlődünk - meglátásom szerint, nem annyira a hit meglétének, vagy mustármagnyiságának próbája, inkább a hit és cselekedetek összhangjának próbája. A mindennapokban is, de nagyobb kérdésekben is, pl. gyermekáldás kérdése.

a kísértések sokfélék lehetnek. (2v.) pl. tévtanítások, óemberem kívánságai, világ csábításai

Állhatatosság: "Folyamatos kitartás egy cél elérése érdekében. ... a kötelességtudat megnyilvánulása." (MÉSZ) vagyis "nyomás alatt is szilárdan állsz." (Bob Gass)

Az állhatatosság tökéletessé teszi a cselekedetet. (4v.) a kitartó gyakorlás tökéletessé csiszol. Minél többet csinálod, annál kevesebb hibát vétesz. Ez feltételezi azt, hogy újra és újra ugyanazon a pályán kell végigmenni. Vi. a kísértések lényegében nem változnak. Újra és újra előjönnek ugyanazok a kísértések.

A tökéletes cselekedetek tökéletessé és hibátlanná - teljessé - teszik a cselekvőt. (4v.) Jakab szerint elérhető a tökéletesség állapota... kemény munkával.

Ezt tekintve érthető miért is kell a kísértéseket örömnek tartanunk: ez az öröm "a hitben teljessé létel lehetőségének öröme". És keményen meg kell dolgozni érte.

Nagyon érdekes, hogy e négyes fogalom csoport tárgyalása után Jakab a bölcsességet hozza szóba. Hogyan kapcsolódik ezekhez a bölcsesség? 

Mi a bölcsesség?

"A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet." Péld. 9:10

Hit és bölcsesség elválaszthatatlanok. A hit próbáiban való megálláshoz is szükségünk van bölcsességre. Ezért biztat Jakab, hogy kérjünk. Méghozzá hittel! Körbeértünk. :)

És itt az ígéret is, hogy bizonyosan megkapjuk. Szemrehányás nélkül. Kétkedésnek helye nincs! (6-8.v) Van még hely a Bibliában, ahol a kétkedő ilyen súlyos megítélés alá esik? Mondjuk egy Jézusban kételkedő...

Miért olvassuk a Bibliát? Mert...

..."It is impossible to mentally or socially enslave a bible-reading people." Horace Greely

Nyersfordításban: Lehetetlen egy Bibliaolvasó népet szellemi vagy társadalmi rabszolgaságba hajtani.

Halászni tilos!

"Isten azt mondja, hogy Ő elveszi bűneinket, a tenger mélyére dobja (Mikeás 7:18-19), és kitesz egy "Halászni tilos!" táblát. Azt akarja, hogy valljuk meg ha vétkezünk, aztán haladjunk tovább." Linda Dillow 

A óemberünk elleni harcról

Ne tűrj meg semmi gonoszt magadban! 

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

"Semmi se tapadjon kezedhez abból, ami kiirtandó, hogy így elforduljon rólad az Úr izzó haragja, és irgalmazzon neked, és irgalmában megszaporítson, ahogyan azt esküvel ígérte atyáidnak" (5Móz 13,18). 

Mikor Izráel meghódítja a bálványimádók városait, el kell pusztítania mindazt, amit a bálványimádás megfertőzött, tehát tűzre való. Ugyanígy kell elbánnia a keresztyén embernek is mindenfajta bűnnel. Egyetlenegyet sem hagyhatunk meg magunknak. Késhegyig menő harcot kell folytatnunk a test cselekedetei ellen, akármilyen vagy akármekkora is az, akár testi, akár lelki, akár szellemi legyen is az. Nem azért, mert ezzel nyerhetünk kegyelmet, hanem azért, mert ez már Isten kegyelmének a gyümölcse, amelyet mindenképpen meg kell teremnünk.
Amikor Isten segít nekünk abban, hogy bűneinknek ne irgalmazzunk, nagy irgalmat gyakorol irántunk. Ha harag és bűnbánat tölt el bennünket bűneink miatt, akkor Isten többé nem haragszik ránk. Ha megfeszített erővel harcolunk természeti emberünk ellen, az Úr megsokasítja rajtunk áldását. A Krisztus Jézusban való békességhez, növekedéshez, biztonsághoz és örömhöz vezető utat találjuk meg, ha eszerint élünk: Semmi se tapadjon kezedhez abból, ami kiirtandó". - Uram, a te véred tisztítson meg engem ezen a mai napon!
Akik elszántan küzdenek természeti emberük ellen, és megmaradnak az Úr szeretetében, azoknak élete kivirágzik, és örömük egyre növekszik az Úrban.

Áldást örökölni 2.

"A férjeknek és feleségeknek úgy kell élniük és úgy kell viszonyulniuk egymáshoz, mint, ahogyan Krisztus élt és viszonyult hozzánk." Mondja Linda. Én magamnak hozzáteszem, hogy nemcsak a házastársi kapcsolatban, de más viszonyaimban is ez kell legyen a mérce.

Még mindig Péternél maradva láthatjuk meg, hogyan is viszonozhatjuk a bántást áldással. Jézust állítja elénk példának. (1.Péter 2:21-25.) Négy területet találunk, ahol Jézus áldással válaszolt.

1. Ne kövessünk el bűnt! "ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját," (22.v.) Ártatlan volt, mégis súlyos bántalmakat, sértéseket kellett elszenvednie. Ez a harag, keserűség és félelem kísértése volt számára, de Ő a végsőkig kitartott. Így maradhatott bűntelen. Minket is erre hívott el, hogy az Ő nyomdokait kövessük (21.v.). Ebben is. Álljunk meg a harag és keserűség kísértéseiben.

2. Tűzzük ki célul, hogy áldással viszonozzuk a bántást! Jézus nem bosszulta meg a szenvedést és  nem viszonozta a bántást. (23.v.) Csendben maradt. (Jakab 1:19, Péld.13:3) Azután pedig áldást mondott: "Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek."" Lukács 23:24

Ez akarati döntés.

3. Bízzuk az Úrra magunkat és helyzetünket! "rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél." (23.v.) (Róma 12:19)

"Krisztus tudta, hogy az Ő feladata a helyes reagálás, az Atya feladata pedig elszámolni azokkal, akik Fiát bántották." 

"...úgy bízhatjuk rá magunkat az Úrra, ha... visszavonulunk a harctól, és így az Úr kezdhet el foglalkozni támadóinkkal."

4. Célul kell kitűznünk, hogy készek vagyunk szenvedni mások gyógyulása érdekében. Jézus kész volt szenvedni gyógyulásunk érdekében.

"Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. ... Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket..." (2:24, 3:1) 

Krisztus szenvedett értünk, ezáltal meggyógyultunk. Feleségként is, ha kell, szenvedjük az engedelmességet, (nem mindig könnyű és magától értetődő az engedelmesség, gyakran valóban elszenvedés) és ezzel Istennek tetsző életet élünk! Ezáltal - bónuszba, hiszen az elsődleges cél az Istennek tetsző élet - megnyerhetjük férjünket. Ő is meggyógyulhat és megváltozhat. 

Ezt magam is megtapasztalhattam. Isten gazdag bónuszt adott. Pedig gyakran nagyokat buktam engedelmesség terén. 

Megéri áldással válaszolni és akár szenvedni is!!!

Jézusban új teremtés

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

(Jézus) ezt mondta: te Simon vagy, Jónának fia, a te neved Kéfás lesz (ami annyi, mint kõszikla).
(János 1, 42)

Több apostol is kapott új nevet Jézustól annak kifejezésére, hogy õ valami újat adott nekik. Bertalant Nátánaelnek nevezte, azaz Isten ajándékának. Lévit pedig Máténak, Jehova ajándékának. Simon azt a nevet nyerte, hogy Kéfás vagy Péter. De tévedés lenne azt gondolnunk, hogy Jézus azért nevezte õt el így, mert sziklaszilárd lénye volt. Éppen ellenkezõleg! Természettõl fogva Péter nem volt szilárd, hanem nagyon is megingatható és befolyásolható. Hamar fellelkesült, könnyen kimondta az igent, de amikor helyt kellett volna állnia, csõdöt mondott. Készen volt a halálra is, de röviddel késõbb megtagadta az Urat. - Jézus azért nevezte el õt kõszikla-embernek, mert azzá akarta tenni. S ez sikerült is. A kegyelem révén sziklaszilárd lett Péter szíve, miután az Úr megbocsátotta neki súlyos bukását és ismét felemelte. Készséggel ment a börtönbe is, ahol János apostollal együtt megbotozták, s õk mégis örömmel távoztak el a tanács elõl (Csel 5, 40-41). Valószínûleg ugyanilyen szilárdan ment késõbb a saját keresztje felé is, amitõl pedig egész természete rettegett (Ján 21, 18).

Jézus mindenkit azzá tehet, amivé Isten akarata szerint lennie kell; a könnyûvérû embert szilárddá, az izgága embert nyugodttá. Oroszlánból báránnyá változtat és a félénk embert hitvallóvá. Hányszor teszi a természettõl fogva zárkózott embereket nyílttá és közlékennyé, a túl közlékenyeket, felületeseket és fecsegõket pedig elmélyültté. - Minden Istentõl adatott természet önmagában véve jó, az élénk is és a meggondolt is, a csendes, befelé nézõ is és a lángoló is. De minden ilyen természetben lehet valami káros visszásság is: Jézus lelke kihántja a magot a gyakran érdes héjjából és a bennünket akadályozó visszásságokból is elõhozza a jót. A természeti ember igyekszik alkalmazkodni csak azért, hogy tessék másoknak,vagy fél az emberektõl és nem mer azzá lenni, amivé õt Isten rendelte. A Szentlélek azonban kibontakoztatja bennünk Istentõl kapott tulajdonságainkat.

Add magad Jézus mesteri kezébe, hogy átformáljon, mint a fazekas az agyagot. De tedd ezt mielõbb, mielõtt a bûn a lélekbe mélyen belemarná magát és a gonosz vágyak helyrehozhatatlan károkat okoznának.

Áldást örökölni 1.

Linda Dillowtól olvastam egy gondolatmenetet a házastársi kapcsolatokra vonatkozóan, hogy mennyire nem mindegy hogyan reagálunk a bántásokra. Az 1.Péter 3:9-12-t vette mondanivalója alapjául, ami nyilvánvalóan nem véletlenül a házastársakra vonatkozó apostoli intelmeket követi szorosan!

Mielőtt röviden összefoglalnám, érdemes azt is rögzítenem, hogy számomra aktuális üzenete volt, és ha nem hanyagoltam volna olyan sokáig az olvasást, időben elolvashattam volna ahhoz, hogy a bántást ne bántással, hanem áldással viszonozzam valaki felé, aki mélyen megbántott. Házastársakra gondol ugyan az író, de más kapcsolatokra is igaz, és nálam is egy másfajta kapcsolatról van szó.

Péter apostol azt írja a 9.versben, hogy "Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást," - ez, bár teljesen ellentmond az emberi természetnek, világos. (Jézus szavaival a Máté 5:38-42-ben.)

De miért? És hogyan?

- "hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek." 9.v. - Mert ez elhívatásunk része. És mert magunk is áldást öröklünk vele.

- "Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni" 10.v. - Aki áldást oszt, akkor is ha bántás éri, lemond a haragról és keserűségről, amik egyébként akadályai a boldog és örömteli életnek, amiről itt az apostol beszél. 

Aki "szeretne örülni az életnek", annak mit kell tennie? 

óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; - akarati döntés a szavak szintjén.

forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, - ez is akarati döntés a tettek szintjén.

keresse és kövesse a békességet; - ez egy belső magatartás.

 - A következő vers szerint, ha így cselekszünk, Isten mellénk áll: "mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel," 12.v. Linda ezt írja: "Felelősek vagyunk helyes reagálásunkért, mely dicsőséget szerez Krisztusnak. És ha így élünk Isten elkötelezi magát mellettünk és azt ígéri, hogy figyelni fog imádságainkra."
- "az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul." 12.v. Nemcsak megnyerjük magunknak Istent, hanem lehullik vállunkról a teher, hogy magunk keressük a saját igazságunkat. Isten ezt is megteszi értünk. 37.Zsolt.5-9 
Nekem talán ez a legnehezebb. Ezen a téren sokszor még erősebb bennem az emberi természet, mint a Krisztusi lelkület. Átadni Istennek az igazságszolgáltatás jogát. A lehetőséget, hogy mellém álljon és megigazítsa azt, aki igazításra szorul. Na és persze emiatt bukok el a 10-11.v. megtartásában is. Ami ugye azt jelenti, hogy nehéz örülni az életnek és nem fogok jó napokat látni...
Hát meggyőzött, hogy bántásért is fizessek áldással, mert érdemes. Biztos nem könnyű megvalósítani, a közelmúltban is nagyot buktam ezen a területen, de Istennel minden lehetséges, ha megvan az odaszánás.

Jakab levele

Érdekes dolog Máté evangéliuma után Jakab levelét olvasni. Mindig is egyik "kedvenc" könyvem volt Jakab levele, sokszor olvastam már, tanulmányoztam is már korábban is, de csak most látom mennyire összecseng a Máténál nemrégiben olvasott példázatokkal. Elsősorban a hit és cselekedetek viszonyában. 

A magyar nyelven egyetlen elérhető újfordítású magyarázó Bibliát használom jó ideje, és ebben a Jakab levele elé írt ismertető megdöbbentő információkat tárt fel számomra. Egyrészt, hogy mennyire vitatott könyv volt ez még Luther idejében is, (maga Luther lenéző volt Jakabbal szemben) a most másrészt megnevezett ok miatt, nevezetesen, hogy a bemutatkozástól eltekintve egy szót sem szól Jézus Krisztusról, sem az Ő megváltó munkájáról, haláláról, feltámadásáról. Ez utóbbi valóban súlyos "hiányosságnak" tűnhet, ami nekem bevallom eddig nem tűnt még fel, ezzel együtt mégsem lehet olyan megvetendő könyv, hiszen bekerült a Bibliába és már maga ez a tény arról árulkodik, hogy összhangban van az Újszövetség többi könyvével, azok üzenetét megerősíti, vagy kihangsúlyozza, vagy mindkettő. Ebből következik, hogy azoknak, akik már Krisztus követői, tanítványai, fontos üzenete van. Némi túlzással talán azt is mondhatnám, hogy Jakab levele Jézus tanításának szabatos összefoglalása a tanítványok számára. Igaz, ennek fényében valóban roppant furcsa, hogy Jézusról nem tesz említést a levél írója, azonkívül, hogy az Ő szolgájának vallja magát. Személy szerint viszont elképzelhetőnek tartom, hogy ennek oka az lehet, hogy Jakab alapfeltevése szerint a levél olvasói már tisztában vannak Jézus személyével és munkájával kapcsolatban, a követés hogyanjával kapcsolatban viszont eligazításra szorulnak.

A levél szól

- kísértésekről, a hozzájuk való viszonyulásról,

- hit és cselekedetek viszonyáról,

- szegénység és gazdagság csapdáiról,

- a nyelvünkről, pontosabban a beszédünkről,

- a bölcsességről,

- a világhoz való viszonyulásról,

- az ítélkezésről,

- az imádság erejéről,

- az egymás iránti felelősségről.

És lehet, hogy nem is említettem meg mindent. De a részletezés közben ez úgyis kiderül. :)

Elhagyatva

Máté 27:46 Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: "Éli, éli, lamá sabaktáni!" azaz: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" 

Helyettem. Azért hagyott el Téged, Jézus, hogy engem ne kelljen elhagynia. Az én bűneim miatt...

Mennyire szeret engem Isten, ha még a Fiát is képes volt elhagyni értem!?