- Adj! -
De Uram,
üres a szívem és mind a két kezem.
- Szólj! -
De Uram,
nincs semmi mondanivalóm énnekem.
- Szolgálj! -
De Uram,
ha nekem szolgálnak, én azt keresem.
- Szeress! -
De Uram,
minden más, de szeretet... nincsen bennem.
-Menj! -
De uram,
utadon béna vagyok, tehetetlen.
- Adj! Szólj! Szolgálj! Szeress!
Menj! Ha mondom neked,
és Én veled leszek! -
Uram, akkor megyek.
2010. december 28.
2010. december 23.
...köztünk van, velünk él...
Azon a csendes éjszakán,
amikor mindenki Őrá vár
nyisd meg a szíved és szeress.
Haragod nyomban múljon el,
békéje árasszon végre el
és imádd Őt, az új királyt!
Dicsőség a magasságban Istennek!
Békesség a jó szándékú embernek!
Megszületett, köztünk van, velünk él,
s velünk marad most már ezentúl, mindörökké.
Pólyában csöppnyi kisded,
Ő váltja meg majd életed,
hát nyisd meg a szíved és szeresd!
A haragon győz majd a szelíd szó,
mit elhoz közénk a megváltó.
Dicsérjük Istenünk, Szent Fiad!
Azon a csendes éjszakán,
amikor mindenki Őrá vár
nyisd meg a szíved és szeress.
Még egyszer a szögekről - kicsit másként
Ha már pár napja a szögek jutottak eszembe, és őket használtam képnek, itt egy másik kép a szögekről Bob Gass tollából, más szempontból:
Figyelj oda!
,,Ezen az úton járjatok!" (Ézsaiás 30:21)
,,Ezen az úton járjatok!" (Ézsaiás 30:21)
James Michener mondta, hogy volt egy szomszédja, akinek az almafája egyik évben nem termett gyümölcsöt, ezért az illető egy csomó rozsdás szöget vert körbe a törzsébe. A következő évben a fa élete legnagyobb termését hozta. A szomszéd erre azt mondta: ,,A szögek beverése sokkolóan hatott a fára, és ez emlékeztette arra, hogy az a dolga, hogy gyümölcsöt teremjen." Lehet, hogy nem éppen tudományos módszer, de működött! Michener ezután elmagyarázza, hogy ilyen szögekké lett az életében egy szívműtét, egy csípőprotézis-beültetés és egy szédülési roham. Ez felhívta a figyelmét! Mikor felismerte, hogy nem fog örökké élni, rájött, hogy még mennyi dolga van, és öt év alatt megírt tizenegy könyvet, köztük több bestsellert is.
,,Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza..." (Zsidók 12:11). Verdell Davis mondja: ,,Vannak dolgok, amikkel tudunk és kell is kezdenünk valamit. Például, ha elveszítjük azt a kényelmet, amit az anyagiak biztosítottak, ez arra indíthat minket, hogy egyszerűsítsük az életünket. A klinikai depresszió elvezethet arra, hogy segítséget, egészségesebb életmódot és kapcsolatokat keressünk. Ha elveszítjük munkánkat, melyet pedig jól végeztünk, ez lehetővé teheti, hogy felfedezzük olyan képességeinket és talentumainkat, amelyekről eddig nem is tudtunk. Ha testi képességeink egy részét elveszítjük, ez arra késztethet, hogy más jellegű teljesítményünket fejlesszük, amely majd gazdagíthat mindenkit, akivel utaink találkoznak." Harold Sala hozzáteszi: ,,Nézzünk szembe vele, amikor azokat a rozsdás szögeket belénk verték, valóban felfigyeltünk, és az életünk gyümölcsöző lett. Ösztönzésül kaptuk őket, hogy haladjunk az előttünk álló ügyekkel. Az Atya szeretete megengedi a kalapácsütéseket, hogy ezzel serkentsen akaratának teljes mértékben való betöltésére." Ha tehát ilyen ébresztő jelzést kapsz Istentől, ,,és füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok" (Ézsaiás 30:21 Károli), akkor figyelj oda!
A szög milyen kicsi valami, de mennyi mindenre használható és milyen fontos és hasznos. Jó lenne szögnek lenni - Isten kezében! (Hupsz! Úgy tűnik, nem biztos, hogy ez az utolsó szögtéma. :) )
2010. december 19.
Amikor fáj...
...hagyd, hogy Isten a fájdalmon keresztül gazdagítson! Ahogy József is tette:
„…Elfeledtette velem Isten…” (1Mózes 41:51)
József harmincéves volt, amikor Egyiptom kormányzója lett. Tizenhét volt, amikor eladták rabszolgának. Tizenhárom évig, miközben össze volt zavarodva és fájdalmat hordozott, megtartotta jellemességét és Isten iránti elkötelezettségét, és engedte, hogy küzdelmei győzelmessé tegyék. Szóval nem teheted meg, hogy csak úgy bedobod a törölközőt, önsajnálat-partit rendezel, vagy csak üldögélsz, és nem csinálsz semmit. József nem csak úgy elfelejtette, ami történt. Bárki is mondja neked: „Felejtsd el!”, az nem él a való világban. Mindez megtörtént, de Isten fel tudja használni arra, hogy általa gazdagítsa az életedet. Isten két fiút adott Józsefnek, és ő így nevezte el őket: Manassé, ami azt jelenti: „elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet”; és Efraim, ami azt jelenti: „gyümölcsözővé tett engem Isten nyomorúságom földjén”. Isten új kapcsolatokat adott Józsefnek a régiek helyébe. Az egyik oka annak, hogy a régi kapcsolatok rombolóan hathatnak rád az, hogy nem pótoltad őket újakkal. Még mindig azzal foglalkozol, aki vagy ami a rosszra emlékeztet. Isten segített Józsefnek, hogy elfelejtse a történtek fájdalmát. Az emlékek megmaradtak, de ennek ellenére tudott boldogulni. Ha Istennel jársz, az előtted lévő ígéret mindig nagyszerűbb, mint amilyen nagy a mögötted lévő fájdalom. De íme néhány „józsefi alapelv”, melyeket alkalmaznod kell életedben: 1) Nézz szembe vele, és ne próbálj úgy tenni, mintha meg sem történt volna! Isten meg fogja adni a kegyelmét ahhoz, hogy megbirkózz vele, de nem ahhoz, hogy letagadd. 2) Hidd el, hogy Isten „visszapótolja” neked az időt, a kapcsolatokat és a lehetőségeket, amelyeket elvesztettél! „Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska…” (Jóel 2:25). 3) Írd össze azokat az embereket, akik ártottak neked, bocsáss meg nekik, és bízd őket Istenre imádságban! „…és bocsássatok meg egymásnak…” (Kolossé 3:13). 4) Mondd meg Istennek, hogy készen állsz az újrakezdésre! És kezdd el ma!
A fájdalom egy eszköz az Ördög kezében, hogy újra és újra "víz alá nyomjon". Nem elég egyszer megküzdeni vele. Valamivel újra és újra emlékeztetni fog, hogy mekkora fájdalom ért és ezzel próbálja elérni, hogy önsajnálat-partikra pazarold az életed. Ezért sem működik a "Felejtsd el és lépj tovább!". Még ha úgy teszel is mintha működne. Nem fog. A megbocsátás nem hozza magával automatikusan a fájdalom megszűnését, de sokszor még az enyhülését sem. A fába vert szögek képe jut eszembe. Ahány szöget vernek a fába, annyi lyuk lesz rajta. Kihúzhatod a szöget, de a helye, a seb megmarad, akkor is ha úgy döntesz, hogy nem veszed észre.
Egy dolog működik: Istenhez menni a fájdalommal, ahányszor elborít és hagyni, hogy begyógyítsa a sebeket. És ahányszor kell, megbocsátani. Ha kell újra és újra! Addig, amíg a fájdalom nem enyhül annyira, hogy az Ördög már nem tudja használni ellened... A szögeket könnyű visszatenni a lukakba. Ez az Ördög foglalkozása. Az enyém meg, hogy kihúzkodjam... Isten csak azt a sebet tudja begyógyítani, amelyikben már nincs benne a szög.
Józsefnek 13+7 és még nem tudjuk hány év kellett ehhez. Huszonvalahány. Én csak remélem, hogy nekem nem kell ennyi...
2010. december 17.
Hupotasso
Nagyon szeretek szóelemezni, (kár, hogy ritkán van rá érkezésem), és általában ezt a lexikont használom hozzá.
A "hupotasso" görög szó (ill megfelelő formái) jelentése alárendel, alávet, engedelmeskedik/alárendelt, alávetett, engedelmeskedő. Behódol valakinek.
A görög szó hadi jelentése volt: alakulatba rendeződni vezetői parancsra.
Nem hadi jelentése volt: önkéntes (!) engedő, megadó magatartás, együttműködés, felelősségvállalás és teherviselés.
Néhány előfordulási hely az Újszövetségben a 40-ből:
Az Istennek való alárendeltségről:
Róma 10:3 "Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának."
1.Kor. 15:27 "Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent."
Ef.1:22 ""Az ő lábai alá vetett mindent", és őt tette mindenek felett való fővé az egyházban,"
Zsid. 12:9 "testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? "
Jak. 4:7 "Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek."
1.Pét 3:22 "aki miután felment a mennybe, az Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők."
Lukács 10:17 "Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel jelentette: "Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!""
Az asszonyok alárendeltségéről:
1.Kor. 14:32 "az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja."
férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben."
Kol. 3:18 "Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban."
Tit. 2:5 "neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét."
1.Pét. 3:1 "Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre."
1.Pét. 3:5 "Egykor a szent asszonyok is, akik az Istenben reménykedtek, így díszítették magukat: engedelmeskedtek férjüknek, ahogyan Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának nevezte őt."
A felettes hatalmaknak való alárendeltségről:
Róma 13:1 "Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett."
Tit. 2:9 "A szolgákat intsd, hogy engedelmeskedjenek uraiknak, legyenek készségesek mindenben, ne feleseljenek,"
Tit. 3:1 "Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat a hatóságoknak és a felsőbbségeknek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. "
1.Pét. 2:13 "Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak,"
Egyéb emberi kapcsolatainkban szükséges alárendeltségről:
gyermek szülőjének: Lukács 2:51 "Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik."
a gyülekezet a szolgáló szenteknek: 1.Kor. 16:16 "tudjátok Sztefanász házanépéről, hogy ők Akhája zsengéje, és a szentek szolgálatára szánták magukat: ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindazoknak, akik velük együtt szolgálnak és fáradoznak. "
ifjak időseknek: 1.Pét. 5:5 "Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad."
Az ige annyira egyértelmű. Akkor miért állunk sokszor tanácstalanul, széttárt karokkal?! És miért olyan nehéz ezt gyakorlatba ültetni?
Azt hiszem kicsit emésztgetnem kell a fenti meghatározást és a vonatkozó igehelyeket.
(A folytatás a kamillablogon lesz olvasható.)
2010. december 16.
1. Zsoltár
2010. december 15.
A manna
Csak néhány gondolat ami ma reggel megfogalmazódott bennem a 2.Mózes 16. rész alapján.
A 15. rész végén azt olvassuk, hogy Élimbe érkezik a nép. Élim egy oázis a pusztában: 12 forrás és 70 pálmafa. Luxusnak tűnik, de ha belegondolok, hogy hány százezer, millió emberre jutott 12 forrás és 70 pálmafa, rögtön nem tűnik akkora luxusnak. Akárhogy is, Éden. Egy kis jó, az addig elszenvedett sok rossz után. Ám a közvetlen előzmény a Mára... a nép zúgolódása.
Isten a zúgolódás ellenére ad egy kis enyhülést a népnek. Megízlelti velük az eljövendő Kánaánt. Ez az a hely ahol a nép kivételesen nem zúgolódik. Úgy is mondhatnám, hogy kis szünet két zúgolódás között.
Azonban a jó dolgoknak is vége szakad egyszer. És a népnek tovább kell indulnia a pusztába. Ahol nagyon hamar ismét zúgolódni kezd. Nem is csak kicsit, nem is csak néhányan. Mindenki, és egyenesen visszavágynak Egyiptomba. Ézsau annak idején egy tál lencséért eladta az elsőszülöttségi jogát. A nép egy húsosfazékért eladná magát, a szabadságát, és ha ezt megtenné, ha jól sejtem hátat fordítana Istenének is. Egy húsos fazékért...
Isten nem tesz szemrehányást, csak egyszerűen megígéri, hogy gondoskodik a napi betevőről. És küldi a mannát minden reggel hűségesen. 40 éven keresztül él mannán a nép. (35.v) Bizonyosan több említésre méltó eseményt is megélhettek a mannával kapcsolatban, azonban mi itt csak az első reakciókról olvashatunk. És azok annyira emberiek. Az éljünk beosztással elve (20.v.), az akkor is megpróbálom, ha nem lehet mentalitása (27.v.) De Isten következetes. És végül a nép elfogadja Isten szabályait. (Bár azt gyanítom nem maradéktalanul és ezek a kezdeti reakciók többször ismétlődhettek a 40 év alatt.)
Hogy mit üzen számomra a manna? Mi a manna?
Mennyei táplálék. Az Úr gondoskodása. Ami segít túlélni a pusztát.
A szabályok a következők, ha tetszik ha nem:
- Mindig csak egy napra elég. Nem vihető át másnapra. Ma nem élhetek a tegnapiból. Amelyik nap reggel nem megyek ki szedni, éhezni fogok. (19-20.v.)
- Ha nem érek ki időben, lemaradok. (21.v.) Nem azért mert nem elég, hanem mert a nap heve megsemmisíti. (Milyen gyönyörű és pontos ábrázolások ezek!?)
- Csak annyit szabad szednem, amennyit megbírok enni. A többi felesleges teherré válik. (20-21.v.)
- A 6. nap dupla adag jár. Az az egyetlen alkalom, amikor átvihetjük másnapra. (23-26.v) Azért, hogy az Úrnak szentelhessük a 7.napot.
Ez az utolsó pont kicsit zavarosabb nekem, de az előzőek nagyon egyértelműen alkalmazhatók Isten Igéjére és gondoskodó kegyelmére is. Az utolsó pont azt gondolom azért olyan hangsúlyos, hogy megértsük: azzal, ha hetente egy napot odaszánunk Istennek, nem rövidülünk meg. Sőt! Ő a Neki szánt idő alatt is éppúgy gondoskodik rólunk, mint amikor azért magunk is keményen megdolgozunk... Nem szabad sajnálnom Tőle a 7. napot! És élnem kell a mannával!Az Ő szabályai szerint!
2010. december 10.
51. Zsoltár
A karmesternek: Dávid zsoltára, 2abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz.
6Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted.
16Ments meg, mert vért ontottam, ó Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.
2010. december 6.
Csodákat tenni??? Én?!
"ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek." 2. Mózes 4:21
Nem olyan régen olvastam ezt a verset és bár máskor is olvastam már, ezúttal nagyon megérintett. Éreztem, hogy szól hozzám, de elképzelni nem tudtam mit akar mondani nekem itt és most. Isten eredetileg és először Mózesnek mondta sok ezer évvel ezelőtt, egy nagyon konkrét helyzetben és feladathoz adott utasításként. Mit mondhat nekem ez most, 2010-ben?
Sokat gondolkoztam rajta. A konkrét választ még ma sem látom, de azért néhány dolog már világosabb.
Négyféleképpen hangsúlyozva ezt a verset, négyféle dologra világít rá.
a, "ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek."
Nem valami magától értetődő, automatikusan működő, lejátszódó dologról van szó. Sokkal inkább valamiről, ami tudatos odafigyelést, erőfeszítést, CSELEKVÉST igényel attól, akinek szól. "Ügyelj arra..." - figyelj oda, ne felejtsd el, ne hanyagold el, vedd komolyan, tartsd szem előtt...
b, "ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek."
Kicsoda a fáraó? Isten népének elnyomója, ellensége. Mózesnek ellenfele. Egy ember, aki istennek képzeli magát. Valaki, aki nem akar tudomást venni Istenről, végül kénytelen belátni, hogy tehetetlen Vele szemben, mitöbb, Isten kezében van. (Hétszer olvassuk, hogy Isten megkeményítette a fáraó szívét...)
Tele van a mi életünk is emberekkel, akik sok szempontból hasonlítanak erre a fáraóra, abban mindenképpen, hogy nem akarnak tudomást venni Istenről. A parancs az Őelőttük való cselekvésre szól...
c, "ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek."
Talán ez a legrejtélyesebb rész. Csodát? Ki tesz manapság csodát? Még az illuzionisták sem. Ők is csak szemfényvesztenek. Akkor milyen csodát tehetnék én? Egyáltalán mi a csoda?
Az értelmező szótár szerint:
1. Rendkívüli, megmagyarázhatatlan jelenség, olyan hatás, amelyre nincs a fizikai világról eddig szerzett adatok segítségével kigondolt magyarázat. A természet ismert törvényeivel meg nem magyarázható, s éppen ezért természetfeletti hatalomnak tulajdonított jelenség és esemény.
illetve:
2. Különleges jelenség, ami meglepő, szokatlan hatást vált ki. Szokatlan, váratlan vagy ritkán előforduló esemény.
Rendkívüli, megmagyarázhatatlan, különleges jelenség lehet - amit csak a természetfeletti hatalomnak, Istennek tulajdoníthatok - például az, ha levetem régi rossz szokásaimat és új, krisztusi szokásokat veszek fel. Az is lehet ilyen, ha valami olyan dolgot teszek meg, amire emberi természetemből nem lennék képes, de Isten képessé tesz rá, azért hogy azzal embertársaim felé szolgálva Őt dicsőítsem. (Temérdek ilyen dolog van. Anyaként különösen gyakran adódik lehetőségem pl., hogy megtagadjam önmagam... jó lenne többször élni is ezekkel a lehetőségekkel!!!)
Ezen a ponton eszembe jut, amikor Péter a tengeren jár. Pillanatnyilag azt érzem, hogy az egész életem "járás a tengeren". Képes vagyok én magamtól járni a tengeren? NEM!!! Csoda ez akkor? IGEN!!! Vannak csodák, amiket megtehetek? Ezek szerint van... Hogyan???
d, "ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek."
Csak úgy, hogy Isten tesz rá képessé! Máshogy semmiképp. Csak úgy tudok járni a tengeren, hogy Jézus ott van és én Ránézhetek. Jó lenne egy pillanatra sem levenni a szemem Róla és egy pillanatra sem süllyedni - az lenne az igazi Csoda!
A lényeg azonban, hogy minden, amit Isten vár tőlem, amit meg kell tennem, - legyen az csoda, vagy nem csoda - arra csakis Ő tett képessé. És Ő képessé tett csodákra is. Képessé tett arra is például - hiszen ezt várja tőlem - hogy hiteles gyermeke legyek. Hitelesnek lenni számomra már a csoda kategória. Mégis ügyelnem kell arra, hogy az életem hiteles legyen "a fáraó és népe" előtt. Mert Ő képessé tett rá! Képessé tett arra, hogy megtagadjam önmagam (újabb csoda!) - de ez a mindennapok apró döntéseiben válik csak valósággá - óránként és percenként megszámlálhatatlanszor... Képessé tett arra, hogy növekedjem. Újabb csoda! De táplálkozni már nekem kell.
A képesség nélkül, amit Isten ad, semmit nem tehetünk, de önmagában még kevés. Gyakorolnunk kell! És itt értünk körbe: "ügyelj arra, hogy megtedd..."
Így lesz ma botból kígyó?! ...
2010. december 3.
Krisztusivá lenni ezt is jelenti
Ütős! Máskor is szeretném megnézni még, és hogy ne kelljen keresgélnem, ideteszem:
Ez megint egy revelációs gondolat lesz, de kellenek az ilyenek.
Soha nem volt kérdés számomra, hogy ha az utamba akadna egy árva gyermek, örökbefogadnám. A lelkem mélyén az egyik legtitkosabb vágyam, hogy egyszer legyen egy örökbe fogadott gyermekünk. Nem azért, mert nekünk ne lenne - a világ szemében már így is több van a kelleténél - hanem mert szeretném ilyenformán is megélni Krisztus parancsát: "aki egyet is befogad ... engem fogad be".
A férjem ezzel nincs egészen így, még. Tehát a dolog csak álom szintjén él bennem. De megnyugtatott - mostanáig - a tudat, hogy ha szembe jönne velünk a helyzet, bizonyosan nem térnénk ki előle. Hiszem addigra a férjem is másként látná ezt a dolgot.
A fenti videó megnézése óta viszont azt érzem és látom, hogy nem kell várnom arra, hogy szembe jöjjön egy helyzet. Kezdeményezőnek kell lenni, és elindulni az úton. Ha nem is konkrétan az örökbefogadásban, hiszen ahhoz mindenképpen két ember kell. (Mellesleg jegyzem meg: még azokat a gyermekeinket sem tudom úgy nevelni, akiket Isten kegyelemből egyenesen a mi családunkba küldött, ahogy elvárná tőlem, ahogy kellene.) De Krisztus parancsainak a gyakorlati megvalósításában mindenképpen. A gyakorlati szeretet, a gyakorlati könyörület, a gyakorlati jótettek. Miért csak akkor tegyek jót, ha már egyszerűen nem tudom kikerülni a "felhívást keringőre"? Miért csak akkor adok a hajléktalannak, amikor odalép hozzám koldulni? Miért nem megyek oda én és gyakorolok könyörületet? Miért csak akkor veszem észre egy szegény gyermek sorsát, amikor már plakátokról ordít felém, hogy vegyem már észre? Miért nem keresem én azokat az embereket, gyerekeket a hétköznapokban, akiknek segíthetnék? Ha csak aprósággal is.
Inkább kikerülöm a hajléktalant, mert bizalmatlan vagyok. Inkább arra összpontosítok, hogy nekünk is van elég bajunk, minek vegyem magamra még más baját is... (és ezzel rossz példát mutatok a gyermekeinknek is)
... de az Ige nem ezt tanítja. Krisztus maga indult a bűnösök megmentésére, és nem várta meg, míg útjukba kerülnek...
Sőt, erre is igaz a Bölcs mondása: "Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül." Péld. 11:25
A 3:27 parancsa pedig egyértelmű: "Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!"
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)