Közösség 1.

Mostanában napirenden van a közösség témakör az életünkben. A közösségről szóló résznél járok a Céltudatos életben, de a saját közösségünk dolgai is intenzíven foglalkoztatnak és sokat gondolkodom, hogy helyesen viszonyulok-e hozzá, hogy építő tagja vagyok-e közösségünknek. És mit kéne azokkal kezdenem, akik nem. Vagy akik, azt hiszik/úgy csinálnak, mintha igen, de valójában nem. Mit kell kezdenem azzal, ha látom mit lehetne/kellene változtatni, mozdulnék is, de hat lóval akadályoznak, hogy tegyek valamit az előremozdulásért. Meddig terjed a felelősségem? Mekkora a mozgásterem? Tudva azt, hogy a közösség EGY tagja vagyok, és megvan a saját funkcióm, és annak összhangban kell lennie a test más tagjaival és azok funkcióival. Működnek nálam azok a funkciók, amiknek működnie kell? Vagy kézként, megpróbálom a láb dolgát végezni, és közben a kéz funkció nem működik... Nehéz dolog ez.
RW - miután megállapítja, hogy valódi közösség 10 főnél nagyobb csoportban nehezen tud létrejönni - összeszedi mitől lesz a közösség valódi közösség, mik a jellemzői:
- őszinteség. Az őszinteséghez szükség van bátorságra és alázatra.
- kölcsönösség. Az adni és elfogadni tudás művészete. Kétoldalú kapcsolatok, közös felelősségvállalás, kölcsönös segítségnyújtás. Számonkérés, biztatás, szolgálat és tisztelet.
- együttérzés. Építi a közösséget. "Éppen a legválságosabb időkben, a gyász, a kételkedés óráiban van a leginkább szükségünk egymásra. Amikor a körülmények annyira összetörnek bennünket, hogy még a hitünk is meginog, akkor van leginkább szükségünk erős hitű barátokra. Kell hogy ott álljon mellettünk egy maroknyi csoport, akik helyettünk is hinni tudnak Istenben és át tudnak segíteni a nehéz időszakon. Egy ilyen csoportban Krisztus Teste akkor is valóságos és kézzelfogható, amikor magát Istent távolinak érezzük."
- irgalom. Megbocsátás nélkül nincs közösség.

A közösség szintjei:
- beszélgetünk az életünkről, Isten Igéjét tanulmányozzuk együtt.
- együtt szolgálás.
- a "szenvedésben való részesedés". 

"Ha a gyülekezetet hajóként képzeljük el, ezek a kisebb csoportok (házi cs., bibliatanulmányozó csoport, stb.) lennének az oldalához csatolt mentőcsónakok." - Nagyon szemléletes ez a kép számomra.

Kereszthordozás

"„Azt hisszük, hogy Isten úgy osztja ki a kereszteket, mint ahogy a börtönőr a lapátokat az elítélteknek. Senki sem akar kapni. Mindenki kap egyet… [De] a kereszt ennél sokkal többet jelent. Ez Isten eszköze megváltásunkra… szeretetének bizonyítéka. Felvenni a keresztet… annyi, mint felvenni Krisztus terhét… az emberekért.” ... A kereszthordozás elhívása azt jelenti, hogy meghalsz az önérdekednek, és keresztre feszíted tested vágyait, hogy így láthatóvá legyen benned Krisztus élete." (BG)

Áldást örökölni?! - az ige "rejtett" titkai

"Figyeld meg a fejlődést Ábrahám, Izsák és Jákób életében! Ábrahám számára az áldások az Istennel való személyes kapcsolatból eredtek. Izsák örökölte apjától az áldásokat. De amíg a filiszteusok meg nem támadták, nem ment vissza, nem ásta ki újra apja kútjait, és nem épített oltárt az Úrnak. Végül Jákób, a harmadik generáció következett, aki fondorlattal és „egyszerűbb utakkal” akarta megszerezni Isten áldását. Csak akkor állította helyre életét az Ábrahám és Izsák által lefektetett alapokon, amikor egész életét megváltoztató találkozása volt Istennel Peniélnél. Őrizzük meg a hitet; adjuk át gyermekeinknek „az igazságot, a teljes igazságot, csakis az igazságot”!" (BG)

Számomra ez a legcsodálatosabb az Igében: a "rejtett" igazságok, amiket felfedezhetünk, ha elmélyülünk benne és meglátunk összefüggéseket... az áldások működéséről sehol nem ír az Ige így ebben a formában, mégis ha belegondolunk, nagy igazság van a fenti gondolatokban és egy kis megfigyeléssel azt is észrevehetjük, hogy ez MA IS ÍGY MŰKÖDIK. Örökölhetünk áldásokat, de az csak akkor lesz a mienk, ha személyes találkozásunk lesz Istennel!!! 

Uram, köszönöm, hogy örökölhettem áldásokat! Kérlek, add hogy magamévá tehessem őket a Veled való személyes kapcsolat által! Ámen

Mai bátorítás

Hát ez most jól jött Bobtól! :)

Kopogtatás

„Teljes örömnek tartsátok!” (Jakab 1:2)

Max Lucado írja: „Amikor a fazekas edényt készít, a szilárdságát úgy ellenőrzi, hogy kiveszi [a kemencéből] és megkopogtatja. Ha »megzendül«, akkor kész. Ha »tompán koppan«, akkor visszateszi. A jellemet is kopogtatással ellenőrzik… éjszakai telefonhívások… mogorva tanárok… odaégett ételek… durrdefektek… »ugye most csak viccelsz?!« határidők. A kopogtatások a legrosszabbat hozzák elő belőlünk… nem elég nagyok ahhoz, hogy valóban krízisek legyenek, de ha bőven van belőlük, akkor vigyázz! Forgalmi dugók… hosszú sorok… üres postaládák… szennyes ruha a padlón… Kopp. Kopp. Kopp. Hogyan reagálsz? Felzendül a hangod, vagy tompán hangzik? Jézus azt mondta: »Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj« (Lukács 6:45), és semmi sem tudja jobban felfedni a szív igazi természetét, mint egy jó kopogtatás… nem a pillanatnyi hőstettek, hanem a kopogtatásokkal teli mindennapi élet. Ha hajlamos vagy inkább tompán szólni, mint zengeni, ne csüggedj! Van remény számunkra, »tompák« számára is. Kezdd el azzal, hogy hálát adsz Istennek… nem egy fél-szívű köszönömöt… de egy örvendező, örömében ugráló, szíved legmélyéből felhangzó köszönetet! Jakab azt mondja: »Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez«. Isten a saját érdekedben kopogtat… próbára vagy téve… és akár tanulhatsz is a kopogtatásból. Tekintsd lehetőségnek a türelmed és állhatatosságod fejlesztésére. Minden koppantás segít vagy árt neked, azon múlik, hogyan használod fel. Figyelj oda a »koppanás-áradatra«… mindenkinek vannak olyan időszakai, amikor szokatlanul nagy mennyiségű kopogtatásra kell számítania. Nézz szembe velük… készülj fel több imádsággal… ne add fel… és ne feledd: egy koppanás sem jelent katasztrófát. Minden koppantás javadra van, ha szereted Istent, és engedelmeskedsz Neki.”

Mai magvas gondolatok

Az önuralmat gyakorlók megértik, hogy az ördög semmit sem tehet velük a saját együttműködésük nélkül, és ezt nem kötelesek megadni neki. Megértik, hogy nem az emberek, és nem a körülmények az ő problémáik – hanem az, hogyan kezelik őket. Ezért emlékeztetik magukat három dologra: 1) Én vagyok az, akit irányítanom kell! 2) Néha az embereket és a körülményeket az életemben Isten kezébe kell tennem, és engednem, hogy Ő birkózzon meg velük. 3) Minden nap merítenem kell a Szentlélek erejéből ahhoz, hogy irányítani tudjam a reakcióimat, és követni tudjam a Szentírás józanságra intő alapelveit, azért, hogy ne csússzon ki a kezemből az életem irányítása (ld. 2Timóteus 1:7). Ezért az ilyen emberek kerülik azt, hogy másokat hibáztassanak, nehogy saját maguknak okozzanak fájdalmat, és vigyáznak arra, hogy kapcsolataikat ne tegyék háborús övezetekké. Tudva, hogy „a Lélek gyümölcse… önuralom”, megértik, hogy a Szentlélek nem fog uralkodni rajtuk, és nem fog segíteni abban, hogy ők uralkodjanak másokon, vagy manipulálják a körülményeket, de erőt fog adni ahhoz, hogy uralkodni tudjanak magukon. A Lélek által megerősített emberek megszabadulnak attól, hogy részei legyenek a problémának, és az Istentől származó megoldás részévé válnak.  (B.Gass)

Jézus nem mondta, hogy aki hisz benne, az meg fogja tapasztalni Isten teljességének az áldását, hanem - "aki hisz bennem, abból kiárad másokra mindaz, amit tőlem kap". Urunk tanítása mindig ellentétben van az önérvényesítéssel. Az Ő célja nem az ember fejlődése, hanem az, hogy magához hasonlóvá tegye az embert; és Isten Fiára az jellemző, hogy ezért odaadta önmagát. Ha hiszünk Jézusban, nem az számít, hogy ezzel mit nyerünk, hanem amit Ő áraszt ki rajtunk keresztül. (O.Chambers)

Nem egyszerre, hanem fokozatosan jutunk a szent ismeret birtokába. A mi dolgunk a szívós, lépésről-lépésre való tanulás. Ha hálaadásunkat lassúnak találjuk, ne csüggedjünk el (!!!), mert egyszer majd megvilágosodnak a dolgok számunkra.  (Spurgeon)

Legyőzni az óriást

Nemrégiben elolvastam Max Lucado Harc az óriásokkal című könyvét. Újszerű megközelítése számomra Dávid történetének. Nagyon sokat tanultam belőle. Egy párszor még biztos hasznos lesz kézbe venni.

A tegnapi Mai Ige szintén az óriások legyőzésével foglalkozott. Néhány gondolat azt hiszem nagyon aktuális számomra. (kiemelés tőlem)

Hogyan győzd le az óriásodat?

„Az Úr kezében van a háború.” (1Sámuel 17:47)

Egyszer egy megfutamodással vádolt katonát vittek Nagy Sándor elé. Nagy Sándor azt kérdezte tőle: „Mi a neved?” A katona fejét meghajtva így felelt: „Sándor”. Nagy Sándor erre vállon ragadta, és azt mondta: „Katona, változtasd meg a viselkedésedet, vagy változtasd meg a neved!” Arra hívattál, hogy olyan életet élj, amely méltó Ahhoz, akinek a nevét viseled. Akár a függőség, a neheztelés, a félelem, a testi kívánság, a büszkeség, az irigység vagy a harag jelenti azt az óriást, amellyel szembenézel, valamit meg kell értened: 

1) Nem te vagy az egyetlen. A kísértés, mely most próbára tesz téged, nem különbözik attól, amit már mások is megtapasztaltak. „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok” (1Korinthus 10:13 Károli). Góliát nem volt mindig óriás; addig etették és táplálták, míg azzá vált. A mi óriásaink általában kis bűnök, amelyek fölött átsiklunk vagy elnézzük őket, mígnem saját életre kelnek és visszajárnak kísérteni minket. 

2) Egyedül nem vagy rá képes. Az óriásod mindig le fog győzni, amíg saját erődből próbálsz megküzdeni vele. Dávid azt mondta Góliátnak: „az Úr kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket” (1Sámuel 17:47). Isteni segítségre van szükséged ahhoz, hogy legyőzd a régi szokásokat, és új magatartást alakíts ki. Tehát jelentsd ki Pállal: „Krisztus… megerősít engem” (Filippi 4:13)! 

3) Szembe kell szállnod az óriásoddal. A Biblia azt mondja: „Amikor a filiszteus nekikészült, és egyre közeledett Dávidhoz, Dávid is kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé” (1Sámuel 17:48). Ne fuss el, ne próbálj egyezkedni, ne köss kompromisszumot, és ne mentegetőzz! Kényszerítsd napvilágra az óriásodat, és ne engedd vissza az életedbe! Állíts fel határokat, és vállald a felelősséget! Tartsd távol magad a rossz társaságtól! És mindenek felett: ne az óriásod fényében nézz Istenre, hanem Isten fényében nézd az óriásodat! 

Még ma is ezeket a gondolatokat forgatom magamban azt hiszem, és próbálom így nézni az óriásaimat. Konkrétan kettő okoz komoly problémákat...

Végre!!!

Nem a Bibliámnak nem mentem közelébe ennyi ideig, hanem a gépemnek. De végre van töltőm, így ide is vissza tudok térni!!!

Kicsoda Jézus? 3.

Zsidókhoz írt levél 8-10. rész

• főpap 8:1
• Isten trónusának jobbján ül a mennyben 8:1, örökre 10:12
• az Úr által épített sátor és szentély szolgája 8:2, 9:11,
• a földön pap sem lehetne 8:4
• az Istennel kötött új szövetség közbenjárója, papja 8:6, 9:15
• a jövendő javak főpapja 9:11
• tulajdon vérével ment be a szentélybe, egyszer s mindenkorra 9:12
• örök váltságot szerzett 9:12
• örökkévaló Lélek által áldozta fel magát Istennek 9:14
• ártatlanul áldozta fel magát 9:14
• áldozata által megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk Istennek 9:15
• az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért halt meg 9:15
• halála által nyerik el az elhívottak az örökkévaló örökség ígéretét 9:15
• a menny szentélyébe ment be Krisztus, önmaga vérét adva, hogy megjelenjen Isten színe előtt értünk 9:24
• egyszer áldozta magát 9:26
• áldozatával eltörölte a bűnt 9:26,28,(22)
• másodszor is meg fog jelenni 9:28
• bűn hordozása nélkül fog megjelenni 9:28
• azoknak fog megjelenni, akik várják őt üdvösségükre 9:28
• azért kapott testet, hogy áldozattá válhasson - 10:5-7 - a bakok és bikák vére helyett, amik nem képesek bűnöket eltörölni 10:4
• testének feláldozás által megszentelt bennünket egyszer s mindenkorra 10:10
• egyetlen áldozatot mutatott be (saját testének áldozatát) a bűnökért 10:12, 14
• örökre Isten jobbjára ült 10:12
• Isten jobbján várja hogy ellenségei lába alá vettessenek zsámolyul 10:13
• örökre tökéletessé tette a megszentelteket 10:14

Özönvíz

A szomszédok szerint '63-ban volt erre utoljára ekkora víz. Pedig mi még nem panaszkodhatunk. Tegnap láttam képeket, ahol konyhában, nappaliban kell a derékig érő vízből menteni, ami menthető, széles utak szakadnak be amúgy békés, csendes kis patakoktól, megbénítva egy fél ország életét, és még hosszan sorolhatnám... döbbenetes, tényleg...

Amin viszont elgondolkoztam, hogy ezt csupán 3 napnyi intenzív esőzés okozta. Ennyi kellett ahhoz, hogy megnyíljanak "a nagy mélységek forrásai" is (belvíz). Akkor miért is hihetetlen, hogy Isten 40 napnyi eső segítségével el tudta pusztítani a Földet?!?!?! Ha eddig meg is tudtam érteni azokat, akik csupán  mitológiának tartják az özönvíz történetét, ezután bizonyosan nem értem meg. Napnál világosabb, hogy Isten bármikor megtehetné újra, ha nem ígérte volna meg, hogy nem teszi meg többé!!! Azt hiszem a szivárványokat is kicsit másként látom mostantól. Valóban és kizárólag az ígéret zálogának.

A nap üzenetei

Néhány magvas gondolat, ami ma megérintett:

"az ördögre tolunk sok mindent, aminek a mi fegyelmezetlenségünk az oka. Gondold csak meg, mivé lehetnél, ha összeszednéd magadat. Vannak dolgok, amikért nem kell imádkoznunk, például a hangulatokért. A hangulatok sohasem múlnak el imádsággal; a hangulatok akkor tűnnek el, ha felrúgjuk őket. ... A legtöbb ember átka a "nem akarásában" van!" (O.Chambers)

Mostanában sokat vívódom szolgálatügyben. Spurgeon bátorítása:

"Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem" (Ézs 45,2).

Ez Círusnak szólt; de mindörökké szól az Úr minden szellemi szolgájának. Csak menjünk előre hittel, és az Úr megtisztítja előttünk az utat. Az emberi és a sátáni csalárdság tekervényei kiegyenesednek előttünk: nem kell követnünk cseles kanyarulataikat. Az érckapuk áttörnek, vaszáraik lehullanak. Nem lesz szükségünk sem faltörő kosra, sem feszítővasra. Az Úr maga cselekszi meg értünk a lehetetlent, és ténnyé teszi azt, amit nem is vártunk.

Ezért ne üldögéljünk gyáván és remegve! Menjünk előre kötelességünk útján, hiszen az Úr megígérte: Én megyek előtted". Ne kérdezzük, miért, a mi feladatunk az előretörés. Az Úr ügyéről van szó, és Ő alkalmassá tesz majd bennünket a szolgálatra: minden akadály elhárul. Hát nem megmondta: Az ércajtókat betöröm"? Ugyan, mi állhatna útjába és mi gátolhatná akarata végrehajtásában? Isten szolgáinak kimeríthetetlen erőforrásuk van. A hit előtt szabad az út, akármilyen emberi erő torlaszolja is el azt. Ha az Úr azt mondja: betöröm..."leverem...", akkor ne kételkedjünk ígéretében!