Választunk - a tetteinkkel, nem a szavainkkal

„…válasszatok még ma…!” (Józsué 24:15 NKJ)

Meghatározó pillanat volt, amikor Józsué ezt mondta Izráelnek: „…válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni… De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”.
Először is, az életünkben előforduló meghatározó pillanatok megmutatják, hogy kik is vagyunk valójában. A meghatározó pillanatok általában meglepetésként érnek, és valamilyen krízis idején érkeznek, mint például egy személyes kudarccal való szembesülés, kiállás egy népszerűtlen ügy mellett, panasz nélkül viselt szenvedés, vagy amikor a bocsánatodat kérik, vagy esetleg amikor nehéz döntés előtt állsz. A meghatározó pillanatokról néha észre sem vesszük, hogy valóban azok. Csak később, visszatekintve értjük meg fontosságukat. Bárhogy is van, megmutatják, hogy kik vagyunk.
Másodszor: a meghatározó pillanatok másoknak is megmutatják, hogy kik vagyunk. Legtöbbször álarcot viselünk, de a meghatározó pillanatokban erre nem vagyunk képesek. Az imázsunk nem ér semmit. Sem az elszántságunk, sem a jó összeköttetéseink. Ilyenkor nincs időnk sokat töprengeni a tetteinken. Bármi is van bennünk valójában, az mások számára is egyértelműen kiderül. Ha vezető vagy, az emberek a meghatározó pillanataidat látva tudják meg, ki vagy valóban, miért állsz ki, és miért éppen te vezetsz. Így tudnak dönteni arról, kövessenek-e. Ha jól kezeled, egy meghatározó pillanat életre szóló köteléket hozhat létre vezető és követő között. Ha rosszul kezeled, az véget vethet a vezetői képességednek.
Harmadszor: a meghatározó pillanatok döntik el, hogy mivé válunk. Egy meghatározó pillanat után többé már nem leszel ugyanaz a személy. Ez azért van, mert a meghatározó pillanatok nem megszokottak, és ilyenkor nem működik az, ami „normál” helyzetben működni szokott. A meghatározó pillanatok olyanok, mint az útkereszteződések az életünkben – lehetőséget adnak arra, hogy valamerre forduljunk, irányt változtassunk, új úti célt keressünk. Alternatívákat és lehetőségeket nyújtanak. Ezekben a pillanatokban választanunk kell. És ez a választás határozza majd meg, kik vagyunk! 

Hát lehet, hogy ma pont egy meghatározó pillanatot szúrtam el?! Még nem tudom, de borzalmas napom volt... és váratlanul jött.

A múlt határozza meg a jövőt, vagy Te?!

Ne hagyd, hogy mások visszatartsanak!

 „…megbotránkoztak benne…” (Máté 13:57)

Józsefre nehezteltek bátyjai az álmai miatt, ezért eladták rabszolgának. Dávidot családja nem tartotta alkalmasnak a királyságra. Azok az emberek, akik ismerték Jézust életének első harminc évében, ezt mondták: „…Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? Hát nem az ács fia ez?... És megbotránkoztak benne…” (Máté 13:54-57).
Be kell látnod, hogy néhány ember, aki „már akkor is ismert téged”, most nem ismer, mert annak idején beskatulyázott. Mit tehetnél? Tedd, amit Jézus tett – ő továbbment. Mi mást tehetett volna? Nem engedte, hogy mások visszatartsák, és emiatt ott ragadjon életének egy olyan pontján, ami a múlthoz tartozott, és már elmúlt – neked is hasonlóképpen kell tenned. Ha hagyod, hogy mások folyton leszorítsanak az útról az emlékek sávjába, akkor végül ott ragadsz, tovább maradva, mint ameddig kellene, és elszalasztod Istentől rendelt célodat. Csodálatos az, ha vannak olyan emberek az életedben, akik tudják, honnan jöttél, és ennek fényében látják azt, hogy hová tartasz. Ugyanakkor, ha választanod kell az akkor és a most között, áldozd fel a múltat, mert úgysem lehet újraírni, legfeljebb újra és újra lejátszani. Ne ismételgesd a kezdeteket, kezdd el írni a történet többi részét! A jövő a tiéd – ragadd meg, amíg még teheted!
Egyszer egy nagyon szerencsétlen játékos keveredett a golfpályára, aki szinte minden ütést elhibázott, és minden labdája egy hangyabolyban kötött ki. Végül egy hangya úgy döntött, hogy kezébe veszi az irányítást, és így szólt: „Gyertek utánam!”. Egy másik visszakiabált: „De hová megyünk?!” A hangya a felettük ülő labdára mutatott. „Oda! Ha nem mászunk fel rá, meg fogunk halni!”

A tegnapi református istentisztelet a Kossuth rádióban is a múlthoz való viszonyulásunkról szólt és számos nagyon mély és elgondolkodtató üzenete volt hozzám. 10.04-kor kezdődött. Erre az időpontra kell kattintani a meghallgatáshoz. Sajnos le nem tölthető,  nem tekerhető és mindössze három hétig elérhető. Hallgasd meg most! Érdemes!!!

Hajtás pajtás???

Tudom, milliószor megtapasztaltam, hogy Isten az IDŐ Istene, és az Ő időzítése MINDIG tökéletes. De újra és újra rá tudok csodálkozni mennyire. Ez most nagyon kell nekem, megerősít néhány dologban, ami pont a napokban futott át rajtam:

„…A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával… és megpihent…” (1Mózes 2:2)

Ha a munkánkra jobban odafigyelünk, mint saját magunkra, akkor jó esély van arra, hogy már nem leszünk itt, hogy befejezzük. Ahhoz, hogy a legjobb hatásfokkal tudjunk dolgozni, meg kell tanulnunk szünetet tartani. Miért buknak el a nagyok? Mert nem értik meg a pihenés fontosságát! A Teremtés könyvében ezt olvassuk: „…Isten befejezte munkáját… és megpihent…” (1Mózes 2:2 NKJ). Isten pihent – akkor mi miért nem tesszük? Két oka van. Egyik, hogy olyan célokat tűztünk ki magunk elé, amiket nem Isten adott. Jézus azt mondta: „…az én igám boldogító, és az én terhem könnyű” (Máté 11:30). Ha valami folyamatosan túl nagy és túl nehéz, meg kell kérdeznünk: „Valóban erre hívott el Isten?” Isten akarata egészen új távlatokra tágítja hitünket, és képességeinket új szintre emeli, de nem fogja lerombolni egészségünket, lelkünk nyugalmát vagy a családunkat. A másik ok, hogy elveszítjük a távlatot. Beszűkül a látóterünk, és nem tudjuk helyesen megítélni a dolgokat. Felborul az értékrendünk. Azt mondjuk: „a családomért teszem mindezt”. De vajon felmerült-e már benned, hogy a családod esetleg szívesebben venne többet belőled, és kevesebbet más dolgokból? Nem szoktuk megadni nekik ezt a választási lehetőséget, igaz? A személyes megerősödés azzal kezdődik, hogy felismerjük: amink van, az elég, és elkezdjük átvenni az irányítást az életünkben afölött, hogy mi történik, és mikor történik. Ha bűntudatunk van amiatt, hogy pihenünk, meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat! A zsoltáros ezt írja: „Füves legelőkön nyugtat engem… Lelkemet felüdíti…” (Zsoltárok 23:2-3 KJV).
A lelki, fizikai és érzelmi megújulás a pihenéssel kezdődik. Tehát tanuljunk meg szünetet tartani anélkül, hogy lustának, felelőtlennek vagy eredménytelennek éreznénk magunkat.

Ahogy Isten néz Rád

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van…” (2Kor 4:7)

 

A Biblia azt mondja, hogy Isten cserépedények felhasználásával dolgozik, „…hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak…” (2Kor 4:7). Így, ha az emberek valami jót látnak bennünk, tudják, hogy az Istentől van. Jézus beszélt arról, hogy ha egy lámpást letakarnak, akkor bármennyire is fénylik, az emberek mégsem látják. De ha a lámpást letakaró edény töredezett, akkor a fény át fog sugározni a tökéletlenségek között – „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!” (Máté 5:16). Istent semmi sem lepi meg veled kapcsolatban: „Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket… hogy egyetlen ember se dicsekedjék…” (1Kor 1:27-29). Ezt tudva képes vagy-e szeretni és elfogadni magad úgy, ahogyan Isten teszi? Ha magaddal szemben elítélő vagy, akkor ellentmondasz Isten Igéjének, és megnyitod magad a sátán támadásainak. Pál azt mondta: „Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett” (1Kor 4:3).
Pál megtanulta elengedni a múltat, és előre törekedni, de tudta, hogy még nem érkezett meg. „Nem mintha már elértem volna mindezt… ami… előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Fil 3:12-14). Tudatában volt annak, hogy mik azok a területek, melyeken még dolgoznia kell, de nem volt hajlandó folyton ostorozni magát miattuk. Sose felejtsd el, hogy Isten olyan nagyra tartott téged, hogy elküldte a Fiát, hogy megmentsen bukott állapotodból, és a rád váró ítélettől: „…aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik” (Titusz 2:14). Ki tesz minket tökéletessé? Isten!
Te még a formáltatás folyamatában vagy, tehát lásd magad olyannak, amilyennek Isten lát téged!

Hetedik hét: Kolossé 1:13-14

¹³Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába,  

¹⁴akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.

Ezek a versek nagyon egyszerűek, magukért beszélnek. Nagyon jó lesz fejből tudni és emlékeztetni magamat rá mindenkor, de különösen olyankor, amikor az identitásomban ér támadás.

Színes Biblia

Folytatva a Bibliatanulmányozással kapcsolatos sorozatot, megpróbálom lényegre törően bemutatni azt a kiemelési szisztémát, amit használok a tanulmányozó Bibliámban. Néhány évvel ezelőtt olvastam egy amerikai hölgy szisztémájáról, és annak mentén elindulva dolgoztam ki a sajátomat.

Természetesen nem minden verset emelek ki, hanem csak azokat, amelyek számomra ott és akkor valamilyen fontos üzenetet hordoznak. Az üzenet jellege szerint öt különböző színű kiemelő filcet használok.

Zöld  színnel emelem ki azokat az igeverseket, amelyek valamilyen bölcsességet, parancsot tartalmaznak vagy a lelki növekedéshez adnak iránymutatást. 

Pl: 2.Móz.14:14, Jób 23:11-12, Péld. 3:9, Máté 9:13, 26:41, Kol.3:12, Jak.1:22

Rózsaszínnel az ígéretek, különleges próféciák, és a számomra kedves versek emelkednek ki a szövegből. 

Pl: 2.Móz.19:5, 37.Zsolt. 3-5, Máté 10:19, Apcsel 2:17, Fil.4:19, Jak.1:12,

Sárga színűek azok az igeversek, amelyek az üdvösségről, örök életről és arról szólnak, hogy Jézus az egyetlen út. Az Ószövetségben ezen felül Isten nevei és tulajdonságai is sárgával kerülnek kiemelésre. 

Pl: 2.Móz. 3:14, 15:3, Ézs. 43:3,11, Máté 3:17, Ján.3:16, 1.Ján. 4:12

Narancs színű minden óvás és figyelmeztetés. 

Pl: Péld 27:1, Máté 6:19,24, Róma 12:19, Ef. 4:30-31,

A kék igeversek segítenek tisztán látni, megkülönböztetni, megítélni dolgokat. 

Pl: Fil. 2:13, Gal.5:22, 1.Tim.5:8, Zsid. 6:4, 13:14, Jak. 1:27, 1.Jn. 1:6, 4:2,18,

Néhány esetben nem kiemelem a szöveget a színes tollakkal, hanem a hegyével aláhúzom.

Rózsaszínnel azokat a verseket, amelyek a női és asszonyi szerepek betöltésében adnak iránymutatást. Pl: Péld.14:1, 1.Kor.7:4, Ef.5:22, Kol. 3:18, 1.Tim.2:9-11,

Kékkel a férfiaknak és férjeknek szóló verseket. Pl: 1.Móz.2:24, 1.Kor.7:3, Ef.5:25, Kol.3:19,

Zölddel a szülőknek és gyerekeknek szóló parancsokat, neveléssel kapcsolatos iránymutatásokat. Pl: 2.Móz.10:2, 1.Sám. 3:13, Péld.23:13, Ef.6:1, Kol.3:20-21,

Ezeket a színkódokat beírtam az egyik üres lapra a Biblia elejében.

Tollat használok arra, hogy más fordításokból bemásoljak igeverseket, ha az az értelmezésben segítségemre van, vagy egy-egy fontosabb szómagyarázatot. A hangsúlyosabb kifejezéseket, szavakat pedig aláhúzom vele. És mivel én a magyarázó Bibliát olvasom, így a magyarázatok javítására, jelöléseire is ezt használom.

Ceruzával írok a margóra kereszthivatkozásokat, a saját gondolataimat, meglátásaimat, kérdéseimet és dátumokat, ha fontosnak érzem megjegyezni mikor kaptam az üzenetet. Ha dátumhoz kötök igeverset, azt rendszerint a Biblia végében található egyik üres lapra is kiírom.

Itt-ott fellelhető piros tollas bejegyzés is, amit rendszerint az eredeti szavak kutatásakor használok.

Ez a szisztéma azért vált be nekem nagyon jól, mert ha a megfelelő színt akarom használni, kénytelen vagyok elgondolkozni az üzeneten, ami megragadott: MIÉRT és MIT is szól nekem ott és akkor. Elmélkedésre késztet. (77.Zsolt.13.) Ennek ellenére gyakran előfordul, hogy  nem a "megfelelő" színt használom. Utólag legalábbis erre jutok. Mert egyik olvasásnál pl. valami figyelmeztetésként hat rám, kihúzom narancs színnel, de legközelebb meglátom benne, hogy a dolgok megítélésben van segítségemre, és akkor már kékkel húznám ki. De ez bármilyen színcsere lehet. A lényeg nem az, hogy a szisztémát tökéletesen tudjam alkalmazni, hanem az, hogy elmélkedésre ösztönözzön, és amikor gyorsan szeretnék megkeresni egy-egy igét, könnyen megtaláljam a kiemelések ill. a színek segítségével.

Az elmúlt közel 3 év tapasztalata alapján mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy dolgozzon ki magának egy hasonló rendszert - vagy akár próbálja ki ezt - , hogy hatékonyabbá tegye akár a napi csendességeit, akár az elmélyült tanulmányozásokat!

Hatodik hét: Kolossé 1:11-12

¹¹Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre.  

¹²Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek.

Magamnak lefordítva valami olyasmit jelent ez a két vers, hogy Isten nem varázspálcával dolgozik. Megerősödni egy komplex folyamat és csak az ő dicsőségének hatalma által lehetséges. Át kell élnem, meg kell tapasztalnom Őt a hatalmán, csodáin keresztül, hogy ezek által megerősíthessen. (Jn 4:48) "Állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre." Mindkettőre szükségünk van az életben. Égető szükségünk. Állhatatosságra, hogy újra és újra felálljunk, minden egyes bukás után. És arra is, hogy türelemmel legyünk egymás felé. Méghozzá örömteli türelemmel. Híj, de nagy hiányosságom ez!

Így tehet bennünket alkalmassá örökségünk átvételére. Amiről azt mondja: adjatok hálát érte. Nem majd ha odajuttok. Hanem itt és most - ebben az életben. Amíg lehetőségetek van rá...

Kérdések, amik most mellbe vágnak:

Ha a megerősödés egy folyamat, és ezt magam is érzem és élem, nap mint nap, miért gondolom azt, hogy másnak ez csak pár pillanat műve? Miért támasztok olyan magas elvárásokat mások felé? 

Engedem, hogy Isten csodákat tegyen az életemben? Kérem a csodákat? - azzal a vággyal a szívemben, hogy megerősödhessek általuk...

Öröm számomra türelemmel fordulni mások felé? Vagy inkább csak összeszorított fogakkal próbálkozom...

Milyen gyakran is adok hálát az örökségemért?

Imameghallgatás, avagy vannak még csodák!

Néhány héttel ezelőtt a férjem megtudta, hogy cégük egyik partnere váratlanul csődöt jelentett. Manapság nem meglepő. A kialakult helyzetben gyorsan felmérték, hogy ez a cég jelentős tartozást halmozott fel irányukban. Az anyagi felelősség ebben a kapcsolatban a cégen belül a férjemet terheli. Ahogy teltek a napok és türelemmel vártuk a dolgok végkimenetelét, csendesen imádkoztunk a csodáért. Azonban egyik rossz hír követte a másikat. Nem részletezem. A hét elején világossá vált, hogy emberileg teljesen reménytelen bármit is várni: gazdasági bűncselekményként vizsgálják az esetet és a cég még meglévő vagyona, amiből igényt tarthatnának a tartozás kiegyenlítésére, zár alá került. Tegnap a férjem felhívta a tulajdonost (saját cégéét) és vázolta neki a kialakult helyzetet. Egyértelművé vált, hogy ha nem rendeződik az ügy, levonják a fizetéséből. Ez nagyjából azt jelenti, hogy még ha a fizetése felét is vonnák le emiatt minden hónapban, évekbe telne mire kiegyenlítenénk ezt a tartozást. A teljes reménytelenséggel szembesülve hazajövetele előtt azt mondta kollégájának, hogy "Este imádkozunk. Holnapra minden rendben lesz!" 

És TÉNYLEG! Az este imádkoztunk. Gyermeki hittel - és ebben a férjem hatalmas példa előttem! Nem azért, hogy mentsen meg bennünket szorult helyzetünkből, hanem azért, hogy tegyen olyan csodát, amely a kollégák felé is bizonyság, ami által ők is hitre juthatnak. Ma hívta a becsődölt cégtől a kapcsolattartója, hogy holnap mehetnek a tartozás kiegyenlítését jelentő áruért! A kolléga? Leesett állal: "Ez nálatok így megy?!" Az este még azért is imádkoztunk, hogy ezt a kollégát is mentse meg egy ugyanilyen szorult helyzetből az Úr, amelyben már hónapok óta vergődik. Izgatottan várjuk arra is a választ! :)

Isten ma is tesz csodákat! Ott ahol az az Ő dicsőségét szolgálja, és nem a miénket. Reméljük és az az imádságunk, hogy ezek a megtapasztalások, - ez már nem az első, és hisszük, hogy nem is az utolsó - hitre vezetik a kollégákat is. 

"Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének." Jak. 1:5

Csodás napot mindenkinek! :)

Isten vezet

Fontos döntések

„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki.” (Zsoltárok 37:23)

 

Három dolgot kell jól megfontolnunk, amikor fontos döntést hozunk: 

 

1) Óvakodj az „emberek nyomásától”! Amikor Saul király 30 000 filiszteus harci szekérrel nézett szembe, és Sámuel próféta nem volt ott, hogy bemutassa az áldozatot Istennek, ami pedig a győzelemhez nélkülözhetetlen volt, Saul úgy döntött, hogy elbitorolja a próféta hivatalát, és ő maga mutatja be az áldozatot. Amikor Sámuel egy hét múlva megjött, és magyarázatot követelt, Saul ezt mondta: „…a filiszteusok már majdnem ránk támadtak…úgy éreztem, kénytelen vagyok…” (1Sámuel 13:12 NKJV). Megadta magát az „emberek nyomásának”. Sámuel ezt mondta Saulnak: „Ostobaságot követtél el!... Most azonban nem lesz királyságod maradandó” (1Sámuel 13:13-14). Isten akaratát Istennek tetsző módon kell véghezvinni, tehát várj az Ő útmutatására, és ne előzd le Istent! 

 

Hányszor "tudtam" - Saulhoz hasonlóan - mit kell tenni, és nem vártam Istenre. Sokszor még csak emberek nyomása sem kellett hozzá...

 

2) Győződj meg róla, hogy megfelelő az időzítés! Isten azt mondja: „…Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be…” (Jelenések 3:8). Ha te nyitsz ki egy ajtót, neked kell gondoskodnod arról, hogy nyitva is maradjon, de ha Isten nyitja meg, akkor azt senki sem zárhatja be. Nem kell senkit és semmit manipulálnod – egyszerűen besétálhatsz. 

 

JUJ! Ezt már annyiszor megtapasztaltam! Legutóbb a paradicsomos könyv kapcsán. Azt hiszem most ez lett a kedvenc idézetem. :)

 

3) Emlékezz a „visszatartás és elengedés” alapelvére! Pál missziós csapatával két különböző városba is megpróbált elindulni, „…de Jézus Lelke nem engedte őket” (ApCsel 16:7). Próbáltál már valaha vezetni tanítani egy tizenévest? Mi az első dolog, amit megismertetsz vele, a gázpedál vagy a fék? A fék! Ha nem érdekli őt, akkor vedd vissza az autód kulcsát, nyilvánvaló, hogy még nem áll készen a vezetésre. Ahogy jobban megismered Istent, felfedezed, hogy a „visszatartás és elengedés” – a gázpedál és a fék – alapelve szerint vezet. Így működik az, amikor lépteidet az Úr irányítja. 

 

Felfedeztem...

Hit ma...

A mai emészteni való - és én érdekes módon nem a gyülekezetre vetítve gondolkodtam el ezeken. Sokkal inkább, hogy nem jellemzők-e rám is ezek az attitűdök.

Ha hajlandó vagy megfizetni az árat

 „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem…” (Jelenések 3:19)

A végidők gyülekezetének címezve Jézus így szólt: „ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jelenések 3:17-19) 

Ezek kemény szavak! Miért mondana nekünk ilyet Krisztus? 

a) Mert ahelyett, hogy hinnénk az Újszövetség Istenében, azt mondjuk, hogy Isten nem tesz már csodákat. 

b) Mert megtűrtük a megosztottságot a felekezeti hűség nevében. 

c) Mert azt tanítottuk, hogy a kereszténység leginkább a lemondásról szól. Így elvesztettük örömünket, mert a Krisztussal való bensőséges kapcsolat nem érhető el színészkedéssel. 

d) Mert sok vezetőnk többé már nem példája a szolgáló lelkületnek, és elfelejtették, hogy Jézus megmosta a tanítványok lábait, és szamárháton közlekedett. 

e) Mert ahelyett, hogy anyagi javainkat arra fordítanánk, hogy elérjük vele a világot Krisztus számára, és gondoskodnánk a szegényekről, csak megszerezzük magunknak és felvágunk vele. 

f) Mert kiakadunk azon, ha valaki kortárs módszereket alkalmaz a fiatal generáció elérésére, és ahelyett, hogy bekapcsolódnánk a kultúrába, elzárkózunk előle. 

g) Mert szeretnénk kibújni a „munkálkodjatok, amíg eljövök” parancsa alól. Regényeket olvasunk az elragadtatásról, miközben imádkoznunk kellene azokért, akik a mártíromság határán élnek. Miért nincs olyan hitünk, mint nekik? Lehetne – ha hajlandóak lennénk megfizetni az árát! 

A két kiemelt mondat különösen foglalkoztat. Hol a határ a mai kultúrába való evangélizáló célzatú bekapcsolódás és a világba való belesimulás között. Meglátásom szerint pengeél. És egyik ürügy lehet a másiknak, ha az ember nem őszinte és odaszánt.

A másik, hogy mennyire igaz itt is az instant életmód: hiszek. De azonnal oldódó legyen. Nem vagyunk hajlandók megfizetni az árát. Azt szeretnénk, ha ingyen lenne, de legalábbis occsóért. Nos, sem nem ingyenes, sem nem occsó. De ajándék. A valódi árat nem mi fizetjük meg... de mi még azt az aprópénzt is sajnáljuk, amit hozzá kéne tennünk, hogy a magunkénak érezhessük... hmm...