Negyvennegyedik hét: Kolossé 4:5-6

⁵Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel.

⁶Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.

Negyvenharmadik hét: Kolossé 4:3-4

³Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.

⁴Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.

Negyvenkettedik hét: Kolossé 4:1-2

 ¹Ti urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben.   

²Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. 

Harminckilencedik hét: Kolossé 3:23-25

²³Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek,  

²⁴tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát. 

²⁵Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás.

Harmincnyolcadik hét: Kolossé 3:21-22

²¹Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek.  

²²Ti szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat.

36-37.hét: Kolossé 3:17-20

¹⁷Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.  

¹⁸Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban.  

¹⁹Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.  

²⁰Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban.

Harmincötödik hét: Kolossé 3:15-16

¹⁵És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. 

¹⁶A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.

A Sátán fegyvere

"A Sátán nem fél a bűnödtől; tudja, hogy Isten meg tudja azt bocsátani. Nem fél a depressziódtól, tudja, hogy Isten el tudja azt űzni. Nem fél a hiányaidtól, tudja, hogy Isten be tudja azokat tölteni. Attól fél, hogy felfedezed Isten Igéjét, mert a tudatlanságod a leghatékonyabb fegyvere, amit ellened használni tud." 

Bob Gass

Építő fájdalom

Pity-party. Ki kéne találni valami jó magyar megfelelőt ennek a frappáns angol kifejezésnek. Akkor használják, amikor valaki az önsajnálat legmélyebb mocsaraiba süllyed, és saját - az esetek többségében vélt! -  szerencsétlensége felett hüppög.

Hát én is valami ilyen hangulatban vagyok. Kicsit úgy érzem magam, mint akit jó alaposan megkéseltek, azután a sebekbe sósavat öntöttek. Olyan, mintha az egész lelkem egy hatalmas nyílt seb lenne.Tudom, hogy MINDENKI érzett már így, nem is egyszer. Velem sem először fordul elő. Nem először próbálok kimászni a mocsárból, ami próbál magába szippantani. 

A kérdés nem az, hogy a fájdalmat okozó sérelmek mennyire valósak, vagy mennyire véltek. A kérdés az, hogy ezúttal mit kezdek velük?! 

Meglátom, hogy a sebeket okozhatta a Mester metszőollója? Lehet, hogy épp egy olyan vadhajtást akart lemetszeni rólam, ami útjában áll a további növekedésnek, fejlődésnek? Esetleg szolgálatnak? Lehet, hogy Ő akar megszabadítani olyan illúzióktól, amik torzítják a látásomat, és amik miatt letévedhetek az útról, amin vezetni akar?

Fáj. Mindennél jobban fáj. Harag nem vegyül bele, de égető fájdalom kínoz. 

De TUDOM, hogy ez az a fajta fájdalom, amire szükségem van, ami épít, amit ha leteszek az Ő kezébe, és engedem, hogy Ő gyógyítson, akkor nyomtalanul megszűnik. Tudom, hogy Ő ebből valami sokkal jobbat, nagyobbat fog kihozni, mint amit én el tudok képzelni. Hogy miért így?

Talán, mert ahogy a gyerekeim sokszor nem hallgatnak a szép szóra, és a saját bőrükön kell megtapasztalják az élet legalapvetőbb törvényszerűségeit, hogy megismerjék saját határaikat, úgy nálam sem használt a szép szó, és drasztikusabb eszközökhöz kellett nyúlnia. 

Tudom, hogy ha engedem, hogy Ő vezessen ki ebből, akkor kegyelméből olyan dolgot ajándékoz nekünk, amit eleve nekünk szánt, amire nagyon nagy szükségünk van, és amire egyébként nagyon régóta vágyunk.

Szükség van a megbocsátásra is. Arra a megbocsátásra, ami felejt. Ami nem hánytorgat fel. Ami nem vezet listát a sérelmekről, ami túl tud lépni... - annyira döbbenetes, hogy alig pár órával a "tőrdöfés" előtt beszélgettem valakivel a megbocsátásról, ill. annak hiányáról. Hogy hogy a fülemben cseng ez a beszélgetés, amikor a testem görcsösen kapaszkodik a sérelembe, hogy a meg-nem-bocsátás fogságába taszítson...! 

De Isten kegyelmes. És erre a kegyelemre most nagyobb szükségem van, mint valaha.

Harmincnegyedik hét: Kolossé 3:13-14

¹³Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.  

¹⁴Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.