Nincs bennem semmi jó

Ebben az évben William MacDonald: Ösvényem világossága című áhítatos könyvét kezdtem el olvasni. Ebből szeretném ideilleszteni a mai gondolatokat. Összecsengenek az előző bejegyzésben felvetett témával.

"Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó." (Rm.7,18)

Ha a fiatal hívő idejekorán megtanulja ezt a leckét, ezzel később sok problémától kíméli meg magát. A Biblia azt tanítja, hogy a mi régi, gonosz, újonnan nem született természetünkben SEMMI JÓ nincs. A test egyáltalán nem ér semmit. És megtérésünkkel sem javul meg. Nem nemesedik meg azáltal sem, ha életünket mindvégig, következetesen Krisztussal járjuk. Sőt, még Isten sem próbálja megjavítani. A kereszten halálra ítélte. és azt akarja, hogy mindvégig a halálban maradjon. (Róma 6:6)

Ha ezt hitben valóban megragadom, akkor megóv engem sok hiábavaló kereséstől és törekvéstől. Nem keresek többé jót azon a helyen, amelyről Isten megmondta, hogy ott egyszerűen nincs jó.

Ez megóv a csalódástól. Nem érzem többé csalódottnak magamat, ha nem találok semmi jót önmagamban. Mert kezdettől fogva tudom, hogy az egyszerűen nincs.

Megóv az állandó "köldöknézéstől". Abból indulok ki, hogy önmagamtól nem győzhetek. Ellenkezőleg - az önmagammal való foglalkozás szükségképpen vereséghez vezet.

Megóv a pszichológiai és pszichiátriai "lelkigondozástól", amely fényszóróját az "én"-re irányítja. Az efféle terápia csak még bonyolultabbá teszi a problémát, ahelyett, hogy megoldaná.

Megtanít arra, hogy szüntelen az Úr Jézussal foglalkozzam. Robert Murray McCheyne (18133-1843, skót lelkész és író) mondja: "Valahányszor önmagadra nézel, utána nézz tízszer Jézusra!" Ez a helyes arány! Valaki más egyszer azt mondta, hogy még a megszentelt "én" is csak nyomorúságos pótlék a megdicsőült Krisztus helyett. Az énekszerző írja: "Mily édes elmenekülni az éntől, és az Üdvözítőben elrejtőzni."

A mai igehirdetésekben, és számtalan "keresztyén" könyvben is sok minden biztatja az embert önmagával való foglalkozásra, és valósággal kényszeríti temperamentumával, önértékelésével, komplexusaival és kisebbrendűségi érzéseivel. Ez az egész irányzat az egyoldalúság tragédiája, és emberi roncsok halmazát hagyja maga után.

"Túlságosan rossz vagyok ahhoz, hogy akárcsak egyetlen gondolatot is megérdemelnék; ehelyett szeretnék önmagamról megfeledkezni, és Istenre tekinteni, aki valóban méltó minden gondolatomra."

Az én útravalóm 2013-ra

"Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban." Ef.4:31-32

Az aláhúzott szavak visszhangoznak bennem napok óta. Fellapozva ezeket a verseket a Bibliában, és átfutva a páli leveleket, egy egyszerre megnyugtató és kétségbeejtő dologgal szembesültem. Azzal már többször foglalkoztam, hogy a hitélet egy aktív élet, (itt és itt és itt) mégis megint mellbe vágott, hogy mennyire rajtunk múlnak a dolgok. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha Pál itt pl. azt írta volna, hogy Krisztus gyermekeitől távol lesz minden keserűség, indulat, harag, stb. Vagy ha a Gal.5:25-ben azt írta volna, hogy "ha a Lélek által élünk, akkor Léke szerint is élünk." De nem. Azt írta: "akkor éljünk is Lélek szerint".  A Filippibelieknek nem azt írta, hogy Krisztus gyermekeként mindig örülni fognak, hanem azt, hogy "mindig örüljenek"! Hatalmas különbség.

Megnyugtató egy kicsit mégis ez a dolog megint, mert 22 éve cipelem magammal azt a tévképzetet, hogy az óember a megtéréssel meghal, és az új ember csupa öröm, békesség, megbocsátás, stb. De nem. A mellékelt ábra szerint ez tévképzet. Ez pedig megnyugtat, mert így nem kell kétségbe vonnom a megtérésem valódiságát. És a másokét sem!!!

Ugyanakkor kétségbe is ejt egy kicsit a dolog. Az Ef.4:22-24-ben azt mondja Pál "Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott, újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." Mondja ezt  "az Efezusban élő szenteknek és a Krisztus Jézusban hívőknek" (1:1)

Most akkor hogy is van ez? A Krisztusban hívőknek le kell vetniük az óembert? Nem levetették, amikor Krisztusban hívőkké lettek? Hát, bár Isten szavával teremteni képes, mindenható, úgy látszik az óemberünktől nem szabadít meg bennünket varázsütéssel. Sőt még azzal sem, hogy Krisztusban hívőkké leszünk. Nekünk kell levetkőznünk. Méghozzá ahányszor újra felvettük, akár kényelem, akár lustaság, akár hanyagság, akár bármi okán. 

Tehát: egyesegyedül rajtam múlik, hogy ó vagy új ember öltöm-e fel ma/holnap/holnapután/azután. Na ez a kétségbeejtő. Hiszen szeretem a kényelmet, lusta is szoktam lenni, a hanyagságról, figyelmetlenségről, fáradtságról, rohanásról nem is beszélve, amik mind-mind arra visznek, hogy a kényelmesebbnek, egyszerűbbnek tűnő "ókosztümbe" ugorjak gyorsan. Akkor is, ha tudom, hogy valójában sokkal inkább megérné a fáradtságosabb, idő- és energiaigényesebb új kosztümöt felküzdeni napról napra. Mekkora felelősség!?!?!

Az új év célja: az év mind a 365 napján az "új emberért" és nem az óért nyúlni... ennél többet nem tűzök ki, ez sem kis vállalás.

2013 - a naponkénti megújulás éve. Remélem. Kérem. Várom. Küzdöm. 

Meghalni

Ebben az adventben is...

Elnyomás idején

Volt egyszer egy forradalom. Amit legyőzött az elnyomás. A hatalmaskodó, Istent nem ismerő nem tisztelő nyomorult emberek. Rátelepedtek az igaz, istenfélő, egymást tisztelő, amúgy is nehéz sorsú népre. Leverték, elnyomták az igazságot, és virágzott a hamisság, hazugság, álságosság. De uralmuk véget ért. Évtizedek múltán, de végül győzött az igazság!!! Lelepleződött a hamisság.

A történelem ismétli önmagát. Legyen szó népek történetéről, emberek történetéről, gyülekezetek történetéről. A forgatókönyv mindig ugyanaz. A hamis, az álságos, a báránybőrbe bújt farkas csak ideig-óráig élvezheti hatalmát. Az Úr végül mindig leleplezi, és napvilágra hozza az Ő igazságát. Kiválogatja a pelyvát, és szétszórja. Az övéit pedig megtartja, megerősíti.

URam, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni? 

Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem. Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő?  Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik. De nekem az ÚR a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám. Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az ÚR.

94.Zsolt.3.,18-23

"Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel." Mt.3:12

Mai Ige. Mai Ige?

15 éve ismerem Bob Gass írásait. Még az eredeti angol nyelven kezdtem a Mai Igével való táplálkozást. Nagyon örültem, amikor néhány éve felfedeztem, hogy magyarra is lefordítják, és hozzáférhető. Rögtön meg is rendeltem, és éveken keresztül épített, és határozta meg azt, aki vagyok.

Az utóbbi hónapokban megfosztottam magam ettől a lehetőségtől. Nem vettem kézbe a kiadványt, bármennyire is tudom, hogy épített volna. Mentségemre legyen mondva: Mai Ige helyett is Igét olvastam, ami még építőbbnek bizonyult.

Hogy miért fosztom meg magam az Ige eme "instant kiszerelésétől"? Nem tudatos döntés következménye. Sokkal inkább egy folyamat természetes következménye. Nem, sajnos nem a "táplálkozási szokásaim" javulása folyamatának következménye, hanem a "forgalmazó" etikátlan viselkedésére való emberi reakcióim következménye. Nem tudom mennyire egyedi viselkedés részemről, de a boltban is tudatosan nem emelek le a polcról olyan termékeket, amelyek valamilyen formában belegázoltak az igazságérzetembe. Szegény termék! Persze, hogy nem az gázolt belém, hanem a készítő, vagy a forgalmazó, esetleg az értékesítő. Na, hát itt is valami hasonló a problémám. 

Talán a végére értek egy folyamatnak a kiadónál, legalábbis nem tudom elképzelni, hogy ezt lehet még tovább fokozni, de érhetnek még meglepetések. Nem tudom más is észrevette-e, de a kiadvány internetes tartalma az FBI-t megszégyenítő módon szigorúan védett. Semmilyen formában nem másolható, nem terjeszthető más internetes felületen. Látom én, hogy ez annak a folyamatnak következménye, miszerint nagyon sokan kimásoltunk 1-1 napot, volt aki megpróbált archív blogot létrehozni - kinyírták, mert az a kiadó fóbiája, hogy ezzel rontottuk az eredeti oldal forgalmát. De talán ez nem következett volna be, ha nem mindig csakis az az egyetlen nap lett volna elérhető, ami éppen aktuális volt. Nem hinném, hogy sorolnom kéne az életszerű érveket amellett, hogy ez a rendszer maga volt a non-sense, így a legkevésbé sem meglepő, hogy bizony másoltunk. Ami szvsz nem lopás. Hiszen ingyenesen terjesztett, terjeszthető kiadványról, Igéről van szó. És van még egy érv, de azt majd a végén.

Mára elértük, hogy az elmúlt 30 nap visszaolvasható, ellenben netgurunak kell lenni, hogy valaki egyáltalán megkísérelje a tartalom kimásolását. 

Kérdem én: az Ige, még ha "előfőzött", "instant" formában is, nyomtatott formában ingyenesen terjeszthető, akkor a neten, ahol ez igazán könnyen folytatható üzletpolitika lenne, miért csináljuk az ellenkezőjét??? 

Kinek érdeke ez?  Félnek, hogy kevesebb adománykérő felhívást tudnának érvényesíteni? Hozzátenném, az én ízlésem határait túllépte már az adománykunyerálás stílusa. Pedig erre tényleg szívesen adományozom, amikor lehetőségem van rá.

Ki és miért viszi be az Ige terjesztésébe is a jó magyar mentalitást?

Merthogy ez magyar specialitás. Vettem a fáradtságot, és megnéztem az eredeti angol kiadvány internet felületét is. Merőben ellentétes az üzletpolitika. Évekre (!!! Én 10 évet próbáltam.) visszamenően kikereshetők, elérhetők a napi üzenetek, csak be kell írni a dátumot. Ha itt is így működne az oldal, kevesebb ember másolt volna, amíg lehetett.

És nem mellesleg kérdem én: ha az elérhetőség ellenére kimásolnák, és terjesztenék, nem az lenne a jó a kívánatos, az áldást hozó? 

Ezt az üzletpolitikát nem bibliai alapokra írták, hanem a magyar mentalitásra. Szívből sajnálom. Isten Igéje, Bob Gass, az elérésre váró, vágyó emberek, mindenki, aki épül az üzenetek által nap mint nap, ennél többet érdemelnének. 

Kíváncsi vagyok tud-e erről BG és ha igen, mivel magyarázták meg neki. De hogy az Úr előtt erre nincs magyarázat, az biztos. Kalmárkodás a javából.

Az ÚR megragadott engem

Ezék 2:1 Ezt mondta nekem: Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled!
Ezék 2:2 Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám.
Ezék 2:3 Ezt mondta nekem: Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem. Hűtlenek voltak hozzám ők is, őseik is egészen a mai napig.
Ezék 2:4 A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!…
Ezék 2:5 Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele, hiszen engedetlen nép ez, de majd megtudják, hogy próféta volt közöttük.
Ezék 2:6 Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez.
Ezék 2:7 Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!
Ezék 2:8 Te pedig, emberfia, hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked!
Ezék 2:9 Láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és egy irattekercs volt benne.
Ezék 2:10 Kiterítette előttem, és az tele volt írva mindkét oldalán. Siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva.

Ezék 3:1 Ezt mondta nekem: Emberfia, edd meg, amit itt találsz! Edd meg ezt a tekercset, azután menj, és szólj Izráel házához!

Ezék 3:2 Kinyitottam a számat, ő pedig megetette velem azt a tekercset.

Ezék 3:3 Ezt mondta nekem: Emberfia, rakd tele a hasadat, töltsd meg a gyomrodat ezzel a tekerccsel, amelyet adok neked! Meg is ettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz.

Ezék 3:4 Azután ezt mondta nekem: Emberfia, menj el Izráel házához, és hirdesd nekik igéimet!

Ezék 3:5 Nem érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez szól a küldetésed, hanem Izráel házához.

Ezék 3:6 Nem ahhoz a sok érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez, akiknek a beszédét nem érted. Bizony, ha azokhoz küldtelek volna, ők hallgatnának rád.

Ezék 3:7 De Izráel háza nem akar majd rád hallgatni, mert énrám nem akarnak hallgatni. Bizony, Izráel egész háza kemény fejű és konok szívű!

Ezék 3:8 De én ugyanolyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és ugyanolyan keménnyé a fejedet, mint az ő fejük.

Ezék 3:9 Olyan keménnyé teszem a fejedet, mint a gyémánt, amely a tűzkőnél is keményebb. Ne félj, és ne reszkess tőlük! Bizony, engedetlen nép ez!

Ezék 3:10 Azután ezt mondta nekem: Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd szívedbe, és hallgasd figyelmesen!

Ezék 3:11 Menj oda fogságban élő néped fiaihoz, szólj hozzájuk, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!... - akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele.

Ezék 3:12 Ekkor fölemelt engem a lélek, hátam mögött pedig nagy, dörgő hangot hallottam: Áldott az ÚR dicsősége az ő szent helyén!

Ezék 3:13 Az élőlények szárnyainak zúgása, amint egymáshoz csapódtak, meg a kerekek robaja volt a nagy, dörgő hang.

Ezék 3:14 A lélek fölemelt, és elragadott engem. Én pedig mentem keserűen, felindult lélekkel, de az ÚR kemény kézzel tartott engem.

Ezék 3:15 Így kerültem Tél-Ábíbba, a fogságban élőkhöz, akik a Kebár folyó mellett laktak. Letelepedtem ott, ahol ők laktak, és ott ültem közöttük hét napig összetörve.

Ezék 3:16 Hét nap múlva ez történt: Így szólt hozzám az ÚR igéje:

Ezék 3:17 Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!

Ezék 3:18 Ha azt mondom a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és te őt nem figyelmezteted, és nem szólsz neki, figyelmeztetve a bűnöst, hogy ne járjon bűnös úton, és így életben maradjon: akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon.

Ezék 3:19 De ha te figyelmezteted a bűnöst, és ő nem tér meg bűnéből, és bűnös útjáról, akkor ő meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet.

Ezék 3:20 Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon.

Ezék 3:21 Ha viszont figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék többé az igaz, és ő nem vétkezik, akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is megmented a lelkedet.

Ezék 3:22 Az ÚR ott megragadott engem, és ezt mondta nekem: Indulj, menj ki a völgybe, mert ott akarok veled beszélni!

Ezék 3:23 El is indultam, kimentem a völgybe, és íme, ott állt az ÚR dicsősége. Ugyanolyan volt, amilyent a Kebár folyó mellett láttam. Ekkor arcra borultam.

Ezék 3:24 De lélek áradt belém, talpra állított, szólt hozzám, és ezt mondta nekem: Menj, és zárkózz be házadba!

Ezék 3:25 Emberfia, köteleket fognak hozni, megkötöznek velük, és nem mehetsz közéjük.

Ezék 3:26 Nyelvedet az ínyedhez ragasztom, néma leszel, és nem tudod dorgálni őket, noha engedetlen nép ez.

Ezék 3:27 Csak ha én szólok hozzád, és megnyitom a szádat, akkor mondhatod nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!... Aki hallgat rá, az hallgat rá, aki nem törődik vele, az nem törődik vele. Hiszen engedetlen nép ez!

Korbács alatt

Azon morfondíroztam mostanában, hogy ha Jézus most járna köztünk, lehet, hogy a jeruzsálemi templom után a mieinket is ostorral tisztogatná.
Bevallom őszintén vannak dolgok, amik egyszerűen emészthetetlenek számomra. Konzervatív vagyok, sőt egyesek legszívesebben a "bigott" jelzővel is megbélyegeznének, de ez kevéssé zavar. Éppúgy ahogy a Biblia nem ismeri el a demokráciát sem a teokrácia helyett, úgy én sem, sőt a liberalizmust sem. Amennyire veszélyes szűken értelmezni a Bibliát, éppannyira vagy még inkább veszélyes a tág értelmezés is. De ha választanom kell az aranyközépút keresése közben, inkább a szűk értelmezést választom, mint a tágat. (Mt.7:14.)
Kicsit megpróbáltam beleélni magam azoknak a zsidóknak a helyzetbe, akiket Jézus korbáccsal söpört ki a templomból. (Jn.2) Mit tettek ők? Segítettek testvéreiken, jó szolgálatot tettek nekik, puszta jószándékból. No meg egy kis haszonhoz is jutottak, de hát a szándék a fontos nem? Végül is csak olyan dolgokat árultak, amelyek a törvény betartásához - az Isten által adott törvény betartásához - nélkülözhetetlenek. Ők csak segítették honfitársaikat törvénytisztelőnek maradni. A pénzváltás is erről szólt. A templomi adót is csak templomi pénznemben lehet megfizetni. Hát hol a legegyszerűbb beváltani, ha nem a templomban?
"A pokolra vezető út is jószándékkal van kikövezve", tartja a mondás. A legkevésbé sem alaptalanul.
Ha így nézem azokat a dolgokat, amiket beengedünk gyülekezeteinkbe, Jézus mit tenne velünk? Nem korbáccsal hajtana ki? Ó, emberileg sok mindent meg lehet magyarázni. És a jószándék lenne az utolsó, amit kétségbe vonnék. Jézus mégis korbáccsal jön, amikor kalmárkodunk az Ő házáBAN. A kegyelem nevében. Mindegy mivel. Bármivel, még akkor is ha az az istentisztelet része. Ó, ebben mennyi a bűnünk!!! Kalmárkodni sok mindennel lehet. Lehet tudással is, sőt lehet az üdvösséggel is! (Klasszikus példa erre a középkori búcsúcédulák. De ma is megvannak a kifinomult módszereink.) Lehet magával Krisztussal is, mint áldozati báránnyal. Az ilyenekre Jézus válasza azonban a korbács.
A napokban olvastam János és Júdás leveleit. El kellett gondolkoznom, hogy ha már az első gyülekezetek ilyen komoly tévtanítókkal, szakadárokkal, csákmátékkal küszködtek, akkor mitől lenne jobb a helyzet ma? El kellett gondolkodnom, hogy ha az apostolok kategorikus elzárkózásra szólítanak fel az ilyen emberektől, akkor nem a kegyelem ellen való, ha vannak olyan keresztyének(nek mondott emberek), akik elől az Ige alapján jobbnak látom elzárkózni, nem közösségben lenni. Amíg látszatkeresztyénekből valóban meg nem térnek, megszentelődnek.
Elgondolkoztam, hogy az egy testnek vannak beteg, torz, nem a helyükön levő tagjai is, - vagy csak azok vannak, pontosabban -, amit csak a Nagy Orvos igazíthat helyre, gyógyíthat meg. A közösség nem vállalása azonban nem egyenlő és nem is jogosít fel az ítélkezésre.
Az elmúlt hónapok legsúlyosabb dilemmáinak lezárásához közeledem. Elméletben legalábbis. Gyakorlatban még nem tudom, hogyan is fog ez kinézni... de az Úr megadja majd azt is.

Morning random

"Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk." Róma 10:9-10

Itt nincs szó értelemről. Az üdvösségünk szempontjából a főszerepet a szívünk és a szánk játssza!
Az értelem majd a 12.részben lép be a képbe, ahol is azt látom, hogy az értelmi megújulás jelentősége az életmódunk megváltoztatása, hogy nyilvánvalóvá legyen: megváltattunk. NEM a megváltásunk múlik rajta.
A csecsemők nem tudnak rögtön szaladni. Tejen táplálkoznak. Fokozatosan nőnek, erősödnek és hozzák mozgásba egyenként különféle izmaikat, tanulnak meg szilárdat enni, stb... való igaz, hogy fejben sokszor előrébb járnak, mint a gyakorlatban: ők már jóval hamarabb tudják mit akarnak mondani mielőtt még szavakba tudnák önteni. A lelkük jóval hamarabb szalad a testvéreikkel együtt, mint a lábuk... mégis el kell fogadniuk, hogy mindennek megvan az ideje, és lépésről lépésre kell haladniuk. Először ülni, majd állni, járni és csak legvégül szaladni. Mindeközben meg kell tanulniuk felállni. Mert hogy tanulás közben elesnek újra meg újra. De a tanulási folyamat csak akkor halad előre, ha felállni is megtanul. Ha megtanulja, hogy csak addig sír, és puszilgattatja a sebeit, amíg az első fájdalom csillapodik...
A szíve és a szája a helyén marad. Nem tölti be keserűség és önsajnálat, és nem panaszkodik. Hisz és megvall. Feláll és megy tovább. Körülményektől függetlenül.
Ha szív és a száj helyén van - ez pedig döntés kérdése - , az értelem megújulása is könnyebb. A döntésnek nem előfeltétele a megújult értelem, hanem következménye.

Nézőpontok

„Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők.” (1Korinthus 1:26)

Jézus az embereket nem veszteseknek látta, hanem lehetséges győzteseknek, akik eltévedtek. Ő „…megszánta őket…” (Márk 6:34). Isten szemén keresztül nézve nem gyomoknak látta őket, hanem lehetséges rózsáknak. Azzal, ahogy Ő tekintett rájuk – ami gyakran annyira különbözik attól, ahogy mi látjuk őket – kihozta belőlük a legjobbat. 

Ahol mások egy olyan asszonyt láttak, aki már öt kudarcot vallott házasságon volt túl, Ő egy megtért bűnöst látott, aki el tud érni másokat is Samáriában. 

Az emberek egy vakot láttak, Jézus meglátta azt az embert, aki képes látni. 

Mások egy nyomorékot láttak, Jézus látta, ahogy felveszi az ágyát, és újra jár. 

Mátét egy megvetett adószedőnek látták, Jézus egy jövendő tanítványnak. 

Az emberek megvetették Zákeust, és gazembernek tartották, Jézus felismerte a kereső szívet. Amikor a tanítványok a drága kenetet szükségtelen pénzkidobásnak látták, Jézus felismerte benne a hálás szív áldozatát. 

Az emberek csak egy indulatos természetű halászt láttak; Jézus meglátta azt a vezetőt, aki felépítheti egyházát. 

A bámészkodók gúnyolódó római katonákat láttak, akik szögeket vertek az emberi testbe, Jézus vakokat látott, akik nem tudják, mit cselekszenek. 

„Uram, segíts, hogy lássunk!” Pál azt mondja: „Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők” (1Korinthus 1:26). Nézz szembe vele, te sem voltál olyan csodálatos, mielőtt Isten megváltoztatott! Hagyd abba, hogy megítélsz másokat, hiszen a te látásod korlátozott! Nézd őket Isten szemével, úgy, ahogy Ő tekintett rád! Dolgozz azon, hogy a legjobbat hozd ki belőlük! Ismertesd meg őket Vele, aki azért jött, hogy örömet hozzon minden embernek (ld. Lukács 2:10) – kivétel nélkül!

Aaauuu...

Sámson és Delila

„És lement Sámson Timnátba…” (Bírák 14:1 Károli)

Annak, hogy Sámson mindenét elvesztette, több oka is volt. Először: rossz kapcsolatok. Amikor Isten nemet mond egy kapcsolatra, nem büntetni akar, inkább megvédeni. „De olyan jól érzem magam vele” – mondod. Isten látja, hová vezet ez az út, te nem látod. Jobb, ha nem kapod meg, amit szeretnél, mintha megkapod, de nem tudod kezelni. Másodszor: szándékos engedetlenség. Háromszor olvashatjuk: „Sámson lement…”. A harmadik alkalom vezette Delilához! Mostani kapcsolatod felemel vagy lerombol? Egy költő ezt írta: „Régi társam, búcsúzom, nem megyek veled a pokolba”.

A Biblia azt mondja: „lement Sámson Timnátba”, és feleségül vett egy filiszteus nőt, megszegve ezzel Isten törvényét. Ez a nő elárulta őt, Sámson pedig „…lement Askelónba, és megölt ott harminc férfit” (Bírák 14:19). Talán azt gondolta, hogy Isten megbocsát neki, hiszen ő olyan különleges. Nem! „Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik.” (Példabeszédek 29:1) Bánd meg bűneidet, amíg még van rá időd! Harmadszor: nem helyénvaló bizalom. „Ezt mondta Delila: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Ő felébredt álmából, de azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! - mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az Úr. De a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték.” (Bírák 16:20-21) Amikor nincs többé Isten áldása azon, amit teszel, itt az ideje, hogy észrevedd, bűn van az életedben, és le kell számolnod vele! Az erőd titka Istenben rejlik, és nem benned.